7. fejezet
Sziasztok!
Először is köszönöm az eddigi szavazatokat! :)
A mai nap különlegességét egy újabb fejezettel ünnepli a blog. :D
Boldog 34. szülinapot Kimi!!! *.*

Jó olvasást!

 7.fejezet

(KIMI SZEMSZÖG)

Mikor végre magamhoz tértem, Lana helyett egy cetlit találtam a telefonom mellett. Fejfájásom már nem volt olyan vészes, de az tény, hogy alig láttam valamit. Felkaptam a napszemüvegem és kisétáltam a teraszra, hogy kicsit kinyújtóztassam végtagjaimat. A nap már lefelé vánszorgott, de még jócskán érezhető volt hatása. A telefonom helyi időszámítás szerint délután öt órát mutatott. Felpakoltam a lábam a korlátra és megpróbáltam kiolvasni Lana írását.

Hello Bajnok,

Kialudtad magad? :) Mivel holnapután utazunk, gondoltam készítek pár képet...Na jó, kicsit unatkoztam nélküled és valahogy le kellett foglalnom magam. :D Sietek vissza.!

Csók Lana!!! :*

Vigyorogva futottam át a sorokat. Lana levele, valamint a tudat, hogy végre visszakaptam őt teljesen feldobott. Eléggé szégyelltem magam, hogy az előző este eseményei teljesen kiestek emlékeim közül és azt hittem csak álmodom, amikor reggel mellette ébredtem. Csak annyi rémlett, hogy minden áron vissza akartam szerezni őt, de Seba sehogy sem engedte. Talán neki is mentem. Riadtam vontam össze a szemöldököm. Nem, biztos nem volt verekedés. Arra azért tutira emlékeznék. Na és persze, ha összeverem, utána miért segítene Lanának visszahozni engem a szállodába. Újra elvigyorodtam, idióta fantáziám miatt.

Alig tértem magamhoz, Mark már hívott is a délutáni edzés miatt. Hát ez képtelenség! Mindig tudta, mikor hívjon, mintha látná az időbeosztásomat.

-Rosszkor hívtalak?- jött felém vigyorogva már a parkolóban.

-Nem, dehogy....-feleltem szarkasztikusan-...Csak épp nemrég tértem magamhoz, de...

-Akkor pont jól jön egy kis mozgás. -nyomta kezembe a kulacsomat.

-Ha te mondod. -mosolyodtam el. Jó ideje futottunk már, mikor újra megszólalt.

-Amúgy jól nézel ki. -felvont szemöldökkel néztem rá- Úgy értem...beszéltél Lanával?- kérdezte félénken.

-Ja, igen. -akaratlanul is elvigyorodtam.

-Mondtam én, hogy rendbe jön minden. -lökte meg a vállam játékosan.

-Azt hittem utálni fog a cikk miatt, de...Mark olyan jó volt reggel mellette ébredni. -mosolyogva csóváltam a fejemet. Még mindig alig hittem el, hogy Lana újra velem van és bízik bennem.

-Szóval vissza is „költözött”.

-Tegnap elég durva volt a buli...Legalábbis nekem. -nevettem fel-....Sebastian felhívta, hogy jöjjön értünk...és onnantól nekem minden kiesett. Ma reggel pedig arra ébredtem, hogy Lana mellettem van, de erről a....hazajutós dologról még beszélnem kell vele.

-Kimi...-lelassított és ivott pár kortyot, én is megálltam-...ezt a csajt nagyon meg kell ám őrizned. -bólogatott vigyorogva- Mert,...bocs, hogy ezt mondom, de Jenni sehol sem volt Lanához képest.

-De még mennyire, hogy nem. -értettem egyet határozottan, Egy pillanatra egymásra meredtünk, mire mindketten nevetni kezdtünk- Most akkor futunk, vagy lelki órát tartasz? Mert ha a második akkor...-húztam az agyát óriási vigyorral.

-Ó...fuss Räikkönen, mert ha utolérlek...-térdeire támaszkodva nézett utánam, miközben arrébb szökdécseltem.

-Engem?- mutattam egy ujjal a mellkasomra- Soha. -majd újra elnevettem magam.

Egy órával később félholtan léptem be a szobába, Markkal megbeszéltük a legközelebbi edzéseket, majd szokatlanul hamar elengedett. Lerúgtam a cipőimet és a fürdőbe indultam, amikor szembe találtam magam Lanával.

Egy eszelősen szexi rövidnadrágot viselt mely látni engedte hosszú, kecses lábait, valamint egy egyszerű fehér pólót. Mosolyogva indult felém.

-Milyen volt az edzés?- tekintete a folyékony csokoládéra hasonlított. Apró csókot nyomott ajkaimra, de nem simult hozzám a szokásos módon. Utálta az izzadt ölelést. Hát ezt nem hiszem el? Hogy csinálja ezt.....a szemeivel? Mindjárt...!

-Tekintve, hogy átaludtam a fél napot,...jól esett. -léptem közelebb hozzá ördögi vigyorral. Már sejtette mit akarok.

-Nem...-vigyorogva tartotta fel az egyik ujját és lassan araszolni kezdett a háló felé-....Kimi...meg ne próbáld!- ahogy kimondta a kezei után nyúltam, de ő már sehol sem volt.

-Naa...tudom, hogy vágysz az ölelésemre...szinte lerí rólad- vigyorogva léptem be a szobába, ő már az ágy tetején állt- Azt hiszed ott biztonságban vagy?- lassú léptekkel közelítettem.

-Nem,...-vigyorodott el-...de próbálkozni lehet.- csípőre tett kezekkel figyelte minden mozdulatom.

-Reménytelenül?- támadásba lendültem, épp időben, hogy elkapjam és leterítsem.

-Neeee!- nevetett fel angyali hangon. Lábainál fogva húztam közelebb és fölé támaszkodtam. Barna fürtjei ezerfelé kacskaringóztak az ágyon, arcát még mindig kuncogva takarta el. Gyönyörűen festett. És ő az enyém! Vigyorogva a nyakához hajoltam és puszikkal halmoztam el, majd hosszan megcsókoltam. Ekkor már átkarolt.- Irány a zuhanyzó. -húzódott el mosolyogva- Megkaptad az ölelést...és egy extra csókot is.

-Csak még egy ölelést. -egyre lejjebb engedtem a testem.

-Ne is álmodj róla szivi!- egy ujjal tolt el a mellkasomnál fogva és színpadiasan, csukott szemmel oldalra fordította fejét- Majd ha onnan visszatértél. -intett fejével a fürdő felé.

-Imádom a parancsnok énedet. -csóváltam a fejem vigyorogva, majd nagy nehezen összeszedtem magam és fürödni indultam.

(LANA SZEMSZÖG)

Míg Kimi zuhanyzott, rendeltem magunknak vacsorát és desszertnek gyümölcsöt. Mosolyogva ültem le laptopom elé és rendezgeti kezdtem a városban készült fotóimat. Legszívesebben Kimit is magammal vittem volna, de nem volt szívem felkelteni. Olyankor még úgy is kell neki legalább fél óra, hogy magához térjen. Annyira boldog voltam, hogy végre minden rendeződött köztünk és, hogy tévedtem a cikkel kapcsolatban. Valójában elég nehéz egy olyan életet élni, melybe állandóan bele akarnak avatkozni és egy idő után már azt sem tudod kinek vagy minek higgy. De ez az eset felnyitotta a szemem, hogy soha többé ne törődjek az újságokban olvasottakkal, mostantól csakis az érzéseimre hallgatok és nem engedem, hogy még egyszer az életembe avatkozzon valami idióta firkálmány. Mosolyogva nyitottam meg a Lotus állásajánlatát és újra olvasni kezdtem. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy újra leszerződtessek. Hirtelen Kimi hangjára lettem figyelmes. Nem hallottam, hogy kijött a fürdőből.

-Mit csinálsz?- egy törölközővel a derekán, vizes hajjal sétált felém. Tusfürdőjének illata az egész helyiséget belepte, teljesen megrészegítve egész énemet. Féloldalas mosolyt villantva megállt mellettem és a képernyőre meredt.

-Az új munkámon gondolkodom.- Nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá. Tökéletes mellkasa szinte ordított az érintésem után. Bőre még meleg volt a forróvíztől. Közelebb hajolt és az asztalra támaszkodva édes csókban részesített.

-Új munka?- mosolyodott el huncutul.

-Valami...Lotus F1 Team keres privát fotográfust.- hunyorogtam elgondolkodva, mire óriási vigyor kúszott finnem arcára. Már teljesen biztos voltan benne, hogy ez mind az ő műve.

-Tényleg?- vonta föl a szemöldökét tettetett meglepettséggel- Én a helyedben erre a számjegyre pillantva, gondolkodás nélkül elvállalnám....- mutatott a képernyőn vastagon kiemelt hat jegyű számra-...ráadásul azt mondják nem is olyan rossz pilóták versenyeznek náluk.- tette hozzá majdnem suttogva, mintha egy titkot árulna el. Válaszára mosolyogva megforgattam szemeimet. Pár másodpercig a levélre meredtem. Jobban belegondolva, nem is tűnt olyan rossz ötletnek, egy biztos helyen dolgozni, amit már nagyjából ismerek is és a legjobb az volt benne, hogy mindezt Kimi mellett tehetném. Azonban a másik oldalról kétségbeejtő gondolatok bombáztak. Vajon jót tenne a kapcsolatunknak, ha együtt dolgoznánk? És ha időközben Kimi átigazol egy másik csapathoz? Vagy nem lesznek megelégedve velem és minden rajta csattan? Kétségbeesve pillantottam fel gyönyörű szemeibe, talán válasz után kutatva és meg is kaptam azt. Tekintete nyugalmat és boldogságot tükrözött, mely teljesen elfeledtetett velem mindent. Aggasztó kérdéseim egyszerre tűntek el és helyettük felismerés tört rám. Éreztem, hogy ott a helyem az ő világában és nagyon jól esett, hogy be akarja mutatni nekem mindezt.

-A minap szóba kerültél, amikor Eric a fotósokról hablatyolt...

-Gondolom csupa jó dolgokat mondtál róluk.- húztam az agyát mosolyogva. Tudtam, hogy ez nála kényes téma. Akárhányszor kerülnek szóba a fotósok, Kimi rongyosra szidja őket, de mikor a közelemben van inkább nem beszél róluk. Mintha nem is léteznének. Jól tudtam, nem akar megsérteni vele, de azt is, hogy én sosem tartoztam azok közé a lesifotósok közé, akik még a magánéletében is könyékig turkálnak. Ő is tudta ezt, de aki egyszer megutálta a villanó vakukat, az többé nem fogja megbékélni velük.

-Mennyit könyörögtél Ericnek, hogy engem kérjen meg?- pillantottam rá laposan.

-Ó Lanám...most nagyot csalódtam!- nevetett fel rekedtes hangon- Úgy ismersz engem, mint aki könyörögni szokott az érdekeiért?

-Nem.- nevettem fel én is magabiztos arckifejezésén.

-Ha hiszed, ha nem magától kérdezte meg, hogy mit szólnék hozzá, ha velünk dolgoznál.- vonta meg a vállát- Mutattam neki pár képet, amit a pályán készítettél a múltkor, és nagyon bejöttek neki.- lustán elmosolyodott. Lassan csóváltam a fejem miközben a levelet bámultam.

-Valóban az szeretnéd, ha a csapatnál dolgoznék?- kérdeztem félénken.

-Ezt nem én döntöm el.- mosolyogva megpuszilta a homlokom- De persze,...jól esne, ha a közelemben lennél.- kíváncsian az asztalra könyökölt, én pedig újra a levélre pillantottam.

-Akkor mindenképp átgondolom...- feleltem csaknem vigyorogva. Csodás érzéssel töltött el, hogy még közelebb kerülhetek hozzá és több időt tölthetek mellette. Mikor felálltam azonnal hosszú csókban forrtunk össze. Meleg ölelésébe bújva a nyakához dugtam a fejemet és mélyen beszívtam illatát. Hirtelen rám törtek az előző napok szörnyű emlékei és lehetetlennek tűnt elmenekülni tőlük. Az az üresség, fájdalom, magány...nélküle.

-Annyira hiányoztál a hétvégén. Megijedtem, hogy mindennek vége és...-sóhajtottam pólójába.

-Én rettegtem ettől. -az állam alá nyúlt és felemelte a fejem- Lana.... gondolkodtam és...- egy pillanatra összevonta a szemöldökét, majd határozottan folytatta. Szívem szinte dübörgött a bordáim alatt.-...úgy érzem, ha ezt nem mondom el, talán még egy ilyen eset után, örökre elveszítelek....-elmosolyodott és elkapta a tekintetét- Na jó lehet egy kicsit nyálas lesz, de...-tekintete újra az enyémbe fúródott, teljesen megigézett-...soha nem tapasztalt érzéseket váltasz ki belőlem. Minden pillanatban úgy érzem melletted kell lennem, mert...ez természetes és...-ajkai mosolyba szaladtak. Legbelül lassan szétterjedő melegség öntött el, amitől könnyek gyűltek a szemembe.-...nem tudom elmondani milyen sokat jelent nekem, hogy mellettem állsz és nem kifogásolod, amit csinálok. Szeretlek Lana és ezt annyiszor mondom el neked, ahányszor szükséged van rá, mert kellesz nekem. -mosolyogva közelebb hajolt, édes ajkai lassan tapadtak az enyémekre. Minden pillanatban érezni és csókolni akartam őt. Mikor lehunytam a szemem, könnyeim lassan folytak le arcomon. Hirtelen megértettem, miért is volt bennem mindeddig az az apró bizonytalanság Kimi iránt, ami miatt féltem a sajtóban olvasott hazugságoktól is. Szükségem volt rá, hogy végre kimondja és éreztesse velem, fontos vagyok neki úgy, mint ő nekem. Féltem az érzelmeimtől és mindig a szemem előtt lebegett a gondolat, hogy arról a helyről, ahol most vagyok nagyon nagyot lehet esni. Kimi egy világsztár és bármelyik pillanatban szétcincálhat minket a sajtó, ehhez akár egy rossz szó is elég és sajnos erre már volt egy apró incidensünk. De abban a pillanatban csak szeretetet éreztem, s legbelül tudtam, hogy a szívéből beszél.

-Szeretlek Kimi...- suttogtam halvány mosoly mellett. Hüvelykujjával megtörölte az arcomat és újra megcsókolt. Szemeiben boldogság tükröződött. Felsóhajtva bújtam újra mellkasához. -...és nekem is szükségem van rád....-lágyan megpuszilta fejemet-...Bajnok. -mosolyogva néztem fel a kékes szemekbe, melyek ezernyi érzelmet tükröztek felém.

Miután nagy nehezen elszakadtunk egymástól, gyomrom azonnal jelzett, hogy éhes vagyok. Bekapcsoltunk egy filmet és kényelmesen, párnák közé fészkelve elfogyasztottuk a vacsoránkat. Büszke voltam rá, hogy Kimi mellett lehetek és ahogy visszagondoltam szavaira, iránta érzett szerelmem még jobban fellángolt. Folytonos nevetés tört ki mindkettőnkből, miközben a szőlőszemeket dobáltuk egymás szájába. Önfeledten játszottunk, mint két gyerek, mígnem az édes gyümölcs után hajolva, Kimire zuhantam és tökéletes ajkai pár centire nem kerültek az enyémektől. Arca komolyabb lett és megszólalt.

-Olyan gyönyörű vagy. -suttogta angyali hangon, miközben a fülem mögé tűrte hajtincsemet. Teljesen elpirulva adtam puszit arcára.

-Köszönöm. -alig találtam meg igazi hangomat. Válaszom szinte suttogásnak minősült. Tenyereit a pólóm alá csúsztatva húzott közelebb magához.

-Áruljak el egy titkot?- lehelete csiklandozta nyakhajlatomat, hangja megborzongatott.

-Halljam. -álla ívén lassan húztam végig ajkaimat.

-Annyira kívánlak. -csókjai egyre vadabbak lettek, érintései égették a bőrömet.

-Komolyan?- húzódtam el kissé, miközben csípőmet vigyorogva az öléhez nyomtam- Ha nem mondod, sosem jövök rá.

-Egy boszorkány vagy. -csóválta fejét nevetve, s levette a pólómat. Lágy csókjaitól izzott a mellkasom- Az én igéző és gyönyörű boszorkám.

-Kimi...-sóhajtottam fel, mikor birtokba vette melleim. Pólóját szinte letéptem róla. Mintha egy óriási energiafelhő vett volna körül mindkettőnket. Egyszerűen nem tudtam betelni vele. Minél közelebb akartam érezni őt, hogy birtokba vegye testem minden részét.

Zihálva feküdünk egymás mellett, teljesen összegabalyodva. Óriási vigyorral felkönyököltem és az arcára szegeztem pillantásom. Szemei csukva voltak, haja lehetetlen irányokba állt, még jobban hangsúlyozva arca tökéletes vonásait. Nem tudtam letörölni vigyoromat. Fél szemmel rám sandított.

-Mi az vadalma?- kérdezte rekedtes hangon.

Megráztam a fejem, cuppanós puszit nyomtam enyhén borostás arcára, majd a mellkasához fészkeltem magam.

-Elfáradtam. -sóhajtottam elégedetten.

-Egy ilyen nap és ennyi testedzés után nem csoda. -kuncogott, miközben ujjai meztelen hátamon játszadoztak.

-Te tehetsz róla. -emelkedtem fel kacéran, majd felvettem a földön heverő pólóját, mely elég nagy volt ahhoz, hogy eltakarja a hátsófelemet, de mégis jól mutasson.

-Igen?- óriási lendülttel ült fel és csapott rá a fenekemre. Tátott szájjal, megjátszott sértődöttséggel fordultam felé. Szóval így állunk!

-Igen!- meglöktem a mellkasát és az ölébe ültem, így a karjaira támaszkodott. Deréktól lefelé egyetlen lepedő választott el tőle. Magam is elcsodálkoztam milyen nyálcsorgatva bámultam rá. Vigyorogva figyelte minden mozdulatomat.- Mert folyton elcsábítasz. -sóhajtottam színpadiasan, végigsimítva tarkóján.

-Ne csodálkozz ha mindig valami szexi dolgot művelsz. -simította tenyereit a fenekemre- Amúgy mondtam már, hogy imádom, amikor az én cuccaimban vagy?- vigyorodott el kacéran.

-Ez is szexinek számít?- mosolyogva közelebb hajoltam, majd egy gyors csók után kimásztam öleléséből és a fürdőbe indultam.

-De még mennyire. -indult el felém már egy szál boxerben- Sőt...

-Na jó elég Kims...még a végén újra kísértésbe esel. -kacsintottam rá az ajtóból és kecses mozdulatot tettem egyik lábammal.

-Óó...hogy te micsoda egy...-csóválta a fejét vigyorogva-...egy...

-Vigyázz a szádra Kimster!- pillantottam rá fenyegetően, majd vigyorogva becsuktam az ajtót.

(KIMI SZEMSZÖG)

A fejemet csóválva indultam ki a teraszra, miközben áldottam az eget, hogy Lana az enyém lehet. Lágy érintései és finom mozdulatai édes emlékképként tértek vissza. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Elcseszett házasságom után sosem gondoltam volna, hogy egyszer tényleg megtalálom a tökéletes nőt. Erre jött ő a természetes szépségével és kedvességével és teljesen rabul ejtett. Életfelfogása lenyűgözött. Kedveltem álmodozó énjét, hogy mindenben a jót próbálja meglátni legelőször és, hogy nincs olyan helyzet amire ne tudna valamilyen okos kis megoldást. Egyszerűen imádtam őt és ebben már az első randinkon biztos voltam.

2013.03.19.

18:30

Nem ismertem magamra. Sosem voltam az az izgulós típus, de az este közeledtével egyre jobban verdesett a szívem és egyre többször pillantottam az órára. Fél hét. Szuper. Még van egy fél órám.

Megálltam az előszoba tükre előtt és felsóhajtottam.

-Oké, menni fog. -leginkább attól paráztam be a legjobban, hogy több mint tíz éve nem randiztam és elég furcsa volt újra ezt tenni. Persze nem tagadom, több nő is megfordult az ágyamban, de igazi randin Jennivel voltam utoljára. Tükörképem láttán elmosolyodtam. Már eleve az vicces volt, hogy randizok, nem hogy egy fotográfussal. Seba tutira kiröhög majd, vagy el sem hiszi. A kis német döbbent arckifejezése azonnal megjelent szemeim előtt, vigyort csalva az arcomra. Kelletlenül újra az órára pillantottam, majd a laptopomra, bár megfordult a fejemben, hogy újra olvassam Riku levelét, végül úgy döntöttem jobb, ha Lana maga mondja el amit tudnom kell róla.

18:50

A szálloda halljában ücsörögve, lassan kezdtem azt hinni sosem jön el a pillanat, hogy újra láthatom. Minden egyes alkalommal, amikor kinyíltak a liftajtók megdobbant a szívem, aztán végre megpillantottam őt. Egyszerűen hibátlanul nézett ki.

Kék nadrágja akaratlanul is felhívta a figyelmet hosszú, kecses lábaira. Barna fürtjei itt-ott loknikban keretezték elbűvölő arcát. Mikor észrevett mosolyogva felém indult. Hogy lehet ennyire gyönyörű?!

-Szia Lana...-léptem felé mosolyogva-...gyönyörű vagy. -úgy éreztem ki kell mondanom, mert ha nem, csak tovább bámulom majd.

-Szia. -mosolyodott el ő is, gyönyörű fogai is előbukkantak- Köszönöm.-tette hozzá kicsit halkabb hangnemben.

-Indulhatunk?- pillantottam végig rajta, ami kicsit hosszúra sikeredett.

-Ömm...igen.- bólintott miközben lesütötte szemeit. Tündérien festett.- Hová megyünk?- kérdezte immár az autóban ülve.

-Vacsorázni. Ismerek egy jó helyet.- Mosolyogva pillantottam rá és elkövettem azt a hibát, hogy a szemébe néztem. Egy pillanatra azt is elfelejtettem, hogy vezetek. Pedig ez elég ritkán történik meg velem. Kábán néztem újra az úttestre.- Szabad megkérdeznem, mi szél hozott Ausztráliába?- kérdésemre elmosolyodott.

-Néha ellátogatok egy egy futamra, hogy megnézzem a tesóm mit alkot és ez a hely már régóta csábított. -miközben beszélt végigsimított combjain, odavonzva pillantásomat.- Szeretem nézni ahogy dolgoznak, mint a hangyák, sisakkal a fejükön. -kuncogott fel.

-Hát tényleg elég vicces, ahogy rohangálnak a kocsi körül. -mosolyogva bólintottam- Megérkeztünk. -érdeklődő tekintete az épületre siklott, majd rám mosolygott. Ha képes lettem volna rá, ott helyben elolvadok. Gyorsan kiszálltam és kinyitottam az ő ajtaját is.- Hölgyem!

-Köszönöm.- elbűvölő mosoly mellett kisöpört egy elszabadult tincset az arcából.

20:10

Tökéletes vacsorán voltunk túl, melyet végignevettünk teljesen megfeledkezve arról, hogy szinte alig ismerjük egymást. Vidám kisugárzása magával ragadott és kirángatott eddigi unalmas életemből.

Furcsa vonzalmat éreztem iránta. Ahogy beszélt, ahogy nevetett, és az a pillantás....ELÉG KIMI! Nem akartam elveszíteni a fejem, de már túl késő volt.

-...végül én nyertem és kegyetlenül büszke voltam magamra, hogy valamiben legyőzhettem a bátyámat. -mesélt nevetgélve, miközben egyik ujjával a pezsgőspohár száján körözött. Arca piroslott a nevetéstől, gyönyörűen festett.

-Nekem is valami ilyesmi kapcsolatom van a bátyámmal. Bár ő volt az első mindenben, én határozottabb voltam és csak azért is kikértem az igazam. -megcsóváltam a fejem, régi gyerekkori emlékeimre boldogan gondoltam vissza.-Anyát néha teljesen kikészítettük.

-Gondolom. -kuncogott- Két rongy fiú!

-Hé...azért annyira nem voltunk elviselhetetlenek. -húztam össze a szemem játékosan. Mindketten felnevettünk, majd a poharunkért nyúltunk. Lana elégedetten dőlt hátra székében és nagyot sóhajtott.

-Olyan jó volt minden. Tele vagyok.- tette egyik kezét a hasára.

-Akkor én mit mondjak ennyi rák után?- kérdeztem vigyorogva, majd megittam az utolsó korty pezsgőmet. Elismerő pillantást kaptam. Már akkor tudtam, hogy kellemes este elé nézünk.

21:25

Vacsora után lassan sétálgattunk egymás mellett az utcán. Gondolkodás nélkül közelebb léptem és összekulcsoltam ujjainkat. Nem szólt semmit és nem is húzódott el, csak a kezünkre nézett, majd a szemembe.

-Most halljuk a te történetedet. -vigyorodtam el- Rólam már szinte mindent tudsz.

Elmosolyodott és a földet kezdte bámulni, miközben lassan lépkedtünk tovább.

-Az én életem egyszerű...Dániában születtem és a családom is ott él. A munkám miatt állandóan utazom. A tesóm már gyerekkoromban belém nevelte az autóssportok iránti rajongást és a fotózás a mindenem....-Miközben beszélt néha az arcára néztem. Hangja teljesen magával ragadott. Mondandójának lényege, szinte ugyanaz az volt, mint amit Riku elküldött nekem. Abban a pillanatban kicsit bűnösnek éreztem magam a kutakodás miatt, de jobb félni, mint megijedni.

22:15

Mikor megálltunk a szálloda parkolójában, legszívesebben lezártam volna az autót, hogy Lanát magam mellett tarthassam. Óvatosan átkaroltam a vállát, így sétáltunk be az épületbe persze végig nevetgélve. Finom parfümje egyenesen megőrjített.

-Köszönöm ezt a szép estét. -mosolyodott el miközben nagyot sóhajtott. Szobája ajtaja előtt álltunk. Szemszíne folyékony étcsokoládéra hasonlított, melyben talán...vágyat véltem felfedezni. A következő pillanatban automatikusan az álla alá nyúltam és lágyan ajkaira nyomtam az enyémeket. Úgy éreztem, az első pillanattól fogva erre a csókra éhezett lelkem minden darabja. Először meglepődött, majd elnyíltak ajkai folytatásra biztatva. Kezeim derekára simultak, míg ő nyakamat karolta át. Újra az az ismerős meleg érzés öntött el, mint amikor Jennit csókoltam szerelmesen. Feleségem arca árnyképként jelent meg szemeim előtt, tönkretéve a csodás pillanatot.

Hirtelen húzódtam el és kaptam levegő után.

-Bocsáss meg. -suttogtam összevont szemöldökkel. Akartam azt a csókot újra és újra.

-Valami baj van?- a puha ajkak tulajdonosa, most meglepettem pillantott rám

-Dehogy.- mosolyodtam el halványan, majd a szemébe nézve végigsimítottam állán- Olyan gyönyörű vagy. -sóhajtottam, elpirulva rám mosolygott.

-Még egyszer...köszönöm.- közelebb hajolva finom csókot váltottunk.

-Mikor láthatlak újra?- szegeztem neki a kérdést hirtelen. Halkan felnevetett.

-Malajzia?- pillantott rám nagy szemekkel, kevés gondolkodás után.

-Tökéletes. Alig várom, hogy újra lássam Ms. Harvey. -mosolyodtam el.

-Én is várom a percet Mr. Räikkönen.- puha csókot lehelt arcomra, miközben édes mámorító illata teljesen körül vett.

Kedves emlékemből a derekamra simuló karok húztak vissza.

-Min gondolkodsz?- arcát a hátamhoz simította és teljesen magához húzott.

-Csak az első randinkon.- megfordultam ölelésében és féloldalas mosoly mellett megcsókoltam.

-Mmm...nagyon jól éreztem magam. -lehunyta a szemeit és elmosolyodott.

-Én konkrétan egész végig azon aggódtam, hogy nehogy rád vessem magam.- vigyorodtam el, ha visszagondolok valóban így volt. Észvesztően csinos nadrágja teljesen rásimult formás fenekére, így konkrétan csorgott a nyálam. Óriási szerencse, hogy szolid, kivágás nélküli felsőt választott hozzá. Tenyereimet az imént említett testrészére csúsztattam.- Úúú...csak egy törölköző?- vigyorodtam el kajánul.

-Épp öltözni indultam, amikor megláttam az észvesztően helyes pasimat. -pislogott ártatlanul.

-Észvesztően helyes?- Végigsimítottam az anyag szélén és kihúztam betűrt sarkát.

-Igen az.- épp időben dőlt nekem, mielőtt a törölköző lecsúszott volna. Hosszú csókban forrtunk össze. Automatikusan átöleltem derekát és megemelve bevittem a szobába miközben csókjaimmal próbáltam elkábítani. Ahogy sejtettem, karjaival a nyakamba kapaszkodott és teljesen rám bízta magát mohón ajkaim után kapva. Nem volt más dolgom, mint kihasználni a kínálkozó alkalmat. Hirtelen elléptem tőle és kaján vigyorral figyeltem, hogy a kendő földet ér.

-Megvagy. -vigyorodtam el végigpillantva az én istennőmön. Gonosz mosoly mellett összefonta karjait és édesen felhúzta az orrát.

-Egyszer sem törődnél bele, hogy vesztettél igaz?

-Hová gondolsz édes? Miért ne küzdjek a trófeáért, ha az ilyen értékes?- vigyorogva magamhoz húztam és állánál fogva birtokba vettem édes ajkait.

-Trófea?- suttogta, miközben átkarolta nyakam.

-Nem is beszélve róla milyen gyönyörű.- azt akartam, hogy tudja, érezze milyen fontos nekem.

-Szeretlek Kims.- Ajkait izgatóan lassan húzta végig arcomon, majd megcsókolt. Szavai melegséggel öntöttek el, s a külvilág számomra teljesen eltűnt. Csak őt akartam és, hogy mindig az enyém legyen.

-Én is szeretlek. -suttogtam nyakhajlatába és átadtam magam a végtelenül édes pillanatnak.

6.fejezet

Sziasztok!
Itt a hatodik fejezet!
Úgy látszik, jót tett Kiminek egy kis hátfájás. :D Ma újra megállíthatatlanul száguldozott és megmutatta, egy kicsivel mégis jobb ő egy bizonyos Romain Grosjeannál.
Hatalmas gratuláció a 2. helyért! :) GO KIMI GOO!
Ez a két szám újra sokat segített! :D
Jó olvasást!

6.fejezet

(LANA SZEMSZÖG)

http://www.youtube.com/watch?v=VYpyURGJy8c

http://www.youtube.com/watch?v=FLpANKs7hH8

Nem tudom mennyi ideig gondolkodtam rajta, hogy érdemes e kinyitnom a szemeimet vagy sem. Csak hallgattam az utcából beszűrődő hangokat. Kimi már eltűnt az ölelésemből. Talán csak álmodtam az egészet és most újra Rorik szobájában vagyok. Óvatosan lestem körbe és a látványtól mosolyba szaladtak ajkaim. Tényleg egyedül voltam, de a lényeg az volt, hogy újra Kimi szobájában. Az este emlékei lassan tértek vissza. Hálát adtam az égnek, hogy Seba még valamennyire magánál volt és engem hívott fel. Hirtelen a fürdőszobából kiszűrődő zajokra lettem figyelmes. A belsőm összerándult és óriási sóhaj hagyta el ajkaimat. Már nem tudok visszatáncolni! Kimi hamarosan kilép azon az ajtón és beszélnem kell vele! Határozott bólintással felálltam és a telefonom keresésére indultam. Esküszöm, magamhoz kellene kötnöm, sosem tudom hol van. Ahogy teltek a percek egyre idegesebb lettem. Egy fotelben ücsörögve doboltam a combomon, mikor kinyílt az ajtó összerezzenve felpattantam. Kimi pillantása először az ágyra esett, majd rajtam állapodott meg. Vizes haja összekuszálódott, szemei alatt karikák éktelenkedtek, igazi gyűrött, másnapos Kimi volt. Egy laza térdnadrágot viselt és egy törölköző volt a kezében. Látványa teljesen letaglózott.

-Szia. -hangja rekedt volt és óvatos. Egy lépést tett felém.

-Szia. -mindent elfelejtettem, amit mondani akartam neki. Egy szerűen képtelen voltam megszólalni. Csak álltam ott, mélyen elmerülve a szürkéskék szemekben. Érzelmeim teljesen elgyengítettek és könnyek gyűltek a szemembe.

-Kimi én... -kezdtem elfúló hangon. Arcvonásai egy pillanat alatt ellágyultak, majd két hatalmas lépéssel átszelte a közöttünk lévő távolságot. Zokogva a mellhasához bújtam, mire ő teljesen magához ölelt.- Olyan hülye voltam.-dünnyögtem sírós hangon- Nem tudom, mi ütött belém. Annyira sajnálom. Pedig már milliószor megbeszéltük...-a torkom újra összeszorult.

-Lana el sem tudod képzelni mennyiszer aggódtam amiatt, hogy egyszer elveszítelek az ilyen idióta húzásaim miatt. Kérlek bocsáss meg. -kezei közé vette arcomat és a szemembe nézett. Tekintete tele volt fájdalommal.- Azt hittem végleg lezárhatom a házasságom és nem kell többé vele foglalkoznom. Ezért sem szóltam neked, hogy felhívott. Csak....gyorsan túl akartam lenni az egészen...és elfelejteni a múltamat. Nem gondoltam, hogy ebből ekkora ügy lesz. -összevont szemöldökkel megrázta a fejét, mintha egy rossz emléket akarna elhessegetni- Nem tudom, miért mentem bele, hogy találkozzunk...

-Kimi. -végigsimítottam az arcán- Hiszek neked és...már az elején hinnem kellett volna. -bánatosan elhúztam a számat- Hülye voltam, -közbe akart szólni, de a szájára tettem a kezem- mert ismerem a sajtót és tudom, hogy mire képesek,...mégis nekik hittem...

-Lana....kérlek figyelj rám. -közelebb hajolt és pillantását az enyémbe fúrta- Te vagy az, aki mellett valóban megtaláltam az igazi önmagam. Tudnod kell, hogy Jenni iránt soha nem éreztem úgy, mint most irántad érzek, -féloldalas mosoly jelent meg a szája sarkában- és mindent....ismétlem mindent feladnék érted, még a versenyzést is ha kell, mert...szeretlek...- könnyeim egyre jobban elhomályosítottak mindent. Egyfolytában azt a számomra bűvös szót ismételgette, míg birtokba nem vettem ajkait. A szívem vadul verdesett és a boldogság forró hullámokban tört rám. Annyira jó érzés volt ezeket hallani tőle. Először apró csóknak indult, aztán egyikőnk sem tudott leállni. Tudtam, hogy épp úgy hiányoztam neki, mint ő nekem. Combjaim alá nyúlva felemelt és dereka köré fontam lábaimat. Puszikkal halmozta el arcomat, majd áttért a nyakamra, közben végig édes, édes szavakat ismételgetett.

-Szeretlek...-suttogta a nyakamba két csók között-...hiányoztál...-egy pillanatra megemeltem a fejét, hogy a szemébe nézhessek.

-Te is nekem....nagyon. -elvigyorodott és újra forró csókban forrtunk össze. Vizes hajába túrtam, miközben ő letett az ágyra és fölém hajolt.- Soha...semmit nem kell feladnod értem,....sőt....mostantól le sem vakarhatsz magadról...-szinte nevettem a boldogságtól-... és a versenyzés az élted, nem mondhatsz le róla senki kedvéért sem. -hálás mosolyt villantott rám.

-Nem tudom elmondani, mennyire...imádlak. -lassan elvigyorodott, majd a nyakamhoz fúrta arcát- Vágyom rád!- hideg tenyerei a felsőm alá siklottak, az egész testem izzott a vágytól. Másodpercek alatt vetkőztettük egymást fehérneműig. Mikor az ágyra került, átvetettem lábamat derekán és combjaira ültem. Egy pillanatig gyönyörködtem kidolgozott, tökéletes mellkasában, majd apró puszikkal indultam a hasától egyre feljebb. Légvétele szaporább lett, hirtelen megfogta a derekamat és fordított testhelyzetünkön. Egyik kezével mellettem támaszkodott, míg a másikkal lágyan végigsimított oldalamon.

-Kimi...-suttogtam elfúló hangon. Testét lassan rám engedte, mohón kaptam ajkai után.

-Annyira...hiányzott...mindened. -suttogta egy-egy puszi között, amiket a hasamra és nyakamra kaptam. Ajkainak minden érintéseitől lángra kapott a bőröm.

-Akarlak...most!- azonnal eltűntek utolsó ruhadarabjaink is. Finoman végigsimított combjaimon, mire a dereka köré fontam azokat. Egy utolsó „szeretlek” után, testünk teljesen eggyé vált. A szerelemtől és vágytól pezsgő adrenalin őrült sebességgel száguldott ereimben. Gyengéd mozdulatai egyre jobban az édes élvezet felé repítettek. Halk morgás mellett, óvatosan az ajkaimba harapott. Karjaimat a nyaka köré fonva magamhoz húztam őt. Gerincem megfeszült, s a gyönyör kapujában állva egyetlen szó hagyta el ajkaimat.

-Kimss...-nyögtem bele csókjainkba. Nem sokkal később ő is követett és hatalmas mosoly mellett újra csókolni kezdett. Szaporán lélegezve feküdtünk egymás mellett, egy lepedőbe burkolózva, még mindig kábán az édes érzéstől.

-Olyan tökéletes veled. -egyik kezével megtámasztotta a fejét és rám nézett. Arcán teljes boldogság ült. Lassan közelebb hajolt és gyengéd csókot kaptam tőle. Mikor a szemébe néztem, borzalmas lelkiismeret-furdalás tört rám hisztirohamom miatt, de hamar rájöttem, nem érdemes a múlton töprengeni, hisz ebben a pillanatban is az én hőn szeretett finnem mellett lehetek. Levakarhatatlan vigyor terült el arcomon és boldogan bújtam újra mellkasához.

-Akkor én mit mondjak?

Pihentünk még egy kicsit, azonban az órák egyre gyorsabban repültek el mellettünk. Már délutánba hajlott a nap mire összeszedtük magunkat és sok-sok puszi mellett felöltöztünk. Egy gyors ebéd után, Kimi azonnal visszazuhant az ágyba. Szegénykémnek elég nehéz hétvégéje lehetett. Fejfájására adtam neki gyógyszert, majd leszaladtam Rorikhoz a cuccaimért. Vigyorogva rontottam be hozzá és újságoltam el, mi is történt a nap folyamán, mire ő az „én megmondtam, hogy minden oké lesz” szövegével jött. Megköszöntem, amit értem tett és egy gyors puszi után szinte visszarohantam Kimihez. Szívem szinte repesett az örömtől, hogy minden rendben van köztünk. Úgy éreztem semmi sem ronthatja el a napomat. Mikor visszaértem, az ágy közepén feküdt elterülve, egy szál boxerben. Elmosolyodtam a látványtól és mellé ültem. Nem nyitotta ki a szemét, csak elfojtott egy vigyort, mikor arcához értem.

-Jobban vagy?- kérdeztem halkan.

-Mmm...Jobban leszek ha ide jössz.- simított végig az ágyon.

-Azonnal jövök, csak lezuhanyzom. -odahajoltam egy puszira, mire ő magára húzott és szorosan megölelt.

-Kimii. -nevettem fel.

-Majd alvás után lezuhanyzol. -dünnyögte nyűgös hangon, mint egy gyerek. Imádtam mikor ezt csinálja. Olyan édes.

-De én egy cseppet sem vagyok álmos.- megfordultam az ölelésében és angyalian elmosolyodtam- Te vagy az, akit tegnap éjjel szinte felvonszoltunk ide.

-Vonszoltunk?- kérdezte meglepetten- Ennyire szar állapotban voltam?

-Seb segített. -kuncogtam arckifejezésén- Ha ő nincs, most lehet én sem itt lennék. -mosolyom lassan elpárolgott és komolyan néztem végig arcán. Tökéletes vonásai teljesen rabul ejtettek, muszáj volt megérintenem.

-Szóval neki köszönhetem, hogy visszakaptalak?- féloldalas mosolyt villantott rám. Felült az ágyon és teljesen az ölébe húzott. Most egymással szemben ültünk.

-Részben igen. -suttogtam két puszi között- De már nem sok volt hátra, hogy felrohanjak hozzád és...

-És?- nézett rám sürgetőn, miközben mosolya vigyorrá változott és végigsimított combomon.

-Szemtelen finn!- csaptam rá nevetve meztelen mellkasára.

-Most miért?- ajkait legörbítette, de majdnem vigyor lett belőle. Ekkor jutott eszembe milyen nehéz is volt nélküle az a két nap, amit gyötrő gondolataimmal töltöttem és rájöttem nem tudok meglenni nélküle. Szükségem volt rá, minden értelemben, ami csak létezik.

-Nagyon hiányoztál. -néztem bele a zöldeskék szemekbe.

-Te is nekem. -komolyan fürkészte arcomat, majd elégedetten felsóhajtva lassú, mézédes csókot kaptam tőle.

-Azért szemmel tartottalak ám a tévében is. -kacsintottam mosolyogva.

-Ó igazán?- vigyorodott el.

-Igen...Tökéletes verseny volt. Gratulálok!

-Lehetett volna jobb is. -préselte össze ajkait- De köszönöm. -újra elvigyorodott.

-A kis telhetetlen.- forgattam meg szemeimet.

-Sokkal többet ki tudnánk hozni az E21-ekből. -magyarázta komolyabb arccal- De új fejlesztések nélkül ez nem fog menni, amihez persze pénz kell...

-Vagy, …..nem is az autókkal van baj...-mosolyogva felvontam a szemöldököm.

-Tessék?...Te most leminősítesz engem?- vigyorogva az ágyra fektetett és csikizni kezdte az oldalamat.

-Neeem!!- könnyeim már folytak a nevetéstől- Kimiii!! Hagyd abbaaaa!!

-Csak ha visszavonod, amit mondtál. -hajolt közel arcomhoz, de tenyerei a derekamon nyugodtak.

-De...én nem is...azt akartam mondani. -válaszoltam lihegve, óriási vigyorral- A...csapatra értettem.

-Ó..hát persze. -forgatta a szemeit játékosan.

-Komolyan. -tenyereimet az arcára fektettem- Csak vicceltem. Ti vagytok a legjobbak...Vagyis te!- elmosolyodott és megcsókolt- Ideje pihenned egy kicsit. -simítottam végig a szeme alatt húzódó karikákon- Egy elég nehéz hétvégén vagy túl.

-Lehet, hogy tényleg rám fér. -becsukta szemeit és hagyta, hogy simogassam arcát. Ujjaimat lassan húztam végig tökéletes orrán egészen a szája vonaláig. Mikor alsó ajkához értem, apró csókot leheltem szája sarkába, majd megcsókoltam.- Ez nagyon hiányzott. Minden, ami te vagy. -suttogta mosolyogva.

-Szeretlek. -megpróbáltam kibújni öleléséből, de tenyerei a karomra simultak.

-Lana.- jeges szemei kicsit izgatottan fürkészték arcomat- Szeretném, ha tudnád, hogy végül mire is jutottunk Jennivel.- Egy pillanatra lemerevedtem a név hallatán, s mosolyom is eltűnt. Próbáltam rendezni arckifejezésem és lenyelni a torkomban növekvő gombócot, sikertelenül.

-Hallgatlak.- huppantam vissza az ágyra.

-Most nem a vagyonról volt szó...bár még az az ügy sem zárult le.- gondterhelten felsóhajtott-....szerinte őt illeti az egész porkkalai birtok.- Állkapcsa megfeszült és homloka ráncokba szaladt. Összevont szemöldökkel pillantottam rá. Nem értettem Jenni döntését. A múltkor még úgy volt, egy házra sem tart igényt, viszont Kimi vagyonának felére annál inkább. A bökkenő csak az volt, hogy annak a vagyonnak Jenni kb egy negyedét mondhatta igazán magáénak, így nem csodálom, hogy Kimi ügyvéd után nézett és bíróságra vitte az ügyet.

-Várj.- ráztam meg a fejem kissé- Azt mondtad abba a házba te voltál szerelmes, mikor megvettétek. Ő nem is akart újabb ingatlant.

-Igen...- nézett rám jelentőségteljesen.

-Szóval azért akarja megszerezni, mert neked olyan fontos.- bólintottam gúnyos grimasszal. Ez a nő elképesztő!- Mit mondtál neki?

-Hogy vigye inkább a wolleraui házat.- vont vállat lazán- Ott úgy is ő választott ki...mondhatni mindent.

-Illik hozzá.- bólogattam, majd lassan elmosolyodtam- A Jégkirálynő fehér otthona.- Mikor a szemembe nézett feszültsége kezdett feloldódni és ajkai is felfelé íveltek. Próbáltam egy kis színt vinni a beszélgetésbe, tudtam, hogy ez kínos téma számára, mivel Jenniről volt szó.- Elfogadta?

-Kicsit húzta a száját, de azt mondta átgondolja.- magyarázta, majd várt egy kicsit- Azt hittem, neked nem fog tetszeni az ötlet. Mármint...

-Ezt úgy mondod, mintha én is a ház tulaja lennék.- kuncogtam felvont szemöldökkel. Szexi mosollyal pislogott rám- Nézd. Tudom, hogy minden házadban van valami, amit szeretsz és ezt csak te tudod igazán, ezért nincs beleszólásom a dologba.- közelebb húzódva végigsimítottam a tarkóján.

-De igen van. Nagyon is sok...- tenyerei a derekamra csúsztak és megcsókolt-...és remélem lesz is.

Szavai a szívemig hatoltak és forróság öntött el. Édes gondolatok ezrei kavarogtak a fejemben, ahogy elképzeltem Kimivel a jövőmet. Kimondhatatlanul boldognak éreztem magam és hirtelen már nem is érdekelt, hogy nemrég még egy másik nővel élt együtt, aki ezek szerint képtelen elengedni őt valamilyen emlék nélkül, vagy tényleg csak a kapzsiságáról van szó. A lényeg az, hogy ő már az enyém és történjen akármi én mellette állok majd és szeretni fogom.

-Köszönöm.- néztem bele őszintén a zöldes szemekbe, majd lágyan ajkaihoz érintettem az enyémeket. Fáradtan pislogott párat.- Próbálj meg pihenni.- hüvelykujjammal végigsimítottam az arcán, majd fülig érő mosollyal felálltam.

-Behúznád a sötétítőket kérlek?- mormolta a párnába, miközben hasra fordult.

-Persze. -kellemes délutáni hangulat lett úrrá rajtam. Mintha újra otthon lennék a keresztfiammal és épp az ebéd utáni, szokásos pihenésére készülnénk. Kicsi korában nagyon sokat vigyáztam rá, hisz szülei kissé elfoglalt emberek, így bármennyire is szerették volna, a hétvégéken sehogy sem tudtak otthon maradni vele. Roriknak állandóan utaznia kellett és Lil mesterszakács révén, nem hagyhatta ott az éttermet a séf nélkül, így az apróság legtöbbször rám maradt. Amit kicsit sem bántam, hisz imádtam vele játszadozni és részt venni a tanításában. Olyan hamar nagy fiú lett belőle. Most pedig igazi úszóbajnokként tekint rá a család és ő ezt nagyon is élvezi. Kedves emlékeim mosolyt csaltak az arcomra. Felsóhajtva pillantottam alvó finnemre, s eszembe jutott, hogy ő még nem is ismeri igazából Samit, csak fotókon láthatta eddig. Éreztem, hogy itt az ideje végre bemutatni őt a családomnak, mert édesanyám tuti le fog dorgálni, hogy ennyit vártam, valamint biztos voltam benne, hogy többé nem tudom elengedni őt. Képtelen lennék mást úgy szeretni, mint Kimit.

Egy frissítő zuhanyzás után átöltöztem és csináltam egy kávét is. Lábaimat magam alá húzva elhelyezkedtem a kanapén forró italommal és bekapcsoltam a laptopom.

Rengeteg levelem érkezett, köztük több munkaajánlat is volt. Ezeket általában gyorsan átfutom, végül elvetem az ötletet, hogy leszerződtessek, akármilyen cég is legyen a szóban forgó. Mindig is szerettem magam rendezni az ügyeimet és azt a munkát elvállalni, ami nekem tetszik. Nem voltak nagyok az igényeim, csupán utáltam olyan munkát végezni, amihez semmi közöm (például paparazzo fotók) vagy épp tapasztalatom. De most az egyszer teljes kísértésbe estem. Már csak azért is tetszett az ajánlat, mert a Lotustól kaptam. Szájtátva bámultam az e-mailre, majd lassan Kimire emeltem pillantásom. Még javában hortyogott az ágy közepén. Volt egy olyan érzésem, hogy benne van a keze a dologban. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, majd visszatértem a levél áttanulmányozására, melyben igen kívánatos pénzösszeget és munkakörülményeket ajánlottak fel.

Pontosabb leírást nem kaptam, még leendő feladataimat sem említette meg Mr. Boullier, csak egy időpont volt kiemelve vastag fekete betűkkel a meghallgatáshoz kapcsolódóan. Nem számítottam rá, hogy ilyen nagy hatással lesz rám a munkaajánlat. Percekig gondolkodtam rajta, milyen lenne Kimi mellett dolgozni. Mosolyra késztetett még a gondolat is, hogy elvállaljam. Percek múlva ugyanazzal az elégedett mosollyal nézegettem meg Pilar csaknem tökéletes fotóit, melyeket a Boho magazin párizsi fotózásán készített helyettem. A legfontosabb részletek a legjobb szemszögből, és a legjobbkor. Tökéletes! Ezért szerettem barátnőm munkáját. Szinte mindent úgy csinált, ahogy én tettem volna. Megnyitottam a másik levelét is, melyben előre bocsánatot kért a rólunk szóló cikk elküldése miatt, de valahogy úgy érezte tudnom kell róla. Tökéletesen megértettem őt, a helyében én is gondolkodás nélkül ezt tettem volna, bár nem vagyok olyan ember aki alig várja, hogy elpletykáljon valamit a másiknak, mégis úgy éreztem, vannak olyan dolgok, amiket nem lehet, nem szabad elhallgatni. Válaszomban megírtam neki az előző két nap eseményeit és, hogy bár nehezen, de minden rendeződött köztünk. Végül megköszöntem a munkáját és mosolyogva linkeltem neki pár interjút, amit Kimivel készítettek. Valóban büszke voltam a finnre és tudtam, a dobogó legfelső fokán is azt mondta volna, „jó jó, de...”, mert ő nem csak egy munkaként tekint a Forma 1-re. Az ő szemében ez egy olyan dolog, amit szívesen csinál és jól akarja csinálni. S valójában cseppet sem a telhetetlenségről, vagy a nagyképűségről szólt ez az egész, csupán a győzni akarásról és a legjobb teljesítményről. Ő egy tökéletes versenyszellem és minden tőle telhetőt, megtesz azért, hogy ott lehessen a legjobbak között.

Úgy éreztem a kapcsolatunknak szüksége volt erre a megpróbáltatásra az élettől, mert csak most tudatosult bennem, milyen tökéletes az életem Kimi mellett és hálát adtam az égnek, hogy akkor ott egymásba ütköztünk és kezdetét vette valami új.

Kimi wolleraui háza :)