11.fejezet

Sziasztok! :)

Az év zárásaként itt a 11.fejezet! :D Igazából tegnap szerettem volna felrakni, de estefelé nem tudom mi lett a netemmel...-.- A lényeg, hogy itt van! :D

Köszönet mindenkinek a sok-sok szavazatért (és segítségért ;) ), szeretettel várlak titeket az Új Évben is! :)

Remélem lesz időtök benézni még az idén...:)

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! :D

Jó olvasást!

11.fejezet

(KIMI SZEMSZÖG)

Sör, barátok, tengerpart, buli. Kell ennél több? Már a harmadik napot töltöttük a szigeten, mégis úgy éreztem, csak egy napja érkeztünk. Egy hosszú séta után, végre megtaláltuk a tökéletes helyet, ahol nyugodtan letelepedhettünk a parton, kisebb emberközegben. Nico alig várta, hogy ledőlhessen. A kis német rendesen kiütötte magát előző éjjel, de ennyivel nem ússza meg a heti bulizást azt garantálom. Erőtlenül nyúlt el egy napernyő alatt, nem kellett neki sok, hogy bevágja a szunyát. Pólómat Lana táskájába dobtam, miközben szemüvegem alól élvezettel pillantottam végig az említett hibátlan alakján, s ötletem sem volt, hogyan képes ennyire szexi mozdulatokkal megszabadulni attól a ruhaszerű valamitől.

-Te Räikko. Van itt egy kis...- lépett mellém Seb vigyorogva, s megpiszkálta a szája szélét.

-Menj a francba.- kuncogva oldalba löktem- Nem is csorgott.

-Csak majdnem.

-Neked viszont tényleg fog, ha arcon csaplak.- ültem le a napozószékre elvigyorodva.

-Te meg az a nagy szád...-ő is követte példámat.

-Vettel jobb ha meghúzod magad, mert nem tudom, hogy jössz haza, de biztos nem az én hajómon.

-Itt is van repülőtér.- vigyorodott el csúfondárosan.

-Akkor hajrá a jegyvétellel.- nem bírtam ki, hogy ne húzzam az agyát. A szócsatákban mindig én nyertem, ő pedig sosem adta fel. Ez is egy dolog, amiért kedvelem Sebet. A végsőkig kitart mindenben, még akkor is, ha semmi esélye sincs.

-Komolyan mondom elviselhetetlen vagy, mióta Lana megrontott.

-Csak visszahozta az igazi Kimit...- büszkén pillantottam az én szépségem irányába. Épp a vízben ácsorogtak, mindhárman libabőrösen próbálták megszokni a tengert. Három grácia. Öröm volt rájuk nézni.

-Aki el se ment?- kérdezte komolyabb hangnemben. Halvány mosollyal fordultam felé, kissé meglepődve.- Jó, volt egy időszak, amikor tényleg azon gondolkodtam, hogy miért barátkozok én egy ilyen „mindenkitleszarok” idiótával? Mert az utóbbi években volt ilyen is...- húzta el a száját kissé-...de ha nem lennél a haverom, kicseszett unalmas életem lenne.- lassan elvigyorodott és a szájához emelte sörét. Tudtam, hogy Seb a házasságom utolsó éveire gondolt, amikor már teljesen kész voltam a dolgoktól és én is éreztem, hogy valami tutira nem okés. Néha még vele is bunkó és lekezelő voltam és minden alkalommal tutira vettem, hogy az volt az utolsó csepp a pohárban, de sosem távolodott el tőlem, annál inkább mellettem állt. Legjobb barát? Azt hiszem bátran mondhatom azt, hogy Seba egy a hozzám legközelebb álló emberek közül.

-Igazad van.- lassan feltápászkodtam és levettem a napszemüvegem.

-Mármint?

-Szerintem is szörnyen unalmas lenne az életed nélkülem.- bólogattam vigyorogva.

-Te szemét finn.- ajkai lassan fölfelé görbültek, miközben a fejét csóválta. A lányok még mindig valahol combközépig ácsorogtak a vízben. Ideje volt felgyorsítani a folyamatot.

-Te Seb! Egy verseny a bójáig?- szóltan hangosabban, hogy a lányok is hallják, miközben jelentőségteljesen pillantottam vissza Sebastianra. Azonnal vette a lapot és vigyorogva ő is felállt.

-Na ne!- Hanna kétségbeesetten kapta felénk tekintetét, s indult ki a vízből. Vele egy időben Lana és Viv ijedten néztek össze, azonban mi nekifutásból egyszerre indultunk a víz felé, teljesen beterítve őket. Hangos sikoltozás, majd nevetés vett körül. Elkaptam Lana derekát és magammal húzva, egyszerre mártóztunk le. Arcát a nyakhajlatomhoz simította és szorosan átölelt, jó érzéssel töltött el, hogy teljesen bízik bennem.

-Seb! Neeee!- visított fel Hanna a part felé igyekezve, de a kis német teli vigyorral nyúlt utána.- Légyszi....- de már késő volt, hátulról átölelve felkapta a lányt és felénk szaladt, amikor hirtelen megbotlott és mindketten eltűntek a víz alatt. Mindenkiből hatalmas nevetés tört fel, önfeledten, gyerekek módjára játszottunk, mintha újra tizenévesnek lennénk. Még Nicot is sikerült magunk közé csábítani.

-Kims beúszunk a bójákig?- bújt hozzám Lana mikor már csak mi voltunk a vízben.

-Ha bírod a tempót.- vigyorodtam el, miközben az ölembe vettem, s apró csókokat nyomtam puha bőrére.

-Verseny?- észvesztően szexi mosoly jelent meg arcán.

-Már ha van kivel.

-Tudod, a magas lóról nagyot lehet esni.- bólintott mindentudón- Főleg, ha nem ismered az ellenfeled.

-Ó igazán?- pislogtam meglepetten.

-Mit kapok, ha igazam van?- mosolyodott el, mint egy kislány, aki csak akkor csinál házit, ha utána lesz meglepi.

-Esélyed sincs.- suttogtam ajkaiba, ő mosolyogva húzódott el.

-De HA....

-Puszit a hasadra...és egy arasszal lejjebb.- vigyorodtam el vágyón. Válaszomba teljesen belepirult, majd megpróbálta leplezni zavarát, s a mellkasomra csapva kicsusszant karjaim közül. Imádom ezt a nőt!

-Megegyeztünk perverzkém.

-Perverzkém?- válasz helyett felnevetett és gyorsúszásba váltott. Sosem láttam még Lanát a futáson kívül más sportot űzni és nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó az úszásban. A normál tempónál kicsit gyorsabban indultam utána. Izmaimat rendesen meg kellett erőltetnem, hogy utolérjem. Sokáig fej-fej mellett haladtunk, majd az utolsó méterekben hirtelen rákapcsolt. Majdnem kiköptem a tüdőmet, amikor melléértem a bójáknál. Szóhoz sem jutottam.

-Nyertem.

-Hogy...?- pislogtam értetlenül, levegő után kapkodva- De...hogy?

-Látnod kéne az arcod. Én szóltam...- nevetett fel diadalittasan, majd óriási puszit nyomott arcomra. Még mindig szótlanul kutattam a fejemben. Tényleg nem értettem, hogy tudott ilyen könnyen állóhelyzetben hagyni.

-Húú.....ez most az elmélkedő Kimi.- mosolyodott el lassan- Na jó, ne törd az agyad, nem Mark adott külön edzéstervet...Egészen az egyetemig versenyszerűen úsztam, aztán ahogy lenni szokott, nem volt rá időm így hobbiként folytattam. -sorolta büszkén- De ez most nagyon jól esett. Nem tudom, mikor úsztam utoljára. Bevallom, csak blöfföltem azzal, hogy én nyerek.- kuncogva kapaszkodott a nyakamba. Amennyire letaglózott teljesítménye, hirtelen olyan büszke lettem rá. Egy gyönyörű külső mögött az én verhetetlen amazonom rejtőzött. Heves vágy fogott el, hogy érezhessem őt. Magamhoz húzva birtokba vettem a víztől enyhén sós ajkait.

-Szóval versenyszerűen...és most blöfföltél...- ismételtem a fejemet csóválva- Elképesztő, miket hallgatsz el előlem. Tudod ezért csúnya büntetés járna.

-Ojajj..akkor remélem teljesíted, amit ígértél pár perccel ez előtt.- harapott bele alsó ajkába, nem kevés kívánalmat keltve bennem.

-Minden vágyam.- suttogtam ajkaiba.

Җ

-Lana elhoztad a fényképeződ?- pillantott felénk Hanna, mikor a partra értünk. A fiúknál valami sör szerűt láttam, így egyből feléjük vettem az irányt.

-Micsoda kérdés ez?- a táskájában kezdett keresgélni, majd napszemüvegét a fejére tolva, bekapcsolta gépét.- Tessék.

-Köszi.- Hanna vigyorogva Vivhez hajolt, hogy lefotózza, aki a telefonjával a kezében aludt el lehetetlen pózban.

-Ha ezt megtudja, vadmacskává válik.- pillantott Nico vigyorogva az alvó lányra. Vivian valóban elég lángoló természetű is tudott tenni. Kedves lány, aki mindig kiáll az igaza mellett....nem jó vele vitába keveredni. Remekül kiegészítik egymást Rosberggel.- Imádom, amikor piros az arca a méregtől. Teljesen megőrjít.- mormogta Nico újra felénk fordulva.

-Hanna olyankor szimplán nem szól hozzám. Csak motyog egy kicsit, aztán lassan lenyugszik. Néha egy kis segítséggel...- perverz vigyor jelent meg arcán.

-Imádom a békülős szexet.- köhintettem, majd a számhoz emeltem az üveget. Nico is ezt tette, épp hogy kimondtam, majdnem félrenyelt a nevetéstől.

-Nem is számítottam másra.- forgatta meg szemeit Seb. Vigyorogva megvontam a vállam, a barátaim, sőt már mindenki megszokta, ami a szívemen az a számon, akkor miért fogjam vissza magam?

Җ

-Két perc.- állt fel Sebastian és arrébb sietett telefonjával.

-Mérjük!

-Ne már!- csattant fel, mint egy ovis. Mivel előző este többet beszélt a telefonjához, mint hozzánk, a lányok kitalálták, hogy csak a legfontosabb hívásokat fogadhatjuk míg nyaralunk. Se barátok, se privát számok, s a munkán belül is csak a sajtósainkkal tárgyaltunk, mert az tuti fontos, na és persze a családdal.

-Úgy sem bírja ki.- sóhajtott fel Hanna lemondón.

-Kár, hogy több töltő is van a hajón, ami jó a telefonjához, mert akkor az övét eltüntethetnénk.- vetette fel Lana huncut mosollyal. Kényelmesen elhelyezkedtem mögötte és a mellkasomra vontam. A napolaj illata mámorító keveréket alkotott a bőréével. Mély levegőt véve hajoltam nyakhajlatához.

-Nico....- mosolyodott el Viv, miközben a német ölébe ült.

-Ajjaj...mi lesz ebből?- sóhajtott fel végigsimítva a lány combján.

-Bekennéd a hátam napolajjal?

-Szivi kérned sem kell.- csókolta meg könnyedén Viviant.

-Én iiiis....-fordult meg Lana az ölelésemben, kiskutyaszemekkel. Ha akartam, sem tudtam volna ellenállni neki. Hogy tudnak így megbűvölni minket?

-A végén tényleg hóember leszek melletted.- kuncogtam fel, miközben a hátára simítottam tenyereimet.

-Akkor csatlakozz egy kicsit.

-Á nem való ez nekem. Elég annyi barnulás, míg körbevisznek a pilótaparádén. Fordulj.- csaptam rá enyhén, csinos fenekére.

-Csak nehogy megártson.- ravasz mosolyba szaladtak ajkai- Egyébként nem a barnulás miatt fekszem a napon.- az állam alá nyúlva felemelte a fejem. Közelebb hajolt, édes ajkai finoman simultak az enyémekre.- Csak hiányzott a nyár.

-Nekem is. Nagyon.- lágyan végigsimítottam arcán. De még mennyire, hogy hiányzott a nyár, melyet Lana hozott az életembe. Mintha mindig is rá vártam volna, de ahhoz, hogy megtaláljam, sok próbán kellett átmennem.

A napok brutális gyorsasággal mentek el mellettünk. Mindenhová elmentünk a csajokkal és azt csináltuk, amihez a kedvük tartotta, ahogy ígértük. 

Bár Lana ötlete igazán meglepett, mikor megkérdezte, hogy elmegyünk e jet-skizni.…...Na jó, dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy ezt magától felvetette és szó sem esett olyasmiről, hogy mi erőltetünk a csajokra ilyeneket. Hatalmas buli volt, persze ők csak egy két kör erejéig bírták, aztán hárman maradtunk. A gépek gyönyörűen duruzsoltak a vízen, mintha sebességért imádkoznának. Egy percig se kíméltük őket, csak úgy szántották a hullámokat.

Végül késő délután kászálódtunk vissza a hajóra. Egész nap a parton lazulva hamar elmegy az idő. Egy gyors vacsi után, pár üveg sör társaságában ültünk le beszélgetni. Lana kissé fáradtan dőlt nekem, úgy láttam ő is úgy kibukott mint én. Karomat a vállára fektetve közelebb húztam. Régi emlékekről kezdtünk beszélgetni, aztán valahogy ennek kapcsán szóba kerültek a tetkók is. Igazából nem sokat tudtam elmondani az enyémekről. Az egyik magáért beszél a másikat pedig két okból csináltattam. A napocska ideje leáldozott és valami nagyon megfogott az új motívumban, de még magam sem tudtam mi az, csak tetszett. Hanna szemrebbenés nélkül rákérdezett a Lanáéra is. Akkor jutott szembe, hogy részletesen, még nekem sem mondott sokat róla.

-Miért pont egy toll?- hajolt közelebb Hanna.

-Hmm....-Lana mosolyogva pillantott a csuklójára-...több jelentése is van, de leginkább azért csináltattam, mert megtetszett. Mindig is gondolkodtam valamilyen kisebb tetováláson, amit nem lehet megunni, aztán az egyik barátnőm megkért, hogy kísérjem el a szalonba....és megláttam ezt. Nekem a szabadság jut róla eszembe és a „pihekönnyűsége” miatt egy kis iróniával, emlékeztet rá, hogyan is lettem az, aki...- büszkén öleltem magamhoz Lanát, tudtam milyen érzés az, ha te magad dolgozol meg azért, amid van, a kezdetektől fogva. Mert nekem sem hullott minden az ölembe, csak egy kölyök voltam, aki tudta mit akar és keményen küzdöttem a jövőmért, hogy most itt tarthassak. Elgondolkodva simítottam végig a csuklóján, majd összekulcsoltam ujjainkat és megpusziltam a feje búbját. Imádtam a gondolatát is, hogy benne végre megtaláltam azt a nőt, akivel összhangban lehetek.

(LANA SZEMSZÖG)

Egy tengerparti vacsora akkor tökéletes, ha naplementével zárul. A fiúk nagyon jól tudták ezt. Így az étterem után egyből a part felé vettük az irányt. Nem is lehetett volna tökéletesebb az estém. Csendesen ballagtunk egymás mellett. Kimi ujjai nyugtatóan fonódtak az enyémek közé, miközben a tenger lassú hullámai a lábamat nyaldosták. A meleg párás levegő és a tenger hangja a naplementével, teljes romantikus hangulatot teremtett körénk.

-Olyan jó itt.- sóhajtottam elégettem Kimihez bújva

- Nincs kedvem hazamenni.

-Maradhatunk még.- suttogta két puszi között, forró lehelete csiklandozta a bőrömet.

-Az tökéletes lenne, de....a többieknek nem jó.

-Ja. Tényleg, Seb mondta is, hogy behívták valamiért.- húzta el a száját, majd szexi vigyorba váltott és közelebb hajolt- De bepótoljuk szivi. Nem sokára Monaco.

-Úúú...alig várom.- hajoltam édes ajkaihoz.

Kimi szerint Seb imádja az elgondolása szerint végezni a dolgait, így ha netalán tán két nappal később érnénk haza a beígértnél, tutira -Kimi szavaival szólva- „rinyáló kislánnyá” válna, ezért inkább meg sem kérdeztük, hogy maradhatnánk e még.

Nagyon jó hangulatban indultunk vissza a kikötőbe. Az este érkeztével lassacskán megteltek a szórakozóhelyek, és egyre többen figyeltek fel pilótáinkra is. Pár autogram és fotó után végre becsuktuk magunk mögött a dokk kapuját és végigslisszoltunk a hajók között. Mindenki fáradtan vonult el pihenni.

-Köszönöm.- vettem el Kimitől a felém nyújtott koktélt, már a hajó végében ücsörögve. Lassan mellém ereszkedett és ő is a vízbe lógatta a lábát. Tökéletes kilátás nyílt az egész városra, melynek fényei szinte ragyogtak. Kényelmesen Kimi vállára hajtottam fejemet, kettesben lenni vele, maga volt a nyugalom.

-Mit szólnál, ha megnéznénk anyáékat? Még úgy is van vagy két hét szabadnapom és most te sem dolgozol.- kérdezte nemes egyszerűséggel. Valójában tényleg egy hétköznapi dologról lett volna szó, a gond csak annyi volt, hogy még sosem volt alkalmam találkozni a családjával kivéve a tesóját. Többször is felvetődött már, hogy látogassak vele haza, de a végén mindig közbejött valami és én kénytelen voltam otthon maradni.

-Mármint te és én?- emeltem fel a fejem, kissé ijedten pillantva rá.

-Tudtommal csak ketten vagyunk.- kuncogott felvont szemöldökkel, de arckifejezésem láttán egyből eltűnt mosolya- Most nehogy azt mondd, hogy újra itt az alkalom és nem akarsz eljönni velem.

-Én nem, csak...-kezdtem tétován, nem is tudtam mit mondjak. Az igazság az volt, hogy féltem, mit fog gondolni rólam az anyukája. A bemutatkozós részekkel sosem voltam kibékülve, ha elcseszem az első pillanatban, onnantól bármit mondhatok és...- Nagyon szívesen veled megyek, de...mi lesz ha nem tetszem, majd anyukádnak.- bánatosan lehajtottam a fejem.

-Lana, már nem vagyunk 17 évesek.- sóhajtott fel miközben az állam alá nyúlt, hogy a szemembe nézhessen- Anya nagyon is jól tudja, hogy milyen jó vagy hozzám és már azóta rágja a fülem, hogy vigyelek haza, mióta elmondtam, hogy együtt vagyunk.- zöldes szemei nyugalmat sugározva pislogtak rám, ajkain halvány mosoly jelent meg- Tudod ő igazából sosem szólt bele, hogy épp kivel vagyok együtt. -vonta meg a vállát közömbösen- Apától sokkal több kritikát kaptam... -tekintetében halvány fájdalom tükröződött, mely szinte teljesen elgyengítette az imént látott határozott Kimit-...jó és rossz értelemben is és bármennyire is haragudtam rá akkor, mindig igaza volt.

-Bárcsak ismertem volna.- bukott ki belőlem hirtelen. Tudtam, hogy Kimit nagyon erős szálak fűzték édesapjához, akiről mindig büszkeséggel beszélt nekem.

-Szerintem, téged az első pillanattól megkedvelt volna.- bólintott mosolyogva.

-Ezt meg honnan veszed?- kérdeztem, miközben a vállára hajtottam a fejem.

-Mert hibátlan vagy és minden meg van benned, amire szükségem van. Ezt ő is látta volna.- végigsimított arcomon, hálásan pillantottam fel rá.

-Szeretlek.- suttogtam halkan. Éreztem, hogy helyes döntés lesz vele utaznom, mert ez egy nagy lépés a kapcsolatunkban és pont erre van szükségünk. Megerősíteni amink van és továbbvinni a dolgokat.

10.fejezet
Sziasztok! :)
Végre itt a tizedik fejezet! :D Bocsi, hogy sokat kell várni a folytatásokra, de elég kevés időm van írni mostanában... :/ Ez a fejezet sok-sok zenéből és képből született meg, a következőhöz hasonlóan. :)
A mai résszel nagy eseményt ünneplünk! :D Nem tudom, hallottátok e a hírt... :D Seb apa lesz!! Kb tíz percig egyfolytában vigyorogtam a cikk elolvasása után! Ez annyira édes! *.*
http://www.f1-live.hu/bulvar/vettel-igaz-a-hir-apuka-leszek/
Jó olvasást!

10.fejezet

10.fejezet

(LANA SZEMSZÖG)
http://www.youtube.com/watch?v=yyDUC1LUXSU

Korzika? Szinte tátva maradt a szám is, mikor Kimi elmondta úti célunkat. Mosolyogva pakoltam be nyári cuccainkat egy nagy bőröndbe, csak a következő napok könnyedségére gondolva. Távol a munkáinktól és a médiától egy nyugis helyen. Pontosan erre volt szükségünk. A gépünk délután szállt le Monacóban, majd egyenesen a kikötőbe indultunk.

-Alig várom, hogy végre ott legyünk.- pillantottam izgatottan Kimire, miközben a combjára simítottam tenyeremet. Pár perc múlva leállította az autót és megfogta a kezem. Bőröm minden pontja bizseregni kezdett, mikor hozzám ért.

-Most valahogy én is nagyon vágyok erre az egyedül lévős dologra. Csak mi, a haverok és a tenger. Kell ennél jobb?- féloldalas mosollyal magához húzott egy csókra.

-Tökéletes.- súgtam ajkaiba, ő lágyan mélyítette el csókunkat.

Csomagjainkkal felszerelkezve indultunk a jachtokhoz. Kimi szerint a fiúk hamar megtalálják majd a hajót, mivel elég sok „lazítós hétvégén” tartottak már a finnel, így nem szükséges a parkolóban várnunk őket. Arcomon levakarhatatlan mosoly ült, mint egy gyerekén, aki pillanatok múlva újabb játékot kap. Nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet élőben a híres Iceman nevezetű jacht, melyen a következő pár napunkat töltjük majd.

Kicsit lassítottam lépteimen, hogy jobban megcsodálhassam a szebbnél szebb hajókat. A nap már félig a tengerbe veszett, így estefelé legtöbb vízi szépség már ki volt világítva, még nagyobb hatást keltve a csodálkozó emberekben. Mire észbe kaptam, Kimi jóval előttem járt. Pár szökkenéssel utolértem, amikor megtorpant.

-Hát itt vagy szépségem!

-Eddig is itt voltam.- válaszoltam kissé értetlenül, de amikor felnéztem rá, akkor esett le igazán miről is beszél. Követve a tekintetét szinte tátva maradt a szám is. Kimi jachtja előtt ácsorogtunk, mely élőben még nagyobb volt, mint képzeltem. A farán pedig ott csillogott ezüstös betűkkel, hogy „Iceman”. Lassan Kimire emeltem pillantásom, aki alig tudta visszafojtani nevetését.- Oh....szóval vetélytársam akadt!- bólintottam újra a hajóra pillantva.

-Hát...lehet, hogy elgondolkozom ezen.- kuncogott fel ő is, miközben megpuszilta az arcom. Meglepődötten húzódtam el tőle és csaptam a vállára.

-Igazán Räikkönen?!- félősen behúzta a nyakát és kellemes rekedtes hangján előtört igazi nevetése- Hát jó!- tettetett sértődöttséggel összefontam karjaimat.

-Neem!- újra magához vont- Ilyesmi meg sem fordulna a fejemben. Bár szeretem, sőt...a szerelmese vagyok a motor hajtotta dolgoknak...és ezért bocsáss meg nekem, de többször is elő fog fordulni, hogy beszélek hozzájuk.- mosolyogva végigsimított arcomon- Téged azonban semmi és senki sem pótolhat mellőlem.- Legbelül lassú melegség öntött el válaszától. Tudtam, hogy gyerekkorától fogva szenvedélye a gépek körüli sertepertélés. Egy szóval képtelen nélkülük élni, mégis magasabb szintre emel helyettük?

-Ezt jó tudni.- bújtam hozzá elégedett mosollyal.

-...hogy miért? Értem...de...nem tudom.- jött az ismerős hang. Sebastianék közeledtek felénk a dokk elején. Hanna mosolyogva integetett, majd Seb kezébe nyomta táskáját, hogy meg tudjon ölelni.

-Sziasztok! Bocs a késésért.- pislogott Kimire óriási kék szemeivel- Sebtől nem tudnak megválni pár órától több időre. Alig tudtunk elindulni.- kissé elhúzta a száját.

-Azt látom.- intett a fejével Kimi a német irányába, aki egy hajókötelet rugdosott, miközben semmilyen arckifejezéssel hümmögött a telefonjába. Mikor észere vette, hogy figyeljük, mosolyogva megforgatta szemeit.- De ha végig ezt fogja csinálni, esküszöm a vízben fog kikötni az a telefon.- bólintott Kimi határozottan, mire Hanna felkuncogott.

-Tényleg örülnék, ha kicsit kikapcsolódna erre a pár napra.- aggódva pillantott kedvesére- Mostanában olyan...feszült.

-Szerintem Kimi mellett nem kell neki sok idő, hogy felszabaduljon.- kuncogva pillantottam finnemre- És még nem is említettem Nicóékat.

-Komolyan mondom ez...képtelenség.- csóválta a fejét Seba miközben felénk indult.- Mi lenne, ha ezt a kocsiban hagynám?- tartotta fel a telefont.

-Na az egy nagyon jó ötlet lenne.- értett egyet Kimi vigyorogva, miközben kezet fogtak.

Sebék érkezése után nem sokára egy újabb német párral bővült a csapatunk. Vivian pink szerelésében, teljes Barbie hatást keltve sétált fel hozzánk széles mosollyal.

Néha komolyan elgondolkodtam azon, hogy barátnőm miért nem ment modellnek tökéletes alakjával.

-Kicsim mi lenne, ha ezt itt VÉLETLENÜL elejteném?- Nico arcán gonosz mosoly jelent meg miközben megállt a hajóra vezető palló közepén és a víz fölé tartotta utazójukat, Viv táskájával együtt.

-Akkor VÉLETLENÜL te is utána esnél.- bájos mosollyal a hajába tűzte napszemüvegét

-Rosberg a helyedben én ilyenekkel nem szórakoznék.- csóválta a fejét Seb komolyan, majd felbontott két sört, az egyiket Nico szabad kezébe nyomva- Azért képesek gyilkolni is!

-Azt azért nem, de valóban értékes dolgokat rejt egy női táska..- kuncogtam fel Seb arckifejezésén.

-De mi szükség van annyi kacatra?

-Seb...komolyan?- pillantott rá Hanna laposan- Ez most olyan mintha, megkérdezném tőled, mi szükség van annyi elektronikai „kacatra” az autódban.

-Vigyázz a szádra kislány!- mondta németül, majd magához húzta Hannát egy csókra- Az egy alap dolog, ami...

-Pontosan!- tette az ujjai Seb szájára, Vivvel csak mosolyogva figyeltük őket. Hanna ügyesen megoldotta a dolgot. De erről a végtelenségig is veszekedhettünk volna, úgysem értik meg a női gondolkodást és ez így van rendjén. ;) Persze miután kiderült, hogy a csajok közül én tudtam meg legelőbb az utazást, nem kicsit szidtak le, hogy nem szóltam nekik. Szerencsére kimagyaráztam magam azzal, hogy „Én azt hittem, tudjátok!” Rég voltunk már együtt így hármasban, így nagyon sok mesélni valónk akadt mindenféléről.

Mivel nem tudtuk eldönteni, hogy mit is szeretnénk vacsizni, Nicóék javaslatára egy helyi kis étteremre esett a választásunk. Lelkesen túrtam fel a bőröndömet valami kényelmes, mégis elegáns darab után kutatva. Végül egy csíkos szoknya és egy fehér atléta mellett döntöttem.

-Csajok a hajó előtt várunk titeket! Légyszi ne sokáig!- kiáltott le Nico a fedélzetről.

-Oké! Pár perc!- szólt vissza Viv. Épp az utolsó simításokat végeztem a haján. Oltárian jól nézett ki, ahogy loknikban fonódtak össze hosszú szőke tincsei. Az este folyamán ugyanis fodrásszá váltam. Miután pár göndör tincset kreáltam a hajamba, Hanna és Viv is a kezem alá került.

-Ó Lana, nagyon köszi.- pislogott magára Vivian mosolyogva a tükörből.- Magamnak sosem tudom megcsinálni.

-Igazán nincs mit.- mosolyodtam el- De megérte ennyit dolgoznunk rajta. Csodásan festesz!

-Festünk!- javított ki felszegett állal, mint egy primadonna.

-Készen vagytok?- lépett be Hanna kíváncsian.

-Igen mehetünk.

-Azt a.... de jól néz ki!- kerekítette el kék szemeit, mint egy kislány.

Mosolyogva sétáltunk le a hajóról, mikor megpillantottuk szőke hercegeinket. Kimi eszméletlenül vonzó volt szürkés ingében, amit a könyökéig hajtott fel és mindez farmerral párosítva... olvadás!

-Azt a mindenit!- vigyorodott el Seb, kissé oldalba bökte Nicót- Ők biztos a mieink?

-Húú...sanszos, hogy igen.- közeledett Kims csábos vigyorral, miközben végigpillantott rajtam- Csini vagy.- ölelte át a derekamat, majd birtoklón ajkaimra nyomta a sajátját.

-Köszönöm.- mosolyogtam elpirulva.

Vacsi után a parton sétálgatva indultunk vissza a hajóhoz. Elégedetten fűztem össze ujjainkat, míg a másik kezemmel a szoknyámat és szandálomat fogtam. A víz kellemes hőmérsékletű volt, tökéletes párost alkotva a fülledt meleg levegővel. A város fényei ragyogva csillantak meg a víz tükrén.

-Mmm...olyan sokat jártam már itt, mégis mindig újnak tűnik.- bújtam hozzá Kimihez.

-Maradjunk még?

-Nem. Jó úgy, ahogy megbeszéltétek. Reggel mehetünk tovább.- lassan a derekamra csúsztatta tenyerét és magához húzott.

-Emlékszel mit mondtam a szállodában?

-Mmm...-összeráncolt szemöldökkel kutattam emlékeim között.

-A következő napokban azt tesszük, amihez kedvetek tartja.- Arcán édes mosoly jelent meg, mely ugyanúgy rám ragadt. Csukott szemmel adtam át magam a pillanatnak, ahogy ujjai lágyan végigsimítottak az arcomon, majd édes ajkai az enyémekre találtak. Szinte megszűnt körülöttem a világ és bárhol lehettünk volna, a lényeg, hogy mellette legyek.

Dél előtt egyedül ébredtem a hatalmas franciaágyban. Kómásan körbepillantottam, Kims tényleg nem volt ott. Gyorsan összekaptam magam és felcammogtam a fedélzetre. Jól éreztem, hogy nem egy helyben állunk. De miért nem hallottam ezt a motorzajt odalentről? Hát persze, Kimi említette a hangszigetelt szobákat, így már érthető volt minden. Mielőtt a kapitányhoz indultam volna, egy pillanatra csukott szemmel szívtam be a sós, párás tengeri levegőt.

Már nagyon hiányzott ez az illat, ami mindig eszembe juttatja anya kedves szavait, hogy ő bizony sosem adja fel, hogy egyszer a tengerhez költözhessen, mert oda nem elég csak nyaralni menni. Mosolyogva csóváltam a fejem határozott, de főként álmodozó jellemén, mely nagyon hasonlított az enyémre is és erre igazán büszke voltam. Valamint arra is, hogy nekem is van egy férfi az életemben, aki minden hibám ellenére szeret.

-Jó reggelt hercegnő.- vigyorodott el Kimi, mikor melléléptem.

-Neked is.- helyezkedtem az ölébe egy csókra.

-Mióta...hajózunk?

-Úgy gondoltam, ha már fent vagyok, mindegy, ha hamarabb indulunk. Így több időnk lesz szétnézni a városban.- magyarázta, majd elvigyorodott, mikor észre vette, hogy elnyomtam egy ásítást.

-Miért nem keltettél fel?

-Mert édesen szunyáltál.- kuncogott- Még arra sem keltél fel, hogy betakartalak és kimásztam mellőled. Pedig az az ágy eléggé nyikorog.

-Hmm....valamiért este nagyon elfáradtam.- pusziltam meg az arcát és a nyakát.

-Édes, ezt akkor egy szóval sem említetted, sőt...- kaján vigyor kúszott az ajkaira, miközben tenyere egyre lejjebb vándorolt a derekamról.

-Mert biztos nagyon elfoglalt voltam.- suttogtam ajkaiba, s az utolsó pillanatban ördögi vigyorral kissé eltávolodtam- Jut eszembe, nem csak egyedül vagyunk. Nekilátok valami reggeli-ebéd félének... - épp fel akartam állni, mikor elkapta a derekamat

-Ilyen könnyen le akarsz rázni?- féloldalas mosollyal közelebb hajolt és lágy csókot lehelt ajkaimra.

-Soha.- suttogtam mosolyogva.
http://www.youtube.com/watch?v=lHjUuojffds

Nemsokára mindenki magához tért, s a hangulat egyre jobb lett, mire Korzika partjai mellé értünk. Képtelen voltam ellenállni a nap csábításának, így egy bikini felsőben és egy rövidnaciban ültem le kártyázni a többiekhez. Szinte lehetetlen volt abbahagyni, minden körben egyre többet nevettünk. Nico senkit sem hagyott nyerni Seb pedig minden alkalommal elmondta, hogy ő nem játszik többet, aztán mégis kerültek hozzá lapok. Végül Nico megverte Kimit hat ponttal és Seb csak Hanna után következett. Nem lehetett kibírni mosolygás nélkül.

-Végre valami, amiben verhető vagy.- bökte oldalba Nico Sebastiant.

-Ahh...kártyában mindig is gyenge voltam.

-Igen. Mindig.- pillantott rá Kimi jelentőségteljesen.

-Jaj el ne kezdd...- csóválta a fejét Seba.

-Mit?- Hanna kíváncsian fészkelte be magát a német ölébe.

-Á semmi, csak egy szokásos Räikkönen -féle szívatás...

-Nem az én ötletem volt.- mutatott magára kuncogva a finnem.

-Mégis miről beszéltek?!- komolyan tudni akartam miről is van szó.

-Pár éve Seb kissé elragadtatta magát és belement egy fogadásos kártyapartiba...- magyarázta Kims vigyorogva-...és...

-De tökre úgy volt, hogy nyerni fogok...

-...aztán Toni az utolsó körben kicsit lealázta.

-Ezt még én sem hallottam.- pislogott Hanna a németre laposan.

-Hát kicsim, nem maradtál le semmiről.

-De mi volt ebben a nagy durranás?- jött közelebb Viv kíváncsian.

-Hogy másnap este vendéglőben vacsiztunk és Sebnek I love Räikkönenes piros szerkóban kellett velünk jönnie.- röhögött fel Nico a finnel együtt.

-Utálom a pirosat.- Seb bosszúsan mormogott a poharába.

-Szegénykém.- simított végig Hanna kedvese arcán, de ő is visszafojtotta nevetését.

Még nézni is jól esett, hogy a körülöttem lévők hangulata egyre fokozódik, s végre igazán kezdetét veszi pár napos nyaralásunk. Kíváncsian pillantottam be kabinunkba, de az üres volt. Végül a konyharészlegben találtam meg Kimit.

-Hová tűnt a házigazda?- ültem fel a pultra, felé csúsztatva a sörömet. Ivott pár kortyot, majd szelíden elmosolyodott.

-Ellátja a vendégeit vacsorával.- könnyed mozdulatokkal vékony saláta csíkokat vágott. Egyszer kétszer segített már nekem a konyhában, de sosem engedtem át neki az ilyen feladatokat. Jobban megfigyelve, egész ügyesnek tűnt.

-És milyen jól csinálja.- közelebb hajolva puszit nyomtam nyakhajlatára mélyen beszívva illatát.

-Ha így folytatod, az ujjaim is a grillrácsra kerülnek.- de nem tudtam elszakadni tőle. Bőrének illata elvette az eszemet, s apró csókokkal borítottam be meztelen vállát és nyakát is. Hirtelen rezzentem össze egy nagy csattanó hangra, a mellettem lévő vágódeszkában egy hatalmas kés állt. Kimi pár másodperc alatt megtörölte kezeit, majd szétfeszítve térdeimet elém állt és magához húzott. Ajkai durván az enyémekre tapadtak, szívem a fülemben dobogott. Levegő után kapkodva váltunk el egymástól.

-Nem igazán tudok a főzésre koncentrálni, ha jobban csábít, hogy ezt tegyem veled.- szexi féloldalas mosolyával végigsimított oldalamon.

-Ezért hagyd rám ezt és lazíts a fiúkkal kicsit.- tenyereim közé vettem arcát, apró csókot csenve tőle- Rád fér, és a főzés amúgy is az én dolgom.- a pulton támaszkodva felvont szemöldökkel hallgatta magyarázatom- Különben meg mit mondanak a csajok? Még főzni sem tudok, a pasim csinálja helyettem...

-A pasid?- ajkai lassan fölfelé íveltek.

-Igen.- mosolyodtam el átkarolva a nyakát- Az én Jégemberem.

-Meg kell mondjam, hogy....

-Lana! Itt vagy?- tromfolt be hozzánk Hanna- Upsz bocsi...- kuncogva a szája elé kapta kezét, mikor meglátta, hogy Kimivel teljesen egymásba gabalyodtunk.

-...ő egy piszkosul mázlista pasi lehet.- suttogta a fülembe lágy rekedtes hangon- Csak óvatosan a késekkel.- szólt kicsit hangosabban, de mielőtt elhúzódott ujjait végigfuttatta hasamon. Szívesen visszavágtam volna neki, de szavaim teljesen cserben hagytak.

-Készül a vacsi?- mosolyodott el Hanna, körbepillantva a pulton- Miben segítsek?

-Azt hiszem valami grillezésről beszélt Kimi...

-Akkor nincs is sok dolgunk.- Körülbelül tíz percet tölthettünk a konyhában, hangos nevetéssel. Persze ha jó a társaság a munka is gyorsabban megy. Végül két -féle salátát dobtunk össze a húshoz. Odakint a fiúk már előmelegített grillráccsal vártak minket. A mi dolgunk csak annyi volt, hogy a Viv által készített koktélokkal kényelembe helyezzük magunkat a napozóágyakon, ahonnan tökéletes rálátást nyertünk a három jómadárra.

-Ezt nevezem csajok.- sóhajtott fel Hanna elégedetten.

-Mhmm!

-Léteznek nálunk szerencsésebb nők?- pillantottam Kimi irányába. Lelkesen forgatta a hússzeleteket, miközben Sebnek magyarázott valamit. Előhalásztam a gépemet, hogy megörökítsem azon pillanatok egyikét, amiket elég keveset láthatunk.- Sütögető pilóták!- gyorsan visszanéztem a fotókat.

-Muti!- hajolt közelebb Viv, majd Hanna is.

-De jók! Ilyenkor látszik milyen felszabadultak. -kuncogott fel Hanna.

-Ezeket, majd mi is kérjük. -bólintott Vivian határozottan, majd nagyot kortyolt koktéljából- Jut eszembe! Ha már fotózás, a múltkor mintha láttam volna a nevedet a Vougeban.- lágyan oldalba bökött.

-Igen.- mosolyodtam el szerényen- Több divatbemutatós kép igaz? Kollázsban. Rettenő nehéz jó szögből lefotózni azokat a modelleket.- fintorodtam el- Úgy, hogy jól nézzenek ki és a ruha legyen a középpontban...

-De neked mindig sikerül.- mosolyodott el Hanna.

-Az túlzás, hogy mindig de...

-Fogd be a szád Lana Harvey!- legyintett Viv- Tény, hogy jó vagy és kész. Most az egyszer úgy sem lesz igazad!

-Köszönöm- pillantottam rájuk hálásan. Nagyon jól estek a dicsérő szavaik, mert tudtam, hogy ők komolyan gondolják. Pár percig csendben figyeltük a fiúkat.

Nem sokára felmerült a rég nem hallott kérdés is, hogy miért nem dolgozok még a Forma 1-ben Kimi mellett. Majdnem félrenyeltem a koktélomat, amikor Vivian rákérdezett. Mindketten kíváncsian pillanatok rám, mintha tudnának az állásajánlatomról. Bár nem emlékszem, hogy említettem volna nekik. Igazából senkinek. Nagyon örültem neki, és a gondolat, hogy Kimi közelében dolgozhatok, még jobban az aláírása felé hajtott. Azonban a csapatok közötti átigazolások elég hamar belekavarhatnak a dolgokba. Ha ő elhagyja a Lotust, de én maradok, kapcsolatunkat nem igazán fogják jó szemmel nézni a körülöttünk lévők. Mélyen a gondolataimba révedve, teljesen megfeledkeztem a külvilágról, miközben a lányok másról kezdtek beszélni.

-Csajok, kész a kaja!- kiáltott fel Nico. Gyomrom hálásan kordult fel az ínycsiklandó illatokra és az ízük...Mennyei volt! A vacsi jó hangulatban telt. Hannával cinkosan pillantottunk egymásra, mikor a fiúk szó szerint lapátolták a salátát a hús mellé. Seb az első falat után kedveséhez hajolt, s óriási puszit nyomott arcára, megköszönve, hogy az ő kedvencéből külön készítettünk.

A tengerparti szellő lágyan fújdogált, kellemessé téve a meleg, párás levegőt, mely körülvett minket. Kimi mellkasának dőlve iszogattam a koktélomat, csak arra az édes érzésre koncentrálva melyet ő váltott ki belőlem a puszta közelségével. Hüvelykujjával lassú köröket írt le meztelen vállamra, néha felsimítva egészen a nyakamig. Egy közeli szórakozóhelyen jobbnál jobb számok szóltak, éreztem, hogy az este során elfogyasztott nem kis mennyiségű alkohol kegyetlenül száguld az ereimben. Nevettünk, beszélgettünk, táncoltunk, igazi véget nem érő bulis este volt, melyre már nagyon régóta vágytam.
http://www.youtube.com/watch?v=sNfJBlvZ7co
http://www.youtube.com/watch?v=K0dnJyjlfNk

Reggel fogalmam sem volt, hogyan kerültem oda, de ágyban találtam magam. Óvatosan nyitottam ki a szemem hasogató fejfájásra számítva, de nagyobb volt az aggodalom, mint a gond. Kissé hunyorogva fordultam oldalra, Kimi teljesen elterülve feküdt mellettem kezét a párna alá csúsztatva. Vágyódva felsóhajtottam és megpusziltam a vállát. Szokás szerint meg sem rezzent rá, már akkor tudtam, hogy egy ideig még nem tér magához. Nagy nehezen összeszedtem magam, s egy szem gyógyszerrel a konyhába indultam ásványvízért.

-Oh...nem gondoltam volna, hogy te leszel a második, aki felkel.- ijedtemben majdnem elejtettem a vizesüveget. Mikor megfordultam Sebastiannal találtam szembe magam. Arcán hatalmas mosoly ült.

-A frászt hozod rám!

-Bocsi.- kuncogott bele poharába.

-Csak te vagy fent?- pillantottam rá csodálkozva, lassan dél felé járt az idő.

-Igen, Hanna még... - mosolyogva elhúzta a száját-...regenerálódik.

-Nálunk is ez a helyzet.-bólintottam- De ha most felkeltem, egész nap nincs belőle semmi.

-Igen, ismerem a szitut.- vigyorodott el- A tegnap este nagyon jól sikerült.

-Talán túl jól is.- bólintottam helyeslően. A többiek továbbra sem óhajtottak felkelni, úgy döntöttem, addig összedobok újra valami reggeli-ebéd félét. Ez komolyan szokásunkká válik már. Seb mindenképp segíteni akart, így rábíztam az asztal megterítését. Mire mindennel elkészültünk, elégedetten pillantottunk végig a csaknem svédasztalosra sikeredett reggelinken. Lassan mindenki asztalhoz szállingózott, már csak Kimire vártunk.

-Jó reggelt.- huppant le mellém Viv nagy mosollyal. Kicsit sem látszott meg rajta, hogy átaludta a fél napot. Energikusan csacsogott mellettem, néha teljesen elveszítettem a fonalat, hol is jár pontosan, szerencsére alig jutottam szóhoz. Vele ellentétben Nico Hannához hasonlóan, csendesen iszogatta narancslevét a napszemüvege mögé rejtőzve.

-Szerintem kihűl a reggeli, mire Kimit kiszedem az ágyból, nyugodtan kezdjetek hozzá. Van tojás baconnel és zöldségekkel és az édesszájúaknak palacsinta...- mutogattam körbe az asztalon. Igazi háziasszonynak éreztem magam, aki mindenképp el akarja nyerni vendégei tetszését.

-De az hogy néz ki, hogy nem várjuk meg a kapitányt?- kérdezte Seb kuncogva.

-Szerintem nem fog megsértődni...sőt.- kacsintottam vissza- Jó étvágyat!

Óvatosan nyitottam be a kabinunkba, de senki sem volt bent. A fürdőből kiszűrődő hangok irányába kaptam pillantásom, majd apró mosollyal rendbe raktam az ágyunkat. Mikor kilépett hozzám, ajkai egyből mosolyba futottak, gyűrött arckifejezése ellenére.

-Jó reggelt bajnok.- Képtelen voltam megállni, hogy ne pillantsak végig tökéletes testén, mikor egy szál boxerban álldogált előttem.

-Hmm...mit is mondjak, lehetett volna jobb is.- lassan felém lépdelt- Mondjuk, ha egy barna szépség mellett ébredek.- meleg tenyereit a fenekemre csúsztatva húzott közelebb magához. Egy pillanatra a lélegzetem is elállt rekedtes, suttogó hangjától.- Gyönyörű vagy...- hüvelykujjaival finoman simított végig arccsontomon, sikeresen zavarba hozva kijelentésével.-...és palacsinta illatú.

-Mert amíg őkelme aludt, valami ebédszerűséggel próbálkoztam.- kuncogtam bele csókaiba.

-Hú...most nagyon restellem magam.- húzta be a nyakát kissé, majd incselkedve pillogott rám- Az illatokból ítélve, csak jó lehet. Éhes vagyok.

-Reménykedtem benne, hogy ezt mondod. Siess a többiek már asztalnál vannak.- mosolyogva nyomtam puszit arcára, majd magára hagytam.

Ahogy sejtettem, egy kis narancslé és tele hassal való pihenés mindenkire jó hatással volt.

Viv tanácsára kiköltöztünk napozni a hajó orrára, míg a fiúk elmerülve röhögcséltek az asztalnál. Egész furcsa volt így látni őket, mintha a „munkabeli” versenyző énjük nem is létezne, egyfolytában dőlt belőlük a szó. Mosolyogva behunytam a szemem, s csak hallgattam a tenger moraját a mellettünk lévő hajók hangjaival összemosódva. Bőröm szinte szomjasan szívta magába a napfényt, elégedett sóhajjal merültem el gondolataim között.

Hirtelen minden eltűnt körülöttem, ami az álomvilághoz kötött, s levegő után kapkodva pattantam fel fekvő helyzetemből. Csak akkor szembesültem vele, hogy a hideg szúró érzést nem valami, hanem valaki okozta. Kimi huncut vigyorával pislogott rám, csurom vizesen. A jéghideg vízcseppek sorban folydogáltak le felhevült bőrömön. Hideg vizes ébresztő? Ezért még kapni fog azt garantálom!

-Mi a...?!- fordultam oldalra bosszúsan összepréselt ajkakkal, miközben levettem napszemüvegem. Épp csak sikerült visszafojtanom Kimstől eltanult trágár szavaimat.- Mi lett a puszis ébresztővel? Ugye tudod, hogy ezt nem úszod meg szárazon!

-Bocs édes, de ezt nem hagyhattam ki.- közelebb lépett, s hideg ujjaival végigsimított az oldalamon- Mellesleg kettőnk közül csak te vagy száraz....- lassú vigyor kúszott ajkaira. Szinte láttam, mi jár a fejében.

-Meg ne próbáld!- csóváltam a fejem mosolyogva. Egy pillanat alatt magához húzott, vizes testét hozzám préselve. Ajkaim hangtalanul o alakot formáltak, mire ő felkuncogott.

-Ez annnnyira jól esett.- elégedett vigyorral pislogott rám.- De jó meleg vagy.- szívta be a levegőt a nyakamhoz hajolva.

-Mmm...valószínűleg le is égtem.- kissé lejjebb toltam bikini alsóm pántját. Kimi pillantása azonnal követte mozdulatomat, ujjait a csípőmre simítva.

-Szerinted hagynám, hogy órákig a napon feküdj?- egyre közelebb hajolt, míg ajkai már a szám sarkát súrolták. Teljesen beleborzongtam közelségébe. Szomjasan csaptam le édes ajkaira, mire a combjaim alá nyúlva felemelt és habozás nélkül érzékien csókolt vissza. Ha a saját lábaimon állok, tuti összerogytak volna alattam.- A csajok pár perce mártóztak le napozás után. Ez az idióta Seb, meg belebaszott a vízbe.- forgatta meg szemeit- Szerencséje, hogy elhúzta a csíkot mire kimásztam.

-Hm...ezt szívesen megnéztem volna.- mosolyodtam el incselkedve.

-Ó igen?- lassan a hajó korlátjához araszolt velem és ráültetett. Mikor észrevettem hol is vagyok, karjaimat automatikusan szorosabban fontam nyaka köré, teljesen hozzá préselve testemet.- Ha akarod meg is tapasztalhatod.

-Úgy sem tennéd.- kicsit felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézhessek. Sunyi féloldalas mosolyba szaladtak ajkai, miközben lazított tartásán kissé a víz fölé hajolva.

-Fogadjunk?

-Neee....-nevettem fel s bújtam hozzá újra. Kuncogta felemelt majd a talpamra állított.- Te szédült.- szelíd csókot csentem tőle.

9.fejezet
Sziasztok! :)
A mai fejezetet holnapra terveztem a verseny és az idény zárására. :( De valószínűleg Vettel marad poleban, így a szokásos verseny elé nézünk. :) Óriási grat és elismerés neki, mert (persze Kimi után :P ) ő az aki teljesen ott van minden szempontból! :D ( Őszintén? Nem hittem volna, hogy esőben is ekkorát robbant majd! :D )
Remélem, nem csalódtok nagyot Kimi nagy kérdése kapcsán! :P
Jó olvasást!

ui.: Köszönöm, hogy egyre többen csatlakoztok hozzám és olvassátok a blogom! :*

9.fejezet

http://www.youtube.com/watch?v=iO_WxYC34eM

„Enyhén zihálva ültem fel, s mosolyogva pillantottam vissza szintén szapora légvételű finnemre. Kielégült vigyorral nyújtózott egyet, majd a karomnál fogva visszahúzott és a mellkasára vont. Vártam, hogy megszólaljon és végre beavasson abba a bizonyos dologba, amiről egész nap hallgatott. E helyett egy teljesen váratlan kérdéssel jött.”

-Mit szólnál hozzá, ha jövőhéten kihajóznánk?- kérdezte hirtelen, hallottam a hangján, hogy mosolyog. Kíváncsian pillantottam fel, majd szorosan magamra tekertem a lepedőt és törökülésbe helyezkedtem, mint a gyerekek. Na ebből mi fog kisülni? Ő is feljebb ült, s a karjára támaszkodott.

-A múltkori sörözésen Nico felvetette, hogy szeretné elvinni Vivet egy kis kiruccanásra, aztán Sebnek is eszébe jutott, hogy kissé elhanyagolja Hanaht....-mosolyodott el féloldalasan, a lepedő gyűrődéseit igazgatva-...és semmi ötletük sem volt, a helyet illetőleg, én pedig amúgy is terveztem egy kis pihenést veled...

-Így felajánlottad, hogy hajózzunk ki együtt.- fejeztem be mondatát mosolyogva. Bólintott egyet és mosolya tovább szélesedett. Pár nap csak Kimivel, elfelejtve a világ minden gondját? Ebbe az ötletbe gondolkodás nélkül, bármikor beleegyeztem volna. Szóval ezért volt ennyire feldobva. Az igazat megvallva én már arra számítottam, hogy nevetve bejelenti, a Red Bulltól kapott ajánlatát. Ne fantáziálj, lehet nem is ő kapta! Aggasztó gondolataimat elhessegetve, finnem jövőheti tervére próbáltam koncentrálni.

-Nos? Mit szól hozzá Ms. Harvey?- kérdezte kicsit komolyabb arckifejezéssel, miközben a combomra simította egyik tenyerét- Esetleg, ha az ideje engedné,....-lassan végighúzta ujjait az oldalamon visszafektetve maga mellé, majd fölém gördült- ...beleegyezne, hogy egy őrülten szerelmes pasi magával vigye önt egy hajóútra, melyen minden kívánsága teljesülhetne?

-Minden?- megnyaltam alsó ajkam, miközben végigsimítottam tarkóján.

-Ó te telhetetlen nőszemély!- csóválta a fejét vigyorogva. Fürge ujjai egy pillanat alatt ismét a derekamon munkálkodtak, s csiklandozni kezdett.

-Mondja az, aki mosoly nélkül lép fel a dobogó bármely fokára.- nevettem fel a karjai között fickándozva.

-Még szép! Másodiknak lenni a legrosszabb. Amikor tudod, hogy te vagy az első, aki vesztett.- húzta el a száját kissé. Imádtam versenyző énjét, aki bármit megtenne a győzelemért és addig harcol, míg el nem éri azt.

-Ugye tudod, hogy én akkor is büszke vagyok rád.- mosolyogva az orrához érintettem az enyémet.

-Köszönöm Lanám...- szemeiben hála tükröződött-...hogy mellettem vagy...mindig.- lustán elmosolyodott, lágy csókjaival nyomatékosította szavait. Tökéletes pillanatunknak gyomrom korgása vetett véget. Kimi kissé eltávolodott, s mikor tekintetünk találkozott, egyszerre törtünk ki nevetésben. Boldog voltam. Nagyon boldog, hogy mellette lehetek és minden rendeben van köztünk.

-Rendeljünk valamit.- kikászálódott mellőlem és felkapta boxerét. Pár pillanat múlva egy kis füzettel tért vissza.

-Felolvasod?- kényelmesen mellébújtam és a vállára döntött fejjel figyeltem az étlapot. Felsorolta a rendelhető ételeket, de képtelenek voltunk dönteni, így egy helyi étteremre esett a választásunk. Kimi hosszasan tárgyalt Markkal, hogy lemondja mai edzését, míg én egy hideg zuhannyal próbáltam lehűteni magam. Teljesen felpörögtem a jövőheti lazítós ötlete miatt. Már önmagában az elég volt, hogy végre csak együtt lehetünk, nemhogy távol a médiától! Szinte vigyorogva léptem a szekrényünkhöz egyetlen törölközőben, amit persze a világ minden kincséért sem hagyott volna szó nélkül drága finnem. Szótlanul mögém lépett és megpuszilt, majd közölte, hogy várjam meg az öltözéssel, míg lezuhanyzik. Mi lesz itt? Mosolyogva bólintottam, majd visszatértem a nadrágjaim tanulmányozására. Sosem töltök sok időt a szekrényem előtt, de amikor Kimivel készülök valahová, hirtelen semmim sincs, amit felvehetnék. Kétségbeesetten pillantottam először a jobb, majd a bal kezemben lévő nadrágra, mikor kinyílt a fürdőajtó és egy szőke istenség sétált ki rajta. Mellém lépett és elővett egy farmert egy krémes inggel, majd óriási vigyorral az ágyra dobta. Néha szeretnék férfi lenni! Irigykedve pillantottam rá, a nadrágokat szorongatva.

-Vedd fel azt a csinos feketét.- nevetett fel arckifejezésem láttán. Egyik törölközőt a derekára csavarta, míg egy másikkal a haját törölgette. A látványtól nyelnem kellett egyet.

-Tessék?- pillantottam rá zavartan.

-Azt ott.- mutatott rá egy testnadrágra a polc alján.

-De csak miattad...- sóhajtottam fel színpadiasan, valójában örültem neki, hogy az általa kiválasztott ruhában megyek...komolyan, mint egy gyerek.

(KIMI SZEMSZÖG)

Élvezettel pillantottam végig barna szépségemen. Nyálcsorgatóan szexi felsője csak egyik vállát takarta el, mely akaratlanul is odavonzotta a pillantásom, és hát a feneke......gyorsan elkaptam tekintetem és az ingem után nyúltam, mielőtt kísértésbe esnék és végleg búcsút mondhatnánk a vacsorának. Mosolyogva gomboltam be az ingem, miközben újra felé kalandozott tekintetem. Nála szebbet álmodni sem tudtam volna.

-Mi az?- pillantott rám mosolyogva a tükörből. Kezei megálltak a művelet közepén...azt hiszem épp sminkelt.

-Semmi...-csóváltam a fejem vigyorogva, többet nem tudtam kinyögni.

-Már megint kezdődik?- mosolyodott el féloldalasan, miközben összehúzta szemeit.

-Mi?- kuncogva léptem közelebb és hátulról átöleltem. Édes illata teljesen megrészegített. Azonnal letette, ami a kezében volt és mellkasomnak dőlt.

-A titkolózós mosolygás.

-A micsoda?- értetlenül pillantottam rá, nagyon is tudtam, miről beszél. A nap folyamán számtalanszor megkérdezte jó kedvem okát, de eszem ágában sem volt elárulni neki a tökéletes pillanatig. Imádtam a kíváncsi énjét, aki mindenről tudni akar egy keveset, főleg ha az őt is érinti. Tudtam, hogy örülni fog egy kis lazításnak ennyi kemény nap után, nekem is nagyon távolinak tűnt alig egy héttel ez előtti otthonlétünk emberek nélkül. Jól esett, hogy hosszú hónapok, évek után végre egy olyan ember van mellettem, akinek a puszta jelenléte is megnyugtat, szinte természetes volt, hogy Lana a közelemben van és az enyém.- Nem titkolózom...emlékszel?- észre sem vettem mit mondtam, csak utána jutott szembe veszekedésünk. Mosolyom lassan elpárolgott és rákaptam a tekintetem. Komolyan pillantott rám, amitől legszívesebben visszaszívtam volna mindent. Épp meg akartam szólalni, de ő megelőzött. Megfordult ölelésemben és körém fonta karjait.

-Pedig néha a titkok felderítése változtat meg mindent a jobb irányba.- tekintete ellágyult és mosolyogva a mellkasomra hajtotta fejét. Értetlenül bámultam magunkra a tükörben. Azt hittem az imént, újra egy kellemetlen szituáció vette kezdetét, ami apró veszekedésbe torkollik majd, újra az én hibámból. Erre most meg ölelést kapok? Pár pillanat múlva hirtelen tört rám a felismerés. A titkok változtatnak a jobb irányba? Ő is a múltkori veszekedésre gondolt, de a jó oldalára. Azóta, a kapcsolatunk még jobban megerősödött, hisz ez volt az a dolog, ami felnyitotta a szemem, milyen kincset tartok a kezemben és mindent megtettem azért, hogy így is maradjon. Elmosolyodtam és magamhoz ölelve megpusziltam a fejét.

-A lehető legjobba.- suttogtam mámorító illatú hajába, majd minden érzelmemet belesűrítve megcsókoltam.

(LANA SZEMSZÖG)

Nem is én lennék, ha nem felejtettem volna el kikapcsolni az ébresztőmet. Előző nap jól jött ugyan, de most legszívesebben földhöz csaptam volna. Hiába próbáltam visszaaludni, gondolataim máshol jártak és mindig azon kaptam magam, hogy egy pontba bámulva elmélkedem. Kimi szerencsére nem ébredt fel, csak szusszantott egyet és átfordult a másik oldalára. Mosolyogva felé pillantottam, s közben újra eszembe jutottak az este édes pillanatai. Képtelen voltam megállni, hogy ne érjek hozzá, így apró csókot nyomtam a vállára mélyen beszívva illatát, és óvatosan kiszálltam az ágyból. Reggel fél hét és semmi dolgom, Kimi pedig még egy ideig tuti hortyogni fog. Tökéletes alkalom egy kis mozgásra.

Nagy levegőt vettem és felhúztam melegítőfelsőm cipzárját. Még egyszer visszapillantottam finnemre, majd futni indultam. A reggeli levegő teljesen felelevenített, és pörgős zenéim szinte egy ritmusra jártak a szívemmel. Néha lelassítottam, hogy gyönyörködhessek Bahrein városban. Bár már jártam itt, ezúttal is sok új dolgot tudott mutatni a fényűző hely, így a nagy futás inkább sétára sikeredett. Visszafelé útba esett egy pékség melynek friss kenyér illata az egész környéket belepte. Ki az aki ellen tud állni egy ilyen csábító lehetőségnek? Jókedvem lévén mindenből vettem, amit a szemem megkívánt és kértem hozzá két kávét is. Reggeli? Pipa!

Kimi még javában aludt, mikor visszaértem. Megcsóváltam a fejem és az órára pillantottam. Fél kilenc. Az éjjeliszekrényre pakoltam mindent és melléültem. Hason feküdt és úgy ölelte párnáját, mintha az lenne mindene.

-Jó reggelt Bajnok!- suttogtam a fülébe egy puszi mellett, arca puha volt és meleg az alvástól.

-Mmm...-takaróját felhúzta egészen az álláig, mint egy álmos gyerek- Hány óra?- dünnyögte a fogai között.

-Fél kilenc múlt.- ujjaimmal végigsimítottam kusza tincsein, kicsit megemelte a takarót, jelezve, hogy feküdjek mellé- Hoztam reggelit.- helyezkedtem el ölelésében és a Kimi illatú párnába fúrtam arcomat.

-Voltál futni?- kuncogott fel, mosolyogva bólintottam.

-Nem tudtam visszaaludni miután csörgött az ébresztőm...

-Én nem hallottam.- karját a derekamra fektette és közelebb húzott magához.

-Vettem észre álomkirály.- mosolyodtam el, mire ő álmosan felnyögött- Most így el tudnék aludni.- sóhajtottam elégedetten.

-Pihenj még egy kicsit...- felkönyökölt és mosolygós puszit nyomott arcomra-...különben az esti programnak lőttek.

-Esti program?- fordultam felé kíváncsian.

-Neem. Eszedbe se jusson rákérdezni.- csóválta a fejét kuncogva. Lassan elmosolyodtam és megcirógattam arcát. Smaragdzöld szemei csillogva pillantottak rám, mintha a lelkemig látnának. Lehajolt és édes puha ajkait az enyémekre nyomta. Ezek után szóhoz sem tudtam jutni, nemhogy kérdezősködjek. Különben is imádom a meglepetéseket.

-Megyek lezuhanyzom.- bújtam ki öleléséből és levettem a felsőm.

-Én is mehetek?- kaján vigyorral lépett utánam, majd a nyakamba csókolt.

-Akkor sosem végzünk.

-Édes...időnk, mint a tenger.- forró lélegzete csiklandozta a nyakam, felkuncogtam az érzésre és hagytam, hogy a többi ruhadarabomtól ő maga szabadítson meg.

-Mmm...Lana...ez mennyei volt.- mormogta teli szájjal, majd beleivott kávéjába.

-Legalább volt értelme elmennem reggel.- mosolyogtam poharamba. Jól esett, hogy a kedvében járhattam.

-Amit te csinálsz, annak mindig van értelme.- édes, vanília ízű ajkait az enyémekre nyomta.

-Ó...azt a hízelgős énedet!- nevettem fel kissé meglökve mellkasát.

-Mégis olvadozol tőle.- vigyorodott el, miközben lekászálódott az ágyról. Pironkodva újra a számhoz emeltem poharamat. Imádtam, hogy mindenre van valamilyen frappáns válasza.

-Ennyire hiányzom mindenkinek?- sóhajtott fel a telefonját böngészve.

-Eric?- húztam el a számat.

-Ja. Próbálok minél hamarabb szabadulni, de nem hiszem, hogy elengednek a tájékoztatókról.- forgatta a szemeit- Értelmetlen szarságok. Szinte már tudom, mit kell mondanom és várom, mikor teszik fel ugyanazokat a kérdéseket.

-Csak keményen.- pillantottam rá komolyan, de mosoly lett a vége. Elképesztő módon tudta utálni a médiát. Homloka ráncokba futott és ajkait vékony vonallá préselte.

-Ha bekeményítek, egyetlen szaros kérdésre sem kapnak választ.- mormogta, miközben felvette a pólóját.

-Kimi.- megvártam míg felém fordul, majd folytattam- Ez a munkájuk- szóra nyitotta száját, de csendre intettem- és megértem, hogy utálod, de azt a pár órát kibírod.- én is felálltam és elé léptem.

-Majd meglátjuk.- sóhajtott fel. Elkaptam a karját és magamhoz húztam egy csókra, arcvonásai kissé ellágyultak, de jókedve nem tért vissza.

A pálya bejáratánál Mark is csatlakozott hozzánk, majd a fekete arany home felé vettük az irányt. Kimi egy percre sem távolodott el tőlem, ujjait könnyedén az enyémek közé fűzte, s még egy apró mosolyt is villantott, mikor a szemébe néztem, nem törődve a fotósok tömegével, akik körénk gyűltek. A legjobb alkalomnak tűnt, hogy a tudtukra hozzuk, minden rendben köztünk. Büszkén lépkedtem mellette, úgy éreztem, én vagyok a világ legszerencsésebb nője és semmi sem változtathat ezen.

Kimi körülbelül öt percekre tartózkodhatott mellettem a nap folyamán, ugyanis ha nem Sladenek vagy Nicknek volt rá szüksége, akkor Mark egyeztetett vele, ráadásul a két edzés között, Eric mindkét pilótát magánbeszélgetésre rendelte be az irodájába, ahová Kimi csaknem káromkodva battyogott el Grosjeannal együtt. Tudtam, hogy sokára szabadulnak még el a fiúk, és valamivel el kell ütnöm az időmet. Magamhoz vettem a táskámat és küldtem egy üzenetet rég nem látott barátnőmnek.

-Lanaaa!- Vivian széttárt karokkal, vigyorogva rohant felém. Már a látványa is felhőtlen jókedvre derített.

-Szia Viv!- nevettem fel, ahogy szorongattuk egymást.

-Ó...de jó látni téged.- pillogott rám nagy barna szemeivel- Teljesen kivirultál! Úgy látom jó hatással van rád Kimi.

-Igen. Nagyon is.- éreztem, ahogy arcom kipirul finnem neve hallatán.

-Ójaj, te elvesztél szerelemföldén!- nevetgélve csóválta a fejét.

-Szerelemföldén?- kuncogtam felvont szemöldökkel, mire ő megforgatta szemeit- Ilyet is csak te tudsz mondani.

-Melletted nem nehéz.- tekintetünk találkozott és abban a pillanatban mindketten nevetésben törtünk ki. Jó érzés volt újra a barátnőmmel együtt nevetni, mintha újra tinédzser lennék a legjobb barátnőmmel. Belém karolt és sétálni kezdtünk. Izgatottan újságoltuk el egymásnak, mi is történt mióta nem beszéltünk és kuncogva pletykáltuk ki a fiúkat is. Fel sem tűnt mennyi időt töltöttem Vivvel, csak arra lettem figyelmes, hogy odalent a boxutcában, már melegítik a gépeket. Mosolyogva pillantottam barátnőmre, majd egy kávésbögrével az étkező korlátjához sétáltunk, hogy néha szőke hercegeinkre is rápillanthassunk. Bő egy óra múlva személyesen is szerettem volna gratulálni Kiminek, mert ma ő volt a leggyorsabb. Mikor beléptem az öltözőbe épp az overalljából bújt ki.

-Gratulálok Kims!- mosolyogva felé léptem.

Csapatlogós alá öltözete kellőképp rásimult tökéletes felsőtestére, arca kipirult, s zöldes szemei szinte világítottak, de homloka gondterhelt ráncokba szaladt. Lelkesedésem azonnal elillant, éreztem, hogy valami gond van.- Mi a baj?

-Kösz.- kissé elmosolyodott, de nyoma sem volt igazi örömének- Csak a szokásos fejlesztéses gondok...amúgy semmi.- nem nézett rám, csak erőtlenül lezuhant a kanapéra és csüggedten lehajtotta fejét. Tétován melléültem és karja alatt átnyúlva összefűztem ujjainkat.

-Jól vagy?- suttogtam a vállába.

-Persze.- hangja fáradt volt és rekedtes- Csak... elég volt mára...

-Kimi.- kérdőn pillantottam rá, tudni akartam mégis mi bántja. Zöldes tekintetét pár másodpercig mereven az enyémbe fúrta, majd felsóhajtva az ölébe húzott.

-Kaptam egy ajánlatot a Red Bulltól. Jövő évre hívtak a csapathoz....- szemeim azonnal kipattantak, meglepetten húzódtam el tőle. Vagyis...leginkább azon lepődtem meg, hogy tényleg igaz, amit a szerelőktől hallottam a minap. De, hogy és...miért nem szólt hamarabb? Vagy ő is csak most tudta meg? Én hamarabb tudtam, mint ő? Majdhogynem pánikroham kerülgetett.- Nem tudom, mi legyen.- felsóhajtva a tenyereibe temette arcát.

-Öhm....-kissé megköszörültem a torkom, hátha visszatér igazi hangom-...ez elég váratlanul jött.

-Tényleg nem számítottam rá.

-Elgondolkodsz rajta?- tekintete újra rám siklott, miközben megvonta a vállát.

-Nem tudom. Nagyon jó ez a csapat, de pénzügyileg ingatag talajon áll. Eddig jól mentek a Lotusok, de mi lesz, ha nincs több fejlesztés? Az a baj, hogy ezernyi dolog van, ami miatt érdemes lenne maradnom, de másik oldalról ugyan annyi mondja, hogy váltsak.- szemeiben a kétségbeesés apró jeleit véltem felfedezni. Valóban jól érezte magát a Lotusnál, sosem panaszkodott amiatt, hogy nem figyeltek az ő véleményére, vagy elhidegült volna a csapatösszetartás, mint eddig más helyeken. Itt igazán élvezte a versenyzést, mert senki sem akarta lekorlátozni őt és ez meglátszott a teljesítményén is.

-Akárhogy döntesz, én melletted leszek.- finoman végigsimítottam kipirult arcán. Nem akartam, hogy miattam hozzon rossz döntést. Ha ő úgy gondolja, hogy megéri, fogadja el az ajánlatot. Csak akkor értettem meg igazán, milyen fontos döntés előtt áll, én pedig önző módon azon aggódtam, hogy engem nem akar beavatni a munkahelyi ügyeibe. Borzasztó lelkiismeret-furdalás kerített hatalmába. Tenyerei közé vette a kezem és a szájához emelte.

-Köszönöm.- pillantása minden érzelmét elárulta, de a hála messze kimagaslott a többi közül. Mézédes ajkai egy pillanat alatt birtokba vették az enyémeket, s még közelebb húzott magához.

A nap hátralévő részében szokatlan csendesség vette körül finnemet. A pályán monoton tette, amit kértek tőle, majd a szállodában kezdett kissé ellazulni, mikor visszatért a fürdőszobából.

-Jobban vagy?- lehajtottam laptopomat és törökülésből figyeltem őt. Egy pólót és egy boxert viselt, haja még vizes volt. Nyelnem kellett a látványtól. Fáradtan pislogott kettőt, majd elindult felém, kellemes illatokat hozva magával.

-Miért kérded?- az általam imádott, féloldalas mosolyával, mellém heveredett, majd hasra fordulva rám szegezte tekintetét. Csak néztem őt és végtelen boldogság öntött el, hogy az enyém lehet.

-Mert túlontúl csendes voltál délután.- én is mellé könyököltem, vágytam a közelségére.

-Egész nap előnyöket és hátrányokat kerestem, a csapatok között.- biggyesztette le ajkait, csukott szemmel- De rájöttem, van még idő dönteni. Most itt kell jónak lennem...nem cseszhetem el ezt az évet.- felsóhajtott és megfogta a kezem- Gyere ide.- Mosolyogva mellé bújtam és összekulcsoltam ujjainkat.- Jó, hogy itt vagy.- arcát a hajamba fúrta, derekamnál fogva még közelebb húzott magához. Boldog, édes érzés öntött el szavaitól.

Kicsit lustálkodtunk még, közben kellemesebb témák felé terelgetve beszélgetésünket, majd egy gyors vacsi után, mindketten pizsamában zuhantunk le a TV elé, egy újabb fárasztó napot zárva.

Az szombati időmérőn Kimi csak egy kilencedik helyek tudott elcsípni, míg Seba második, Nico pedig pole pozíciós lett. Persze a két német vigyorogva kezelt le egymással, majd anyanyelvükön hablatyolva visszavonultak boxaikba. Kimi? Teljesen meglepődtem rajta. Mintha mi sem történt volna, teljes jókedvvel beszélt mérnökeivel az újításokról, majd lazán vállon veregetve csapatfőnökét, közölte vele, hogy megnyugodhat, minden oké lesz.

Eric cseppet sem volt meglepve a finn magabiztosságán. Csupán vigyorogva megcsóválta a fejét.

Ahogy Kimi megjósolta, vasárnap a két Lotus nagyon a topon volt. Habár a dobogó tetejéről ismét Seb integethetett, Kimi és Gros szépen közrefogták őt a pezsgőzésnél, ahogy egy évvel ez előtt is, ugyanitt. A verseny alatt felgyülemlő adrenalin teljesen felpörgetett, szinte remegve vártam, hogy lejöjjenek a pódiumról és megkaparinthassam az én győztesemet.

-Gratulálok Bajnok!- nevettem fel, mikor magához szorított. Körülöttünk mindenki ünnepelt, Eric fülig érő vigyorral ölelgette két pilótáját, én pedig előszeretettel kattintgattam a fotókat jobbnál-jobb pillanatokat örökítve meg. Öröm volt nézni ahogy az ünneplés hangulata mindenkit magával ragad. Nem sokára előkerült pár üveg pezsgő is, és együtt koccintottunk a csapat kétszeres győzelmére.

Reggel Kimi észvesztően gyönyörű szemeire ébredtem. Egy pillanatra megrémített, majd a felismerés boldog mosoly formájában mutatkozott az arcomon.

-Jó reggelt szépségem.- suttogta reggeli rekedtes hangon, s végigsimítva a hátamon, közelebb húzott magához. Ösztönösen átöleltem őt.

-Mmm...tényleg jó.- dünnyögtem finom illatú pólójába- Miért vagy fent ilyen korán?

-Korán?- kuncogva megpuszilta a fejemet- Édes, már fél tíz is elmúlt.

-Komolyan?- hunyorogva emeltem fel a fejem, hogy rápillanthassak.

-Komolyan.- szexi mosolyra húzta ajkait, majd végigsimítva a nyakamon lassú édes csókban részesített. A reggelem nem is indulhatott volna jobban. A világ legédesebb pasija mellett ébredni, aki nem mellesleg az enyém is....Hát igen....Nincsenek szavak.- Túl hosszú volt a buli.

-Igen....a buli.- vigyorodott el miközben fölém gördült. Istenem, de helyes! Sosem tudtam megunni a gyönyörködést tökéletes vonásaiban. Kissé hegyes orra és csodásan zöldes szemei irtó helyessé tették, na és az ajkai....-...és a pezsgőzés.- mosolyogva pislogtam rá, sejtettem mire gondol. A pályán tartott ünneplés után, egy kicsit mi is elengedtük magunkat előző este egy üveg (vagy kettő?) finom pezsgő társaságában.

-Mert megérdemelted.- nevetve megpusziltam és átölelve a nyakát közelebb vontam magamhoz- Büszke vagyok rád...nagyon.

-Köszönöm.- kissé eltávolodva hálásan nézett a szemembe- Én pedig arra, hogy egy ilyen szexi nő fekszik az ágyamban, aki gyönyörű és...- kaján vigyorral simított végig csípőmön, derekamon.

-Perverz!- az arcába tenyerelve löktem el magamtól, mire ő nevetve a hátára gördült. Egy pillanat alatt arrébb csúsztam és az éjjeli szekrényen lévő telefonért nyúltam, hogy reggelit rendeljek. Miközben a szállodával beszéltem, néha hátra pillantottam Kimre. Ajkait összepréselve fojtotta vissza mosolyát és a fejét csóválva négykézláb helyzetben figyelt, mint egy vadászó oroszlán. Ajkaival szavakat formálva. Ezért még kapsz. Óriási mosollyal nemlegesen megcsóváltam a fejem és gyorsan leadtam a rendelést.

-Gyere csak!- indult felém lassan pimasz vigyorral.

-És ha nem?- kissé közelebb hajolva a szemébe néztem, de hiba volt. A pillanat tört része alatt felborult bennem az egyensúly és ajkai vad támadásba lendültek. Magával húzva feltérdelt és ujjainkat összefonva a hátam mögé kényszerítette kezeimet.

-Akkor jövök én.- féloldalas vigyorával a nyakamhoz hajolt és apró csókokkal kényeztetett egészem a szám sarkáig, majdhogynem a gyönyör kerülgetett érintéseitől, amikor hirtelen megállt, s hiába vártam csukott szemmel, hogy végre ajkaimhoz érjen. Fél szemmel rásandítottam és egy öntelten vigyorgó Kimivel találtam szembe magam. Mosolyogva megcsóváltam a fejem.

-Hogy te micsoda egy...

-Vigyázz a szádra kislány!- ismételte a múltkor elhangzott szavaimat, amikor én győzedelmeskedtem felette. Végül felkuncogott és lágyan megcsókolt, nálam pedig teljes volt a kábulat, egyszerűen nem tudtam betelni az én bolondos finnemmel.