9.fejezet
Sziasztok! :)
A mai fejezetet holnapra terveztem a verseny és az idény zárására. :( De valószínűleg Vettel marad poleban, így a szokásos verseny elé nézünk. :) Óriási grat és elismerés neki, mert (persze Kimi után :P ) ő az aki teljesen ott van minden szempontból! :D ( Őszintén? Nem hittem volna, hogy esőben is ekkorát robbant majd! :D )
Remélem, nem csalódtok nagyot Kimi nagy kérdése kapcsán! :P
Jó olvasást!

ui.: Köszönöm, hogy egyre többen csatlakoztok hozzám és olvassátok a blogom! :*

9.fejezet

http://www.youtube.com/watch?v=iO_WxYC34eM

„Enyhén zihálva ültem fel, s mosolyogva pillantottam vissza szintén szapora légvételű finnemre. Kielégült vigyorral nyújtózott egyet, majd a karomnál fogva visszahúzott és a mellkasára vont. Vártam, hogy megszólaljon és végre beavasson abba a bizonyos dologba, amiről egész nap hallgatott. E helyett egy teljesen váratlan kérdéssel jött.”

-Mit szólnál hozzá, ha jövőhéten kihajóznánk?- kérdezte hirtelen, hallottam a hangján, hogy mosolyog. Kíváncsian pillantottam fel, majd szorosan magamra tekertem a lepedőt és törökülésbe helyezkedtem, mint a gyerekek. Na ebből mi fog kisülni? Ő is feljebb ült, s a karjára támaszkodott.

-A múltkori sörözésen Nico felvetette, hogy szeretné elvinni Vivet egy kis kiruccanásra, aztán Sebnek is eszébe jutott, hogy kissé elhanyagolja Hanaht....-mosolyodott el féloldalasan, a lepedő gyűrődéseit igazgatva-...és semmi ötletük sem volt, a helyet illetőleg, én pedig amúgy is terveztem egy kis pihenést veled...

-Így felajánlottad, hogy hajózzunk ki együtt.- fejeztem be mondatát mosolyogva. Bólintott egyet és mosolya tovább szélesedett. Pár nap csak Kimivel, elfelejtve a világ minden gondját? Ebbe az ötletbe gondolkodás nélkül, bármikor beleegyeztem volna. Szóval ezért volt ennyire feldobva. Az igazat megvallva én már arra számítottam, hogy nevetve bejelenti, a Red Bulltól kapott ajánlatát. Ne fantáziálj, lehet nem is ő kapta! Aggasztó gondolataimat elhessegetve, finnem jövőheti tervére próbáltam koncentrálni.

-Nos? Mit szól hozzá Ms. Harvey?- kérdezte kicsit komolyabb arckifejezéssel, miközben a combomra simította egyik tenyerét- Esetleg, ha az ideje engedné,....-lassan végighúzta ujjait az oldalamon visszafektetve maga mellé, majd fölém gördült- ...beleegyezne, hogy egy őrülten szerelmes pasi magával vigye önt egy hajóútra, melyen minden kívánsága teljesülhetne?

-Minden?- megnyaltam alsó ajkam, miközben végigsimítottam tarkóján.

-Ó te telhetetlen nőszemély!- csóválta a fejét vigyorogva. Fürge ujjai egy pillanat alatt ismét a derekamon munkálkodtak, s csiklandozni kezdett.

-Mondja az, aki mosoly nélkül lép fel a dobogó bármely fokára.- nevettem fel a karjai között fickándozva.

-Még szép! Másodiknak lenni a legrosszabb. Amikor tudod, hogy te vagy az első, aki vesztett.- húzta el a száját kissé. Imádtam versenyző énjét, aki bármit megtenne a győzelemért és addig harcol, míg el nem éri azt.

-Ugye tudod, hogy én akkor is büszke vagyok rád.- mosolyogva az orrához érintettem az enyémet.

-Köszönöm Lanám...- szemeiben hála tükröződött-...hogy mellettem vagy...mindig.- lustán elmosolyodott, lágy csókjaival nyomatékosította szavait. Tökéletes pillanatunknak gyomrom korgása vetett véget. Kimi kissé eltávolodott, s mikor tekintetünk találkozott, egyszerre törtünk ki nevetésben. Boldog voltam. Nagyon boldog, hogy mellette lehetek és minden rendeben van köztünk.

-Rendeljünk valamit.- kikászálódott mellőlem és felkapta boxerét. Pár pillanat múlva egy kis füzettel tért vissza.

-Felolvasod?- kényelmesen mellébújtam és a vállára döntött fejjel figyeltem az étlapot. Felsorolta a rendelhető ételeket, de képtelenek voltunk dönteni, így egy helyi étteremre esett a választásunk. Kimi hosszasan tárgyalt Markkal, hogy lemondja mai edzését, míg én egy hideg zuhannyal próbáltam lehűteni magam. Teljesen felpörögtem a jövőheti lazítós ötlete miatt. Már önmagában az elég volt, hogy végre csak együtt lehetünk, nemhogy távol a médiától! Szinte vigyorogva léptem a szekrényünkhöz egyetlen törölközőben, amit persze a világ minden kincséért sem hagyott volna szó nélkül drága finnem. Szótlanul mögém lépett és megpuszilt, majd közölte, hogy várjam meg az öltözéssel, míg lezuhanyzik. Mi lesz itt? Mosolyogva bólintottam, majd visszatértem a nadrágjaim tanulmányozására. Sosem töltök sok időt a szekrényem előtt, de amikor Kimivel készülök valahová, hirtelen semmim sincs, amit felvehetnék. Kétségbeesetten pillantottam először a jobb, majd a bal kezemben lévő nadrágra, mikor kinyílt a fürdőajtó és egy szőke istenség sétált ki rajta. Mellém lépett és elővett egy farmert egy krémes inggel, majd óriási vigyorral az ágyra dobta. Néha szeretnék férfi lenni! Irigykedve pillantottam rá, a nadrágokat szorongatva.

-Vedd fel azt a csinos feketét.- nevetett fel arckifejezésem láttán. Egyik törölközőt a derekára csavarta, míg egy másikkal a haját törölgette. A látványtól nyelnem kellett egyet.

-Tessék?- pillantottam rá zavartan.

-Azt ott.- mutatott rá egy testnadrágra a polc alján.

-De csak miattad...- sóhajtottam fel színpadiasan, valójában örültem neki, hogy az általa kiválasztott ruhában megyek...komolyan, mint egy gyerek.

(KIMI SZEMSZÖG)

Élvezettel pillantottam végig barna szépségemen. Nyálcsorgatóan szexi felsője csak egyik vállát takarta el, mely akaratlanul is odavonzotta a pillantásom, és hát a feneke......gyorsan elkaptam tekintetem és az ingem után nyúltam, mielőtt kísértésbe esnék és végleg búcsút mondhatnánk a vacsorának. Mosolyogva gomboltam be az ingem, miközben újra felé kalandozott tekintetem. Nála szebbet álmodni sem tudtam volna.

-Mi az?- pillantott rám mosolyogva a tükörből. Kezei megálltak a művelet közepén...azt hiszem épp sminkelt.

-Semmi...-csóváltam a fejem vigyorogva, többet nem tudtam kinyögni.

-Már megint kezdődik?- mosolyodott el féloldalasan, miközben összehúzta szemeit.

-Mi?- kuncogva léptem közelebb és hátulról átöleltem. Édes illata teljesen megrészegített. Azonnal letette, ami a kezében volt és mellkasomnak dőlt.

-A titkolózós mosolygás.

-A micsoda?- értetlenül pillantottam rá, nagyon is tudtam, miről beszél. A nap folyamán számtalanszor megkérdezte jó kedvem okát, de eszem ágában sem volt elárulni neki a tökéletes pillanatig. Imádtam a kíváncsi énjét, aki mindenről tudni akar egy keveset, főleg ha az őt is érinti. Tudtam, hogy örülni fog egy kis lazításnak ennyi kemény nap után, nekem is nagyon távolinak tűnt alig egy héttel ez előtti otthonlétünk emberek nélkül. Jól esett, hogy hosszú hónapok, évek után végre egy olyan ember van mellettem, akinek a puszta jelenléte is megnyugtat, szinte természetes volt, hogy Lana a közelemben van és az enyém.- Nem titkolózom...emlékszel?- észre sem vettem mit mondtam, csak utána jutott szembe veszekedésünk. Mosolyom lassan elpárolgott és rákaptam a tekintetem. Komolyan pillantott rám, amitől legszívesebben visszaszívtam volna mindent. Épp meg akartam szólalni, de ő megelőzött. Megfordult ölelésemben és körém fonta karjait.

-Pedig néha a titkok felderítése változtat meg mindent a jobb irányba.- tekintete ellágyult és mosolyogva a mellkasomra hajtotta fejét. Értetlenül bámultam magunkra a tükörben. Azt hittem az imént, újra egy kellemetlen szituáció vette kezdetét, ami apró veszekedésbe torkollik majd, újra az én hibámból. Erre most meg ölelést kapok? Pár pillanat múlva hirtelen tört rám a felismerés. A titkok változtatnak a jobb irányba? Ő is a múltkori veszekedésre gondolt, de a jó oldalára. Azóta, a kapcsolatunk még jobban megerősödött, hisz ez volt az a dolog, ami felnyitotta a szemem, milyen kincset tartok a kezemben és mindent megtettem azért, hogy így is maradjon. Elmosolyodtam és magamhoz ölelve megpusziltam a fejét.

-A lehető legjobba.- suttogtam mámorító illatú hajába, majd minden érzelmemet belesűrítve megcsókoltam.

(LANA SZEMSZÖG)

Nem is én lennék, ha nem felejtettem volna el kikapcsolni az ébresztőmet. Előző nap jól jött ugyan, de most legszívesebben földhöz csaptam volna. Hiába próbáltam visszaaludni, gondolataim máshol jártak és mindig azon kaptam magam, hogy egy pontba bámulva elmélkedem. Kimi szerencsére nem ébredt fel, csak szusszantott egyet és átfordult a másik oldalára. Mosolyogva felé pillantottam, s közben újra eszembe jutottak az este édes pillanatai. Képtelen voltam megállni, hogy ne érjek hozzá, így apró csókot nyomtam a vállára mélyen beszívva illatát, és óvatosan kiszálltam az ágyból. Reggel fél hét és semmi dolgom, Kimi pedig még egy ideig tuti hortyogni fog. Tökéletes alkalom egy kis mozgásra.

Nagy levegőt vettem és felhúztam melegítőfelsőm cipzárját. Még egyszer visszapillantottam finnemre, majd futni indultam. A reggeli levegő teljesen felelevenített, és pörgős zenéim szinte egy ritmusra jártak a szívemmel. Néha lelassítottam, hogy gyönyörködhessek Bahrein városban. Bár már jártam itt, ezúttal is sok új dolgot tudott mutatni a fényűző hely, így a nagy futás inkább sétára sikeredett. Visszafelé útba esett egy pékség melynek friss kenyér illata az egész környéket belepte. Ki az aki ellen tud állni egy ilyen csábító lehetőségnek? Jókedvem lévén mindenből vettem, amit a szemem megkívánt és kértem hozzá két kávét is. Reggeli? Pipa!

Kimi még javában aludt, mikor visszaértem. Megcsóváltam a fejem és az órára pillantottam. Fél kilenc. Az éjjeliszekrényre pakoltam mindent és melléültem. Hason feküdt és úgy ölelte párnáját, mintha az lenne mindene.

-Jó reggelt Bajnok!- suttogtam a fülébe egy puszi mellett, arca puha volt és meleg az alvástól.

-Mmm...-takaróját felhúzta egészen az álláig, mint egy álmos gyerek- Hány óra?- dünnyögte a fogai között.

-Fél kilenc múlt.- ujjaimmal végigsimítottam kusza tincsein, kicsit megemelte a takarót, jelezve, hogy feküdjek mellé- Hoztam reggelit.- helyezkedtem el ölelésében és a Kimi illatú párnába fúrtam arcomat.

-Voltál futni?- kuncogott fel, mosolyogva bólintottam.

-Nem tudtam visszaaludni miután csörgött az ébresztőm...

-Én nem hallottam.- karját a derekamra fektette és közelebb húzott magához.

-Vettem észre álomkirály.- mosolyodtam el, mire ő álmosan felnyögött- Most így el tudnék aludni.- sóhajtottam elégedetten.

-Pihenj még egy kicsit...- felkönyökölt és mosolygós puszit nyomott arcomra-...különben az esti programnak lőttek.

-Esti program?- fordultam felé kíváncsian.

-Neem. Eszedbe se jusson rákérdezni.- csóválta a fejét kuncogva. Lassan elmosolyodtam és megcirógattam arcát. Smaragdzöld szemei csillogva pillantottak rám, mintha a lelkemig látnának. Lehajolt és édes puha ajkait az enyémekre nyomta. Ezek után szóhoz sem tudtam jutni, nemhogy kérdezősködjek. Különben is imádom a meglepetéseket.

-Megyek lezuhanyzom.- bújtam ki öleléséből és levettem a felsőm.

-Én is mehetek?- kaján vigyorral lépett utánam, majd a nyakamba csókolt.

-Akkor sosem végzünk.

-Édes...időnk, mint a tenger.- forró lélegzete csiklandozta a nyakam, felkuncogtam az érzésre és hagytam, hogy a többi ruhadarabomtól ő maga szabadítson meg.

-Mmm...Lana...ez mennyei volt.- mormogta teli szájjal, majd beleivott kávéjába.

-Legalább volt értelme elmennem reggel.- mosolyogtam poharamba. Jól esett, hogy a kedvében járhattam.

-Amit te csinálsz, annak mindig van értelme.- édes, vanília ízű ajkait az enyémekre nyomta.

-Ó...azt a hízelgős énedet!- nevettem fel kissé meglökve mellkasát.

-Mégis olvadozol tőle.- vigyorodott el, miközben lekászálódott az ágyról. Pironkodva újra a számhoz emeltem poharamat. Imádtam, hogy mindenre van valamilyen frappáns válasza.

-Ennyire hiányzom mindenkinek?- sóhajtott fel a telefonját böngészve.

-Eric?- húztam el a számat.

-Ja. Próbálok minél hamarabb szabadulni, de nem hiszem, hogy elengednek a tájékoztatókról.- forgatta a szemeit- Értelmetlen szarságok. Szinte már tudom, mit kell mondanom és várom, mikor teszik fel ugyanazokat a kérdéseket.

-Csak keményen.- pillantottam rá komolyan, de mosoly lett a vége. Elképesztő módon tudta utálni a médiát. Homloka ráncokba futott és ajkait vékony vonallá préselte.

-Ha bekeményítek, egyetlen szaros kérdésre sem kapnak választ.- mormogta, miközben felvette a pólóját.

-Kimi.- megvártam míg felém fordul, majd folytattam- Ez a munkájuk- szóra nyitotta száját, de csendre intettem- és megértem, hogy utálod, de azt a pár órát kibírod.- én is felálltam és elé léptem.

-Majd meglátjuk.- sóhajtott fel. Elkaptam a karját és magamhoz húztam egy csókra, arcvonásai kissé ellágyultak, de jókedve nem tért vissza.

A pálya bejáratánál Mark is csatlakozott hozzánk, majd a fekete arany home felé vettük az irányt. Kimi egy percre sem távolodott el tőlem, ujjait könnyedén az enyémek közé fűzte, s még egy apró mosolyt is villantott, mikor a szemébe néztem, nem törődve a fotósok tömegével, akik körénk gyűltek. A legjobb alkalomnak tűnt, hogy a tudtukra hozzuk, minden rendben köztünk. Büszkén lépkedtem mellette, úgy éreztem, én vagyok a világ legszerencsésebb nője és semmi sem változtathat ezen.

Kimi körülbelül öt percekre tartózkodhatott mellettem a nap folyamán, ugyanis ha nem Sladenek vagy Nicknek volt rá szüksége, akkor Mark egyeztetett vele, ráadásul a két edzés között, Eric mindkét pilótát magánbeszélgetésre rendelte be az irodájába, ahová Kimi csaknem káromkodva battyogott el Grosjeannal együtt. Tudtam, hogy sokára szabadulnak még el a fiúk, és valamivel el kell ütnöm az időmet. Magamhoz vettem a táskámat és küldtem egy üzenetet rég nem látott barátnőmnek.

-Lanaaa!- Vivian széttárt karokkal, vigyorogva rohant felém. Már a látványa is felhőtlen jókedvre derített.

-Szia Viv!- nevettem fel, ahogy szorongattuk egymást.

-Ó...de jó látni téged.- pillogott rám nagy barna szemeivel- Teljesen kivirultál! Úgy látom jó hatással van rád Kimi.

-Igen. Nagyon is.- éreztem, ahogy arcom kipirul finnem neve hallatán.

-Ójaj, te elvesztél szerelemföldén!- nevetgélve csóválta a fejét.

-Szerelemföldén?- kuncogtam felvont szemöldökkel, mire ő megforgatta szemeit- Ilyet is csak te tudsz mondani.

-Melletted nem nehéz.- tekintetünk találkozott és abban a pillanatban mindketten nevetésben törtünk ki. Jó érzés volt újra a barátnőmmel együtt nevetni, mintha újra tinédzser lennék a legjobb barátnőmmel. Belém karolt és sétálni kezdtünk. Izgatottan újságoltuk el egymásnak, mi is történt mióta nem beszéltünk és kuncogva pletykáltuk ki a fiúkat is. Fel sem tűnt mennyi időt töltöttem Vivvel, csak arra lettem figyelmes, hogy odalent a boxutcában, már melegítik a gépeket. Mosolyogva pillantottam barátnőmre, majd egy kávésbögrével az étkező korlátjához sétáltunk, hogy néha szőke hercegeinkre is rápillanthassunk. Bő egy óra múlva személyesen is szerettem volna gratulálni Kiminek, mert ma ő volt a leggyorsabb. Mikor beléptem az öltözőbe épp az overalljából bújt ki.

-Gratulálok Kims!- mosolyogva felé léptem.

Csapatlogós alá öltözete kellőképp rásimult tökéletes felsőtestére, arca kipirult, s zöldes szemei szinte világítottak, de homloka gondterhelt ráncokba szaladt. Lelkesedésem azonnal elillant, éreztem, hogy valami gond van.- Mi a baj?

-Kösz.- kissé elmosolyodott, de nyoma sem volt igazi örömének- Csak a szokásos fejlesztéses gondok...amúgy semmi.- nem nézett rám, csak erőtlenül lezuhant a kanapéra és csüggedten lehajtotta fejét. Tétován melléültem és karja alatt átnyúlva összefűztem ujjainkat.

-Jól vagy?- suttogtam a vállába.

-Persze.- hangja fáradt volt és rekedtes- Csak... elég volt mára...

-Kimi.- kérdőn pillantottam rá, tudni akartam mégis mi bántja. Zöldes tekintetét pár másodpercig mereven az enyémbe fúrta, majd felsóhajtva az ölébe húzott.

-Kaptam egy ajánlatot a Red Bulltól. Jövő évre hívtak a csapathoz....- szemeim azonnal kipattantak, meglepetten húzódtam el tőle. Vagyis...leginkább azon lepődtem meg, hogy tényleg igaz, amit a szerelőktől hallottam a minap. De, hogy és...miért nem szólt hamarabb? Vagy ő is csak most tudta meg? Én hamarabb tudtam, mint ő? Majdhogynem pánikroham kerülgetett.- Nem tudom, mi legyen.- felsóhajtva a tenyereibe temette arcát.

-Öhm....-kissé megköszörültem a torkom, hátha visszatér igazi hangom-...ez elég váratlanul jött.

-Tényleg nem számítottam rá.

-Elgondolkodsz rajta?- tekintete újra rám siklott, miközben megvonta a vállát.

-Nem tudom. Nagyon jó ez a csapat, de pénzügyileg ingatag talajon áll. Eddig jól mentek a Lotusok, de mi lesz, ha nincs több fejlesztés? Az a baj, hogy ezernyi dolog van, ami miatt érdemes lenne maradnom, de másik oldalról ugyan annyi mondja, hogy váltsak.- szemeiben a kétségbeesés apró jeleit véltem felfedezni. Valóban jól érezte magát a Lotusnál, sosem panaszkodott amiatt, hogy nem figyeltek az ő véleményére, vagy elhidegült volna a csapatösszetartás, mint eddig más helyeken. Itt igazán élvezte a versenyzést, mert senki sem akarta lekorlátozni őt és ez meglátszott a teljesítményén is.

-Akárhogy döntesz, én melletted leszek.- finoman végigsimítottam kipirult arcán. Nem akartam, hogy miattam hozzon rossz döntést. Ha ő úgy gondolja, hogy megéri, fogadja el az ajánlatot. Csak akkor értettem meg igazán, milyen fontos döntés előtt áll, én pedig önző módon azon aggódtam, hogy engem nem akar beavatni a munkahelyi ügyeibe. Borzasztó lelkiismeret-furdalás kerített hatalmába. Tenyerei közé vette a kezem és a szájához emelte.

-Köszönöm.- pillantása minden érzelmét elárulta, de a hála messze kimagaslott a többi közül. Mézédes ajkai egy pillanat alatt birtokba vették az enyémeket, s még közelebb húzott magához.

A nap hátralévő részében szokatlan csendesség vette körül finnemet. A pályán monoton tette, amit kértek tőle, majd a szállodában kezdett kissé ellazulni, mikor visszatért a fürdőszobából.

-Jobban vagy?- lehajtottam laptopomat és törökülésből figyeltem őt. Egy pólót és egy boxert viselt, haja még vizes volt. Nyelnem kellett a látványtól. Fáradtan pislogott kettőt, majd elindult felém, kellemes illatokat hozva magával.

-Miért kérded?- az általam imádott, féloldalas mosolyával, mellém heveredett, majd hasra fordulva rám szegezte tekintetét. Csak néztem őt és végtelen boldogság öntött el, hogy az enyém lehet.

-Mert túlontúl csendes voltál délután.- én is mellé könyököltem, vágytam a közelségére.

-Egész nap előnyöket és hátrányokat kerestem, a csapatok között.- biggyesztette le ajkait, csukott szemmel- De rájöttem, van még idő dönteni. Most itt kell jónak lennem...nem cseszhetem el ezt az évet.- felsóhajtott és megfogta a kezem- Gyere ide.- Mosolyogva mellé bújtam és összekulcsoltam ujjainkat.- Jó, hogy itt vagy.- arcát a hajamba fúrta, derekamnál fogva még közelebb húzott magához. Boldog, édes érzés öntött el szavaitól.

Kicsit lustálkodtunk még, közben kellemesebb témák felé terelgetve beszélgetésünket, majd egy gyors vacsi után, mindketten pizsamában zuhantunk le a TV elé, egy újabb fárasztó napot zárva.

Az szombati időmérőn Kimi csak egy kilencedik helyek tudott elcsípni, míg Seba második, Nico pedig pole pozíciós lett. Persze a két német vigyorogva kezelt le egymással, majd anyanyelvükön hablatyolva visszavonultak boxaikba. Kimi? Teljesen meglepődtem rajta. Mintha mi sem történt volna, teljes jókedvvel beszélt mérnökeivel az újításokról, majd lazán vállon veregetve csapatfőnökét, közölte vele, hogy megnyugodhat, minden oké lesz.

Eric cseppet sem volt meglepve a finn magabiztosságán. Csupán vigyorogva megcsóválta a fejét.

Ahogy Kimi megjósolta, vasárnap a két Lotus nagyon a topon volt. Habár a dobogó tetejéről ismét Seb integethetett, Kimi és Gros szépen közrefogták őt a pezsgőzésnél, ahogy egy évvel ez előtt is, ugyanitt. A verseny alatt felgyülemlő adrenalin teljesen felpörgetett, szinte remegve vártam, hogy lejöjjenek a pódiumról és megkaparinthassam az én győztesemet.

-Gratulálok Bajnok!- nevettem fel, mikor magához szorított. Körülöttünk mindenki ünnepelt, Eric fülig érő vigyorral ölelgette két pilótáját, én pedig előszeretettel kattintgattam a fotókat jobbnál-jobb pillanatokat örökítve meg. Öröm volt nézni ahogy az ünneplés hangulata mindenkit magával ragad. Nem sokára előkerült pár üveg pezsgő is, és együtt koccintottunk a csapat kétszeres győzelmére.

Reggel Kimi észvesztően gyönyörű szemeire ébredtem. Egy pillanatra megrémített, majd a felismerés boldog mosoly formájában mutatkozott az arcomon.

-Jó reggelt szépségem.- suttogta reggeli rekedtes hangon, s végigsimítva a hátamon, közelebb húzott magához. Ösztönösen átöleltem őt.

-Mmm...tényleg jó.- dünnyögtem finom illatú pólójába- Miért vagy fent ilyen korán?

-Korán?- kuncogva megpuszilta a fejemet- Édes, már fél tíz is elmúlt.

-Komolyan?- hunyorogva emeltem fel a fejem, hogy rápillanthassak.

-Komolyan.- szexi mosolyra húzta ajkait, majd végigsimítva a nyakamon lassú édes csókban részesített. A reggelem nem is indulhatott volna jobban. A világ legédesebb pasija mellett ébredni, aki nem mellesleg az enyém is....Hát igen....Nincsenek szavak.- Túl hosszú volt a buli.

-Igen....a buli.- vigyorodott el miközben fölém gördült. Istenem, de helyes! Sosem tudtam megunni a gyönyörködést tökéletes vonásaiban. Kissé hegyes orra és csodásan zöldes szemei irtó helyessé tették, na és az ajkai....-...és a pezsgőzés.- mosolyogva pislogtam rá, sejtettem mire gondol. A pályán tartott ünneplés után, egy kicsit mi is elengedtük magunkat előző este egy üveg (vagy kettő?) finom pezsgő társaságában.

-Mert megérdemelted.- nevetve megpusziltam és átölelve a nyakát közelebb vontam magamhoz- Büszke vagyok rád...nagyon.

-Köszönöm.- kissé eltávolodva hálásan nézett a szemembe- Én pedig arra, hogy egy ilyen szexi nő fekszik az ágyamban, aki gyönyörű és...- kaján vigyorral simított végig csípőmön, derekamon.

-Perverz!- az arcába tenyerelve löktem el magamtól, mire ő nevetve a hátára gördült. Egy pillanat alatt arrébb csúsztam és az éjjeli szekrényen lévő telefonért nyúltam, hogy reggelit rendeljek. Miközben a szállodával beszéltem, néha hátra pillantottam Kimre. Ajkait összepréselve fojtotta vissza mosolyát és a fejét csóválva négykézláb helyzetben figyelt, mint egy vadászó oroszlán. Ajkaival szavakat formálva. Ezért még kapsz. Óriási mosollyal nemlegesen megcsóváltam a fejem és gyorsan leadtam a rendelést.

-Gyere csak!- indult felém lassan pimasz vigyorral.

-És ha nem?- kissé közelebb hajolva a szemébe néztem, de hiba volt. A pillanat tört része alatt felborult bennem az egyensúly és ajkai vad támadásba lendültek. Magával húzva feltérdelt és ujjainkat összefonva a hátam mögé kényszerítette kezeimet.

-Akkor jövök én.- féloldalas vigyorával a nyakamhoz hajolt és apró csókokkal kényeztetett egészem a szám sarkáig, majdhogynem a gyönyör kerülgetett érintéseitől, amikor hirtelen megállt, s hiába vártam csukott szemmel, hogy végre ajkaimhoz érjen. Fél szemmel rásandítottam és egy öntelten vigyorgó Kimivel találtam szembe magam. Mosolyogva megcsóváltam a fejem.

-Hogy te micsoda egy...

-Vigyázz a szádra kislány!- ismételte a múltkor elhangzott szavaimat, amikor én győzedelmeskedtem felette. Végül felkuncogott és lágyan megcsókolt, nálam pedig teljes volt a kábulat, egyszerűen nem tudtam betelni az én bolondos finnemmel.

8.fejezet
Sziasztok! :)
Remélem tetszett a múltkori visszaemlékezős rész! ;) Igazából hirtelen jött ötlet volt, hogy beleírjam, aztán jöttek a jobbnál jobb gondolatok hozzá. :D
A mostani részt nem mára terveztem...igazából csak a hétvégi amerikai buli után akartam feldobni, de mint kiderült, Kimi már nem vesz részt az idény utolsó 2. versenyén :(, így apró vigaszként ma kerül fel az új feji.

http://sporthirado.hu/cikk-f1_auto_motor-mutet_vege_raikkonen_szezonjanak_-79450
Sajnos már csak jövőre láthatjuk újra versenyezni kedvenc finn pilótánkat. :( Minden bizonnyal újult erővel vág majd neki a 2014-es idénynek újra vörös lovasként! :D

8.fejezet

(LANA ZEMSZÖG)

Nem tudom, hogy csináltuk, de szerdán reggel nyolcra már a reptéren voltunk. Főleg Kimin csodálkoztam, akit minden alkalommal úgy kell kiimádkozni az ágyból. Azonban ma reggel ő keltett engem. Állítása szerint nem tudott aludni, de csillogó szemei és gyermeteg mosolya már akkor elárulták, hogy sántikál valamiben. Csak annyit mondott, hogy időben tudni fogok a dolgokról, semmi okom az aggodalomra és ezzel számára minden el volt intézve. Egész reggel pörgött, mint a búgócsiga és folytonos vigyoráért „szimpla jókedvét” okolta. Markkal nem egyszer néztünk össze csodálkozva. A jól megszokott Iceman stílust félretéve, mosolyogva adott autogramot ájuldozó rajongóinak és igazán bőbeszédű volt majdnem mindenkivel.

-Elolvadt a Jégember? – kuncogott fel Mark mellettem, miközben figyeltük, ahogy Kimi aláír.

-Biztos nem energiaitalt raktál víz helyett a kulacsába reggel?- kérdeztem vigyorogva, amiért nemhiszemelhogyeztkérded pillantást kaptam.

-De…minden vágyam egy túlpörgött finnel edzeni délután. – mondata végére ő is elmosolyodott.

-Ritkán látom így. Minden esetre örülök, hogy jó kedve van.-mosolyogva megcsóváltam a fejem. A repülőút felét szinte teljesen átaludtuk, a másik felében pedig Mark elrabolta tőlem a Kimit, ugyanis az új edzéstervekről konzultáltak. Mikor szóba került egy-egy hosszabb távú futás vagy több kilométeres biciklitúra, Kimi arcvonásai automatikusan fintorba futottak. Jól elszórakoztam rajtuk, ahogy megpróbálja rávenni Markot a kilométerek csökkentésére, esélytelenül. Végül belátta, valóban szükség van a fejlődésre, de csak Mark csapatépítő elmélete után, miszerint a Lotus sem haladna fejlesztések nélkül. Az út utolsó fél órájára végre visszakaptam őt és elégedettem fészkeltem magam karjai közé.

-Végre. –nyögtem a pólójába, miközben mélyen magamba szívtam illatát.

-Most már a tied vagyok. –adott puszit a fejem tetejére. Jelenléte teljesen megnyugtatott. Csukott szemmel hallgattam szíve egyenletes dobogását.- Minden rendben Lana?

-Igen. Miért?– pillantottam rá zavartan.

-Csak…úgy bújtál hozzám, mintha bántana valami.- vonta meg vállait.

-Csak örülök, hogy végre kisajátíthatlak. -mosolyogva rákacsintottam. Éreztem, hogy kemény hétvége elé nézünk, így próbáltam kihasználni azt a kis időt is, amit velem tölthet, mielőtt a csapat újra lenyúlná tőlem.- Jut eszembe, mi ez az egész napos vigyorgás?

-Semmi.- huncut mosoly kúszott az arcára. Összehúzott szemekkel bámultam rá, majd én is elmosolyodtam.

-Nem versz át Räikkönen.

-Eszem ágában sincs. -csóválta a fejét, s mielőtt válaszolhattam volna, már ajkaimra nyomta sajátját. Az út rövidebb volt, mint gondoltam. Kimi még valamit egyeztetett Markkal, majd a reptéren elváltak útjaink. Szó szerint tíz perc alatt pakoltunk le és öltöztünk át a szállodában, majd a pálya felé vettük az irányt. Kimi átvette szokásos Lotusos pólóját, és pályalesre indult a csapat. Marionnal Kissé lemaradva ballagtunk utánuk. Mindig is jól kijöttem Romain feleségével. Kedves és figyelmes nő volt.

-Úgy látom Romainnek is olyan sok kedve van itt sétálgatni, mint Kiminek. -intettem a fiúk felé fejemmel. A francia zsebre dugott kézzel ballagott a pályán néha fel pillantva, ha hozzá szóltak, de ha nem kellett, inkább nem beszélt. Kimit sem kötötte le igazán Slade mondókája. Rágóját csattogtatva laza lépekkel haladt előttem, alaposan szemügyre véve a rázóköveket.

-Igen. Főleg, hogy éjszaka alig aludt valamit. Túl sokat aggódik. -fintorodott el végigsimítva a hasán.

-De minden rendben igaz?- csukott szemmel bólintott. Gömbölyödő pocakja igazán jól állt neki. Mariont mindig is igazi anyukás típusnak tartottam, nyugodt természete megegyezett Romainéval, mely előre mutatta, tökéletes szülők lesznek.

-Még az orvosomnak sem hitte el, hogy a hányingerem és az étvágytalanságom teljesen normális. -legyintett mosolyogva- De nagyon örülök neki, hogy ilyen figyelmes...és így kicsit többet lehetek vele, mint általában. -suttogta halk kuncogással, én is elmosolyodtam.

-Igazi gondoskodó férj.

-Igen...én pedig nem tudok betelni vele.- bólogatott hevesen. Marion válasza további mosolyra késztetett, én is valami ilyesmit éreztem Kimi iránt, aki minden percben lenyűgözött, tudtán kívül is. Ha tudatosan teszi, egyből olvadásveszély fenyeget.

Hosszú sétánk végén, még Sebával is összefutottunk. Vigyorogva lekezelt Kimivel én pedig szokás szerint óriási puszit kaptam tőle. Miután a fiúk elmerültek a beszélgetésben, hirtelen ötlettől vezényelve úgy döntöttem, kicsit szétnézek a homeban. Most kivételesen kevesen voltunk a paddokkban. Mark mosolyogva sétált felém.

-Kimit hol hagytad?

-Sebbel dumálnak. -böktem a hátam mögé- Addig gondoltam, szétnézek egy kicsit. Ráérsz?- néztem rá nagy szemekkel, abban reménykedve, végre velem tart egy körbevezető sétára.

-Persze. -vont vállat- Most semmi dolgom... Szóval Kimi Räikkönen barátnője arra kér, hogy vezessem be a Lotus világába. -lassan széles vigyor terült el az arcán.

-Pontosan. -bólintottam mosolyogva. Igaz, már nagyjából tisztában voltam a dolgokkal. Mi mit jelent, mire szolgál, hol találom, de igazán szórakoztató volt újra ismerkedni. Markkal végigsétáltunk a terminálon, megmutatta az elektronikai berendezéseket, a gumikat, valamint Kimi edzéstervéről készített táblázatát is. Bevallom, egy pillanatra megsajnáltam a finnt, hogy testének minden pontja állandó ellenőrzés alatt áll és véletlenül sem léphet át bizonyos határokat. Most már igazán megértem, miért nincs kedve a folytonos edzésekhez. Valószínűleg az arcomra is kiült csodálkozásom, mert Mark egyből magyarázatba kezdett, mit miért kell csinálniuk és, hogy ez nem is olyan ijesztő, mint amilyennek látszik. Épp Kimi tartaléksisakját nézegettem, mikor ismerős hangot hallottam meg az ajtóból.

-Megjöttem. -lépdelt felénk vigyorogva, zsebre dugott kézzel.

-Jól elvoltatok. -mosolyogva bújtam hozzá, s apró csókot csentem.

-Sebának beszélhetnékje volt. -vont vállat közömbösen- Jól áll a kezedben. -mosolyogva a sisakra mutatott, amiről időközben teljesen megfeledkeztem.

-Markkal kicsit körbenéztünk...-pillantottam hálásan edzőjére-...és megtárgyaltuk, hogy ez a bukó nagyon jól áll neked. -tartottam elé, mire elvette azt és megforgatta a kezében.

-Lana, ilyeneket nem szabad neki mondani, mert az egója így is az egekben van. -csóválta a fejét Mark, miközben a feje fölé tartott kezével mutatta, mire gondolt.

-Hülye. -nézett rá laposan Kimi, halvány mosollyal, majd hozzám fordult- Viszont neked is, tuti jól állna. -közelebb lépett és a fejem fölé tartotta. Mosolyogva kibontottam a hajam és hagytam, hogy rám adja. Mikor kinyitottam a szemem, Mark már Kimi mellett állt. Mindketten óriási vigyorral néztek rám. Kicsit tompán hallottam, amit mondanak.

-Mit gondolsz, Eric bevenné a csapatba?- vigyorodott el Kimi, miközben oldalba bökte edzőjét.

-Ez kérdés volt? A bal elsődet legközelebb ő cseréli. -valószínűleg mindhárman elképzeltünk egy olyan kerékcserét, amit én hajtok végre, nem sok sikerrel. Egyszerre néztünk össze és nevettünk fel.

-Szép. Mondhatom. -levettem a sisakot és sértett arckifejezéssel néztem rájuk- Csúfolódni a csapat első női tagján.

-Én nem mondtam semmit.- nevetett Mark feltartott kezekkel.

-Csak gondoltál.- húztam föl az orrom mosolyogva.

-Akkor most haragszol?- vont ölelésébe Kimi, nagy zöldes szemekkel pillogott, tudta, hogy nyűgözzön le.

-Úgy ismersz?- önuralmam minden részét összeszedtem, nagyon kicsi választott el, hogy édes ajakira vessem magam.

-Kiszámíthatatlan vagy...-féloldalas mosollyal egyre közelebb hajolt. Bódító illatától, közelségétől teljesen a hatása alá kerültem. Ne, ne! Ezt ne csináld!-...és ezt imádom benned. -extra közel hajolva suttogott a fülembe. Mark épp időben szólalt meg, hogy észhez térjek.

-Oké gyerekek. Azt hiszem én lépek. -sóhajtott fel- Mielőtt még olyasmit látnék, amit nem kéne. -gonoszan elvigyorodott.

-Mire gondolsz Mark?- pislogott rá Kimi értetlenül, miközben végigsimított a derekamon. Enyhe szédülés kerülgetett.

-Én semmire.- csóválta a fejét fülig érő szájjal- Vigyázz vele Lana! Rafinált egy szerkezet. -vigyorogva hátat fordított, majd intett egyet és elment.

-Tudom...-pillantottam fel Kimire-...de úgy jó, ahogy van. -válaszomra elmosolyodott és édes csókkal jutalmazott. Kezei derekamról lassan lejjebb vándoroltak, teljesen összepréselve testünket.

-Szóval...mit is csináltatok Markkal a távollétem alatt?- felvont szemöldökkel hátra fogta kezeimet, miközben megölelt.

-Egyedül szerettem volna körbenézni, de belebotlottam....-kezdtem somolyogva-...és azt mondtad, bármilyen kérdésem van, hozzá fordulhatok.

-Igen...és megtudtál valami érdekeset?- zöldes tekintetét az enyémbe fúrta.

-Mark szokás szerint nagyon rendes volt és teljesen körbeve....- nem tudtam befejezni mondandómat, vad csókjai teljesen összekavarták minden gondolatom.

-Olyan szexi vagy ebben a rövidnadrágban. -suttogta ajkaim közé- Bocsáss meg, hogy félbeszakítalak, de....egész nap itt ténferegtél és ráztad azt a formás feneked mellettem...el tudod képzelni mekkora kínokat éltem át? Nem bírom tovább!- nézett a szemembe komolyan.

-Ó...te szegény. Annyira sajnálom.-ajkamba harapva pillantottam fel a zöldes szemekbe.

-Nem volt véletlen igaz?- összehúzott szemekkel bólintott egyet. Bár nem így terveztem, tökéletes ötletnek tűnt egy visszavágásra reggeli szótlansága miatt. Ha ő hallgat, én nyaggatom. Mosolyogva megvontam a vállam.

-Fogalmam sincs, miről beszélsz.

-Boszorka. -ördögi vigyorral végigsimított a karomon és a mellettünk lévő polcra tette sisakját. Meleg tenyerét derekamra helyezte, ahonnan levándorolt egészen a fenekemig. Ajkai lágyan simogatták enyémeket, majd egyre vadabbul csókolt, lángra gyújtva egész elmémet. Óvatosan combjaim alá nyúlva megemelt és a falnak támaszkodtunk. Automatikusan köré fontam lábaimat, hiányzott a közelléte.

-Egész nap erre vártam. -suttogta szapora légvétellel, majd a nyakamhoz hajolt és apró puszikkal folytatta játékát.

-Kimi...-hangom teljesen cserben hagyott, magam sem hallottam szavaimat.

-Hmm?- forró lehelete csiklandozta bőrömet, szorosan behunytam a szemem és megpróbáltam észnél maradni.

-Ha tovább megyünk, képtelenség lesz leállni...-lassú levezetőcsókokkal haladt fel a számig. Megőrülök!

-Tudom...-kába pillantást vetett ajkaimra, majd elmosolyodott-...tíz perc múlva találkozunk az autónál. Még van pár elintéznivalóm. -még egyszer megcsókolt, a kezembe nyomta a kocsikulcsot, majd ellépett mellőlem- Tíz perc!- mutatott rám egy ujjal, mosolyogva.

-Értettem főnök!- játékosan tisztelegtem neki, mire ő megcsóválta a fejét és távozott. Ajjaj mi lesz még a szállodában, ha már itt egymásnak estünk? Ajkaimba harapva elmosolyodtam.

Remegő lábakkal sétáltam fel öltözőjébe. Tudtam, hogy nem kell sietnem, mert a Kimi -féle tíz perc, mindig húszat jelent. Magamhoz vettem a táskámat és a pólóját. Szokás szerint, megint elfelejtette lecserélni a Lotusos pólót a sajátjára, s majd a szállodában jut eszébe, hogy itt hagyta. Mosolyogva megráztam a fejem és az órámra pillantottam. Délután négy. Ez a nap is olyan gyorsan telik, mintha húznák. Még nem is ebédeltünk, de mindjárt vacsora idő. Lassan leballagtam a parkolóba és kinyitottam az autót, majd szitkozódva hajoltam le a kulcsért, ami az ásványvizes üvegem miatt kicsúszott a kezemből. Közeli lépteket hallottam és két férfi hangot.

-Ez nem ránk tartozik!- korholta le a másikat a mély hangú.

-Én azért szeretném tudni, kinek az autóját javítgatom jövőre.- Hangzott a felelet, kissé gúnyos hangnemben. Lélegzetvisszafojtva guggoltam a két autó között. Nem tudom miért, de egy pillanatra félelem érzet, majd kíváncsiság fogott el. Vajon melyik csapat szerelői lehetnek? S ha jól értettem, jövőre új pilóta érkezik hozzájuk? Nem tudom miért, de igen is tudni akartam, miről beszélnek. Úgy éreztem magam, mint egy kémkedő gyerek, mely mosolyra késztetett.

-Nem mindegy az neked, hogy ki ül benne? Így is, úgy is meg kell csinálnod.- sóhajtott fel az előző.

-Az igazat megvallva nem szívesen cserélnék gumit a finn autóján, elég furcsa egyéniség.. -kuncogott fel a vékonyabb hang, de mondandóját társa félbeszakította.

-Még nem is biztos, hogy átigazol hozzánk! Egy ajánlat semmit sem jelent!- majdnem kiabált.

Mikor kimondták a pilóta nemzetiségét, tátva maradt a szám. Finn? Két arc lebegett előttem. Bottas és Kimi! De ha az én finnemről lenne szó, már biztos elmondta volna nekem. Legalábbis remélem. Bár nem sokat beszél a munkájáról, a fontosabb csapaton belüli dolgokat velem is megosztja és ez is egy olyan dolog volt. Óvatosan felemelkedtem és a két férfi után néztem. Mindketten Red Bullos pólót viseltek. Csodálkozva pillogtam előre. Persze állandóan szárnyaló fantázián rögtön beindult. Mark tényleg visszavonul? Új pilótát keres a Red Bull Vettel mellé? Mi van ha tényleg Kimiről van szó? Egy hajszál választott el attól, hogy felsikoltsak és rohanni kezdjek a derekamra fonódó karok gazdája elől. Gondolatmenetem azonnal félbeszakadt, de sikoltás helyett csak összerezzentem. Szívem a torkomban dobogott. Tudtam, hogy Kimi az, teljesen magához húzott.

-Min törted azt a csinos kis buksidat?- suttogta a fülembe hátborzongatóan kellemes hangon.

-Csak elbambultam.- Semmiképp sem akartam rákérdezni erre az ajánlatos dologra. Ha ő úgy érzi tudnom kell valamiről, akkor el is fogja mondani. Lehet, hogy nem is róla volt szó az imént, így tárgytalan az egész. Bár az agyam egy pici része borzasztóan kíváncsi volt az igazságra, semmit sem mondtam. Megfordultam ölelésében és átkaroltam a nyakát, hogy csodás szemeibe nézhessek. Most kékeszöld árnyalatokat vett föl a természetes fényben. Gyönyörű volt.

-Fáradt vagy?- kérdezte féloldalas szexi mosolyával, végigsimítva a szemem alatt hüvelykujjaival.

-Egy picit. -csukott szemmel élveztem simogatását. Teljesen ellazított.- Tudod mennyire kimerít a repülés.- halványan elmosolyodtam. Éreztem, hogy közelebb hajol és forró ajkai az enyémekre simulnak. Finoman, lágyan csókolt, mintha jó éjt puszit adna. Csak most tudatosult bennem, mennyire vágytam már az ölelésére és, hogy mellette lehessek. Nyelvével végigsimított ajkaimon, melybe az egész testem beleremegett. Levegő után kapkodva húzódtam el.

-Szóval nekem már nem is jut belőled délutánra?- nézett rám ajakbiggyesztve, óriási szemekkel.

-Ezt egy szóval sem mondtam.- lassan elmosolyodtam és a nyakára nyomtam a számat- Gyere, menjünk.- tenyeremet a mellkasra simítottam a kocsikulccsal együtt, mire ő elkapta a csuklómat.

-Nem fog menni, ha ilyeneket csinálsz... -vigyorodott el kajánul-...és altájon is gondok lesznek. -felsóhajtva lepillantott. Mosolyogva megforgattam a szemeimet.

-Mini Kimi formában van?

-Mini?!- játékosan a fenekemre csapott. Nevetve átsétáltam az autó másik oldalára.- Ms. Harvey, ugye tudja, hogy ezért büntetés jár?- tette hozzá perverz vigyorral, majd beült az autóba. Követtem őt, s egészen közel hajoltam, hogy a fülébe suttoghassak.

-Talán ki tudom engesztelni valahogy az urat?- pillogtam rá óriási szemekkel. Lassan felsóhajtott, miközben beindította az autót.

-Lenne pár ötletem...-őrületbe kergető lassúsággal pillantott végig rajtam, az alsó ajkába harapva. Testem minden pontja bizsergett közelségétől. Úgy éreztem rögtön elolvadok.

Kimi mellett mindig gyorsan telt az utazás. Ha épp nem beszélgettünk, gondolataim akkor is körülötte jártak, mosolyt csalva az arcomra. Láttam rajta, hogy továbbra is titkol valamit. Néha ok nélkül elmosolyodott és rám pillantott, de nem mondott semmit és ezzel az őrületbe kergetett. Nem akartam fantáziálni, pláne nem a rossz irányba vinni a dolgokat, de az a két szerelő bogarat ültetett a fülembe, s egyre kíváncsibb lettem vajon tényleg az én finnemre gondoltak e az átigazolást illetően. Ha valamiről tudnom kell, akkor majd elmondja!

-Éhes vagyok. -felsóhajtva léptem ki szandálomból immár a szobánkban.

-Én is.- bólintott Kimi végigsimítva a hasán, majd levette a pólóját- Basszus....megint bent hagytam a pólómat.- elhúzta a száját, majd a fotel karjára lökte a csapatjelzésest.

-Akkor most kérhetek egy nagy puszit?- mosolyogva húztam elő táskámból az említett ruhaneműt. Óriási vigyorral felém lépett és átölelve a derekamat, magához húzott egy forró csókra. Ha szoros karjait nem fonja körém, ott nyomban összeesek. Kábán pislogtam rá.

-Mi lenne velem nélküled?- csóválta a fejét féloldalas mosollyal.

-Remélem, erre még sokáig, nem kapunk választ.- suttogtam félénken, nem tudtam, hogy reagál majd, de amikor felpillantottam a szenvedélytől csillogó szempárba, kétségem sem volt, hogy ő is így gondolja. A boldogság mosoly formájában jelent meg arcomon, s tudtam, hogy soha többé nem leszek képes elengedni Kimit, akármi történjék is. Kezei közé vette arcomat és alig hallhatóan suttogni kezdett.

-Nagyon szeretlek.- puha ajkai szinte simogatták az enyémeket. Olyan érzelmek törtek rám, melyekre nem léteztek szavak. Csak csókolni akartam, s érezni őt.

-Én is szeretlek.- suttogtam remegő hangon. Tenyereim automatikusan tökéletes mellkasára simultak. Kicsit összerezzent hideg ujjaimtól, de nem húzódott el, sőt csókjai egyre vadabbak lettek. Nyelve finoman siklott ajkaim közé, miközben a pólómat próbálta felhúzni. Lassan hátráltunk az ágyig, majd átölelve a derekamat magára húzott. A combjaira ülve végre megszabadultam pólómtól.

-Annyira gyönyörű vagy.- vágyakozva pillantott végig rajtam. Szavaira elmosolyodtam és fölé hajolva ajkaira vetettem magam. Mintha nem tudnék megválni tőlük és szükségem lenne csókjaira a puszta létezéshez. Mindenről megfeledkezve estem bele a pillanat varázsába, mely csakis Kimi karjai között tűnt tökéletesnek.

Enyhén zihálva ültem fel, s mosolyogva pillantottam vissza szintén szapora légvételű finnemre. Kielégült vigyorral nyújtózott egyet, majd a karomnál fogva visszahúzott és a mellkasára vont. Vártam, hogy megszólaljon és végre beavasson abba a bizonyos dologba, amiről egész nap hallgatott. E helyett egy teljesen váratlan kérdéssel jött.