11.fejezet

Sziasztok! :)

Az év zárásaként itt a 11.fejezet! :D Igazából tegnap szerettem volna felrakni, de estefelé nem tudom mi lett a netemmel...-.- A lényeg, hogy itt van! :D

Köszönet mindenkinek a sok-sok szavazatért (és segítségért ;) ), szeretettel várlak titeket az Új Évben is! :)

Remélem lesz időtök benézni még az idén...:)

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! :D

Jó olvasást!

11.fejezet

(KIMI SZEMSZÖG)

Sör, barátok, tengerpart, buli. Kell ennél több? Már a harmadik napot töltöttük a szigeten, mégis úgy éreztem, csak egy napja érkeztünk. Egy hosszú séta után, végre megtaláltuk a tökéletes helyet, ahol nyugodtan letelepedhettünk a parton, kisebb emberközegben. Nico alig várta, hogy ledőlhessen. A kis német rendesen kiütötte magát előző éjjel, de ennyivel nem ússza meg a heti bulizást azt garantálom. Erőtlenül nyúlt el egy napernyő alatt, nem kellett neki sok, hogy bevágja a szunyát. Pólómat Lana táskájába dobtam, miközben szemüvegem alól élvezettel pillantottam végig az említett hibátlan alakján, s ötletem sem volt, hogyan képes ennyire szexi mozdulatokkal megszabadulni attól a ruhaszerű valamitől.

-Te Räikko. Van itt egy kis...- lépett mellém Seb vigyorogva, s megpiszkálta a szája szélét.

-Menj a francba.- kuncogva oldalba löktem- Nem is csorgott.

-Csak majdnem.

-Neked viszont tényleg fog, ha arcon csaplak.- ültem le a napozószékre elvigyorodva.

-Te meg az a nagy szád...-ő is követte példámat.

-Vettel jobb ha meghúzod magad, mert nem tudom, hogy jössz haza, de biztos nem az én hajómon.

-Itt is van repülőtér.- vigyorodott el csúfondárosan.

-Akkor hajrá a jegyvétellel.- nem bírtam ki, hogy ne húzzam az agyát. A szócsatákban mindig én nyertem, ő pedig sosem adta fel. Ez is egy dolog, amiért kedvelem Sebet. A végsőkig kitart mindenben, még akkor is, ha semmi esélye sincs.

-Komolyan mondom elviselhetetlen vagy, mióta Lana megrontott.

-Csak visszahozta az igazi Kimit...- büszkén pillantottam az én szépségem irányába. Épp a vízben ácsorogtak, mindhárman libabőrösen próbálták megszokni a tengert. Három grácia. Öröm volt rájuk nézni.

-Aki el se ment?- kérdezte komolyabb hangnemben. Halvány mosollyal fordultam felé, kissé meglepődve.- Jó, volt egy időszak, amikor tényleg azon gondolkodtam, hogy miért barátkozok én egy ilyen „mindenkitleszarok” idiótával? Mert az utóbbi években volt ilyen is...- húzta el a száját kissé-...de ha nem lennél a haverom, kicseszett unalmas életem lenne.- lassan elvigyorodott és a szájához emelte sörét. Tudtam, hogy Seb a házasságom utolsó éveire gondolt, amikor már teljesen kész voltam a dolgoktól és én is éreztem, hogy valami tutira nem okés. Néha még vele is bunkó és lekezelő voltam és minden alkalommal tutira vettem, hogy az volt az utolsó csepp a pohárban, de sosem távolodott el tőlem, annál inkább mellettem állt. Legjobb barát? Azt hiszem bátran mondhatom azt, hogy Seba egy a hozzám legközelebb álló emberek közül.

-Igazad van.- lassan feltápászkodtam és levettem a napszemüvegem.

-Mármint?

-Szerintem is szörnyen unalmas lenne az életed nélkülem.- bólogattam vigyorogva.

-Te szemét finn.- ajkai lassan fölfelé görbültek, miközben a fejét csóválta. A lányok még mindig valahol combközépig ácsorogtak a vízben. Ideje volt felgyorsítani a folyamatot.

-Te Seb! Egy verseny a bójáig?- szóltan hangosabban, hogy a lányok is hallják, miközben jelentőségteljesen pillantottam vissza Sebastianra. Azonnal vette a lapot és vigyorogva ő is felállt.

-Na ne!- Hanna kétségbeesetten kapta felénk tekintetét, s indult ki a vízből. Vele egy időben Lana és Viv ijedten néztek össze, azonban mi nekifutásból egyszerre indultunk a víz felé, teljesen beterítve őket. Hangos sikoltozás, majd nevetés vett körül. Elkaptam Lana derekát és magammal húzva, egyszerre mártóztunk le. Arcát a nyakhajlatomhoz simította és szorosan átölelt, jó érzéssel töltött el, hogy teljesen bízik bennem.

-Seb! Neeee!- visított fel Hanna a part felé igyekezve, de a kis német teli vigyorral nyúlt utána.- Légyszi....- de már késő volt, hátulról átölelve felkapta a lányt és felénk szaladt, amikor hirtelen megbotlott és mindketten eltűntek a víz alatt. Mindenkiből hatalmas nevetés tört fel, önfeledten, gyerekek módjára játszottunk, mintha újra tizenévesnek lennénk. Még Nicot is sikerült magunk közé csábítani.

-Kims beúszunk a bójákig?- bújt hozzám Lana mikor már csak mi voltunk a vízben.

-Ha bírod a tempót.- vigyorodtam el, miközben az ölembe vettem, s apró csókokat nyomtam puha bőrére.

-Verseny?- észvesztően szexi mosoly jelent meg arcán.

-Már ha van kivel.

-Tudod, a magas lóról nagyot lehet esni.- bólintott mindentudón- Főleg, ha nem ismered az ellenfeled.

-Ó igazán?- pislogtam meglepetten.

-Mit kapok, ha igazam van?- mosolyodott el, mint egy kislány, aki csak akkor csinál házit, ha utána lesz meglepi.

-Esélyed sincs.- suttogtam ajkaiba, ő mosolyogva húzódott el.

-De HA....

-Puszit a hasadra...és egy arasszal lejjebb.- vigyorodtam el vágyón. Válaszomba teljesen belepirult, majd megpróbálta leplezni zavarát, s a mellkasomra csapva kicsusszant karjaim közül. Imádom ezt a nőt!

-Megegyeztünk perverzkém.

-Perverzkém?- válasz helyett felnevetett és gyorsúszásba váltott. Sosem láttam még Lanát a futáson kívül más sportot űzni és nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó az úszásban. A normál tempónál kicsit gyorsabban indultam utána. Izmaimat rendesen meg kellett erőltetnem, hogy utolérjem. Sokáig fej-fej mellett haladtunk, majd az utolsó méterekben hirtelen rákapcsolt. Majdnem kiköptem a tüdőmet, amikor melléértem a bójáknál. Szóhoz sem jutottam.

-Nyertem.

-Hogy...?- pislogtam értetlenül, levegő után kapkodva- De...hogy?

-Látnod kéne az arcod. Én szóltam...- nevetett fel diadalittasan, majd óriási puszit nyomott arcomra. Még mindig szótlanul kutattam a fejemben. Tényleg nem értettem, hogy tudott ilyen könnyen állóhelyzetben hagyni.

-Húú.....ez most az elmélkedő Kimi.- mosolyodott el lassan- Na jó, ne törd az agyad, nem Mark adott külön edzéstervet...Egészen az egyetemig versenyszerűen úsztam, aztán ahogy lenni szokott, nem volt rá időm így hobbiként folytattam. -sorolta büszkén- De ez most nagyon jól esett. Nem tudom, mikor úsztam utoljára. Bevallom, csak blöfföltem azzal, hogy én nyerek.- kuncogva kapaszkodott a nyakamba. Amennyire letaglózott teljesítménye, hirtelen olyan büszke lettem rá. Egy gyönyörű külső mögött az én verhetetlen amazonom rejtőzött. Heves vágy fogott el, hogy érezhessem őt. Magamhoz húzva birtokba vettem a víztől enyhén sós ajkait.

-Szóval versenyszerűen...és most blöfföltél...- ismételtem a fejemet csóválva- Elképesztő, miket hallgatsz el előlem. Tudod ezért csúnya büntetés járna.

-Ojajj..akkor remélem teljesíted, amit ígértél pár perccel ez előtt.- harapott bele alsó ajkába, nem kevés kívánalmat keltve bennem.

-Minden vágyam.- suttogtam ajkaiba.

Җ

-Lana elhoztad a fényképeződ?- pillantott felénk Hanna, mikor a partra értünk. A fiúknál valami sör szerűt láttam, így egyből feléjük vettem az irányt.

-Micsoda kérdés ez?- a táskájában kezdett keresgélni, majd napszemüvegét a fejére tolva, bekapcsolta gépét.- Tessék.

-Köszi.- Hanna vigyorogva Vivhez hajolt, hogy lefotózza, aki a telefonjával a kezében aludt el lehetetlen pózban.

-Ha ezt megtudja, vadmacskává válik.- pillantott Nico vigyorogva az alvó lányra. Vivian valóban elég lángoló természetű is tudott tenni. Kedves lány, aki mindig kiáll az igaza mellett....nem jó vele vitába keveredni. Remekül kiegészítik egymást Rosberggel.- Imádom, amikor piros az arca a méregtől. Teljesen megőrjít.- mormogta Nico újra felénk fordulva.

-Hanna olyankor szimplán nem szól hozzám. Csak motyog egy kicsit, aztán lassan lenyugszik. Néha egy kis segítséggel...- perverz vigyor jelent meg arcán.

-Imádom a békülős szexet.- köhintettem, majd a számhoz emeltem az üveget. Nico is ezt tette, épp hogy kimondtam, majdnem félrenyelt a nevetéstől.

-Nem is számítottam másra.- forgatta meg szemeit Seb. Vigyorogva megvontam a vállam, a barátaim, sőt már mindenki megszokta, ami a szívemen az a számon, akkor miért fogjam vissza magam?

Җ

-Két perc.- állt fel Sebastian és arrébb sietett telefonjával.

-Mérjük!

-Ne már!- csattant fel, mint egy ovis. Mivel előző este többet beszélt a telefonjához, mint hozzánk, a lányok kitalálták, hogy csak a legfontosabb hívásokat fogadhatjuk míg nyaralunk. Se barátok, se privát számok, s a munkán belül is csak a sajtósainkkal tárgyaltunk, mert az tuti fontos, na és persze a családdal.

-Úgy sem bírja ki.- sóhajtott fel Hanna lemondón.

-Kár, hogy több töltő is van a hajón, ami jó a telefonjához, mert akkor az övét eltüntethetnénk.- vetette fel Lana huncut mosollyal. Kényelmesen elhelyezkedtem mögötte és a mellkasomra vontam. A napolaj illata mámorító keveréket alkotott a bőréével. Mély levegőt véve hajoltam nyakhajlatához.

-Nico....- mosolyodott el Viv, miközben a német ölébe ült.

-Ajjaj...mi lesz ebből?- sóhajtott fel végigsimítva a lány combján.

-Bekennéd a hátam napolajjal?

-Szivi kérned sem kell.- csókolta meg könnyedén Viviant.

-Én iiiis....-fordult meg Lana az ölelésemben, kiskutyaszemekkel. Ha akartam, sem tudtam volna ellenállni neki. Hogy tudnak így megbűvölni minket?

-A végén tényleg hóember leszek melletted.- kuncogtam fel, miközben a hátára simítottam tenyereimet.

-Akkor csatlakozz egy kicsit.

-Á nem való ez nekem. Elég annyi barnulás, míg körbevisznek a pilótaparádén. Fordulj.- csaptam rá enyhén, csinos fenekére.

-Csak nehogy megártson.- ravasz mosolyba szaladtak ajkai- Egyébként nem a barnulás miatt fekszem a napon.- az állam alá nyúlva felemelte a fejem. Közelebb hajolt, édes ajkai finoman simultak az enyémekre.- Csak hiányzott a nyár.

-Nekem is. Nagyon.- lágyan végigsimítottam arcán. De még mennyire, hogy hiányzott a nyár, melyet Lana hozott az életembe. Mintha mindig is rá vártam volna, de ahhoz, hogy megtaláljam, sok próbán kellett átmennem.

A napok brutális gyorsasággal mentek el mellettünk. Mindenhová elmentünk a csajokkal és azt csináltuk, amihez a kedvük tartotta, ahogy ígértük. 

Bár Lana ötlete igazán meglepett, mikor megkérdezte, hogy elmegyünk e jet-skizni.…...Na jó, dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy ezt magától felvetette és szó sem esett olyasmiről, hogy mi erőltetünk a csajokra ilyeneket. Hatalmas buli volt, persze ők csak egy két kör erejéig bírták, aztán hárman maradtunk. A gépek gyönyörűen duruzsoltak a vízen, mintha sebességért imádkoznának. Egy percig se kíméltük őket, csak úgy szántották a hullámokat.

Végül késő délután kászálódtunk vissza a hajóra. Egész nap a parton lazulva hamar elmegy az idő. Egy gyors vacsi után, pár üveg sör társaságában ültünk le beszélgetni. Lana kissé fáradtan dőlt nekem, úgy láttam ő is úgy kibukott mint én. Karomat a vállára fektetve közelebb húztam. Régi emlékekről kezdtünk beszélgetni, aztán valahogy ennek kapcsán szóba kerültek a tetkók is. Igazából nem sokat tudtam elmondani az enyémekről. Az egyik magáért beszél a másikat pedig két okból csináltattam. A napocska ideje leáldozott és valami nagyon megfogott az új motívumban, de még magam sem tudtam mi az, csak tetszett. Hanna szemrebbenés nélkül rákérdezett a Lanáéra is. Akkor jutott szembe, hogy részletesen, még nekem sem mondott sokat róla.

-Miért pont egy toll?- hajolt közelebb Hanna.

-Hmm....-Lana mosolyogva pillantott a csuklójára-...több jelentése is van, de leginkább azért csináltattam, mert megtetszett. Mindig is gondolkodtam valamilyen kisebb tetováláson, amit nem lehet megunni, aztán az egyik barátnőm megkért, hogy kísérjem el a szalonba....és megláttam ezt. Nekem a szabadság jut róla eszembe és a „pihekönnyűsége” miatt egy kis iróniával, emlékeztet rá, hogyan is lettem az, aki...- büszkén öleltem magamhoz Lanát, tudtam milyen érzés az, ha te magad dolgozol meg azért, amid van, a kezdetektől fogva. Mert nekem sem hullott minden az ölembe, csak egy kölyök voltam, aki tudta mit akar és keményen küzdöttem a jövőmért, hogy most itt tarthassak. Elgondolkodva simítottam végig a csuklóján, majd összekulcsoltam ujjainkat és megpusziltam a feje búbját. Imádtam a gondolatát is, hogy benne végre megtaláltam azt a nőt, akivel összhangban lehetek.

(LANA SZEMSZÖG)

Egy tengerparti vacsora akkor tökéletes, ha naplementével zárul. A fiúk nagyon jól tudták ezt. Így az étterem után egyből a part felé vettük az irányt. Nem is lehetett volna tökéletesebb az estém. Csendesen ballagtunk egymás mellett. Kimi ujjai nyugtatóan fonódtak az enyémek közé, miközben a tenger lassú hullámai a lábamat nyaldosták. A meleg párás levegő és a tenger hangja a naplementével, teljes romantikus hangulatot teremtett körénk.

-Olyan jó itt.- sóhajtottam elégettem Kimihez bújva

- Nincs kedvem hazamenni.

-Maradhatunk még.- suttogta két puszi között, forró lehelete csiklandozta a bőrömet.

-Az tökéletes lenne, de....a többieknek nem jó.

-Ja. Tényleg, Seb mondta is, hogy behívták valamiért.- húzta el a száját, majd szexi vigyorba váltott és közelebb hajolt- De bepótoljuk szivi. Nem sokára Monaco.

-Úúú...alig várom.- hajoltam édes ajkaihoz.

Kimi szerint Seb imádja az elgondolása szerint végezni a dolgait, így ha netalán tán két nappal később érnénk haza a beígértnél, tutira -Kimi szavaival szólva- „rinyáló kislánnyá” válna, ezért inkább meg sem kérdeztük, hogy maradhatnánk e még.

Nagyon jó hangulatban indultunk vissza a kikötőbe. Az este érkeztével lassacskán megteltek a szórakozóhelyek, és egyre többen figyeltek fel pilótáinkra is. Pár autogram és fotó után végre becsuktuk magunk mögött a dokk kapuját és végigslisszoltunk a hajók között. Mindenki fáradtan vonult el pihenni.

-Köszönöm.- vettem el Kimitől a felém nyújtott koktélt, már a hajó végében ücsörögve. Lassan mellém ereszkedett és ő is a vízbe lógatta a lábát. Tökéletes kilátás nyílt az egész városra, melynek fényei szinte ragyogtak. Kényelmesen Kimi vállára hajtottam fejemet, kettesben lenni vele, maga volt a nyugalom.

-Mit szólnál, ha megnéznénk anyáékat? Még úgy is van vagy két hét szabadnapom és most te sem dolgozol.- kérdezte nemes egyszerűséggel. Valójában tényleg egy hétköznapi dologról lett volna szó, a gond csak annyi volt, hogy még sosem volt alkalmam találkozni a családjával kivéve a tesóját. Többször is felvetődött már, hogy látogassak vele haza, de a végén mindig közbejött valami és én kénytelen voltam otthon maradni.

-Mármint te és én?- emeltem fel a fejem, kissé ijedten pillantva rá.

-Tudtommal csak ketten vagyunk.- kuncogott felvont szemöldökkel, de arckifejezésem láttán egyből eltűnt mosolya- Most nehogy azt mondd, hogy újra itt az alkalom és nem akarsz eljönni velem.

-Én nem, csak...-kezdtem tétován, nem is tudtam mit mondjak. Az igazság az volt, hogy féltem, mit fog gondolni rólam az anyukája. A bemutatkozós részekkel sosem voltam kibékülve, ha elcseszem az első pillanatban, onnantól bármit mondhatok és...- Nagyon szívesen veled megyek, de...mi lesz ha nem tetszem, majd anyukádnak.- bánatosan lehajtottam a fejem.

-Lana, már nem vagyunk 17 évesek.- sóhajtott fel miközben az állam alá nyúlt, hogy a szemembe nézhessen- Anya nagyon is jól tudja, hogy milyen jó vagy hozzám és már azóta rágja a fülem, hogy vigyelek haza, mióta elmondtam, hogy együtt vagyunk.- zöldes szemei nyugalmat sugározva pislogtak rám, ajkain halvány mosoly jelent meg- Tudod ő igazából sosem szólt bele, hogy épp kivel vagyok együtt. -vonta meg a vállát közömbösen- Apától sokkal több kritikát kaptam... -tekintetében halvány fájdalom tükröződött, mely szinte teljesen elgyengítette az imént látott határozott Kimit-...jó és rossz értelemben is és bármennyire is haragudtam rá akkor, mindig igaza volt.

-Bárcsak ismertem volna.- bukott ki belőlem hirtelen. Tudtam, hogy Kimit nagyon erős szálak fűzték édesapjához, akiről mindig büszkeséggel beszélt nekem.

-Szerintem, téged az első pillanattól megkedvelt volna.- bólintott mosolyogva.

-Ezt meg honnan veszed?- kérdeztem, miközben a vállára hajtottam a fejem.

-Mert hibátlan vagy és minden meg van benned, amire szükségem van. Ezt ő is látta volna.- végigsimított arcomon, hálásan pillantottam fel rá.

-Szeretlek.- suttogtam halkan. Éreztem, hogy helyes döntés lesz vele utaznom, mert ez egy nagy lépés a kapcsolatunkban és pont erre van szükségünk. Megerősíteni amink van és továbbvinni a dolgokat.

10.fejezet
Sziasztok! :)
Végre itt a tizedik fejezet! :D Bocsi, hogy sokat kell várni a folytatásokra, de elég kevés időm van írni mostanában... :/ Ez a fejezet sok-sok zenéből és képből született meg, a következőhöz hasonlóan. :)
A mai résszel nagy eseményt ünneplünk! :D Nem tudom, hallottátok e a hírt... :D Seb apa lesz!! Kb tíz percig egyfolytában vigyorogtam a cikk elolvasása után! Ez annyira édes! *.*
http://www.f1-live.hu/bulvar/vettel-igaz-a-hir-apuka-leszek/
Jó olvasást!

10.fejezet

10.fejezet

(LANA SZEMSZÖG)
http://www.youtube.com/watch?v=yyDUC1LUXSU

Korzika? Szinte tátva maradt a szám is, mikor Kimi elmondta úti célunkat. Mosolyogva pakoltam be nyári cuccainkat egy nagy bőröndbe, csak a következő napok könnyedségére gondolva. Távol a munkáinktól és a médiától egy nyugis helyen. Pontosan erre volt szükségünk. A gépünk délután szállt le Monacóban, majd egyenesen a kikötőbe indultunk.

-Alig várom, hogy végre ott legyünk.- pillantottam izgatottan Kimire, miközben a combjára simítottam tenyeremet. Pár perc múlva leállította az autót és megfogta a kezem. Bőröm minden pontja bizseregni kezdett, mikor hozzám ért.

-Most valahogy én is nagyon vágyok erre az egyedül lévős dologra. Csak mi, a haverok és a tenger. Kell ennél jobb?- féloldalas mosollyal magához húzott egy csókra.

-Tökéletes.- súgtam ajkaiba, ő lágyan mélyítette el csókunkat.

Csomagjainkkal felszerelkezve indultunk a jachtokhoz. Kimi szerint a fiúk hamar megtalálják majd a hajót, mivel elég sok „lazítós hétvégén” tartottak már a finnel, így nem szükséges a parkolóban várnunk őket. Arcomon levakarhatatlan mosoly ült, mint egy gyerekén, aki pillanatok múlva újabb játékot kap. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet élőben a híres Iceman nevezetű jacht, melyen a következő pár napunkat töltjük majd.

Kicsit lassítottam lépteimen, hogy jobban megcsodálhassam a szebbnél szebb hajókat. A nap már félig a tengerbe veszett, így estefelé legtöbb vízi szépség már ki volt világítva, még nagyobb hatást keltve a csodálkozó emberekben. Mire észbe kaptam, Kimi jóval előttem járt. Pár szökkenéssel utolértem, amikor megtorpant.

-Hát itt vagy szépségem!

-Eddig is itt voltam.- válaszoltam kissé értetlenül, de amikor felnéztem rá, akkor esett le igazán miről is beszél. Követve a tekintetét szinte tátva maradt a szám is. Kimi jachtja előtt ácsorogtunk, mely élőben még nagyobb volt, mint képzeltem. A farán pedig ott csillogott ezüstös betűkkel, hogy „Iceman”. Lassan Kimire emeltem pillantásom, aki alig tudta visszafojtani nevetését.- Oh....szóval vetélytársam akadt!- bólintottam újra a hajóra pillantva.

-Hát...lehet, hogy elgondolkozom ezen.- kuncogott fel ő is, miközben megpuszilta az arcom. Meglepődötten húzódtam el tőle és csaptam a vállára.

-Igazán Räikkönen?!- félősen behúzta a nyakát és kellemes rekedtes hangján előtört igazi nevetése- Hát jó!- tettetett sértődöttséggel összefontam karjaimat.

-Neem!- újra magához vont- Ilyesmi meg sem fordulna a fejemben. Bár szeretem, sőt...a szerelmese vagyok a motor hajtotta dolgoknak...és ezért bocsáss meg nekem, de többször is elő fog fordulni, hogy beszélek hozzájuk.- mosolyogva végigsimított arcomon- Téged azonban semmi és senki sem pótolhat mellőlem.- Legbelül lassú melegség öntött el válaszától. Tudtam, hogy gyerekkorától fogva szenvedélye a gépek körüli sertepertélés. Egy szóval képtelen nélkülük élni, mégis magasabb szintre emel helyettük?

-Ezt jó tudni.- bújtam hozzá elégedett mosollyal.

-...hogy miért? Értem...de...nem tudom.- jött az ismerős hang. Sebastianék közeledtek felénk a dokk elején. Hanna mosolyogva integetett, majd Seb kezébe nyomta táskáját, hogy meg tudjon ölelni.

-Sziasztok! Bocs a késésért.- pislogott Kimire óriási kék szemeivel- Sebtől nem tudnak megválni pár órától több időre. Alig tudtunk elindulni.- kissé elhúzta a száját.

-Azt látom.- intett a fejével Kimi a német irányába, aki egy hajókötelet rugdosott, miközben semmilyen arckifejezéssel hümmögött a telefonjába. Mikor észere vette, hogy figyeljük, mosolyogva megforgatta szemeit.- De ha végig ezt fogja csinálni, esküszöm a vízben fog kikötni az a telefon.- bólintott Kimi határozottan, mire Hanna felkuncogott.

-Tényleg örülnék, ha kicsit kikapcsolódna erre a pár napra.- aggódva pillantott kedvesére- Mostanában olyan...feszült.

-Szerintem Kimi mellett nem kell neki sok idő, hogy felszabaduljon.- kuncogva pillantottam finnemre- És még nem is említettem Nicóékat.

-Komolyan mondom ez...képtelenség.- csóválta a fejét Seba miközben felénk indult.- Mi lenne, ha ezt a kocsiban hagynám?- tartotta fel a telefont.

-Na az egy nagyon jó ötlet lenne.- értett egyet Kimi vigyorogva, miközben kezet fogtak.

Sebék érkezése után nem sokára egy újabb német párral bővült a csapatunk. Vivian pink szerelésében, teljes Barbie hatást keltve sétált fel hozzánk széles mosollyal.

Néha komolyan elgondolkodtam azon, hogy barátnőm miért nem ment modellnek tökéletes alakjával.

-Kicsim mi lenne, ha ezt itt VÉLETLENÜL elejteném?- Nico arcán gonosz mosoly jelent meg miközben megállt a hajóra vezető palló közepén és a víz fölé tartotta utazójukat, Viv táskájával együtt.

-Akkor VÉLETLENÜL te is utána esnél.- bájos mosollyal a hajába tűzte napszemüvegét

-Rosberg a helyedben én ilyenekkel nem szórakoznék.- csóválta a fejét Seb komolyan, majd felbontott két sört, az egyiket Nico szabad kezébe nyomva- Azért képesek gyilkolni is!

-Azt azért nem, de valóban értékes dolgokat rejt egy női táska..- kuncogtam fel Seb arckifejezésén.

-De mi szükség van annyi kacatra?

-Seb...komolyan?- pillantott rá Hanna laposan- Ez most olyan mintha, megkérdezném tőled, mi szükség van annyi elektronikai „kacatra” az autódban.

-Vigyázz a szádra kislány!- mondta németül, majd magához húzta Hannát egy csókra- Az egy alap dolog, ami...

-Pontosan!- tette az ujjai Seb szájára, Vivvel csak mosolyogva figyeltük őket. Hanna ügyesen megoldotta a dolgot. De erről a végtelenségig is veszekedhettünk volna, úgysem értik meg a női gondolkodást és ez így van rendjén. ;) Persze miután kiderült, hogy a csajok közül én tudtam meg legelőbb az utazást, nem kicsit szidtak le, hogy nem szóltam nekik. Szerencsére kimagyaráztam magam azzal, hogy „Én azt hittem, tudjátok!” Rég voltunk már együtt így hármasban, így nagyon sok mesélni valónk akadt mindenféléről.

Mivel nem tudtuk eldönteni, hogy mit is szeretnénk vacsizni, Nicóék javaslatára egy helyi kis étteremre esett a választásunk. Lelkesen túrtam fel a bőröndömet valami kényelmes, mégis elegáns darab után kutatva. Végül egy csíkos szoknya és egy fehér atléta mellett döntöttem.

-Csajok a hajó előtt várunk titeket! Légyszi ne sokáig!- kiáltott le Nico a fedélzetről.

-Oké! Pár perc!- szólt vissza Viv. Épp az utolsó simításokat végeztem a haján. Oltárian jól nézett ki, ahogy loknikban fonódtak össze hosszú szőke tincsei. Az este folyamán ugyanis fodrásszá váltam. Miután pár göndör tincset kreáltam a hajamba, Hanna és Viv is a kezem alá került.

-Ó Lana, nagyon köszi.- pislogott magára Vivian mosolyogva a tükörből.- Magamnak sosem tudom megcsinálni.

-Igazán nincs mit.- mosolyodtam el- De megérte ennyit dolgoznunk rajta. Csodásan festesz!

-Festünk!- javított ki felszegett állal, mint egy primadonna.

-Készen vagytok?- lépett be Hanna kíváncsian.

-Igen mehetünk.

-Azt a.... de jól néz ki!- kerekítette el kék szemeit, mint egy kislány.

Mosolyogva sétáltunk le a hajóról, mikor megpillantottuk szőke hercegeinket. Kimi eszméletlenül vonzó volt szürkés ingében, amit a könyökéig hajtott fel és mindez farmerral párosítva... olvadás!

-Azt a mindenit!- vigyorodott el Seb, kissé oldalba bökte Nicót- Ők biztos a mieink?

-Húú...sanszos, hogy igen.- közeledett Kims csábos vigyorral, miközben végigpillantott rajtam- Csini vagy.- ölelte át a derekamat, majd birtoklón ajkaimra nyomta a sajátját.

-Köszönöm.- mosolyogtam elpirulva.

Vacsi után a parton sétálgatva indultunk vissza a hajóhoz. Elégedetten fűztem össze ujjainkat, míg a másik kezemmel a szoknyámat és szandálomat fogtam. A víz kellemes hőmérsékletű volt, tökéletes párost alkotva a fülledt meleg levegővel. A város fényei ragyogva csillantak meg a víz tükrén.

-Mmm...olyan sokat jártam már itt, mégis mindig újnak tűnik.- bújtam hozzá Kimihez.

-Maradjunk még?

-Nem. Jó úgy, ahogy megbeszéltétek. Reggel mehetünk tovább.- lassan a derekamra csúsztatta tenyerét és magához húzott.

-Emlékszel mit mondtam a szállodában?

-Mmm...-összeráncolt szemöldökkel kutattam emlékeim között.

-A következő napokban azt tesszük, amihez kedvetek tartja.- Arcán édes mosoly jelent meg, mely ugyanúgy rám ragadt. Csukott szemmel adtam át magam a pillanatnak, ahogy ujjai lágyan végigsimítottak az arcomon, majd édes ajkai az enyémekre találtak. Szinte megszűnt körülöttem a világ és bárhol lehettünk volna, a lényeg, hogy mellette legyek.

Dél előtt egyedül ébredtem a hatalmas franciaágyban. Kómásan körbepillantottam, Kims tényleg nem volt ott. Gyorsan összekaptam magam és felcammogtam a fedélzetre. Jól éreztem, hogy nem egy helyben állunk. De miért nem hallottam ezt a motorzajt odalentről? Hát persze, Kimi említette a hangszigetelt szobákat, így már érthető volt minden. Mielőtt a kapitányhoz indultam volna, egy pillanatra csukott szemmel szívtam be a sós, párás tengeri levegőt.

Már nagyon hiányzott ez az illat, ami mindig eszembe juttatja anya kedves szavait, hogy ő bizony sosem adja fel, hogy egyszer a tengerhez költözhessen, mert oda nem elég csak nyaralni menni. Mosolyogva csóváltam a fejem határozott, de főként álmodozó jellemén, mely nagyon hasonlított az enyémre is és erre igazán büszke voltam. Valamint arra is, hogy nekem is van egy férfi az életemben, aki minden hibám ellenére szeret.

-Jó reggelt hercegnő.- vigyorodott el Kimi, mikor melléléptem.

-Neked is.- helyezkedtem az ölébe egy csókra.

-Mióta...hajózunk?

-Úgy gondoltam, ha már fent vagyok, mindegy, ha hamarabb indulunk. Így több időnk lesz szétnézni a városban.- magyarázta, majd elvigyorodott, mikor észre vette, hogy elnyomtam egy ásítást.

-Miért nem keltettél fel?

-Mert édesen szunyáltál.- kuncogott- Még arra sem keltél fel, hogy betakartalak és kimásztam mellőled. Pedig az az ágy eléggé nyikorog.

-Hmm....valamiért este nagyon elfáradtam.- pusziltam meg az arcát és a nyakát.

-Édes, ezt akkor egy szóval sem említetted, sőt...- kaján vigyor kúszott az ajkaira, miközben tenyere egyre lejjebb vándorolt a derekamról.

-Mert biztos nagyon elfoglalt voltam.- suttogtam ajkaiba, s az utolsó pillanatban ördögi vigyorral kissé eltávolodtam- Jut eszembe, nem csak egyedül vagyunk. Nekilátok valami reggeli-ebéd félének... - épp fel akartam állni, mikor elkapta a derekamat

-Ilyen könnyen le akarsz rázni?- féloldalas mosollyal közelebb hajolt és lágy csókot lehelt ajkaimra.

-Soha.- suttogtam mosolyogva.
http://www.youtube.com/watch?v=lHjUuojffds

Nemsokára mindenki magához tért, s a hangulat egyre jobb lett, mire Korzika partjai mellé értünk. Képtelen voltam ellenállni a nap csábításának, így egy bikini felsőben és egy rövidnaciban ültem le kártyázni a többiekhez. Szinte lehetetlen volt abbahagyni, minden körben egyre többet nevettünk. Nico senkit sem hagyott nyerni Seb pedig minden alkalommal elmondta, hogy ő nem játszik többet, aztán mégis kerültek hozzá lapok. Végül Nico megverte Kimit hat ponttal és Seb csak Hanna után következett. Nem lehetett kibírni mosolygás nélkül.

-Végre valami, amiben verhető vagy.- bökte oldalba Nico Sebastiant.

-Ahh...kártyában mindig is gyenge voltam.

-Igen. Mindig.- pillantott rá Kimi jelentőségteljesen.

-Jaj el ne kezdd...- csóválta a fejét Seba.

-Mit?- Hanna kíváncsian fészkelte be magát a német ölébe.

-Á semmi, csak egy szokásos Räikkönen -féle szívatás...

-Nem az én ötletem volt.- mutatott magára kuncogva a finnem.

-Mégis miről beszéltek?!- komolyan tudni akartam miről is van szó.

-Pár éve Seb kissé elragadtatta magát és belement egy fogadásos kártyapartiba...- magyarázta Kims vigyorogva-...és...

-De tökre úgy volt, hogy nyerni fogok...

-...aztán Toni az utolsó körben kicsit lealázta.

-Ezt még én sem hallottam.- pislogott Hanna a németre laposan.

-Hát kicsim, nem maradtál le semmiről.

-De mi volt ebben a nagy durranás?- jött közelebb Viv kíváncsian.

-Hogy másnap este vendéglőben vacsiztunk és Sebnek I love Räikkönenes piros szerkóban kellett velünk jönnie.- röhögött fel Nico a finnel együtt.

-Utálom a pirosat.- Seb bosszúsan mormogott a poharába.

-Szegénykém.- simított végig Hanna kedvese arcán, de ő is visszafojtotta nevetését.

Még nézni is jól esett, hogy a körülöttem lévők hangulata egyre fokozódik, s végre igazán kezdetét veszi pár napos nyaralásunk. Kíváncsian pillantottam be kabinunkba, de az üres volt. Végül a konyharészlegben találtam meg Kimit.

-Hová tűnt a házigazda?- ültem fel a pultra, felé csúsztatva a sörömet. Ivott pár kortyot, majd szelíden elmosolyodott.

-Ellátja a vendégeit vacsorával.- könnyed mozdulatokkal vékony saláta csíkokat vágott. Egyszer kétszer segített már nekem a konyhában, de sosem engedtem át neki az ilyen feladatokat. Jobban megfigyelve, egész ügyesnek tűnt.

-És milyen jól csinálja.- közelebb hajolva puszit nyomtam nyakhajlatára mélyen beszívva illatát.

-Ha így folytatod, az ujjaim is a grillrácsra kerülnek.- de nem tudtam elszakadni tőle. Bőrének illata elvette az eszemet, s apró csókokkal borítottam be meztelen vállát és nyakát is. Hirtelen rezzentem össze egy nagy csattanó hangra, a mellettem lévő vágódeszkában egy hatalmas kés állt. Kimi pár másodperc alatt megtörölte kezeit, majd szétfeszítve térdeimet elém állt és magához húzott. Ajkai durván az enyémekre tapadtak, szívem a fülemben dobogott. Levegő után kapkodva váltunk el egymástól.

-Nem igazán tudok a főzésre koncentrálni, ha jobban csábít, hogy ezt tegyem veled.- szexi féloldalas mosolyával végigsimított oldalamon.

-Ezért hagyd rám ezt és lazíts a fiúkkal kicsit.- tenyereim közé vettem arcát, apró csókot csenve tőle- Rád fér, és a főzés amúgy is az én dolgom.- a pulton támaszkodva felvont szemöldökkel hallgatta magyarázatom- Különben meg mit mondanak a csajok? Még főzni sem tudok, a pasim csinálja helyettem...

-A pasid?- ajkai lassan fölfelé íveltek.

-Igen.- mosolyodtam el átkarolva a nyakát- Az én Jégemberem.

-Meg kell mondjam, hogy....

-Lana! Itt vagy?- tromfolt be hozzánk Hanna- Upsz bocsi...- kuncogva a szája elé kapta kezét, mikor meglátta, hogy Kimivel teljesen egymásba gabalyodtunk.

-...ő egy piszkosul mázlista pasi lehet.- suttogta a fülembe lágy rekedtes hangon- Csak óvatosan a késekkel.- szólt kicsit hangosabban, de mielőtt elhúzódott ujjait végigfuttatta hasamon. Szívesen visszavágtam volna neki, de szavaim teljesen cserben hagytak.

-Készül a vacsi?- mosolyodott el Hanna, körbepillantva a pulton- Miben segítsek?

-Azt hiszem valami grillezésről beszélt Kimi...

-Akkor nincs is sok dolgunk.- Körülbelül tíz percet tölthettünk a konyhában, hangos nevetéssel. Persze ha jó a társaság a munka is gyorsabban megy. Végül két -féle salátát dobtunk össze a húshoz. Odakint a fiúk már előmelegített grillráccsal vártak minket. A mi dolgunk csak annyi volt, hogy a Viv által készített koktélokkal kényelembe helyezzük magunkat a napozóágyakon, ahonnan tökéletes rálátást nyertünk a három jómadárra.

-Ezt nevezem csajok.- sóhajtott fel Hanna elégedetten.

-Mhmm!

-Léteznek nálunk szerencsésebb nők?- pillantottam Kimi irányába. Lelkesen forgatta a hússzeleteket, miközben Sebnek magyarázott valamit. Előhalásztam a gépemet, hogy megörökítsem azon pillanatok egyikét, amiket elég keveset láthatunk.- Sütögető pilóták!- gyorsan visszanéztem a fotókat.

-Muti!- hajolt közelebb Viv, majd Hanna is.

-De jók! Ilyenkor látszik milyen felszabadultak. -kuncogott fel Hanna.

-Ezeket, majd mi is kérjük. -bólintott Vivian határozottan, majd nagyot kortyolt koktéljából- Jut eszembe! Ha már fotózás, a múltkor mintha láttam volna a nevedet a Vougeban.- lágyan oldalba bökött.

-Igen.- mosolyodtam el szerényen- Több divatbemutatós kép igaz? Kollázsban. Rettenő nehéz jó szögből lefotózni azokat a modelleket.- fintorodtam el- Úgy, hogy jól nézzenek ki és a ruha legyen a középpontban...

-De neked mindig sikerül.- mosolyodott el Hanna.

-Az túlzás, hogy mindig de...

-Fogd be a szád Lana Harvey!- legyintett Viv- Tény, hogy jó vagy és kész. Most az egyszer úgy sem lesz igazad!

-Köszönöm- pillantottam rájuk hálásan. Nagyon jól estek a dicsérő szavaik, mert tudtam, hogy ők komolyan gondolják. Pár percig csendben figyeltük a fiúkat.

Nem sokára felmerült a rég nem hallott kérdés is, hogy miért nem dolgozok még a Forma 1-ben Kimi mellett. Majdnem félrenyeltem a koktélomat, amikor Vivian rákérdezett. Mindketten kíváncsian pillanatok rám, mintha tudnának az állásajánlatomról. Bár nem emlékszem, hogy említettem volna nekik. Igazából senkinek. Nagyon örültem neki, és a gondolat, hogy Kimi közelében dolgozhatok, még jobban az aláírása felé hajtott. Azonban a csapatok közötti átigazolások elég hamar belekavarhatnak a dolgokba. Ha ő elhagyja a Lotust, de én maradok, kapcsolatunkat nem igazán fogják jó szemmel nézni a körülöttünk lévők. Mélyen a gondolataimba révedve, teljesen megfeledkeztem a külvilágról, miközben a lányok másról kezdtek beszélni.

-Csajok, kész a kaja!- kiáltott fel Nico. Gyomrom hálásan kordult fel az ínycsiklandó illatokra és az ízük...Mennyei volt! A vacsi jó hangulatban telt. Hannával cinkosan pillantottunk egymásra, mikor a fiúk szó szerint lapátolták a salátát a hús mellé. Seb az első falat után kedveséhez hajolt, s óriási puszit nyomott arcára, megköszönve, hogy az ő kedvencéből külön készítettünk.

A tengerparti szellő lágyan fújdogált, kellemessé téve a meleg, párás levegőt, mely körülvett minket. Kimi mellkasának dőlve iszogattam a koktélomat, csak arra az édes érzésre koncentrálva melyet ő váltott ki belőlem a puszta közelségével. Hüvelykujjával lassú köröket írt le meztelen vállamra, néha felsimítva egészen a nyakamig. Egy közeli szórakozóhelyen jobbnál jobb számok szóltak, éreztem, hogy az este során elfogyasztott nem kis mennyiségű alkohol kegyetlenül száguld az ereimben. Nevettünk, beszélgettünk, táncoltunk, igazi véget nem érő bulis este volt, melyre már nagyon régóta vágytam.
http://www.youtube.com/watch?v=sNfJBlvZ7co
http://www.youtube.com/watch?v=K0dnJyjlfNk

Reggel fogalmam sem volt, hogyan kerültem oda, de ágyban találtam magam. Óvatosan nyitottam ki a szemem hasogató fejfájásra számítva, de nagyobb volt az aggodalom, mint a gond. Kissé hunyorogva fordultam oldalra, Kimi teljesen elterülve feküdt mellettem kezét a párna alá csúsztatva. Vágyódva felsóhajtottam és megpusziltam a vállát. Szokás szerint meg sem rezzent rá, már akkor tudtam, hogy egy ideig még nem tér magához. Nagy nehezen összeszedtem magam, s egy szem gyógyszerrel a konyhába indultam ásványvízért.

-Oh...nem gondoltam volna, hogy te leszel a második, aki felkel.- ijedtemben majdnem elejtettem a vizesüveget. Mikor megfordultam Sebastiannal találtam szembe magam. Arcán hatalmas mosoly ült.

-A frászt hozod rám!

-Bocsi.- kuncogott bele poharába.

-Csak te vagy fent?- pillantottam rá csodálkozva, lassan dél felé járt az idő.

-Igen, Hanna még... - mosolyogva elhúzta a száját-...regenerálódik.

-Nálunk is ez a helyzet.-bólintottam- De ha most felkeltem, egész nap nincs belőle semmi.

-Igen, ismerem a szitut.- vigyorodott el- A tegnap este nagyon jól sikerült.

-Talán túl jól is.- bólintottam helyeslően. A többiek továbbra sem óhajtottak felkelni, úgy döntöttem, addig összedobok újra valami reggeli-ebéd félét. Ez komolyan szokásunkká válik már. Seb mindenképp segíteni akart, így rábíztam az asztal megterítését. Mire mindennel elkészültünk, elégedetten pillantottunk végig a csaknem svédasztalosra sikeredett reggelinken. Lassan mindenki asztalhoz szállingózott, már csak Kimire vártunk.

-Jó reggelt.- huppant le mellém Viv nagy mosollyal. Kicsit sem látszott meg rajta, hogy átaludta a fél napot. Energikusan csacsogott mellettem, néha teljesen elveszítettem a fonalat, hol is jár pontosan, szerencsére alig jutottam szóhoz. Vele ellentétben Nico Hannához hasonlóan, csendesen iszogatta narancslevét a napszemüvege mögé rejtőzve.

-Szerintem kihűl a reggeli, mire Kimit kiszedem az ágyból, nyugodtan kezdjetek hozzá. Van tojás baconnel és zöldségekkel és az édesszájúaknak palacsinta...- mutogattam körbe az asztalon. Igazi háziasszonynak éreztem magam, aki mindenképp el akarja nyerni vendégei tetszését.

-De az hogy néz ki, hogy nem várjuk meg a kapitányt?- kérdezte Seb kuncogva.

-Szerintem nem fog megsértődni...sőt.- kacsintottam vissza- Jó étvágyat!

Óvatosan nyitottam be a kabinunkba, de senki sem volt bent. A fürdőből kiszűrődő hangok irányába kaptam pillantásom, majd apró mosollyal rendbe raktam az ágyunkat. Mikor kilépett hozzám, ajkai egyből mosolyba futottak, gyűrött arckifejezése ellenére.

-Jó reggelt bajnok.- Képtelen voltam megállni, hogy ne pillantsak végig tökéletes testén, mikor egy szál boxerban álldogált előttem.

-Hmm...mit is mondjak, lehetett volna jobb is.- lassan felém lépdelt- Mondjuk, ha egy barna szépség mellett ébredek.- meleg tenyereit a fenekemre csúsztatva húzott közelebb magához. Egy pillanatra a lélegzetem is elállt rekedtes, suttogó hangjától.- Gyönyörű vagy...- hüvelykujjaival finoman simított végig arccsontomon, sikeresen zavarba hozva kijelentésével.-...és palacsinta illatú.

-Mert amíg őkelme aludt, valami ebédszerűséggel próbálkoztam.- kuncogtam bele csókaiba.

-Hú...most nagyon restellem magam.- húzta be a nyakát kissé, majd incselkedve pillogott rám- Az illatokból ítélve, csak jó lehet. Éhes vagyok.

-Reménykedtem benne, hogy ezt mondod. Siess a többiek már asztalnál vannak.- mosolyogva nyomtam puszit arcára, majd magára hagytam.

Ahogy sejtettem, egy kis narancslé és tele hassal való pihenés mindenkire jó hatással volt.

Viv tanácsára kiköltöztünk napozni a hajó orrára, míg a fiúk elmerülve röhögcséltek az asztalnál. Egész furcsa volt így látni őket, mintha a „munkabeli” versenyző énjük nem is létezne, egyfolytában dőlt belőlük a szó. Mosolyogva behunytam a szemem, s csak hallgattam a tenger moraját a mellettünk lévő hajók hangjaival összemosódva. Bőröm szinte szomjasan szívta magába a napfényt, elégedett sóhajjal merültem el gondolataim között.

Hirtelen minden eltűnt körülöttem, ami az álomvilághoz kötött, s levegő után kapkodva pattantam fel fekvő helyzetemből. Csak akkor szembesültem vele, hogy a hideg szúró érzést nem valami, hanem valaki okozta. Kimi huncut vigyorával pislogott rám, csurom vizesen. A jéghideg vízcseppek sorban folydogáltak le felhevült bőrömön. Hideg vizes ébresztő? Ezért még kapni fog azt garantálom!

-Mi a...?!- fordultam oldalra bosszúsan összepréselt ajkakkal, miközben levettem napszemüvegem. Épp csak sikerült visszafojtanom Kimstől eltanult trágár szavaimat.- Mi lett a puszis ébresztővel? Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg szárazon!

-Bocs édes, de ezt nem hagyhattam ki.- közelebb lépett, s hideg ujjaival végigsimított az oldalamon- Mellesleg kettőnk közül csak te vagy száraz....- lassú vigyor kúszott ajkaira. Szinte láttam, mi jár a fejében.

-Meg ne próbáld!- csóváltam a fejem mosolyogva. Egy pillanat alatt magához húzott, vizes testét hozzám préselve. Ajkaim hangtalanul o alakot formáltak, mire ő felkuncogott.

-Ez annnnyira jól esett.- elégedett vigyorral pislogott rám.- De jó meleg vagy.- szívta be a levegőt a nyakamhoz hajolva.

-Mmm...valószínűleg le is égtem.- kissé lejjebb toltam bikini alsóm pántját. Kimi pillantása azonnal követte mozdulatomat, ujjait a csípőmre simítva.

-Szerinted hagynám, hogy órákig a napon feküdj?- egyre közelebb hajolt, míg ajkai már a szám sarkát súrolták. Teljesen beleborzongtam közelségébe. Szomjasan csaptam le édes ajkaira, mire a combjaim alá nyúlva felemelt és habozás nélkül érzékien csókolt vissza. Ha a saját lábaimon állok, tuti összerogytak volna alattam.- A csajok pár perce mártóztak le napozás után. Ez az idióta Seb, meg belebaszott a vízbe.- forgatta meg szemeit- Szerencséje, hogy elhúzta a csíkot mire kimásztam.

-Hm...ezt szívesen megnéztem volna.- mosolyodtam el incselkedve.

-Ó igen?- lassan a hajó korlátjához araszolt velem és ráültetett. Mikor észrevettem hol is vagyok, karjaimat automatikusan szorosabban fontam nyaka köré, teljesen hozzá préselve testemet.- Ha akarod meg is tapasztalhatod.

-Úgy sem tennéd.- kicsit felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Sunyi féloldalas mosolyba szaladtak ajkai, miközben lazított tartásán kissé a víz fölé hajolva.

-Fogadjunk?

-Neee....-nevettem fel s bújtam hozzá újra. Kuncogta felemelt majd a talpamra állított.- Te szédült.- szelíd csókot csentem tőle.