Sziasztok!
Íme a harmadik fejezet.
Jó olvasást! :)
(LANA SZEMSZÖG)
Miután
Kimit lenyúlta Mark, gyorsan lezuhanyoztam, bekapcsoltam a gépemet és
átböngésztem a leveleimet, hogy elüssem az időt, már amennyire még láttam
valamit az álmosságtól. Pilar mindig gondoskodik róla, hogy értesüljek minden
médiabeli nagy eseményről, ha nem vagyok otthon, így legalább harminc linket
kaptam tőle, különböző cikkekről, azonban ezek közül csak egy keltette fel
igazán a figyelmemet.
Ismét együtt
A
világ minden táján ismert finn autóversenyzőt, Kimi Räikkönent (33), ismét volt
feleségével Jenni Dahlman Räikkönennel (31) kapták lencsevégre.
Hogy
miért ilyen meglepő ez? A finn állítása szerint, házasságuk már évek óta „nem
volt az igazi”, így „közös megegyezéssel” ez év februárjában végleg elváltak útjaik,
amit néhány Räikkönen rajongó megkönnyebbülve hallott, míg többségükben teljes
felháborodást váltott ki a hír. Kimi azonban hamar megtalálta a kiutat
boldogtalanságából, ugyanis nem sokkal később, a népszerű fotográfus, Lana
Harvey (31) mellett láthattuk ismét mosolyogni, ami mondjuk ki, szenzációnak
számít ha a finn ajkai a nagy közösség előtt felfelé görbülnek. Lehet, hogy a
skandináv szépségkirálynő megpróbálja visszahódítani Räikkönen szívét? Bár a
fiú kijelentette, tökéletesen boldog új kedvesével és semmi kép sem gondolná
meg magát házasságával kapcsolatban, a szíve mégis mást diktál?
A szöveg melletti képen, Kimi épp
megölelte volt feleségét, majd a következőn mosolyogva adott puszit arcára.
Könnyeimtől egyetlen homályos képpé mosódtak a sorok. Szívem a torkomban
dobogott, mintha pofon vágtak volna. Mindig is próbáltam elnyomni, a
gondolatot, hogy mi lesz ha csak egy újabb kalandra volt szüksége és engem is
eldob, mint az egy éjszakás kalandjait, mintha az eszem sejtette volna, hogy
nem szabad beleszeretnem. De megtörtént. Már késő. Arcomon sorban gurultak le a
forró könnycseppek. Nem lehetett minden hazugság. Pár pillanatra
becsuktam a szemem, talán abban reménykedve, hogy megszűnik létezni amit az
imént olvastam és láttam, de minden úgy maradt, ahogy volt. Istenem, bár ne
lenne igaz. Erőtlenül zuhantam az ágyra, és párnámat átölelve csak bámultam
a cikket a képekkel. Nem tudom meddig zokoghattam a takaróval a fejemen, de
valahogy sikerült álomba sírnom magam és elmerülni a csendességben a világ
elől.
(KIMI
SZEMSZÖG)
-Hé!-
nézett rám összevont szemöldökkel.
-Az enyém
elfogyott. -vontam meg a vállam, majd beleittam.
Mosolyogva
megrázta a fejét és ő is hátradőlt. Mikor felpillantottam, egy csapat nagyszájú
fiatal közeledett felénk. Épp időben húztam fejembe a sapkám, hogy észre ne
vegyenek. Lehajoltam és újrakötöttem a cipőmet.
-Menjünk.-
A talpam minden pontja bizsergett, és rám tapadt vizes pólóm is. Semmi kedvem
nem volt a rajongóimmal jó pofizni, legszívesebben egy lépést sem tettem volna,
de valahogy haza kellett jutnunk.
A szálloda
előterében összefutottam pár Red Bullos szerelővel, ami azt jelentette
nemsokára megjelenik Sebas is. Bár nem jellemző rá, hogy este kilenckor csak
úgy mászkálgasson a szobáján kívül. Inkább kerüli a feltűnést, ez is egy dolog,
ami közös bennünk. Felgyorsítva lépteimet a recepciós pulthoz siettem, de
félúton eszembe jutott, hogy nincs szükségem a kártyámra, ugyanis most itt van
velem Lana is. Mosolyogva szálltam be a liftbe, amely a szokásosnál is
lassabban vánszorgott fölfelé. Tényleg kellemes érzéssel töltött el, hogy a
lakosztályomban az én gyönyörűségem vár rám és pár pillanat múlva a karjaimba
zárhatom.
Mikor
beléptem, a szobában teljes csönd fogadott. Halkan levettem a cipőmet és
boxerig vetkőztem. Az erkélyről érkező hűvös szellő kellemesen átjárta az egész
lakosztályt, amitől liba bőrös lettem. A sötétségből ítélve, Lana már aludt,
így óvatosan léptem be a hálószobába. Ahogy sejtettem, az én hercegnőm az ágy
közepén, egy párnát ölelgetve aludta az igazak álmát. Azt kívántam, bárcsak a
párna helyében lehetnék, minél közelebb hozzá. Óvatosan betakartam, mire
mocorogni kezdett, de nem kelt fel. Az asztalon lévő laptop még világított,
vagyis nem rég aludhatott el. Odaléptem és megnyomtam egy gombot. Épp ki
akartam kapcsolni, amikor megjelent előttem két kép. Pillanatnyi tanulmányozás
után, a lélegzetem is elállt. Jenni és én szerepeltünk rajtuk, mintha még
mindig együtt lennénk. Azonnal bevillant, hogy hol találkoztunk utoljára és
miért. Persze egyértelmű volt, hogy a képhez szerkesztett szövegnek többen
fognak hinni, mint nekem, de abban a pillanatban nem tudtam az emberek
véleményére gondolni. Csak az számított, hogy Lana kinek hisz majd. Aggódva
pillantottam hátra, azzal a gondolattal, hogy talán holnap reggel már látni sem
akar majd és meg sem hallgatja az én verziómat.
-A rohadt
életbe!- szitkozódtam suttogva. Kezeim ökölbe szorultak. Legszívesebben
szétvertem volna annak a szemétládának a fejét, aki beköpött minket a
fotósoknál.
Fújtatva
rohantam be a fürdőbe, majd leültem a kád szélére. Hideg kezeimet a tarkómra
szorítottam, testem minden pontja izzott a haragtól. Szinte már vártam, hogy
mikor próbál meg ketté szakítani minket a sajtó. Most, mikor minden olyan jól
alakult köztünk, valaminek bele kellett rondítania. Mindig is ettől tartottam.
Ha egyszer kikezdenek minket, nincs menekvés. Nem! Nem! Nem akarom, hogy
vége legyen!
Éreztem,
hogy túl fáradt vagyok a gondolkodáshoz, így másnapra halasztottam magyarázatom
kiötlését és egy gyors, hideg zuhany után visszamentem a Lanához. Erős vágy
fogott el, hogy azonnal felébresszem és elmagyarázzam neki, mi történt
valójában, de e helyett, csak erőtlenül letérdeltem az ágy mellé és az arcára
szegeztem pillantásom. Lélegzete egyenletes és lassú volt, amely egyre jobban
megnyugtatott. Enyhén száraz ajkaitól szomjúság tört rám. Hirtelen több nappal
ez előttinek tűntek délutáni forró csókjaink. Óvatosan felmásztam az ágyra és a
hajába fúrva arcomat, magamhoz öleltem. Imádtam ezt az érzést, ahogy a puszta
közelségével elűzi minden haragom. Édes illata kábítóan hatott rám és lassan
álomba ringatott.
(LANA
SZEMSZÖG)
A reggeli
nap fénye szinte égette a hátamat. Mosolyogva nyitottam ki a szemem és
megfordultam, de Kimi nem volt mellettem. Mikor az este történtek eszembe jutottak
azonnal elillant reggeli jókedvem. Nagyon hiányzott finnem közelsége és tudtam,
nem hihetek el mindent a sajtónak, ez egyszer mégis úgy éreztem, igazuk van. Az
utóbbi időkben sokszor került szóba Jenni és a házasságuk, de egyszer sem
említette, hogy találkozni is fognak. Tudtam, hogy Kimi nehezen dolgozza majd
fel a válást és gyakran kiborult apró dolgok miatt is, de idővel minden
visszazökkent a rendes kerékvágásba és szinte a fellegekben jártunk, egészen
tegnapig.
A médiát
ismerve mindig is tudtam, hogy egyszer beleütik az orrukat a mi dolgainkba is,
de most a legkevésbé számítottam rá. Az asztalon lévő laptopra pillantva nagy
sóhaj hagyta el ajkaimat. Ujjaimat a halántékomra nyomva, lehajtottam a fejem. Bárcsak
egy álom lenne. De sajnos ez a valóság. Az erkélyről érkező fény szinte
sértette a szemem. Lassan feltápászkodtam és rendbe szedtem magam a fürdőben.
Kócos hajam könnyű kontyba fogtam és kényelmesen öltöztem.
A
nappaliban pirítós és kávé illata csapott meg. Gyomrom megkordult, jelezve,
hogy éhes vagyok, de nem törődtem vele. Csak Kimit kerestem. Mikor
megpillantottam a lábam földbe gyökerezett, azt kívántam, bárcsak láthatatlan
lennék. Minden eltűnt a fejemből, amit mondani akartam neki. A nappali
kanapéján ült és egy pontba meredt maga elé. Az éjjel rám törő ismerős érzések
most újra a hatalmukba kerítettek. Úgy éreztem azonnal zokogni kezdek, ha
megszólal és képtelen leszek beszélni vele.
-Szia. -ez
az egyszerű szó hirtelen csúszott ki a számon, mégis minden indulatom benne
volt.
Hangomra
összerezzent, jeges szemei azonnal az enyémeket keresték. Egy pillanatig
félelmet véltem felfedezni tekintetében.
-Szia.
-mosolya furcsa volt, mintha belelátna a fejembe és tudná, mi bánt- Hogy
aludtál?- felállt és felém sétált.
-Én...jól.
-elmosolyodtam, de elég hidegre sikeredett. Látszott rajta, hogy más választ
várt.
-Bár
gondoltam rá, de nem volt szívem felkelteni. Az ágyon keresztbe feküdtél,
szinte alig hagyva nekem helyet, de sikerült odabújnom. -mikor elég közel volt
hozzám, végigsimított a hasamon és megpuszilta az arcom. Érintése áramütésként
hatott testem minden pontján. Végül nagyot nyelve megszólaltam.
-Kimi...-szürkéskék
szemei az enyémeket fürkészték, amelytől a lélegzetem is elállt. Nehezen, de
sikerült elszakítanom tekintetem, majd zavartan belekezdtem mondandómba. Vagy
most, vagy soha. Meg kell beszélnünk.- Én...tegnap megnéztem az
e-mailjeimet....és...-a padlót kezdtem bámulni.
-Láttam.
-szinte suttogott. Megint a szemébe néztem, most igazi fájdalmat láttam bennük.
Összevont szemöldökkel, értetlenül bámultam rá. Hát persze, az éjjel arra
sem volt erőm, hogy kikapcsoljam a laptopot. Szóval mindent tud. Állkapcsa
megfeszült, majd folytatta.- A cikket. -undorral az arcán ejtette ki a
szavakat.
-Kimi
én...-kezdtem halkan, de félbeszakított.
-Tudom!-
csattant fel hirtelen, majd kicsit meghátrált- Elcsesztem! Szólnom kellett
volna, hogy Jenni találkozót kért tőlem! De Lana...-széttárt karokkal egy
lépést tett felém-..kérlek higgy nekem, csak meg akarta beszélni, mikor viheti
el a porkkalai házban maradt cuccait. Eszembe se jutott, hogy újra...
Hitetlenkedve
felhorkantam, felgyülemlő dühöm egyre erősödött a hangommal együtt. Csak az
járt a fejemben, hogy perceken belül elveszíthetem őt.
-Ahogy az
sem jutott eszedbe, hogy nekem szólj róla! Ja, bocsi elfelejtettem, hogy Kimi
Räikkönen szabad életet él és nem kötelező megosztania a barátnőjével, ha a
volt feleségével találkozik! Akár meg is csalhatja vele! Arra nem gondoltál,
hogy ezt a sajtó egy békülős beszélgetésnek fogja tekinteni?! Mert a képek alapján,
eléggé annak tűnt!- szorosan összefontam karjaimat mellkasomon, úgy éreztem
darabokra hullok. A zokogás határán álltam.
-Lana ez
hülyeség! Mi az, hogy megcsalni vele? Megmondtam, hogy lezártam a házasságom és
nem is akarok hallani róla többé! A mondat melyik része nem elég érthető
számodra?- kezei ökölbe szorultak és csak kiáltozott- Különben sem várhatod el
tőlem, hogy minden egyes lépésemről beszámoljak!
Könnybe
lábadt szemekkel álltam előtte és mereven figyeltem, ahogy érzelmei
felülkerekednek rajta. Féltem, ha megszólalok, teljesen elveszti majd az eszét
és végképp nem lehet vele beszélni. Mégis rászántam magam.
-Te
emlegetted annyit, hogy őszinte kapcsolatot szeretnél!- a torkomban lévő
hatalmas gombóc miatt el-el csuklott a hangom- „Nyitott könyv vagyok előtted
kicsim, sosem lesznek titkaink.” -idéztem szavait kiáltva, széttárt
karokkal- Hát tessék! Itt az első!- könnyeim óriási gyöngyökben gurultak le az
arcomon. Pár halálosan hosszú másodpercig csendben figyelt, majd szóra nyitotta
száját, de én közbevágtam- Tudod mit? Igazad van. Már nem tartozol nekem
semmilyen magyarázattal. -elgyötört hangom suttogásnak hallatszott.
-Tessék?-
nem vártam meg, hogy ráeszméljen szavaim igazi jelentésére. Hátat fordítva neki
berohantam a hálóba és megpróbáltam minden cuccomat összeszedni, azonban
bőröndömmel csak az ajtóig jutottam. Forró tenyerei egy pillanat alatt a
karomra fonódtak, moccanni sem tudtam.
-Lana...-megpróbált
a szemembe nézni- ...kérlek...Mit tegyek, hogy higgy nekem? Téged szeretlek és
mindig szeretni foglak. -hangja lágyabb volt és könyörgő, de nem elég ahhoz,
hogy hinni tudjak benne. Bármennyire is akartam, egyszerűen nem ment.
-Csak hagyj
elmenni. -hangom elcsuklott, de újra felgyülemlő könnyeimet sikerült
visszafojtanom.
-Elmenni?
Lana te vagy az egyetlen nő az életemben, aki mellett valóban önmagam lehetek.
Most pedig azt kéred tőlem, hogy engedjelek el egy idióta, kitalált sztori
miatt?- tekintete elgyötört volt, kiszáradt ajkai hangtalanul mozogtak, mintha
folytatni szeretné mondanivalóját. Erősen behunytam a szemem és egy hirtelen
mozdulattal kicsusszantam karjai közül.
Remegve
léptem ki a folyosóra, ahol síri csönd fogadott. Könnyeim már megállíthatatlanul
patakzottak, a torkomban lévő gombóc miatt nyelni sem tudtam. Ösztönösen
menekülni kezdtem a lépcsők felé, hogy minél messzebb kerüljek Kimitől. Két
emelettel lejjebb zokogva dőltem neki a lépcsőház falának. Miért történik ez
velem? Szeretem őt! Szeretem! Kérdések százai jártak a fejemben. Szeretett-e
valaha igazán? Minden hazugság volt? Ha igen, miért? Miért Jennivel? Hogyan?
Mikor? ...sosem lesznek titkaink.”
-Hallgass!-
idegesen kaptam a fejemhez, eltakarva szemeimet- Hagyj békén. -ismételgettem
sírdogálva.
Nem tudom
hány percig ülhettem ott. Könnyeim hamar kiapadtak, már szinte csak hüppögtem.
Tudtam, egyedül nem leszek képes megérteni a dolgokat. Szükségem volt valakire,
akinek elmondhatom mi bánt és csak egyetlen személy társaságára vágytam, a
tesóméra.
(RORIK
SZEMSZÖG)
-Itt
maradhatok?- pillantott fel rám hosszú szempillái alól, melyek vizesen tapadtak
össze. Háta mögött a bőröndjét szorongatta, mintha élete függne tőle. Pár
perccel később elvonult a hálómba, azzal a jelmondattal, hogy most képtelen a
történtekről beszélni, de később mindent elmond. Egy hideg zuhany után,
felélénkülve tértem vissza, ő már a kanapén várt.
-Szóval mi
történt?- lassan odasétáltam és melléültem- Összekaptatok Kimivel?-
reménykedtem benne, hogy nincs igazam, de hiába.
-Hát...annál
egy kicsit több volt. -lesütötte tekintetét és a padlót kezdte bámulni.
-Bántott
téged?- hirtelen felkaptam a fejem és végigpillantottam minden testrészén.
-Nem.
-hangja elcsuklott és újra zokogni kezdett. Magamhoz öleltem és nyugtatásként a
hátát kezdtem simogatni, de ő csak sírt. Talán akkor láttam őt utoljára így,
amikor a Prue nagyi elhunyt. Gyerekkorunkban nagyon sok időt töltöttünk nála,
szinte már ott laktunk. Ő mindenre tudta a választ és azt is, hogyan vidítson
fel minket a legrosszabb pillanatainkban is. Lefekvés előtt mindig kakaót
csinált nekünk, s miközben kortyolgattunk barkochbát játszott velünk, amit
hatalmas nevetések követtek. Lana egyetemista évei alatt mély depresszióba esett
és minden áron haza akart jönni. Egy ideig fontolgatta, hogy feladja kitűzött
célját, de a nagyi hihetetlen varázserejével rávette, hogy maradjon és fejezze
be, amit elkezdett. Mindig azt hajtogatta, hogy sose hagyjunk félbe semmit. Ha
valami rosszul kezdődik, annál nagyobb az esélye, hogy jól végződjön.
A nagyi
emléke melegséggel öntött el, úgy éreztem, abban a pillanatban is velünk van,
azonban helyette nekem kellett cselekednem. Eltoltam magamtól zokogó testvérem
és szemébe néztem.
-Lana...el
kell mondanod mi történt.- Egy pillanatig hezitált, végül beszélni kezdett.
-Tegnap....amikor
megnéztem az e-mailjeimet, ráakadtam egy cikkre...-kezeit tördelve pillantott
fel rám, mintha egy gyerek lenne, aki tudja, hogy rosszat csinált-...és...azt
írták, Kimi újra összejött Jennivel. -összeszorította szemeit, majd hirtelen
hadarni kezdett- Óóó Rorik tudom, hogy nem kellene hinnem a sajtónak, de a
róluk készült képek és az érzéseim is azt sugallják, hogy minden igaz. Attól
félek, csak egy újabb futókapcsolatra volt szüksége és pont rám esett a
választása. Én...nem tudom mit tegyek.-arcát kezeibe temette, miközben kifújta
a benntartott levegőt- Nem akarom, hogy ez az egész igaz legyen.
-Jenni?
Jenni Dahlman?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel. Egy pillanatra meglepődtem
Lana válaszán, hisz a finn a legutóbbi beszélgetésünk során nem épp a legszebb
szavakkal illette volt feleségét. Pontosabban azt mondta, alig várja, hogy
végét érjen ez az egész elköltözősdi és végre elfelejthesse a házasságát.
Mindig tudtam, hogy gyakran kijön Kimin a finn hidegvér és embert nem nézve
akarja a maga javát, de ez egyszer képtelenségnek tartottam, hogy ilyen csúnyán
átverje a tesómat.- Szerintem hülyeség.
-Micsoda?-
dünnyögte a tenyerébe.
-Hogy újra
Jennivel kavar. Miért akarná újrakezdeni egy olyan nővel, aki szinte
tönkretette az életét?- vontam meg a vállam közömbösen, mire ő reménykedve
pillantott fel- Mutasd a fotókat. -nyomtam a kezébe az asztalon lévő laptopom.
Felsóhajtva gépeli kezdett, majd felém fordította. A képek láttán nevetni
támadt kedvem.- Egy puszi és egy ölelés? Lana ezt te sem gondoltad komolyan.-
kiábrándult arccal néztem rá.
-Én
csak...bepánikoltam -vonta meg a vállait- Mi van ha ez csak egy álca? Mégis
csak a volt felesége. -mutatott a képernyőre.
Egy
pillanatig tanulmányoztam a képeket.- Ő mit mondott?
-Először
azzal jött, hogy el kellett volna mondania, hogy találkozni fog Jennivel, a
Porkkalában maradt cuccai miatt... -miközben beszélt a nadrágjából kilógó
cérnaszálat tekergette.
-Ebben
igaza van. -bólintottam. Valójában azt hittem, hogy ezt már rég megbeszélték,
ugyanis nekem szót róla a finn.
-...aztán a
házasságukról kezdett hadarni valamit, hogy rég lezárta és hallani sem akar
róla,... majd közölte velem, hogy nem várhatom el, hogy miden lépését elmondja és
megmagyarázza...
-Te pedig
felkaptad a vizet és képébe vágva valamit, elrohantál. -fejeztem be
mondandóját.
-Valahogy
így,...de te is ezt tetted volna. -oldalra döntötte a fejét.
-Igazad
van.- nagyot sóhajtottam, majd pár percnyi csend után, magamhoz vontam és
átöleltem.
-Rorik most
mi legyen?- szinte suttogott- Olyan mérges vagyok rá.
Kezeim közé
vettem arcát kényszerítve, hogy rám nézzen.- Szereted őt?- szavaim hatására
könnyek gyűltek a szemeiben, de nem válaszolt- Szereted?
-Én...
nagyon, nagyon szeretem, de... -hangja elcsuklott az utolsó szónál, újra a
mellkasomba fúrta az arcát.
-Délután
beszélek vele. -jelentettem ki határozottan.
-Mi? Nem!-
riadtan pillantott rám- Ez...-újra lehajtotta a fejét és halkabban
folytatta-...nem akarom, hogy emiatt elrontsa a versenyét.
-Én még
mindig úgy gondolom, hogy nem hazudott és ha igazam van, akkor...
-Nem Rorik!
Nem erről van szó! Már az elején meg kellett volna beszélnie velem! Vagy csak
egyszerűen megemlíteni, vagy...- dühösen pattant fel mellőlem, majd járkálni
kezdett- Nekem ez nem megy...nem tudok hinni neki...egyszerűen nem...
-Az Isten
szerelmére Lana! Kimi maga mondta, hogy legszívesebben örökre elfelejtené azt a
nőt!
-Mondani
bármit lehet... -összefonta a karjait maga előtt.
-Igen és
tudom, hogy ez nyálasan hangzik, de ő a szívéből beszél. -jelentőségteljesen
néztem fel rá- Ahogy te is. Csak...egyszer láthatnád magatokat kívülről. Le sem
tagadhatjátok, hogy szeretitek egymást...és ha igazi amit érzel iránta, nem
állhat közétek a sajtó, sem a média bármelyik ága. -én is felálltam-
Lana...emlékszel Prue nagyi mit mondott?- könnyes szemmel nézett rám.
-Hogy soha
ne hagyjunk félbe semmit...-elmosolyogott, majd újra sírni kezdett- Ő mindig
tudta, mi a helyes lépés. Bárcsak itt lenne...-az ablakhoz sétált és a falnak
döntötte a fejét.
-Ne hagyj
félbe semmit,...vagyis ezt meg kell beszélned vele. -melléléptem és
nyugtatásképp végigsimítottam a karján.
-Mindig is
bennem volt a félsz, hogy egyszer szó nélkül itt hagy és vissza megy a
feleségéhez. Igen tudom...-intett csendre, mikor szóra nyitottam a
számat-...tudom és érzem, hogy szeret és én is őt, de Jennihez mégis más
érzelmek fűzték, hisz a felesége volt hosszú éveken keresztül. Tudtam, hogy
rendezték a kettejük viszonyát és mondhatni „barátok” maradtak, de...Rorik én
teljesen eltörpültnek érzem magam e mellett a nő mellett -szemeiben fájdalom
tükröződött, nem bírtam ki, hogy ne öleljem meg.
-Ide
figyelj. Én személy szerint nagyon büszke vagyok rá, hogy ilyen gyönyörű
testvérem van, és el sem tudom képzelni Kimi mennyire boldog lehet, hogy
megkaphat téged, mint barátnőt. -kezeim közé vettem arcát- Ezt nem így
terveztem elmondani, de már mindegy. A legutóbbi versenyen volt alkalmam
elbeszélgetni vele és valahogy szóba került Jenni is. -nagyot sóhajtva elhúzta
a száját- De a lényeg az, hogy mikor rólad kezdtünk beszélni, a finn le se
tudta vakarni a vigyorát. Csak mondta és mondta, hogy mennyire szereti benned
ezt meg azt. Hallgatni is jó volt. -szavaim hatására pici mosoly jelent meg
szája sarkában- De ha nem hallgatjátok meg egymást, ebből semmi jó nem fog
kisülni és lehet örökre megbánod, hogy hittél egy idióta újságcikknek. -mosolya
szépen lassan eltűnt és összevonta a szemöldökét.
-Én...- pár
pillanatig gondolkodott- ...most egyedül kell lennem. -hirtelen beszaladt a
szobába. Majd sportosan öltözködve tért vissza.
-A futás
nem old meg semmit. -karba tett kézzel figyeltem, ahogy felhúzza a cipőjét.
-De igen.
Segít gondolkodni. -tudtam, hogy onnantól bármit mondhatok neki, úgy is
önfejűen kifut a világból a saját gondolataival. Gyakran csinálta ezt otthon
is, ha valami bántotta, vagy át kellett gondolnia azt, egyszerűen lelépett az
iPodjával és mire csurom vizesen hazatért, mindent a helyére rakott a fejében.
Megállt a tükör előtt és összefogta a haját.
-Nem leszek
itthon mire visszajössz. -hátat fordítva neki a konyhába indultam, úgy sem
hallgat rám tovább.
-Csak add
le a kártyádat. -kiáltott utánam. Sóhajtva öntöttem magamnak kávét.
-Oké.
-Kérlek, ne
beszélj vele. -kérlelő pillantásával állt meg az ajtóban- Szeretném ha tiszta
lenne a feje a versenyen. Ez ráér...
-Persze egy
ilyen veszekedés után biztos, hogy tiszta fejjel fog versenyezni?- válaszul
elég csúnya pillantást kaptam Lanától. Belekortyoltam a kávémba, ami kicsit sem
esett jól, elfintorodva néztem a bögrémbe.- Ne aggódj, nem fogom megkeresni és
iderángatni, hogy beszéljétek meg. Felnőtt emberek vagytok, de remélem, hogy
helyes döntéssel jössz haza.
-Köszi,
hogy megérted és, hogy segítettél. -hirtelen a karjai között éreztem magam, a
szabad kezemmel én is átöleltem.
-Mindent
bele Jensonéknál. -enyhén elmosolyodott.
-Úgy lesz.
-bólintottam, majd becsukta maga mögött az ajtót.
Félig
megivott kávémat az asztalra tettem és ledobtam magam a kanapéra. Hogy lehet
ilyen fárasztó lelket önteni valakibe. Mikor becsuktam a szemem Sami képe
jelent meg előttem. Legszívesebben hazarepültem volna, hogy gratulálhassak az
én úszóbajnok kisfiamnak és karjaim között tarthassam Lilt is, de a munka az
munka. Nem sokára kezdődik az első szabadedzés, majd az időmérő és nekem ott a
helyem. Nehezen rávettem magam, hogy átöltözzek és a pályára induljak.
(LANA
SZEMSZÖG)
Tanácstalanul léptem ki a szállodából. A torkom
újra összeszorult a gondolattól is, hogy többé nem lehetek Kimi mellett. Talán
a hirtelen rám törő féltékenység miatt, mérgemben sok mindent vágtam a fejéhez,
de el kell ismernem, nélküle sosem voltam, és nem is leszek teljes egész.
Éreztem, hogy szükségem van rá és abban a pillanatban legszívesebben a
csapatánál vártam volna az edzés végét, hogy újra megölelhessem, de tudtam,
hogy én rontottam el mindent. Meg kellett volna beszélnem vele ott és akkor, és
most biztos nem itt állnék azon gondolkozva, mi lett volna ha... Talán igaza
van Roriknak, miért akarna Kimi hirtelen visszatérni az „előző” életébe, amiről
mindig szomorúan és megbánással beszélt nekem. Nem tudtam mi ütött belém, de
óriási lelkiismeret-furdalás kerített hatalmába, amiért nem bíztam benne és
azért is, mert hittem az általam jól kiismert sajtónak is. Nekem...csak
időre van szükségem. Könnyeim lassan folytak le napszemüvegem alól. Gyorsan
letöröltem őket, majd elindítottam a zenét és futni kezdtem. A parkolóban
néhány öltönyös férfi nézett felém, egyikük rám mosolygott, majd beszálltak egy
szürke Porschébe. Sanghajban az élet egy pillanatra sem állt meg. A parkban
mindenütt emberek nyüzsögtek, mégsem éreztem zsúfoltnak a helyet. Csak futottam
és futottam abban reménykedve, hogy a dolgok jobb irányba terelődnek és végre
minden a régi lesz köztünk.
