Sziasztok! :)
Kicsit késve, de itt az év első fejezete! :D
A fiúk ma már Jerezben tesztelnek! :) Nem sokára új évad kezdődik. *.* Te jó ég, még most lett vége az előzőnek! A lényeg, hogy újra láthatjuk száguldozni Kimstert, most talpig pirosban, plusz egy lóval! ;)
Jó olvasást! :*
12.fejezet
(LANA
SZEMSZÖG)
-Már csak
ez hiányzott!- dobta le Kimi a kezében lévő újságot és felém fordult. Épp a
reggelihez vágtam fel a zöldségeket, míg ő az asztalnál olvasgatott.
-Mit
találtál?- mosolyodtam el feldúlt arckifejezésén.
-Hogy a
fenébe találtak ránk Korzikán?- tekintetem rákaptam, s ugyanabban a pillanatban
sikeresen el is vágtam a kezem.
-Úristen!-
szisszentem fel az éles fájdalomra, azonnal a földszinti fürdőbe rohantam. Míg
ép kezemmel megnyitottam a csapot, a sebből szivárgó vér vékony, piros
csíkokban folyt végig a fehér mosdókagylón. Sosem éreztem rosszul magam a
vértől, de akkor szinte az ájulás szélén álltam.
-Ennyire
azért nem durva.- pár pillanat múlva mosolyogva lépett be utánam.- Mi...? Jól
vagy?- mikor észre vette mi történt, jókedve azonnal eltűnt, s közelebb
sietett.
-Igen.
-bólintottam- Keresnél valami...kötözőszert?- a fürdőszobaszekrény alsó
fiókjához guggolt és kapkodva turkálni kezdett benne.
-Hol a
francban...ááá...itt aztán megtalálni valamit!- Mikor nagy nehezen elállítottuk
a vérzést, azonnal leültetett és óvatosan bekötötte a kezemet. Mindig is
imádtam, mikor előtört gondoskodó énje, nagyon jól esett törődése.
-Így jó?
-Igen,
köszönöm.- szabad kezemmel végigsimítottam arcán. Előttem guggolt és a kezeibe
vette az enyémet.- Túl jó.- pillantottam rá mosolyogva.
-Te
szeleburdi nőszemély.
-Nem is
vagyok az.- csücsörítettem durcásan.
-Az ÉN
szeleburdi nőszemélyem.- villantott szexi féloldalas mosolyt.
-Így már
másabb.- mosolyodtam le én is ajkaihoz hajolva. Lassú, puha csókot kaptam
tőle.- Szóval mi van Korzikával?- nyúltam az újság után. A címlapon több kép is
volt egymás mellett. Mindannyian a vízben hülyéskedtünk, vagy épp esti sétálós
és bulizós pillanatokat ábrázolták.
Pilótaparádé
Korzikán
A Formula 1 három híres
pilótája, rögtön a bahreini futam után Korzikát tűzte ki úti céljaként. Kimi Räikkönen,
Sebastian Vettel és Nico Rosberg kedveseikkel együtt, a finn pilóta Iceman
nevezetű
jachtján érkezett a szigetre, ahol a látottakból ítélve, igen jó hangulatban teltek pihenéssel
töltött napjaik. Volt is mit ünnepelniük, hisz a Red Bull pilótája ismét a
dobogó tetejére állhatott, míg Kimi a második helyet foglalta el csapattársa, a
francia Romain Grosjean előtt.
Óriási szerencsénkre, Ajaccio városában sikerült lencsevégre kapnunk a párokat egy kellemes
esti séta közben, amint néhány lelkes rajongó örök emlékeket gyűjt kedvenc pilótáiktól. Nem csoda, hogy
hamar felfigyeltek rájuk, hisz ennyi hírességet, ritkán lát az ember az utcán
sétálgatva.
Az igazat
megvallva, a képekkel együtt nézve, kétszeri elolvasás után, nem is volt olyan
irritáló az cikk. Ennél kaptunk már sokkal keményebb és durvább dolgokat is a
médiától.
-Ez
elég...tűrhető.
-Engem csak
az zavar, hogy még pihenni sem hagynak. Ráadásul most már rólad se fognak
leszállni.- forgatta meg a szemeit unottan- Bocsáss meg, de nem tudok velük mit
kezdeni...- kezdett mentegetőzni aggódva.
-Kimi úgy
nézek ki, mint akire hatással volt a cikk?- pillantottam rá felvont
szemöldökkel- Nagyon jó volt ott lenni...veled, kikapcsolni pár napra és csak
ez számít. Nem akarok ezzel foglalkozni. Csak az számít, ami a valóságban
történik kötünk.- éreztem, ahogy szavaim hatására a levegőből eltűnik minden
feszültség. Ez volt a célom.
-Imádom,
amikor ilyeneket mondasz.- állt fel a székről és magához húzva szenvedélyes
csókban forrtunk össze- Én is jól éreztem magam. Nagyon is.- őrjítően lassan
végigsimított oldalamon. Érintésétől szinte reszketett a lábam.
Végül
közösen készítettük el a reggelit. Kimi hallani sem akart róla, hogy kést
vegyek a kezembe, így csak az asztal megterítésére kaptam engedélyt. A pulton
ülve büszke mosollyal figyeltem, ahogy teljes koncentrációval megforgatja a
tükörtojásokat, s elkönyveltem magamban, hogy tényleg többször kellene hagynom,
hogy segédkezzen a főzésben. Reggeli után kissé görcsösen pakoltam be
holmijainkat a bőröndbe. Még magamnak sem vallottam be, de igenis féltem az
anyukájával való találkozástól. Szerettem volna, ha úgy lesz, ahogy Kimi mondja
és már az első pillanatban megtaláljuk majd a közös összhangot, de ahogy
közeledett az indulás pillanata egyre több sóhaj tört fel belőlem.
-Megjöttünk!-
kiáltott fel Kimi, majd letette a csomagjainkat. A házban sütemény illat
terjengett, mely kissé oldotta izgatottságom. Anya engem is mindig sütivel vár
haza, mikor meglátogatom.
-Sziasztok!
Nappali!- jött a válasz Ramitól. Kimi tesójával már volt szerencsém találkozni.
Sok közös dolog volt a két fiúban, így nem volt nehéz összeismerkednünk. Az
első pillanatban azt kérdeztem magamtól: Ő biztos Kimi rokona?, de amint
kinyitotta a száját és megmutatta igazi énjét rájöttem, hogy nem sokban
különböznek.
-Azta!
Sziasztok. Végre ketten!- vigyorodott el, mikor beléptünk. Egyedül volt a
szobában, épp egy létrán állt a könyvespolcuk előtt.
-Szia
Rami.- intettem mosolyogva.
-Te meg mit
csinálsz?- vonta föl a szemöldökét Kimi.
-Anya rám
bízta, hogy keressek meg valami régi kötésű szakácskönyvet, ami még a nagyié
volt...- tekintetét tanácstalanul futtatta végig a könyvsorokon.
-Ebből is
látszik milyen sokat álltál ez előtt a polc előtt. Anya könyvei az alsó
polcokon vannak, hogy ne kelljen létráznia.- magyarázta Kimi mindent tudón.
Vigyorogva közelebb lépett, majd enyhén belerúgott a létra egyik lábába.
-Figyeld,
mintha ő olyan sokat olvasna.- mosolygott rám Rami összehúzott szemekkel. Mikor
szóra nyitottam a számat, ők már folytatták a csipkelődést.- Csináld csak,
hátha rád esek okoska!
-Rám biztos
nem, de jót röhögnék, ha lezúgnál onnan.- nyújtózkodott fel Kimi, hogy kezet
foghassanak.
-Haha...visszatért
a poéngyáros öcsém. Szerencséd, hogy Lanát is elhoztad, anya már előre megírt
szöveget tanult be, hogy is szidja szét a fejed, ha egyedül állítasz be.-
kacsintott rám cinkosan.
-Ajjaj,
akkor én is kapni fogok?- húztam be nyakam félős mosollyal.
-Mi az
hogy! Anyánk egyenesen leharapja a fejed.- húzott magához Kimi vigyorogva.
Tudta, hogy mennyire izgulok ettől a beszélgetéstől, erre itt húzza az agyamat.
Lekonyuló ajkakkal pislogtam rá, melyre egy rekedtes kuncogással válaszolt és
egy nagy puszival.
-Hát hogyne...-mormogta
Rami, majd a szobából kilépve elkiáltotta magát- Anya!
Akaratlanul
is felsóhajtottam. Kimi végigsimítva a karomon, lassú csókot lehelt ajkaimra.
Valószínűleg biztatásnak szánta, de izgatottságom egy cseppet sem csillapodott.
-Jövök már!
Mi az fiam?- halk ajtócsukódás hallatszott a konyha felől, s egy kedves hangú
nő szólalt meg.
-Találd ki
kik vannak itt!
Kimi
nyakába csaknem könnyes szemekkel borult édesanyja. Az utóbbi időben alig járt
itthon, s egy anya számára talán a legnehezebb dolog lehet elviselni, hogy
ilyen keveset láthatja a gyerekeit. Az én családomra is ez volt jellemző, ezért
rögtön tudtam, mit érzett Kimi, mikor felsóhajtva ölelte meg anyukáját. Aztán
eljött a pillanat. Végre szemtől szemben állhattam azzal a nővel, akihez ezer elképzelt
személyiséget párosítottam a fejemben. Vizslató tekintete kissé megijesztett,
de amint bemutatkoztunk egymásnak, meleg mosoly került az arcára. Lassan
belemerültünk a beszélgetésbe, s a gyomromat szorító hideg érzés már kezdett
halványodni, Paula teljesen meglepett. Szelíd, mégis határozott nő volt, kedves
és illedelmes, de a véleményét nem hallgatta el, akármiről legyen is szó. Már a
bemutatkozásunkkor közölte velem, hogy eszem ágában se legyen magázni őt.
Egyrészt nem olyan öreg még (erre mindkét fia helyeslően bólogatott, miközben
két pofára tömték be az asztalra készített süteményt, nem lehetett kibírni
mosolygás nélkül), másrészt pedig szerinte könnyebb így beszélgetni egy
emberrel, és igaza lett. Sokkal közelebb éreztem magamhoz Paulát mint képzeltem,
mintha már több éve ismernénk egymást.
-Nagyon
örülök, hogy végre személyesen is megismerhetlek.- mosolygott rám kedvesen-
Kiminek be nem állt a szája, mikor rólad kérdeztem és én egyre izgatottabb
lettem. -egy pillanatra rám nézett, majd folyatta a tea elkészítését- Igazából
ezért is voltam annyira kíváncsi rád. Ki lehet az a lány, aki mellett ennyi
megpróbáltatás után, újra boldog a fiam?- mosolyogva sütöttem le pillantásomat,
nagyon jól estek a szavai. Mikor szóra nyitottam a számat, a bejárat felől halk
kuncogás hallatszott, majd egyre hangosabb lett. Mindketten a hangok irányába
néztünk.
-Szerintem
jobb lenne beadni egy műhelybe.
-Mi?
Dehogy!- szinte láttam magam előtt, ahogy Kimi fülig érő vigyorral néz a
tesójára- Simán helyrepofozzuk, nem hiszem, hogy nagyobb baj lenne a
motorjával.
-Azzal
szerintem se, de...
-Te tényleg
az én tesóm vagy?- pislogott hátra a konyhaajtóból felvont szemöldökkel, majd
mosolyogva felém indult. Pólója, arca és kezei, koromfeketék voltak, ahogy
Raminak is.
-Mégis mit
műveltetek odakint?- hüledezett Paula fiaira pillantva.
-Semmit.-
vonták meg a vállukat egyszerre. Te jó ég! Le sem tagadhatnák egymást! Mosolyogva
a tenyereim közé vettem Kims arcát és hosszan megcsókoltam. Igazán hiányzott
már, hogy a közelemben legyen.
-Szépek
vagytok!- kuncogva töröltem le egy foltot a szája mellől, mire féloldalas
mosolyt villantott.- Mint két rongy kölyök.
-Kérsz két
fekete tenyérfoltot a csinos hátsófeledre?- határozottam jól mutatott volna a
fehér farmeromon.
-Tudod, nem
igazán nézem jó szemmel, ha mindenféle mocskos kezek járnak
ARRAFELÉ...-szerencsére Pauláék épp nem figyeltek ránk. Zavaromban tuti
elolvadtam volna, ha ők is hallanak minket.
-Mi ez a
többesszám?- húzódott el kissé- És ki az illető??
-Tudtommal...-karjánál
fogva, széles mosollyal magam elé emeltem kezeit- ...csak ők ketten, tisztán.
-Na azért!-
épp meg akart csókolni, mikor Paula hirtelen megszólalt.
-Rami! A
mindenit neki!- az említett kerek szemekkel pislogott előre, s megállt a
művelete közepén- Nézd meg mit csináltál!- a hűtő hófehér ajtaján egy nagy
fekete olajfolt éktelenkedett- Jaj fiam! Komolyan mintha tíz évesek lennétek.
-Mit
mondtam?- pislogtam fel Kimire, mire megforgatta szemeit.
-Nyomás a
fürdőbe, aztán nem sokára kész a vacsora! Nem hiszem, hogy éhen haltok addig.-
mosolyogva megcsóválta a fejét és tisztítószert nyomott egy szivacsra.
-Pedig
nagyon éhes vagyok...
-Én is.-
csatlakozott Kimi felemelt kézzel a tesójához.
-Te meg se
szólalj!- nevetett fel Paula- Rosszabb állapotban vagy mint a bátyád. Irány a
fürdő! Mind a kettőnek! Gyorsan!- mosolyogva figyeltem, ahogy kiterelgeti őket
a konyhából.- Jaj...-csóválta a fejét mosolyogva, miközben kiöntött két csésze
teát- Sosem nőnek fel.
-Kimi
nagyon sokat mesélt a gyerekkoráról és, hogy mennyit rosszalkodtak Ramival.- ha
a tesója szóba került, minden alkalommal eszébe jutott valamilyen sztori, amin
jót nevettünk. Még hallgatni is jó volt őket.
-Igen, az
nem kifejezés! Néha komolyan elgondolkodtam rajta, hogy hiányzik nekik egy kis
agyabugyálás.- bólogatott mosolyogva, láttam rajta, hogy visszatérnek a kedves
emlékei- De akármilyen rosszak is voltak, sosem tudtam igazán haragudni rájuk.
Mattivel nagyon büszkék voltunk már az első pillanatban, amikor kitartóan a
gokartozás mellett döntöttek és egyre többször láthattuk a fiainkat a dobogó
bármely fokán. -a forró bögre köré kulcsoltam ujjaimat, s csak hallgattam,
ahogy Paula büszkén mesél nekem Kimiékről. Nem csupán megtisztelőnek éreztem
ezt, hanem egyfajta büszkeséggel töltött el, hogy az én páromról beszél. Egyre
családiasabb hangulat kezdett uralkodni rajtam, s hirtelen butaságnak tűnt
aggódni emiatt a találkozás miatt.- Aztán nézd meg mi lett belőlük! Mindketten
elérték, amit szerettek volna és most boldogok a fiaim. -pár pillanatra
elhallgatott- Nagyon rossz volt látni, hogy Kimit teljesen kimeríti az a nő,
minden szempontból és a férjemmel komolyan azt hittük, hogy ez befolyásolni
fogja a fiam karrierjét és a belső énjét is.- hirtelen rám pillantott, s
megfogta a kezem- Bocsáss meg kedves, nem akarok semmi rosszat feleleveníteni,
de nagyon jó látni, hogy a fiam újra boldog melletted és tudnod kell, hogy
nagyon hálás vagyok neked ezért.- könnyeimmel küszködve pislogtam a kezére,
ahogy kedvesen az enyémre simította, mintha nyugtatni akarna. Kimondhatatlanul boldog
érzések öntöttek el, legszívesebben megöleltem volna Paulát.
-Én...köszönöm
a bizalmadat.- mosolyodtam el a sírás szélén táncolva. Ezt egyből észrevette és
azonnal felállt, hogy megölelhessen. Meleg karjaitól újra anya jutott eszembe,
s igazán otthon éreztem magam.
