4.fejezet

Sziasztok! :)
Itt a 4. fejezet! :D
Kicsit késve, de a nyári szünet utolsó napjára meghoztam!
Bevallom, elég elkeserítő, hogy elfogytak ezek a hosszú, az írásra legalkalmasabb napok, :(
de remélem eztán is változatlanul támadnak majd az ihletek és haladni fog a sztori, mert a tanulás mellett lazítás is kell nemde? ;)
Szóval...én ezzel a fejezettel búcsúzom a nyártól. :/ Talán kicsit tükrözi is a hangulatot, mert egy F1-es pilóta élete sem fenékig tejfel! :D A zenéket hallgassátok szeretettel, gyönyörű számok és segítettek az írásban is! ;)
Jó olvasást!

4.fejezet

(KIMI SZEMSZÖG)

http://www.youtube.com/watch?v=fJB-rsz0CNM

Miért történik ez velünk? Lassan leengedtem a kezem magam mellé és a fehér ajtót bámulva moccanni sem tudtam. Miután Lana kilépett azon az ajtón, gondolataim megállíthatatlanul körülötte kezdtek száguldozni. Elment és én semmit sem tettem, hogy magam mellett tartsam. Tudtam, hogy utána kell rohannom, de lábaim a földbe gyökereztek, mintha akadályozni akarnának. Elrontottam mindent. Megint. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy mind ez megtörtént, hogy az a nő, akit tiszta szívemből szeretek, akit előző nap még boldog mosollyal láttam rám nézni, most menekül előlem és látni sem akar, mert az én hibámból nem bízik bennem. Kezeimet ökölbe szorítottam, majd minden mérgemet belesűrítve óriási ütést mértem a falba. Nem éreztem fájdalmat csak dühöt és aggodalmat. Tudtam, nem sokára a pályán kell lennem, de abban a pillanatban lehetetlennek tartottam, hogy végig tudjam csinálni az időmérőt. Lana nélkül nem megy! Magam mellett kell tudnom! Végül Mark kétszeri hívása után összeszedtem magam és a szokásos álcámat magamra húzva indultam el versenyezni. Persze hűséges edzőm, jó emberismerő révén egyből faggatni kezdett a történtekről, de mind hiába. Óriási erőfeszítéssel, képes voltam magamban tartani az őrjöngő énemet, aki legszívesebben az aggodalomtól ordítva rohant volna Lana keresésére. Ehelyett bukósisakkal a fejemen ücsörögtem autómban arra várva, hogy elkezdjük az első köröket és gondolataim egy kicsit más felé terelődjenek... A nap végére az időmérőn, végül sikerült összehoznom egy második helyet is, amiért csapatom kiváltképp megdicsért, de nem tudtam ezzel foglalkozni. 

Amikor időm jutott rá, megpróbáltam felhívni Lanát, valamint millió üzenetet hagytam rögzítőjén is, de semmi válasz nem jött. Később összefutottam Sebával, de teljesen ki volt bukva 9. helye miatt, így kb mindketten egyforma hangulatban voltunk. Épp az öltözőm felé indultam egy kis magányra vágyva, amikor valaki elkapta a karom.

-Kimi ez így nem mehet tovább. -suttogott a mély férfi hang. Mark volt az. Szemöldökét összevonva fordított maga felé.

-Micsoda?- összepréselt ajkakkal értetlenül néztem rá.

-Ez...-mutatott rám-...amit ma művelsz.

-Talán nem voltam elég jó a pályán?- vontam fel egyik szemöldököm. Láttam rajta, hogy nem a teljesítményemre gondolt.

-De, nagyon is... -bólintott-...és azért meg is érdemled a dicséretet, de látom, hogy valami nincs rendben veled odabent. -egyik ujjával a homlokomra koppintott.

-Csak rossz napom van. -hadartam el, majd zsebre vágtam a kezem.

-Nem. Ez több annál. Elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, mikor van rossz napod és mikor bánt valami... -vállamra tette a kezét- ...és ameddig nem beszélsz róla nem tudok segíteni...

-Ki a franc kért meg rá, hogy segíts nekem?!- hirtelen visszatérő haragom lángra lobbant és kiabálni kezdtem. Több szempár szegeződött ránk, de amint rájuk pillantottam mindenki folytatta teendőjét. Fogtam magam és beléptem az öltözőbe, de az ajtó újra kinyílt.

-Kimi...

-Nem Mark! Ezt te nem érted! Nem tudsz.... -teljesen elborult az agyam. Miért nem hagytok békén végre?!

-Olvastam a cikket és Riku már dolgozik a visszavágáson. -karba tett kézzel nekidőlt a falnak.

-...segíteni...-egy pillanatra elhallgattam, majd nagyot sóhajtva lehuppantam a hozzám legközelebb lévő ülőalkalmatosságra- Mindent elcsesztem. -csukott szemmel hátrahajtottam a fejem, de az agyamat régóta nyúzó fejfájásom csak erősödött.

-Tudtam, hogy összevesztetek. -hallottam, hogy arrébb lépked, majd leül a kanapéra- Nem hallgattál rám, mikor azt mondtam, jobb ha Lana is tud róla, hogy a volt nejeddel találkozol.

-A franc se gondolta, hogy a világ legeldugottabb kávézója körül is fotósok bujkálnak!- hirtelen kaptam fel a fejem, mire egy kicsit megszédültem.- Atya ég, szétmegy a fejem. -kezeimet a szememre szorítva dőltem előre- Ráadásul azt sem tudom, most hol lehet. Csúnyán összevesztünk, aztán elrohant valahová a bőröndjével...

-A bőröndjével?- hangja meglepett volt- Kimi...mit mondtál neki?

-Én...nem tudom...-ráztam meg a fejem-...csak veszekedtünk aztán...Mark én megőrülök, ha valami baja esik...

-Figyelj. -lejjebb csúsztattam tenyeremet a számig, ő előre dőlt és a térdére támaszkodott- Kimi figyelj rám. Lana egy okos lány és szeret téged.

-És ez a kettő, hogy függ össze?- pislogtam nagyokat, a fejem pokolian fájt.

-Úgy, hogy hamar rájön majd, semmi értelme ennek az idióta firkálmánynak és visszajön, hogy megbeszéljétek a történteket, mert...az a lány...szinte elolvad melletted... -jól estek Mark szavai, s mikor eszembe jutott édes, csilingelő nevetése, apró mosoly kúszott a szám sarkába- ...és tudom, hogy te is így érzel, mert Lanával sokkal felszabadultabb vagy, mint Jennivel voltál. Sőt még a kamerák előtt is többet mosolyogsz, ami tényleg elég ritka nálad. -tette hozzá nevetve- Valld be végre, hogy odáig vagy érte és ez nem csak egy Icemanes fellángolás, mert mióta ismerlek sosem hallottalak ennyit beszélni egy lányról. -vigyorodott el.

-Menj már!- csaptam vállon mosolyogva, de jó kedvem nem tartott sokáig- Szeretném, ha most itt lenne. -felsóhajtva dőltem hátra, úgy éreztem semmi erőm sem maradt a nap folytatására.

-Kimi. Visszakapod őt nyugi. -felállt és a vállamra tette a kezét- De egy ilyen dolog megértéséhez és feldolgozásához idő kell mindenkinek.

-Igazad van. De mégis nekem kell helyretennem mindent...

-Ne törd magad azon, amin már nem lehet változtatni. Biztos vagyok benne, hogy helyre kerülnek a dolgok köztetek és tudom, hogy nehéz,....de most a jelenre kell koncentrálnod és a holnapi versenyre. -biztatón rám mosolygott. Szótlanul bólogattam magam elé bámulva. Tudtam, hogy azt kell tennem, amit mond. Hisz ez a munkahelyem, ahol nem számít mit érzek belül, csak a teljesítmény a lényeg és senkit nem fog érdekelni, miért rontottam csak az számít, hogy megtörtént.

-Menj és pihend ki magad holnapra. - Mark adott még pár nyugtató tanácsot és egy fájdalomcsillapítót, majd felajánlott egy lazító masszázst is, aminek semmilyen szükségét nem éreztem, tekintve, hogy képtelen voltam elfelejteni a reggel történteket, így elhalasztottuk másnapra. Szerencsére a délután folyamán senkinek sem volt szüksége rám, Eric egy gyors egyeztetés után el is engedett. Majdnem félholtként vergődtem vissza a szállodába. Elegem volt mindenből és mindenkiből, az állandó jó pofizásból és jóllétem bizonygatásából is. Ráadásul aznap még a semmitmondó álarcom is cserben hagyott, ugyanis érzelmeim teljesem legyőztek és mindenki azt kérdezte, jól vagyok e. Úgy éreztem, a nap minden erőmet elszívja, kicsit sem voltam hozzászokva a meleghez. Északi származásom ellenére mondhatni jól kijöttem a hőséggel, de hosszú távon képtelen voltam elviselni, kivéve jégkrém, hideg víz és napszemüveg társaságában. A szálloda előcsarnokában hűs levegő csapott meg. Szinte megkönnyebbülés volt belépni. Mély lélegzetet vettem, majd napszemüvegemet a pólóm nyakára tűztem. Csodálkozva néztem körül, a terem csaknem üres volt. Rajtam és a recepciós lányon kívül csak egy nő volt ott. Kecsesen odasétált egy fotelhez és lapozgatni kezdte az asztalon lévő újságot. Elegáns fekete ruhát és egy hozzá illő nagy kalapot viselt. Miközben a színes oldalakat nézegette, néha megállt, elmosolyodott és az órájára pillantott. Lézengő gondolataimat a lift ajtajának kattanása zavarta meg. A nő az ölébe ejtette újságját, s a hang irányába kapta fejét mintha várna valakit, de nem igazán keltette fel figyelmét az érkező férfi. Viszont az enyémet annál inkább. Mikor megpillantottam Rorikot, újra feszültség rántotta össze a bensőm. Lana! Tudtam, hogy gyerekkora óta szoros kapcsolat fűzi testvéréhez és ha lehetett mindent megbeszélt vele, de a nap folyamán egyszer sem jutott eszembe, hogy a fiú is a szállodában van. Végtére is hová menne legelőször egy felbőszült lány, egy idegen helyen, ha nem a tesójához, akit a legjobban ismer? Azonnal tudni akartam, hogy jól van-e és magam mellett tudni végre. Megnyaltam száraz ajkaimat, majd nagyot nyelve a fiú felé indultam. Fürkésző tekintetét rám szegezte és gyanakodva mért végig.

-Szia. -kezdtem zavartan.

-Kimi mégis mit jelentsen ez az egész?- köszönés nélkül hitetlenkedve csóválta a fejét. Ijedten felpillantottam, majd erőtlenül kifújtam bent tartott lélegzetem.

-Te is hiszel a sajtónak?- dünnyögtem a padlót bámulva.

-Egy pillanatra tényleg megfordult a fejemben, hogy higgyek...

-Nagyon ki van borulva?- sandítottam fel.

-Az nem kifejezés. -bólogatott hevesen, mire nagyot nyeltem- Próbáltam beszélni a fejével, de folyton azt hajtogatja, hogy biztos csak egy újabb futókapcsolatra volt szükséged és... attól fél, Jenny tényleg vissza akart csábítani. Kimi én megértem, hogy csendben le akartad zavarni ezt a dolgot, de igazán szólhattál volna neki... -zöldes szemét összehúzta, miközben beszélt- Tudod, hogy milyen...

-Futókapcsolatra?- kérdeztem összevont szemöldökkel, de ahogy kimondtam, eszembe jutott miért gondolja ezt. A házasságom utolsó éveiben valóban kezdett feléledni a kicsapongó, csajozós énem és kihasználtam a pillanatokat, amikor ezernyi csinos nő nyúlt utánam. Lana fotográfus révén a médiából tudta ezt és igaz, hogy a megismerkedésünkkor már nem voltam házas, de ő rögtön a harmadik találkánkon közölte velem, hogy szeretne tisztában lenni a dolgokkal és jobb, ha akkor elmondom neki mi az igazi szándékom a kapcsolatunkkal. Már akkor beleszerettem szókimondó, tiszta énjébe.- Szeretem Lanát....én sosem lennék képes rá, hogy ilyet tegyek vele. -néztem bele őszintén Rorik mélyzöld szemeibe.

-Tudom és csakis amiatt hiszek neked, amit a múltkor mondtál. -ajkait vékony vonallá préselte, mintha tanácstalan lenne- A tesóm tényleg boldogabb melletted mint valaha, de úgy láttam ez a dolog nagyon mélyen sújtotta és bocs, hogy ezt mondom, de igaza van, én is kiborultam volna. -nagyot sóhajtva bólintottam, beletörődve, hogy semmit sem tehettem abban a pillanatban- Kimi. -a vállamra tette a kezét- Lana tudja mi a helyes és bár egy utazóval állított be hozzám, azzal a kéréssel, hogy hadd maradjon, hamar rájön, hogy nem tud meglenni nélküled. Ezt már most látom, mert ismerem a tesómat. -elmosolyodott és kicsit megrázta a vállam.

-Remélem, igazad van. -súgtam bágyadttan- Legszívesebben felmennék hozzá, de félek, csak rontanék a helyzetemen.

-Szerintem sem jó ötlet. -értett egyet suttogva- Várd meg, hogy ő lépjen előbb, aztán...majd kialakulnak a dolgok. -biztatásképp újra elmosolyodott- Amúgy jó voltál ma. -váltott témát hirtelen- Gratulálok a 2. helyhez, és azt hiszem nem teszek rosszat azzal ha elmondom,...-kicsit közelebb lépett- ...hogy Lana utánad kérdezősködött mikor hazaértem.

-Komolyan?- néztem rá óriási szemekkel, miközben melegség öntött el és egyre nagyobb vágy, hogy láthassam. A nap első jó híre!

-Ja, és mintha egy pici mosolyt is láttam volna a szája szélén... de lehet csak képzelődtem. -mutatott rá vigyorogva az említett testrészre. Miután Rorik lelépett, jobb kedvvel tértem vissza a szobámba. Jól estek a fiú támogató szavai és tudtam, hogy igaza van. Ha már ennyire elcsesztem a dolgokat, tartozom annyival Lanának, hogy időt adok neki és tiszteletben tartom döntését.

http://www.youtube.com/watch?v=ChYfBX4MDkU

Fáradtan dőltem neki az erkély korlátjának egy pohár hideg sör társaságában. Az utóbbi hetekben teljesen elfelejtettem, milyen az ha egyedül ücsörgök a gondolataimba zuhanva és irtó szarul esett, hogy újra ezt kell tennem. Szükségem volt Lanára, az ölelésére, az illatára, a nyugtató jelenlétére. Egyszerűen túl sok volt egyszerre, hogy a versenyre is koncentráljak, miközben nem lehettem biztos benne, hogy visszakapom a nőt, akiért ölni tudnék. A nap egyre lomhábban vánszorgott lefelé, nem akart véget vetni a szörnyen hosszú és fárasztó napomnak. De az éjszaka sem volt jobb. Hiába vártam őt, nem jött vissza hozzám. Az órák csak teltek, míg én nyugtalanul forgolódtam óriási ágyamban egyedül. Végül eszembe jutott az egyetlen megoldás. Jégkrém. Két hideg édesség után a szám szélét rágcsálva ültem a nappaliban a telefonommal szemezve. Nem bírtam tovább, muszáj volt még egyszer közölnöm Lanával, hogy szeretem és akarom őt.

Remegő ujjamat a küldés felé tartottam, majd csukott szemmel hozzáértem a képernyőhöz. Nem akartam mást csak végre elfelejteni a történteket és visszakapni őt. Szó szerint visszavonszoltam magam a hálóba és a plafont bámulva a másnapi versenyemen kezdtem gondolkodni. Tudtam, hogy rég aludnom kéne, ahhoz, hogy másnap ne legyek goromba mindenkivel, de képtelen voltam becsukni a szemem, mert ha reggel kinyitom őket, újra egyedül találom magam és képtelen leszek elviselni Lana hiányát.

(LANA SZEMSZÖG)

-Nem tudom elmondani, milyen hálás vagyok, hogy elviseled a hisztis tesódat ilyenkor is. -húztam el szám, miközben letettem a teásbögrémet.

-Van más választásom?- kérdezte mosolyogva, mire megforgattam a szemeimet- Amúgy nem vagy hisztis. Sosem voltál az. Csak így reagálod le a dolgokat. -vonta meg a vállát lazán, majd folytatta vacsoráját. Hálából apró mosolyt küldtem felé. Hirtelen eszembe jutottak a reggel történtek és Kimi hívásai, üzenetei, amelyekre egyetlen választ sem írtam. Minden alkalommal összeszorult a szívem, amikor az ő neve jelent meg a kijelzőn és végül sírásban törtem ki. Hálát adtam az égnek, hogy egész nap egyedül lehettem és senki sem látott Kimi után zokogni. Az elmém egyik fele tudta, hogy a leghelyesebb döntés az, ha visszamegyek hozzá és normálisan megbeszéljük a dolgokat, azonban a másik visszatartott és csak egyetlen kérdést ismételgetett a fejemben. Ha ezt nem mondta el, mi másban hazudhatott még? Éreztem, hogy a torkom összeszorul, de nem akartam újra Rorik előtt elsírni magam.

-Fáradt vagyok. Megyek lefekszem. -felsóhajtva az órára pillantottam.

-Jó, pihend ki magad. Majd én alszok a kanapén. -intett fejével a nappali felé.

-Köszi. -lassan feltápászkodtam az asztaltól, majd a hálóba indultam.

-Lana.

-Hmm?

-Holnap...verseny. -nézett rám jelentőségteljesen.

-Tudom. -a padlót kezdtem bámulni. Ez már nekem is eszembe jutott.

-És....

-Nem megyek. -vágtam rá rögtön.

-Ahogy gondolod. -összepréselte ajkait.

-Jó éjt Rorik. -hadartam gyorsan, majd elvonultam.

Mikor becsuktam magam mögött az ajtót, zokogás tört ki belőlem. Gyorsan felkaptam egy párnát és beletemettem arcomat. Kimi hiánya egyenesem magával húzott a mélységbe és én képtelen voltam küzdeni ellene. http://www.youtube.com/watch?v=cfcBkZGy8IQ

Féltem. Nagyon féltem, hogy elveszítem őt és vége lesz a kapcsolatunknak. Könnyes szemekkel bámultam magam előtt a szőnyeget, melyet megvilágított a hold erkélyről érkező fénye. Csak ültem ott és forgott az agyam. Az együtt töltött hetek, a csókok, az érintései, a hangja, minden hiányzott, ami vele volt kapcsolatban. De tudtam, ha átmegyek hozzá, nem bírom ki sírás nélkül és ugyan az történne mint reggel. Most a versenyre kell koncentrálnia, nem terelhetem más felé a gondolatait.

Hirtelen rezzentem össze telefonom rezgésére. Négykézláb az éjjeli szekrényhez másztam és gondolkodás nélkül megnyitottam az üzenetet.

Lana....szeretném ha tudnád, hogy baromira sajnálom ezt az egészet és elhiszem, hogy dühös vagy rám, de beleőrülök, ha nem mondhatom el az igazat... HIÁNYZOL MELLŐLEM és... egyszerűen nem tudok nélküled gondolkodni. Minden vágyam az, hogy milliószor elmondhassam neked azt a bizonyos „bűvös szót”, amit úgy kedvelsz, de önző módon talán túl kevésszer mondtam ki hangosan. Az én számból elég nyálasan hangzanak az ilyen szavak.....de mégis kimondom őket, mert SZRETLEK LANA HARVEY!!! SZERETLEK, SZERETLEK, SZERETLEK!!!

Könnyeim teljesen elhomályosították az utolsó szavakat, de még kivehetőek voltak. A szívem, majd kiugrott a helyéről. Óriási lelkiismeret-furdalás kerített hatalmába, mert elrohantam és nem hallgattam meg őt.

-Én is szeretlek Kimi. -suttogtam szaggatottan, majd felmásztam az ágyra, de tekintetem végig az üzeneten maradt. Óráig tartó sírdogálás és gondolkodás után még mindig azon a döntésen voltam, hogy nem tudok Kimi nélkül élni.

3.fejezet

Sziasztok!
Íme a harmadik fejezet.
Jó olvasást! :)

 (LANA SZEMSZÖG)

Miután Kimit lenyúlta Mark, gyorsan lezuhanyoztam, bekapcsoltam a gépemet és átböngésztem a leveleimet, hogy elüssem az időt, már amennyire még láttam valamit az álmosságtól. Pilar mindig gondoskodik róla, hogy értesüljek minden médiabeli nagy eseményről, ha nem vagyok otthon, így legalább harminc linket kaptam tőle, különböző cikkekről, azonban ezek közül csak egy keltette fel igazán a figyelmemet.

Ismét együtt

A világ minden táján ismert finn autóversenyzőt, Kimi Räikkönent (33), ismét volt feleségével Jenni Dahlman Räikkönennel (31) kapták lencsevégre.

Hogy miért ilyen meglepő ez? A finn állítása szerint, házasságuk már évek óta „nem volt az igazi”, így „közös megegyezéssel” ez év februárjában végleg elváltak útjaik, amit néhány Räikkönen rajongó megkönnyebbülve hallott, míg többségükben teljes felháborodást váltott ki a hír. Kimi azonban hamar megtalálta a kiutat boldogtalanságából, ugyanis nem sokkal később, a népszerű fotográfus, Lana Harvey (31) mellett láthattuk ismét mosolyogni, ami mondjuk ki, szenzációnak számít ha a finn ajkai a nagy közösség előtt felfelé görbülnek. Lehet, hogy a skandináv szépségkirálynő megpróbálja visszahódítani Räikkönen szívét? Bár a fiú kijelentette, tökéletesen boldog új kedvesével és semmi kép sem gondolná meg magát házasságával kapcsolatban, a szíve mégis mást diktál?

A szöveg melletti képen, Kimi épp megölelte volt feleségét, majd a következőn mosolyogva adott puszit arcára. Könnyeimtől egyetlen homályos képpé mosódtak a sorok. Szívem a torkomban dobogott, mintha pofon vágtak volna. Mindig is próbáltam elnyomni, a gondolatot, hogy mi lesz ha csak egy újabb kalandra volt szüksége és engem is eldob, mint az egy éjszakás kalandjait, mintha az eszem sejtette volna, hogy nem szabad beleszeretnem. De megtörtént. Már késő. Arcomon sorban gurultak le a forró könnycseppek. Nem lehetett minden hazugság. Pár pillanatra becsuktam a szemem, talán abban reménykedve, hogy megszűnik létezni amit az imént olvastam és láttam, de minden úgy maradt, ahogy volt. Istenem, bár ne lenne igaz. Erőtlenül zuhantam az ágyra, és párnámat átölelve csak bámultam a cikket a képekkel. Nem tudom meddig zokoghattam a takaróval a fejemen, de valahogy sikerült álomba sírnom magam és elmerülni a csendességben a világ elől.

(KIMI SZEMSZÖG)

 Két órányi futás után, fáradtan rogytam le Mark mellé az egyik padra. Persze megint igaza volt, nagyon jól esett kicsit megmozgatni az izmaimat, két hét pihenő után. Kényelmesen hátradőltem és kivettem a kezében lévő ásványvizet.

-Hé!- nézett rám összevont szemöldökkel.

-Az enyém elfogyott. -vontam meg a vállam, majd beleittam.

Mosolyogva megrázta a fejét és ő is hátradőlt. Mikor felpillantottam, egy csapat nagyszájú fiatal közeledett felénk. Épp időben húztam fejembe a sapkám, hogy észre ne vegyenek. Lehajoltam és újrakötöttem a cipőmet.

-Menjünk.- A talpam minden pontja bizsergett, és rám tapadt vizes pólóm is. Semmi kedvem nem volt a rajongóimmal jó pofizni, legszívesebben egy lépést sem tettem volna, de valahogy haza kellett jutnunk.

A szálloda előterében összefutottam pár Red Bullos szerelővel, ami azt jelentette nemsokára megjelenik Sebas is. Bár nem jellemző rá, hogy este kilenckor csak úgy mászkálgasson a szobáján kívül. Inkább kerüli a feltűnést, ez is egy dolog, ami közös bennünk. Felgyorsítva lépteimet a recepciós pulthoz siettem, de félúton eszembe jutott, hogy nincs szükségem a kártyámra, ugyanis most itt van velem Lana is. Mosolyogva szálltam be a liftbe, amely a szokásosnál is lassabban vánszorgott fölfelé. Tényleg kellemes érzéssel töltött el, hogy a lakosztályomban az én gyönyörűségem vár rám és pár pillanat múlva a karjaimba zárhatom.

Mikor beléptem, a szobában teljes csönd fogadott. Halkan levettem a cipőmet és boxerig vetkőztem. Az erkélyről érkező hűvös szellő kellemesen átjárta az egész lakosztályt, amitől liba bőrös lettem. A sötétségből ítélve, Lana már aludt, így óvatosan léptem be a hálószobába. Ahogy sejtettem, az én hercegnőm az ágy közepén, egy párnát ölelgetve aludta az igazak álmát. Azt kívántam, bárcsak a párna helyében lehetnék, minél közelebb hozzá. Óvatosan betakartam, mire mocorogni kezdett, de nem kelt fel. Az asztalon lévő laptop még világított, vagyis nem rég aludhatott el. Odaléptem és megnyomtam egy gombot. Épp ki akartam kapcsolni, amikor megjelent előttem két kép. Pillanatnyi tanulmányozás után, a lélegzetem is elállt. Jenni és én szerepeltünk rajtuk, mintha még mindig együtt lennénk. Azonnal bevillant, hogy hol találkoztunk utoljára és miért. Persze egyértelmű volt, hogy a képhez szerkesztett szövegnek többen fognak hinni, mint nekem, de abban a pillanatban nem tudtam az emberek véleményére gondolni. Csak az számított, hogy Lana kinek hisz majd. Aggódva pillantottam hátra, azzal a gondolattal, hogy talán holnap reggel már látni sem akar majd és meg sem hallgatja az én verziómat.

-A rohadt életbe!- szitkozódtam suttogva. Kezeim ökölbe szorultak. Legszívesebben szétvertem volna annak a szemétládának a fejét, aki beköpött minket a fotósoknál.

Fújtatva rohantam be a fürdőbe, majd leültem a kád szélére. Hideg kezeimet a tarkómra szorítottam, testem minden pontja izzott a haragtól. Szinte már vártam, hogy mikor próbál meg ketté szakítani minket a sajtó. Most, mikor minden olyan jól alakult köztünk, valaminek bele kellett rondítania. Mindig is ettől tartottam. Ha egyszer kikezdenek minket, nincs menekvés. Nem! Nem! Nem akarom, hogy vége legyen!

Éreztem, hogy túl fáradt vagyok a gondolkodáshoz, így másnapra halasztottam magyarázatom kiötlését és egy gyors, hideg zuhany után visszamentem a Lanához. Erős vágy fogott el, hogy azonnal felébresszem és elmagyarázzam neki, mi történt valójában, de e helyett, csak erőtlenül letérdeltem az ágy mellé és az arcára szegeztem pillantásom. Lélegzete egyenletes és lassú volt, amely egyre jobban megnyugtatott. Enyhén száraz ajkaitól szomjúság tört rám. Hirtelen több nappal ez előttinek tűntek délutáni forró csókjaink. Óvatosan felmásztam az ágyra és a hajába fúrva arcomat, magamhoz öleltem. Imádtam ezt az érzést, ahogy a puszta közelségével elűzi minden haragom. Édes illata kábítóan hatott rám és lassan álomba ringatott.

(LANA SZEMSZÖG)

A reggeli nap fénye szinte égette a hátamat. Mosolyogva nyitottam ki a szemem és megfordultam, de Kimi nem volt mellettem. Mikor az este történtek eszembe jutottak azonnal elillant reggeli jókedvem. Nagyon hiányzott finnem közelsége és tudtam, nem hihetek el mindent a sajtónak, ez egyszer mégis úgy éreztem, igazuk van. Az utóbbi időkben sokszor került szóba Jenni és a házasságuk, de egyszer sem említette, hogy találkozni is fognak. Tudtam, hogy Kimi nehezen dolgozza majd fel a válást és gyakran kiborult apró dolgok miatt is, de idővel minden visszazökkent a rendes kerékvágásba és szinte a fellegekben jártunk, egészen tegnapig.

A médiát ismerve mindig is tudtam, hogy egyszer beleütik az orrukat a mi dolgainkba is, de most a legkevésbé számítottam rá. Az asztalon lévő laptopra pillantva nagy sóhaj hagyta el ajkaimat. Ujjaimat a halántékomra nyomva, lehajtottam a fejem. Bárcsak egy álom lenne. De sajnos ez a valóság. Az erkélyről érkező fény szinte sértette a szemem. Lassan feltápászkodtam és rendbe szedtem magam a fürdőben. Kócos hajam könnyű kontyba fogtam és kényelmesen öltöztem.

A nappaliban pirítós és kávé illata csapott meg. Gyomrom megkordult, jelezve, hogy éhes vagyok, de nem törődtem vele. Csak Kimit kerestem. Mikor megpillantottam a lábam földbe gyökerezett, azt kívántam, bárcsak láthatatlan lennék. Minden eltűnt a fejemből, amit mondani akartam neki. A nappali kanapéján ült és egy pontba meredt maga elé. Az éjjel rám törő ismerős érzések most újra a hatalmukba kerítettek. Úgy éreztem azonnal zokogni kezdek, ha megszólal és képtelen leszek beszélni vele.

-Szia. -ez az egyszerű szó hirtelen csúszott ki a számon, mégis minden indulatom benne volt.

Hangomra összerezzent, jeges szemei azonnal az enyémeket keresték. Egy pillanatig félelmet véltem felfedezni tekintetében.

-Szia. -mosolya furcsa volt, mintha belelátna a fejembe és tudná, mi bánt- Hogy aludtál?- felállt és felém sétált.

-Én...jól. -elmosolyodtam, de elég hidegre sikeredett. Látszott rajta, hogy más választ várt.

-Bár gondoltam rá, de nem volt szívem felkelteni. Az ágyon keresztbe feküdtél, szinte alig hagyva nekem helyet, de sikerült odabújnom. -mikor elég közel volt hozzám, végigsimított a hasamon és megpuszilta az arcom. Érintése áramütésként hatott testem minden pontján. Végül nagyot nyelve megszólaltam.

-Kimi...-szürkéskék szemei az enyémeket fürkészték, amelytől a lélegzetem is elállt. Nehezen, de sikerült elszakítanom tekintetem, majd zavartan belekezdtem mondandómba. Vagy most, vagy soha. Meg kell beszélnünk.- Én...tegnap megnéztem az e-mailjeimet....és...-a padlót kezdtem bámulni.

-Láttam. -szinte suttogott. Megint a szemébe néztem, most igazi fájdalmat láttam bennük. Összevont szemöldökkel, értetlenül bámultam rá. Hát persze, az éjjel arra sem volt erőm, hogy kikapcsoljam a laptopot. Szóval mindent tud. Állkapcsa megfeszült, majd folytatta.- A cikket. -undorral az arcán ejtette ki a szavakat.

-Kimi én...-kezdtem halkan, de félbeszakított.

-Tudom!- csattant fel hirtelen, majd kicsit meghátrált- Elcsesztem! Szólnom kellett volna, hogy Jenni találkozót kért tőlem! De Lana...-széttárt karokkal egy lépést tett felém-..kérlek higgy nekem, csak meg akarta beszélni, mikor viheti el a porkkalai házban maradt cuccait. Eszembe se jutott, hogy újra...

Hitetlenkedve felhorkantam, felgyülemlő dühöm egyre erősödött a hangommal együtt. Csak az járt a fejemben, hogy perceken belül elveszíthetem őt.

-Ahogy az sem jutott eszedbe, hogy nekem szólj róla! Ja, bocsi elfelejtettem, hogy Kimi Räikkönen szabad életet él és nem kötelező megosztania a barátnőjével, ha a volt feleségével találkozik! Akár meg is csalhatja vele! Arra nem gondoltál, hogy ezt a sajtó egy békülős beszélgetésnek fogja tekinteni?! Mert a képek alapján, eléggé annak tűnt!- szorosan összefontam karjaimat mellkasomon, úgy éreztem darabokra hullok. A zokogás határán álltam.

-Lana ez hülyeség! Mi az, hogy megcsalni vele? Megmondtam, hogy lezártam a házasságom és nem is akarok hallani róla többé! A mondat melyik része nem elég érthető számodra?- kezei ökölbe szorultak és csak kiáltozott- Különben sem várhatod el tőlem, hogy minden egyes lépésemről beszámoljak!

Könnybe lábadt szemekkel álltam előtte és mereven figyeltem, ahogy érzelmei felülkerekednek rajta. Féltem, ha megszólalok, teljesen elveszti majd az eszét és végképp nem lehet vele beszélni. Mégis rászántam magam.

-Te emlegetted annyit, hogy őszinte kapcsolatot szeretnél!- a torkomban lévő hatalmas gombóc miatt el-el csuklott a hangom- „Nyitott könyv vagyok előtted kicsim, sosem lesznek titkaink.” -idéztem szavait kiáltva, széttárt karokkal- Hát tessék! Itt az első!- könnyeim óriási gyöngyökben gurultak le az arcomon. Pár halálosan hosszú másodpercig csendben figyelt, majd szóra nyitotta száját, de én közbevágtam- Tudod mit? Igazad van. Már nem tartozol nekem semmilyen magyarázattal. -elgyötört hangom suttogásnak hallatszott.

-Tessék?- nem vártam meg, hogy ráeszméljen szavaim igazi jelentésére. Hátat fordítva neki berohantam a hálóba és megpróbáltam minden cuccomat összeszedni, azonban bőröndömmel csak az ajtóig jutottam. Forró tenyerei egy pillanat alatt a karomra fonódtak, moccanni sem tudtam.

-Lana...-megpróbált a szemembe nézni- ...kérlek...Mit tegyek, hogy higgy nekem? Téged szeretlek és mindig szeretni foglak. -hangja lágyabb volt és könyörgő, de nem elég ahhoz, hogy hinni tudjak benne. Bármennyire is akartam, egyszerűen nem ment.

-Csak hagyj elmenni. -hangom elcsuklott, de újra felgyülemlő könnyeimet sikerült visszafojtanom.

-Elmenni? Lana te vagy az egyetlen nő az életemben, aki mellett valóban önmagam lehetek. Most pedig azt kéred tőlem, hogy engedjelek el egy idióta, kitalált sztori miatt?- tekintete elgyötört volt, kiszáradt ajkai hangtalanul mozogtak, mintha folytatni szeretné mondanivalóját. Erősen behunytam a szemem és egy hirtelen mozdulattal kicsusszantam karjai közül.

http://www.youtube.com/watch?v=wS4InT7Ycdk

Remegve léptem ki a folyosóra, ahol síri csönd fogadott. Könnyeim már megállíthatatlanul patakzottak, a torkomban lévő gombóc miatt nyelni sem tudtam. Ösztönösen menekülni kezdtem a lépcsők felé, hogy minél messzebb kerüljek Kimitől. Két emelettel lejjebb zokogva dőltem neki a lépcsőház falának. Miért történik ez velem? Szeretem őt! Szeretem! Kérdések százai jártak a fejemben. Szeretett-e valaha igazán? Minden hazugság volt? Ha igen, miért? Miért Jennivel? Hogyan? Mikor? ...sosem lesznek titkaink.”

-Hallgass!- idegesen kaptam a fejemhez, eltakarva szemeimet- Hagyj békén. -ismételgettem sírdogálva.

Nem tudom hány percig ülhettem ott. Könnyeim hamar kiapadtak, már szinte csak hüppögtem. Tudtam, egyedül nem leszek képes megérteni a dolgokat. Szükségem volt valakire, akinek elmondhatom mi bánt és csak egyetlen személy társaságára vágytam, a tesóméra.

(RORIK SZEMSZÖG)

 Épp a fürdőbe készültem egy jó kiadós zuhanyra, amikor kopogtak. Morogva magamra kaptam egy farmert és egy pólót, majd ajtót nyitottam. Lana jelent meg előttem. Szemei és orra vörösek voltak, tincsei néhol elszabadultak szokásos otthoni kontyából. Azonnal észrevettem rajta, hogy sírt. Összetört tekintetét újra könnyei homályosították el, majd hirtelen magához szorított és zokogásban tört ki. Automatikusan köré fontam karjaimat, sosem kellett faggatnom, előbb utóbb mindig elmondja mi baja, de most éreztem, hogy nagy gond van.

-Itt maradhatok?- pillantott fel rám hosszú szempillái alól, melyek vizesen tapadtak össze. Háta mögött a bőröndjét szorongatta, mintha élete függne tőle. Pár perccel később elvonult a hálómba, azzal a jelmondattal, hogy most képtelen a történtekről beszélni, de később mindent elmond. Egy hideg zuhany után, felélénkülve tértem vissza, ő már a kanapén várt.

-Szóval mi történt?- lassan odasétáltam és melléültem- Összekaptatok Kimivel?- reménykedtem benne, hogy nincs igazam, de hiába.

-Hát...annál egy kicsit több volt. -lesütötte tekintetét és a padlót kezdte bámulni.

-Bántott téged?- hirtelen felkaptam a fejem és végigpillantottam minden testrészén.

-Nem. -hangja elcsuklott és újra zokogni kezdett. Magamhoz öleltem és nyugtatásként a hátát kezdtem simogatni, de ő csak sírt. Talán akkor láttam őt utoljára így, amikor a Prue nagyi elhunyt. Gyerekkorunkban nagyon sok időt töltöttünk nála, szinte már ott laktunk. Ő mindenre tudta a választ és azt is, hogyan vidítson fel minket a legrosszabb pillanatainkban is. Lefekvés előtt mindig kakaót csinált nekünk, s miközben kortyolgattunk barkochbát játszott velünk, amit hatalmas nevetések követtek. Lana egyetemista évei alatt mély depresszióba esett és minden áron haza akart jönni. Egy ideig fontolgatta, hogy feladja kitűzött célját, de a nagyi hihetetlen varázserejével rávette, hogy maradjon és fejezze be, amit elkezdett. Mindig azt hajtogatta, hogy sose hagyjunk félbe semmit. Ha valami rosszul kezdődik, annál nagyobb az esélye, hogy jól végződjön.

A nagyi emléke melegséggel öntött el, úgy éreztem, abban a pillanatban is velünk van, azonban helyette nekem kellett cselekednem. Eltoltam magamtól zokogó testvérem és szemébe néztem.

-Lana...el kell mondanod mi történt.- Egy pillanatig hezitált, végül beszélni kezdett.

-Tegnap....amikor megnéztem az e-mailjeimet, ráakadtam egy cikkre...-kezeit tördelve pillantott fel rám, mintha egy gyerek lenne, aki tudja, hogy rosszat csinált-...és...azt írták, Kimi újra összejött Jennivel. -összeszorította szemeit, majd hirtelen hadarni kezdett- Óóó Rorik tudom, hogy nem kellene hinnem a sajtónak, de a róluk készült képek és az érzéseim is azt sugallják, hogy minden igaz. Attól félek, csak egy újabb futókapcsolatra volt szüksége és pont rám esett a választása. Én...nem tudom mit tegyek.-arcát kezeibe temette, miközben kifújta a benntartott levegőt- Nem akarom, hogy ez az egész igaz legyen.

-Jenni? Jenni Dahlman?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Egy pillanatra meglepődtem Lana válaszán, hisz a finn a legutóbbi beszélgetésünk során nem épp a legszebb szavakkal illette volt feleségét. Pontosabban azt mondta, alig várja, hogy végét érjen ez az egész elköltözősdi és végre elfelejthesse a házasságát. Mindig tudtam, hogy gyakran kijön Kimin a finn hidegvér és embert nem nézve akarja a maga javát, de ez egyszer képtelenségnek tartottam, hogy ilyen csúnyán átverje a tesómat.- Szerintem hülyeség.

-Micsoda?- dünnyögte a tenyerébe.

-Hogy újra Jennivel kavar. Miért akarná újrakezdeni egy olyan nővel, aki szinte tönkretette az életét?- vontam meg a vállam közömbösen, mire ő reménykedve pillantott fel- Mutasd a fotókat. -nyomtam a kezébe az asztalon lévő laptopom. Felsóhajtva gépeli kezdett, majd felém fordította. A képek láttán nevetni támadt kedvem.- Egy puszi és egy ölelés? Lana ezt te sem gondoltad komolyan.- kiábrándult arccal néztem rá.

-Én csak...bepánikoltam -vonta meg a vállait- Mi van ha ez csak egy álca? Mégis csak a volt felesége. -mutatott a képernyőre.

Egy pillanatig tanulmányoztam a képeket.- Ő mit mondott?

-Először azzal jött, hogy el kellett volna mondania, hogy találkozni fog Jennivel, a Porkkalában maradt cuccai miatt... -miközben beszélt a nadrágjából kilógó cérnaszálat tekergette.

-Ebben igaza van. -bólintottam. Valójában azt hittem, hogy ezt már rég megbeszélték, ugyanis nekem szót róla a finn.

-...aztán a házasságukról kezdett hadarni valamit, hogy rég lezárta és hallani sem akar róla,... majd közölte velem, hogy nem várhatom el, hogy miden lépését elmondja és megmagyarázza...

-Te pedig felkaptad a vizet és képébe vágva valamit, elrohantál. -fejeztem be mondandóját.

-Valahogy így,...de te is ezt tetted volna. -oldalra döntötte a fejét.

-Igazad van.- nagyot sóhajtottam, majd pár percnyi csend után, magamhoz vontam és átöleltem.

-Rorik most mi legyen?- szinte suttogott- Olyan mérges vagyok rá.

Kezeim közé vettem arcát kényszerítve, hogy rám nézzen.- Szereted őt?- szavaim hatására könnyek gyűltek a szemeiben, de nem válaszolt- Szereted?

-Én... nagyon, nagyon szeretem, de... -hangja elcsuklott az utolsó szónál, újra a mellkasomba fúrta az arcát.

-Délután beszélek vele. -jelentettem ki határozottan.

-Mi? Nem!- riadtan pillantott rám- Ez...-újra lehajtotta a fejét és halkabban folytatta-...nem akarom, hogy emiatt elrontsa a versenyét.

-Én még mindig úgy gondolom, hogy nem hazudott és ha igazam van, akkor...

-Nem Rorik! Nem erről van szó! Már az elején meg kellett volna beszélnie velem! Vagy csak egyszerűen megemlíteni, vagy...- dühösen pattant fel mellőlem, majd járkálni kezdett- Nekem ez nem megy...nem tudok hinni neki...egyszerűen nem...

-Az Isten szerelmére Lana! Kimi maga mondta, hogy legszívesebben örökre elfelejtené azt a nőt!

-Mondani bármit lehet... -összefonta a karjait maga előtt.

-Igen és tudom, hogy ez nyálasan hangzik, de ő a szívéből beszél. -jelentőségteljesen néztem fel rá- Ahogy te is. Csak...egyszer láthatnád magatokat kívülről. Le sem tagadhatjátok, hogy szeretitek egymást...és ha igazi amit érzel iránta, nem állhat közétek a sajtó, sem a média bármelyik ága. -én is felálltam- Lana...emlékszel Prue nagyi mit mondott?- könnyes szemmel nézett rám.

-Hogy soha ne hagyjunk félbe semmit...-elmosolyogott, majd újra sírni kezdett- Ő mindig tudta, mi a helyes lépés. Bárcsak itt lenne...-az ablakhoz sétált és a falnak döntötte a fejét.

-Ne hagyj félbe semmit,...vagyis ezt meg kell beszélned vele. -melléléptem és nyugtatásképp végigsimítottam a karján.

-Mindig is bennem volt a félsz, hogy egyszer szó nélkül itt hagy és vissza megy a feleségéhez. Igen tudom...-intett csendre, mikor szóra nyitottam a számat-...tudom és érzem, hogy szeret és én is őt, de Jennihez mégis más érzelmek fűzték, hisz a felesége volt hosszú éveken keresztül. Tudtam, hogy rendezték a kettejük viszonyát és mondhatni „barátok” maradtak, de...Rorik én teljesen eltörpültnek érzem magam e mellett a nő mellett -szemeiben fájdalom tükröződött, nem bírtam ki, hogy ne öleljem meg.

-Ide figyelj. Én személy szerint nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen gyönyörű testvérem van, és el sem tudom képzelni Kimi mennyire boldog lehet, hogy megkaphat téged, mint barátnőt. -kezeim közé vettem arcát- Ezt nem így terveztem elmondani, de már mindegy. A legutóbbi versenyen volt alkalmam elbeszélgetni vele és valahogy szóba került Jenni is. -nagyot sóhajtva elhúzta a száját- De a lényeg az, hogy mikor rólad kezdtünk beszélni, a finn le se tudta vakarni a vigyorát. Csak mondta és mondta, hogy mennyire szereti benned ezt meg azt. Hallgatni is jó volt. -szavaim hatására pici mosoly jelent meg szája sarkában- De ha nem hallgatjátok meg egymást, ebből semmi jó nem fog kisülni és lehet örökre megbánod, hogy hittél egy idióta újságcikknek. -mosolya szépen lassan eltűnt és összevonta a szemöldökét.

-Én...- pár pillanatig gondolkodott- ...most egyedül kell lennem. -hirtelen beszaladt a szobába. Majd sportosan öltözködve tért vissza.

-A futás nem old meg semmit. -karba tett kézzel figyeltem, ahogy felhúzza a cipőjét.

-De igen. Segít gondolkodni. -tudtam, hogy onnantól bármit mondhatok neki, úgy is önfejűen kifut a világból a saját gondolataival. Gyakran csinálta ezt otthon is, ha valami bántotta, vagy át kellett gondolnia azt, egyszerűen lelépett az iPodjával és mire csurom vizesen hazatért, mindent a helyére rakott a fejében. Megállt a tükör előtt és összefogta a haját.

-Nem leszek itthon mire visszajössz. -hátat fordítva neki a konyhába indultam, úgy sem hallgat rám tovább.

-Csak add le a kártyádat. -kiáltott utánam. Sóhajtva öntöttem magamnak kávét.

-Oké.

-Kérlek, ne beszélj vele. -kérlelő pillantásával állt meg az ajtóban- Szeretném ha tiszta lenne a feje a versenyen. Ez ráér...

-Persze egy ilyen veszekedés után biztos, hogy tiszta fejjel fog versenyezni?- válaszul elég csúnya pillantást kaptam Lanától. Belekortyoltam a kávémba, ami kicsit sem esett jól, elfintorodva néztem a bögrémbe.- Ne aggódj, nem fogom megkeresni és iderángatni, hogy beszéljétek meg. Felnőtt emberek vagytok, de remélem, hogy helyes döntéssel jössz haza.

-Köszi, hogy megérted és, hogy segítettél. -hirtelen a karjai között éreztem magam, a szabad kezemmel én is átöleltem.

-Mindent bele Jensonéknál. -enyhén elmosolyodott.

-Úgy lesz. -bólintottam, majd becsukta maga mögött az ajtót.

Félig megivott kávémat az asztalra tettem és ledobtam magam a kanapéra. Hogy lehet ilyen fárasztó lelket önteni valakibe. Mikor becsuktam a szemem Sami képe jelent meg előttem. Legszívesebben hazarepültem volna, hogy gratulálhassak az én úszóbajnok kisfiamnak és karjaim között tarthassam Lilt is, de a munka az munka. Nem sokára kezdődik az első szabadedzés, majd az időmérő és nekem ott a helyem. Nehezen rávettem magam, hogy átöltözzek és a pályára induljak.

(LANA SZEMSZÖG)

Tanácstalanul léptem ki a szállodából. A torkom újra összeszorult a gondolattól is, hogy többé nem lehetek Kimi mellett. Talán a hirtelen rám törő féltékenység miatt, mérgemben sok mindent vágtam a fejéhez, de el kell ismernem, nélküle sosem voltam, és nem is leszek teljes egész. Éreztem, hogy szükségem van rá és abban a pillanatban legszívesebben a csapatánál vártam volna az edzés végét, hogy újra megölelhessem, de tudtam, hogy én rontottam el mindent. Meg kellett volna beszélnem vele ott és akkor, és most biztos nem itt állnék azon gondolkozva, mi lett volna ha... Talán igaza van Roriknak, miért akarna Kimi hirtelen visszatérni az „előző” életébe, amiről mindig szomorúan és megbánással beszélt nekem. Nem tudtam mi ütött belém, de óriási lelkiismeret-furdalás kerített hatalmába, amiért nem bíztam benne és azért is, mert hittem az általam jól kiismert sajtónak is. Nekem...csak időre van szükségem. Könnyeim lassan folytak le napszemüvegem alól. Gyorsan letöröltem őket, majd elindítottam a zenét és futni kezdtem. A parkolóban néhány öltönyös férfi nézett felém, egyikük rám mosolygott, majd beszálltak egy szürke Porschébe. Sanghajban az élet egy pillanatra sem állt meg. A parkban mindenütt emberek nyüzsögtek, mégsem éreztem zsúfoltnak a helyet. Csak futottam és futottam abban reménykedve, hogy a dolgok jobb irányba terelődnek és végre minden a régi lesz köztünk.