Sziasztok! :)
Itt a 4. fejezet! :D
Kicsit késve, de a nyári szünet utolsó napjára meghoztam!
Bevallom, elég elkeserítő, hogy elfogytak ezek a hosszú, az írásra legalkalmasabb napok, :(
de remélem eztán is változatlanul támadnak majd az ihletek és haladni fog a sztori, mert a tanulás mellett lazítás is kell nemde? ;)
Szóval...én ezzel a fejezettel búcsúzom a nyártól. :/ Talán kicsit tükrözi is a hangulatot, mert egy F1-es pilóta élete sem fenékig tejfel! :D A zenéket hallgassátok szeretettel, gyönyörű számok és segítettek az írásban is! ;)
Jó olvasást!
4.fejezet
(KIMI
SZEMSZÖG)
Miért
történik ez velünk? Lassan leengedtem a kezem magam mellé és a fehér ajtót
bámulva moccanni sem tudtam. Miután Lana kilépett azon az ajtón, gondolataim
megállíthatatlanul körülötte kezdtek száguldozni. Elment és én semmit sem
tettem, hogy magam mellett tartsam. Tudtam, hogy utána kell rohannom, de lábaim
a földbe gyökereztek, mintha akadályozni akarnának. Elrontottam mindent.
Megint. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy mind ez megtörtént, hogy az a
nő, akit tiszta szívemből szeretek, akit előző nap még boldog mosollyal láttam
rám nézni, most menekül előlem és látni sem akar, mert az én hibámból nem bízik
bennem. Kezeimet ökölbe szorítottam, majd minden mérgemet belesűrítve óriási
ütést mértem a falba. Nem éreztem fájdalmat csak dühöt és aggodalmat. Tudtam,
nem sokára a pályán kell lennem, de abban a pillanatban lehetetlennek
tartottam, hogy végig tudjam csinálni az időmérőt. Lana nélkül nem megy!
Magam mellett kell tudnom! Végül Mark kétszeri hívása után összeszedtem
magam és a szokásos álcámat magamra húzva indultam el versenyezni. Persze
hűséges edzőm, jó emberismerő révén egyből faggatni kezdett a történtekről, de
mind hiába. Óriási erőfeszítéssel, képes voltam magamban tartani az őrjöngő
énemet, aki legszívesebben az aggodalomtól ordítva rohant volna Lana
keresésére. Ehelyett bukósisakkal a fejemen ücsörögtem autómban arra várva,
hogy elkezdjük az első köröket és gondolataim egy kicsit más felé
terelődjenek... A nap végére az időmérőn, végül sikerült összehoznom egy
második helyet is, amiért csapatom kiváltképp megdicsért, de nem tudtam ezzel
foglalkozni.
Amikor időm jutott rá, megpróbáltam felhívni Lanát, valamint
millió üzenetet hagytam rögzítőjén is, de semmi válasz nem jött. Később
összefutottam Sebával, de teljesen ki volt bukva 9. helye miatt, így kb
mindketten egyforma hangulatban voltunk. Épp az öltözőm felé indultam egy kis
magányra vágyva, amikor valaki elkapta a karom.
-Kimi ez
így nem mehet tovább. -suttogott a mély férfi hang. Mark volt az. Szemöldökét
összevonva fordított maga felé.
-Micsoda?-
összepréselt ajkakkal értetlenül néztem rá.
-Ez...-mutatott
rám-...amit ma művelsz.
-Talán nem
voltam elég jó a pályán?- vontam fel egyik szemöldököm. Láttam rajta, hogy nem
a teljesítményemre gondolt.
-De, nagyon
is... -bólintott-...és azért meg is érdemled a dicséretet, de látom, hogy
valami nincs rendben veled odabent. -egyik ujjával a homlokomra koppintott.
-Csak rossz
napom van. -hadartam el, majd zsebre vágtam a kezem.
-Nem. Ez
több annál. Elég jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam, mikor van rossz napod és
mikor bánt valami... -vállamra tette a kezét- ...és ameddig nem beszélsz róla
nem tudok segíteni...
-Ki a franc
kért meg rá, hogy segíts nekem?!- hirtelen visszatérő haragom lángra lobbant és
kiabálni kezdtem. Több szempár szegeződött ránk, de amint rájuk pillantottam
mindenki folytatta teendőjét. Fogtam magam és beléptem az öltözőbe, de az ajtó
újra kinyílt.
-Kimi...
-Nem Mark!
Ezt te nem érted! Nem tudsz.... -teljesen elborult az agyam. Miért nem
hagytok békén végre?!
-Olvastam a
cikket és Riku már dolgozik a visszavágáson. -karba tett kézzel nekidőlt a
falnak.
-...segíteni...-egy
pillanatra elhallgattam, majd nagyot sóhajtva lehuppantam a hozzám legközelebb
lévő ülőalkalmatosságra- Mindent elcsesztem. -csukott szemmel hátrahajtottam a
fejem, de az agyamat régóta nyúzó fejfájásom csak erősödött.
-Tudtam,
hogy összevesztetek. -hallottam, hogy arrébb lépked, majd leül a kanapéra- Nem
hallgattál rám, mikor azt mondtam, jobb ha Lana is tud róla, hogy a volt
nejeddel találkozol.
-A franc se
gondolta, hogy a világ legeldugottabb kávézója körül is fotósok bujkálnak!-
hirtelen kaptam fel a fejem, mire egy kicsit megszédültem.- Atya ég, szétmegy a
fejem. -kezeimet a szememre szorítva dőltem előre- Ráadásul azt sem tudom, most
hol lehet. Csúnyán összevesztünk, aztán elrohant valahová a bőröndjével...
-A
bőröndjével?- hangja meglepett volt- Kimi...mit mondtál neki?
-Én...nem
tudom...-ráztam meg a fejem-...csak veszekedtünk aztán...Mark én megőrülök, ha
valami baja esik...
-Figyelj.
-lejjebb csúsztattam tenyeremet a számig, ő előre dőlt és a térdére
támaszkodott- Kimi figyelj rám. Lana egy okos lány és szeret téged.
-És ez a
kettő, hogy függ össze?- pislogtam nagyokat, a fejem pokolian fájt.
-Úgy, hogy
hamar rájön majd, semmi értelme ennek az idióta firkálmánynak és visszajön,
hogy megbeszéljétek a történteket, mert...az a lány...szinte elolvad
melletted... -jól estek Mark szavai, s mikor eszembe jutott édes, csilingelő
nevetése, apró mosoly kúszott a szám sarkába- ...és tudom, hogy te is így
érzel, mert Lanával sokkal felszabadultabb vagy, mint Jennivel voltál. Sőt még
a kamerák előtt is többet mosolyogsz, ami tényleg elég ritka nálad. -tette
hozzá nevetve- Valld be végre, hogy odáig vagy érte és ez nem csak egy Icemanes
fellángolás, mert mióta ismerlek sosem hallottalak ennyit beszélni egy lányról.
-vigyorodott el.
-Menj már!-
csaptam vállon mosolyogva, de jó kedvem nem tartott sokáig- Szeretném, ha most
itt lenne. -felsóhajtva dőltem hátra, úgy éreztem semmi erőm sem maradt a nap
folytatására.
-Kimi.
Visszakapod őt nyugi. -felállt és a vállamra tette a kezét- De egy ilyen dolog
megértéséhez és feldolgozásához idő kell mindenkinek.
-Igazad
van. De mégis nekem kell helyretennem mindent...
-Ne törd
magad azon, amin már nem lehet változtatni. Biztos vagyok benne, hogy helyre
kerülnek a dolgok köztetek és tudom, hogy nehéz,....de most a jelenre kell
koncentrálnod és a holnapi versenyre. -biztatón rám mosolygott. Szótlanul
bólogattam magam elé bámulva. Tudtam, hogy azt kell tennem, amit mond. Hisz ez
a munkahelyem, ahol nem számít mit érzek belül, csak a teljesítmény a lényeg és
senkit nem fog érdekelni, miért rontottam csak az számít, hogy megtörtént.
-Menj és
pihend ki magad holnapra. - Mark adott még pár nyugtató tanácsot és egy
fájdalomcsillapítót, majd felajánlott egy lazító masszázst is, aminek semmilyen
szükségét nem éreztem, tekintve, hogy képtelen voltam elfelejteni a reggel
történteket, így elhalasztottuk másnapra. Szerencsére a délután folyamán
senkinek sem volt szüksége rám, Eric egy gyors egyeztetés után el is engedett.
Majdnem félholtként vergődtem vissza a szállodába. Elegem volt mindenből és
mindenkiből, az állandó jó pofizásból és jóllétem bizonygatásából is. Ráadásul
aznap még a semmitmondó álarcom is cserben hagyott, ugyanis érzelmeim teljesem
legyőztek és mindenki azt kérdezte, jól vagyok e. Úgy éreztem, a nap minden
erőmet elszívja, kicsit sem voltam hozzászokva a meleghez. Északi származásom
ellenére mondhatni jól kijöttem a hőséggel, de hosszú távon képtelen voltam
elviselni, kivéve jégkrém, hideg víz és napszemüveg társaságában. A szálloda
előcsarnokában hűs levegő csapott meg. Szinte megkönnyebbülés volt belépni.
Mély lélegzetet vettem, majd napszemüvegemet a pólóm nyakára tűztem.
Csodálkozva néztem körül, a terem csaknem üres volt. Rajtam és a recepciós
lányon kívül csak egy nő volt ott. Kecsesen odasétált egy fotelhez és
lapozgatni kezdte az asztalon lévő újságot. Elegáns fekete ruhát és egy hozzá
illő nagy kalapot viselt. Miközben a színes oldalakat nézegette, néha megállt,
elmosolyodott és az órájára pillantott. Lézengő gondolataimat a lift ajtajának
kattanása zavarta meg. A nő az ölébe ejtette újságját, s a hang irányába kapta
fejét mintha várna valakit, de nem igazán keltette fel figyelmét az érkező
férfi. Viszont az enyémet annál inkább. Mikor megpillantottam Rorikot, újra
feszültség rántotta össze a bensőm. Lana! Tudtam, hogy gyerekkora óta
szoros kapcsolat fűzi testvéréhez és ha lehetett mindent megbeszélt vele, de a
nap folyamán egyszer sem jutott eszembe, hogy a fiú is a szállodában van.
Végtére is hová menne legelőször egy felbőszült lány, egy idegen helyen, ha nem
a tesójához, akit a legjobban ismer? Azonnal tudni akartam, hogy jól van-e és
magam mellett tudni végre. Megnyaltam száraz ajkaimat, majd nagyot nyelve a fiú
felé indultam. Fürkésző tekintetét rám szegezte és gyanakodva mért végig.
-Szia.
-kezdtem zavartan.
-Kimi mégis
mit jelentsen ez az egész?- köszönés nélkül hitetlenkedve csóválta a fejét.
Ijedten felpillantottam, majd erőtlenül kifújtam bent tartott lélegzetem.
-Te is
hiszel a sajtónak?- dünnyögtem a padlót bámulva.
-Egy
pillanatra tényleg megfordult a fejemben, hogy higgyek...
-Nagyon ki
van borulva?- sandítottam fel.
-Az nem
kifejezés. -bólogatott hevesen, mire nagyot nyeltem- Próbáltam beszélni a
fejével, de folyton azt hajtogatja, hogy biztos csak egy újabb futókapcsolatra
volt szükséged és... attól fél, Jenny tényleg vissza akart csábítani. Kimi én
megértem, hogy csendben le akartad zavarni ezt a dolgot, de igazán szólhattál
volna neki... -zöldes szemét összehúzta, miközben beszélt- Tudod, hogy
milyen...
-Futókapcsolatra?-
kérdeztem összevont szemöldökkel, de ahogy kimondtam, eszembe jutott miért
gondolja ezt. A házasságom utolsó éveiben valóban kezdett feléledni a
kicsapongó, csajozós énem és kihasználtam a pillanatokat, amikor ezernyi csinos
nő nyúlt utánam. Lana fotográfus révén a médiából tudta ezt és igaz, hogy a
megismerkedésünkkor már nem voltam házas, de ő rögtön a harmadik találkánkon
közölte velem, hogy szeretne tisztában lenni a dolgokkal és jobb, ha akkor
elmondom neki mi az igazi szándékom a kapcsolatunkkal. Már akkor beleszerettem
szókimondó, tiszta énjébe.- Szeretem Lanát....én sosem lennék képes rá, hogy
ilyet tegyek vele. -néztem bele őszintén Rorik mélyzöld szemeibe.
-Tudom és
csakis amiatt hiszek neked, amit a múltkor mondtál. -ajkait vékony vonallá
préselte, mintha tanácstalan lenne- A tesóm tényleg boldogabb melletted mint
valaha, de úgy láttam ez a dolog nagyon mélyen sújtotta és bocs, hogy ezt
mondom, de igaza van, én is kiborultam volna. -nagyot sóhajtva bólintottam,
beletörődve, hogy semmit sem tehettem abban a pillanatban- Kimi. -a vállamra
tette a kezét- Lana tudja mi a helyes és bár egy utazóval állított be hozzám,
azzal a kéréssel, hogy hadd maradjon, hamar rájön, hogy nem tud meglenni
nélküled. Ezt már most látom, mert ismerem a tesómat. -elmosolyodott és kicsit
megrázta a vállam.
-Remélem,
igazad van. -súgtam bágyadttan- Legszívesebben felmennék hozzá, de félek, csak
rontanék a helyzetemen.
-Szerintem
sem jó ötlet. -értett egyet suttogva- Várd meg, hogy ő lépjen előbb,
aztán...majd kialakulnak a dolgok. -biztatásképp újra elmosolyodott- Amúgy jó
voltál ma. -váltott témát hirtelen- Gratulálok a 2. helyhez, és azt hiszem nem
teszek rosszat azzal ha elmondom,...-kicsit közelebb lépett- ...hogy Lana
utánad kérdezősködött mikor hazaértem.
-Komolyan?-
néztem rá óriási szemekkel, miközben melegség öntött el és egyre nagyobb vágy,
hogy láthassam. A nap első jó híre!
-Ja, és
mintha egy pici mosolyt is láttam volna a szája szélén... de lehet csak
képzelődtem. -mutatott rá vigyorogva az említett testrészre. Miután Rorik
lelépett, jobb kedvvel tértem vissza a szobámba. Jól estek a fiú támogató
szavai és tudtam, hogy igaza van. Ha már ennyire elcsesztem a dolgokat,
tartozom annyival Lanának, hogy időt adok neki és tiszteletben tartom döntését.
Fáradtan
dőltem neki az erkély korlátjának egy pohár hideg sör társaságában. Az utóbbi
hetekben teljesen elfelejtettem, milyen az ha egyedül ücsörgök a gondolataimba
zuhanva és irtó szarul esett, hogy újra ezt kell tennem. Szükségem volt Lanára,
az ölelésére, az illatára, a nyugtató jelenlétére. Egyszerűen túl sok volt
egyszerre, hogy a versenyre is koncentráljak, miközben nem lehettem biztos
benne, hogy visszakapom a nőt, akiért ölni tudnék. A nap egyre lomhábban
vánszorgott lefelé, nem akart véget vetni a szörnyen hosszú és fárasztó
napomnak. De az éjszaka sem volt jobb. Hiába vártam őt, nem jött vissza hozzám.
Az órák csak teltek, míg én nyugtalanul forgolódtam óriási ágyamban egyedül.
Végül eszembe jutott az egyetlen megoldás. Jégkrém. Két hideg édesség után a
szám szélét rágcsálva ültem a nappaliban a telefonommal szemezve. Nem bírtam
tovább, muszáj volt még egyszer közölnöm Lanával, hogy szeretem és akarom őt.
Remegő
ujjamat a küldés felé tartottam, majd csukott szemmel hozzáértem a képernyőhöz.
Nem akartam mást csak végre elfelejteni a történteket és visszakapni őt. Szó
szerint visszavonszoltam magam a hálóba és a plafont bámulva a másnapi
versenyemen kezdtem gondolkodni. Tudtam, hogy rég aludnom kéne, ahhoz, hogy
másnap ne legyek goromba mindenkivel, de képtelen voltam becsukni a szemem,
mert ha reggel kinyitom őket, újra egyedül találom magam és képtelen leszek
elviselni Lana hiányát.
(LANA
SZEMSZÖG)
-Nem tudom
elmondani, milyen hálás vagyok, hogy elviseled a hisztis tesódat ilyenkor is.
-húztam el szám, miközben letettem a teásbögrémet.
-Van más
választásom?- kérdezte mosolyogva, mire megforgattam a szemeimet- Amúgy nem
vagy hisztis. Sosem voltál az. Csak így reagálod le a dolgokat. -vonta meg a
vállát lazán, majd folytatta vacsoráját. Hálából apró mosolyt küldtem felé.
Hirtelen eszembe jutottak a reggel történtek és Kimi hívásai, üzenetei,
amelyekre egyetlen választ sem írtam. Minden alkalommal összeszorult a szívem,
amikor az ő neve jelent meg a kijelzőn és végül sírásban törtem ki. Hálát adtam
az égnek, hogy egész nap egyedül lehettem és senki sem látott Kimi után
zokogni. Az elmém egyik fele tudta, hogy a leghelyesebb döntés az, ha
visszamegyek hozzá és normálisan megbeszéljük a dolgokat, azonban a másik
visszatartott és csak egyetlen kérdést ismételgetett a fejemben. Ha ezt nem
mondta el, mi másban hazudhatott még? Éreztem, hogy a torkom összeszorul,
de nem akartam újra Rorik előtt elsírni magam.
-Fáradt
vagyok. Megyek lefekszem. -felsóhajtva az órára pillantottam.
-Jó, pihend
ki magad. Majd én alszok a kanapén. -intett fejével a nappali felé.
-Köszi.
-lassan feltápászkodtam az asztaltól, majd a hálóba indultam.
-Lana.
-Hmm?
-Holnap...verseny.
-nézett rám jelentőségteljesen.
-Tudom. -a
padlót kezdtem bámulni. Ez már nekem is eszembe jutott.
-És....
-Nem
megyek. -vágtam rá rögtön.
-Ahogy
gondolod. -összepréselte ajkait.
-Jó éjt
Rorik. -hadartam gyorsan, majd elvonultam.
Mikor
becsuktam magam mögött az ajtót, zokogás tört ki belőlem. Gyorsan felkaptam egy
párnát és beletemettem arcomat. Kimi hiánya egyenesem magával húzott a
mélységbe és én képtelen voltam küzdeni ellene. http://www.youtube.com/watch?v=cfcBkZGy8IQ
Féltem.
Nagyon féltem, hogy elveszítem őt és vége lesz a kapcsolatunknak. Könnyes
szemekkel bámultam magam előtt a szőnyeget, melyet megvilágított a hold
erkélyről érkező fénye. Csak ültem ott és forgott az agyam. Az együtt töltött
hetek, a csókok, az érintései, a hangja, minden hiányzott, ami vele volt
kapcsolatban. De tudtam, ha átmegyek hozzá, nem bírom ki sírás nélkül és ugyan
az történne mint reggel. Most a versenyre kell koncentrálnia, nem terelhetem
más felé a gondolatait.
Hirtelen
rezzentem össze telefonom rezgésére. Négykézláb az éjjeli szekrényhez másztam
és gondolkodás nélkül megnyitottam az üzenetet.
Lana....szeretném ha tudnád, hogy
baromira sajnálom ezt az egészet és elhiszem, hogy dühös vagy rám, de beleőrülök,
ha nem mondhatom el az igazat... HIÁNYZOL MELLŐLEM
és... egyszerűen nem tudok nélküled gondolkodni.
Minden vágyam az, hogy milliószor elmondhassam neked azt a bizonyos „bűvös
szót”, amit úgy kedvelsz, de önző módon talán túl kevésszer mondtam ki
hangosan. Az én számból elég nyálasan hangzanak az ilyen szavak.....de mégis
kimondom őket, mert SZRETLEK LANA HARVEY!!!
SZERETLEK, SZERETLEK, SZERETLEK!!!
Könnyeim
teljesen elhomályosították az utolsó szavakat, de még kivehetőek voltak. A
szívem, majd kiugrott a helyéről. Óriási lelkiismeret-furdalás kerített hatalmába,
mert elrohantam és nem hallgattam meg őt.
-Én is
szeretlek Kimi. -suttogtam szaggatottan, majd felmásztam az ágyra, de
tekintetem végig az üzeneten maradt. Óráig tartó sírdogálás és gondolkodás után
még mindig azon a döntésen voltam, hogy nem tudok Kimi nélkül élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése