Iceman's paddock

13.fejezet
Sziasztok! :)
Először is bocsánatot szeretnék kérni minden kedves olvasómtól, mert nem hoztam friss részeket!
Tudom, hogy ez nem igazán mentség, de elég zsúfolt vagyok és leszek a következő hónapokban is... :/

Persze ez nem azt jelenti, hogy nem lesz friss!!! :)
Akkor a sztoriról. :D Most egy kicsit hosszabb részt hoztam, (kicsi kárpótlásul) mint a múltkor.
Nagy szeretettel köszöntöm az új követőimet, imádlak titeket!

Éééééésss, újra futamok!! :D Alig vártam, hogy végre megint hallhassam azokat elképesztő hangokat, tudjátok, amikor a nyál szinte csorog a szátokból és a Tv-t bámuljátok. :D

Nos kb így néztem ki, mikor meghallottam az új motorokat....

...és még sorolhatnám. Ha egy kicsit jobban fülelek, végül is semmi gond nem lenne velük., (ha nem tudnám milyenek voltak a tavalyi és az az előtti, és az az előtti, és az az előtti....dörgések -.-) Ezen mondhatni hamar "túltettem" magam, de az, hogy Ricciardo megküzd azért a rohadt helyért, ráadásul nem Vettel ellen, mégis elveszik tőle,...

...készen voltam! -.- Ráadásul Kimi... A lényeg, hogy újra jönnek, jönnek és jönnek! :D

Sok sikert BAJNOK!

Jó olvasást! :)

13.fejezet

(LANA SZEMSZÖG)

Mikor a fiúk visszatértek, Kimivel a csomagjainkért indultunk. Ő még a kocsinál maradt, „egy perc” jelmondattal, míg én megpróbáltam felvonszolni a bőröndömet a lépcsőn. Vagyis csak próbálkoztam volna, ugyanis épp összefutottam Ramival, aki rögtön elvette tőlem és felkísért Kimi szobájába. Odabent ismerős illatok fogadtak. Minden olyan...Kimis volt. Más szóval nem lehetett leírni. Az egyik polcon matchboxok sorakoztak, a másik könyvekkel volt tele. Az ágya mellett egy komód állt, felső fiókja félig kihúzva. Az egyik falat végig, hosszú gardrób foglalta el s az egyik sarokban autós magazinok hevertek. Látszott, hogy az ő birodalmába léptem be és ez nagyon is tetszett.

Miközben jobbnál jobb ételek készültek el egymás után, Paulával megállás nélkül sztorizgattunk a konyhában. Beszéltünk a múltról, a családomról és nagyon sok kérdése volt Kimiről és a mostani életünkről is. Észre sem vettem, milyen hamar elszaladt az idő. Odakint már teljesen sötét volt, a vacsorához már csak a csirkének kellett megsülnie. Kimi és Rami nem egyszer fordultak meg az asztalon lévő sütemények mellett.

Nem sokára hangos ajtócsapódás hallatszott, majd egy óriási „Szia mama!” kiáltással egy kisfiú jelent meg a konyhaajtóban. Érdeklődve pislogott rám nagy kék szemeivel, miközben Paula felé araszolt.

-Titus!- hajolt le mosolyogva unokájához, majd megpuszilta- Hol hagytad a tesódat?

-Anyával van kint, csak én gyorsabb voltam.- dünnyögte halkan, hogy én meg ne halljam. Csak nem fog itt egy idegen nő előtt ilyen dolgokról beszélni!

-Titus szívem, azért egy kicsit segíthettél volna!- érkezett egy női hang az előszobából, majd még egy szőkeség trappolt be hozzánk mögötte- megtippeltem- Kritiivel. A kezében egy óriási doboz és egy papírzacskó volt. Nagy sóhajjal a pultra pakolt, s kissé megdöbbenve pislogott rám, mikor észrevett. Mire körbenéztem a fiúk már sehol sem voltak.

-Kristii! Sziasztok!- hallottam meg Kimi hangját mögöttem, pár pillanat múlva már a derekamon éreztem a tenyerét is. Épp jókor!

-Sziasztok! Végre megjöttetek! A fiúk egész nap azzal nyúztak, hogy mikor jössz már.- forgatta meg a szemeit mosolyogva.

-Ööö...tudjátok, hogy béna vagyok ebben.- a tarkóját vakarva hol rám, hol Kristiire nézett- Lana, Kritii. Kristii, ő a barátnőm Lana.- laposan Kimire pillantott, majd kedves mosollyal felém lépett automatikusan kezet nyújtottam neki.

-Szia! Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. Kristii vagyok, Rami felesége.

-Lana Harvey. Én is nagyon örülök.- jó, ez könnyen ment, Kimi sógornője nagyon kedves nő és hamar megtaláltuk a közös hangot, de az ikrekkel való megismerkedéstől egy kicsit tartottam. -Kimiii!- kiáltott fel a két szőkeség egyszerre, mikor megjelentek újra a konyhaajtóban. Két oldalról átölelték Kims derekát.

-Srácok!- játékosan összeborzolta a hajukat, mire ők nagyfiúként kezet nyújtottak neki.- Te jó ég! Mekkorák vagytok! Mivel etetitek őket?- pillantott Kristii irányába felvont szemöldökkel.

-Te voltál itthon régen!- válaszolt az egyik szőkeség az anyja helyett, kissé összevont szemöldökkel. De édes! Mintha Kimit látnám durcásan.

-Igen! Mert már régen láttunk!- csatlakozott a tesója is. Olyan édesek voltak, ahogy ott álltak Kimi előtt és csak magyarázkodtak neki. Finnem arcán kedves mosoly jelent meg, látszott rajta, hogy rajongásig szereti a kölyköket.- De tök jó, hogy itt vagy!- lassú mosoly jelent meg kicsi arcán és újra megölelte Kimit.

-Igen, itt vagyunk.- pillantott rám biztató mosollyal- De most nem egyedül jöttem. Fiúk ő itt Lana.

Na jó, akkor vágjunk bele! Kimi tökéletesen leírta nekem a törpéket, így egy kicsivel előrébb jártam az ismerkedésben. Csak abban kellett egy kis segítség, melyikük melyik rosszcsont. Miután Paula elmondta nekik, ki is vagyok én igazából, Titus rögtön lezárta a beszélgetésünket egy gyors sziával és azzal, hogy elárulta a teljes nevét. Justuu viszont mosolyogva tett fel ezernyi kérdést, mintha már jó haverok lennénk évek óta. A két fiú teljes ellentéte volt a másiknak, de mikor Kimiről kérdeztem őket egyszerre szerettek volna válaszolni. Titus is kezdett feloldódni és egyre többet kotyogott bele tesója mondandójába.

-Kimi tényleg hoztatok nekünk ajándékot?- pislogott Justuu Kimi felé. Erre a kérdésre Titus szeme is felcsillant.

-Ezt honnan vettétek?

-Hát Lana mondta.- forgatta a szemeit Titus, mintha ez olyan nyilvánvaló lett volna.

-A kis árulkodós.- vigyorodott el szexi, fenyegető pillantással. Szinte hiányérzetem támadt, olyan régen lehettem kettesben bele.

-Fiúk, vacsora! És ne követelőzzetek!- szólt közbe Kristii.

-De csak megkérdeztem.- vonta meg a vállát Justuu. Mindenki az asztalhoz sietett, amely tömve volt a finomabbnál finomabb kinézetű ételekkel és az illatuk....

-Hát most úgy gondoltam, csak magunkat hozom ajándékba.- húzta a kicsik agyát Kims óriási vigyor mellett.

-Nagyon vicces...-sóhajtott fel komoly arccal Titus.

-Úú..úgy látom valakinek nincs jó kedve.

-Csak korán kelt.- csóválta a fejét Rami- Olyan mint én. Ha nincs alvás, nincs jókedv. Igaz fiam?

-Isten őrizz! Belőled egy is elég.- röhögött fel Kimi, mire gyilkos pillantás kapott bátyjától, de Justuu felnevetett- Ne hallgass apádra! Kicsit zizi szegény.

-Ez igen! Két sértés tíz másodperc alatt! Hiányoztál öcsi.-bólintott Rami elismerőn. Paula mosolyogva sóhajtott egyet, miközben a fejét csóválta.

-Tudtam én!- veregette meg Kimi a tesója vállát- De visszatérve az ajándékra! Azt hiszem mégis akad valami apróság. A baj csak az, hogy fogalmam sincs merre, mert nagyon sok táskánk van.- nézett kétségbeesetten a fiúkra. Szinte tátott szájjal bámulták Kimit. Megzabálom őket!- De Lana tutira tudja!- közelebb hajolva suttogott feléjük, miközben rám mutatott. Tudtam, hogy csak azért csinálja, hogy jobban megismerjük egymást a törpékkel.- Szóval vacsi után tőle kell megkérdeznetek.- Onnantól fogva mindketten a tányér fölé hajolva próbálták, minél hamarabb eltüntetni a vacsorát. Nagyon jó hangulat vett körül minket. Örömmel beszéltem a családomról is, és mikor rákérdeztek, szó szerint Kimivel ketten meséltük el, hogy is találkoztunk. Lássuk be, tényleg viccesnek tűnt, hogy a nagy Iceman épp egy fotográfusba botlott bele....de milyen jó, hogy megtörtént!

-Ó igen. Végre.- tromfolt be Kims bezárva maga mögött az ajtót, majd szexi mosollyal felém indult és magához húzott.

-Csak nem magányra vágysz?

-Ennyire látszik?- mormogta a hajamba, s finom csókkal a nyakamhoz hajolt- Anyáék kikészítenek a kérdéseikkel.

-Hiányoztál nekik.- kezeim közé vettem arcát és a szemébe néztem- Kimi, annyira boldog vagyok, hogy eljöhettem veled. Szinte otthon érzem magam.

-Na ezt akartam hallani.- féloldalas mosoly kúszott az arcára- Mondtam, hogy anyától nem kell tartanod, és Titussal sem lesz semmi gond, csak ő nehezebben ismerkedik.

-Olyan édesek.

-Csak ezt meg ne hallják tőled, mert ők igen is „nagy fiúk” már, és kőkemények.- kuncogott fel- Láttad volna anya mit kapott tőlük legutóbb, mikor lecukizta őket.

-Képzelem.- mosolyodtam el- Rád pedig úgy néznek, mint valami istenségre.

-Még szép! Szerinted kitől tanulnak annyi klassz dolgot?- vigyorgott elégedetten.

-Ó...Mr. Ego. Meg a rosszaságot is.

-Ááá...azt csakis Rami taníthatja nekik.- felvont szemöldökkel mosolyogtam rá, olyan lelkesen mesélt a fiúkról, mindig öröm volt hallani- Titus ugyanaz, mint Rami volt. Láttad azt a pukkancs kis fejét?- grimaszolt viccelődve- Nem ilyen ám. Általában le se lehet őket lőni, annyit dumálnak.

-Lassan megismerkedünk. Már most imádom őket,...mert nagyon hasonlítanak egy bizonyos szőke finnre, aki elég közel áll a szívemhez...-mosolyogva a hajába túrtam, mire tenyerei már felfedezőútra indultak a felsőm alatt.

-A mázlista.- súgta rekedtes hangon, amitől a hideg futkosott a hátamon. Mohón ajakira vetettem magam, mintha egész nap erre vártam volna.

-Kims...-suttogtam két csók között, de képtelen voltam elválni tőle.

-Hmm?

-Odalent hiányolni fognak.

-De csak pár perce jöttünk fel.- vonta meg a vállát.

-Igen, de ha így folytatjuk egy órán belül sem jutunk le...és a fiúknak ajándékot ígértünk.- kuncogtam fel, majd kicsusszantam karjai közül.

-Lassan elvonási tüneteim lesznek.- lépett utánam, s lendülettel rácsapott a fenekemre, mikor lehajoltam az utazóhoz, hogy előhalásszam a fiúk ajándékát.

-Kétlem bajnok. Este pótolunk.- mosolyogva ajkaihoz hajoltam.

-Úú...ne is mondd!- ráncolta a homlokát egy ujjal rám mutatott miközben szexi vigyorral az ajtóig hátrált. Gondolni sem mertem rá, mit eszelt ki estére.

(KIMI SZEMSZÖG)

A konyhában teljes női övezetbe kerültem, ugyanis a tesóm a fiúk kérésére lelépett a cukrászdába.

Na nem mintha itthon nem lett volna elég süti, ők krémest kívántak. Végül is az ilyen családi összejöveteles napokon mindent lehet. Gyorsan kislisszoltam a helyiségből mielőtt még valamilyen konyhai feladatot sóztak volna rám. A két törpe épp a TV-t bámulta a nappaliban.

-Mizu srácok?- helyezkedtem közéjük a szőnyegre.

-Semmi.- Titusnak egy cseppet sem volt jobb kedve. Nem értettem a kölyköt máskor mindig pörög.

-Justuu mi baja ennek a méregzsáknak?- magamhoz vonva összeborzoltam a haját és csikizni kezdtem a kis durcást, ez mindig beválik náluk.

-Nem tudom.

-Kimi ne máááár!- fickándozott nevetve- Olyan izé vagy!

-Mizé?- engedtem el kuncogva, gyilkos pillantást kaptam tőle, miközben rendbe rakta a séróját.

-Hé...még nekem se mondod el mi bajod?- pillantottam rá meglepetten. Titus néha csak nekem, vagy az apjának nyílt meg és ez nagyon jól esett. Kissé elhúzta a száját, majd pár pillanat múlva közelebb jött és halkan beszélni kezdett.

-Lana....- elfordította tekintetét és kissé elgondolkodott-...most már mindig jönni fog veled?- Meglepetten pislogtam rá. Nem értettem ez, hogy függhet össze a rosszkedvével.

-Ömm....igen, Lana a barátnőm.- automatikusan elmosolyodtam.

-Tudom. Apa mondta. Meg azt is, hogy mos már lehet, hogy levesebbet jössz haza.- félénken pillantott fel rám. Ó, szóval ez a gond. Titus mindig is ragaszkodó típus volt és ezt a bátyám is tudja. Mert, ha sokáig nem voltam itthon és nem láthattak, utána rögtön kétszer annyi időt kellett a srácokkal töltenem. Tökéletes kikapcsolódási lehetőség velük szórakozni főleg, ha beszabadulunk a saját kis garázsukba és alakítunk valamelyik gépen. Mindig is imádtam tanítgatni őket, de persze csak akkor, ha megkértek rá. Ramival semmiképp sem akartunk rájuk erőltetni semmilyen motor- vagy autósportos témát attól, hogy mi szeretjük, de hát csak Räikkönenek és egy idő után maguktól kezdték kérdezgetni a dolgokat. De Rami mégis mi a francnak tömi a gyerekek fejét hülyeségekkel? Titus így persze, hogy nem akarja megismerni Lanát. Akiről most azt hiszi, hogy olyan mint Jenni volt. Ő nem nagyon rajongott a családi programokért így gyakran utaztunk el Finnország helyett kettesben valahová. Ezért teltek el újabb hetek úgy, hogy a családom felé se néztem. Egy idő után a srácok is rájöttek erre és milyen következtetést von le egy gyerek ebből? Ő a hibás mindenért!

-Mi? Ez nem igaz!- csóváltam a fejem összevont szemöldökkel- Tudjátok, hogy kevés időm van a versenyek miatt, de ha hazajövünk, Lanával minden buliban benne leszünk.

-Komolyan? Még gokartozni is jön velünk?- kérdezte Juu vigyorogva.

-Simán. A bátyja is sokat kartozott.- mindketten vigyorogva, tátott szájjal bámultak rám. Titusnak egyre jobb kedve lett és egyfolytában kérdezgettek. Lana tényleg mondta, hogy szeretné látni a fiúkat a pályán, s miután ezt megemlítettem, teljesen bezsongtak.

-Hahó, mi folyik itt?- hallottam meg az említett hangját mögülem. Mosolyogva mellénk lépett, majd ő is törökülésbe helyezkedett.

-Nézzétek, mit találtam.- mosolyodva a fiúk felé nyújtott egy-egy ajándéktáskát, amibe mindketten vigyorogva pillantottak bele. Lana cinkosan rám mosolygott. Egy jó nagy adag édesség mellé vettünk nekik pár matricát a gépekre és sisakjaikra.

-Aztaaa! Nézd Titus ez olyan, mint amelyik Kimi KTM-én van!- tolta oda tesója arcába.

-Ja, tényleg. Fúú...ezt nézd!- húzott elő izgatottan egy zöld, lángoló halálfejeset- Tutira ide ragasztom majd a sisakon.- mutatott a homloka fölé. Végignéztük az összes matricát, közben ők el is tervezték, melyiknek hol lesz a helye. Nagyon jól elvoltunk, Lanát is bevonva beszélgetésünkbe. Végül még egy-egy puszit nyomtak barátnőm arcára az ajándékért.

Őszintén? Kicsit én is féltem, hogy szemtől szembe mégis milyen reakciót vált ki Lana a családomból. Bár engem az első pillanatban elbűvölt, nem lehettem biztos benne, hogy itthon mi fogad minket. De nem tévedtem, anya szinte elájult örömében, mikor észrevette, hogy nem egyedül jöttem és végül a fiúk is egyre jobban kezdték megkedvelni őt. Mosolyogva néztem, ahogy Juu és Titus az asztalnál ülve fülig habosan tolják be a sütiket egymás után. Lana rögtön le is hozta a gépét és kattintott párat.

-Te jó ég! Teljesen kibuktam.- hasalt mellém az ágyra, fürdés után. Egy francia bugyi és egy póló volt rajta. Nem rossz párosítás.

-Nem csodálom. Hosszú volt ez a nap.- fölé hajolva arrébb söpörtem a haját a nyakáról és belecsókoltam. Istenem ez a finom illat!

-Mmm....Kims.- dünnyögött halkan a takaróba. Formás feneke szinte mágnesként vonzotta a tenyeremet. Felém fordult és a szemembe nézett, majd tarkómnál fogva magához húzott egy csókra.

-Igen?- mosolyogtam ajkaiba, fölé gördülve.

-Mintha valamit félbe hagytunk volna vacsi után.- simított végig a hátamon a póló alatt, egyre nagyobb kívánalmat ébresztve bennem. Válasz helyett szenvedélyesen ajkaira vetettem magam. Ugyan azok az érzések öntöttek el, mint mikor először érintettem őt, de most sokkal több vággyal. Gyengéd mozdulataitól birtoklási vágyam csak nőtt. Ha akartam volna sem tudtam volna leállni. Minden porcikáját érezni akartam, édes illata teljesen elvette az eszemet. Ruháink pillanatokon belül eltűntek, s már az édes gyönyör felé hajszolva egymást csókoltam, ahol értem.

Ӝ

Egy gyors reggeli után úgy döntöttünk kinézünk a temetőbe apához. Rég voltam már és szégyelltem is magam miatta, de sajnos alig lehetek itthon. Lanával beugrottunk a virágboltba egy csokor fehér rózsáért is, amit apa vett anyának mindig, így megszokásból mindenki azt visz a sírjához.

Hát itt van. Nehéz szívvel álltam meg apám sírja előtt.

-Már három éve.- sóhajtottam fel a dátumot bámulva, Lana mellém lépett és összekulcsolta ujjainkat.

Mintha csak most ment volna el. Jóízű nevetése még mindig a fülemben csengett, mikor büszkeséggel a szemében megveregette a hátamat és gratulált a VB címemhez. Sosem felejtem el azt az érzést, amikor a családom elé állva végre kimondhattam: Sikerült! Elértem oda ahová mindig is szerettem volna, a királykategória csúcsára, de ezt mind nekik köszönhettem. Apa mindig is hitt bennem és a tesómban anyával együtt, ők voltak kint velünk naphosszat a kartpályán, ők biztattak minket a versenyek előtt, és ők állítottak talpra a nehéz időszakokban is. Nagyon hiányzott apa jelenléte. Hogy elsüssön pár viccet, amikor bemutatom nekik Lanát és lássa, milyen boldog vagyok most. Bánatosan pillantottam Lanára, aki szinte ugyanazzal az arckifejezéssel bámulta a sírfeliratot mellettem. Bár ismerték volna egymást. Mintha megérezte volna, hogy rá gondoltam, hozzám bújt és oldalról átölelt. Felsóhajtva pusziltam bele a hajába, szinte nyugalmat sugárzott felém.

Hazafelé apáról kérdezett. Meglepően boldog emlékekkel meséltem neki róla. Arra számítottam, újra felerősödik a hiányérzet, ami halála után szinte felemésztett, de e helyett a régi mosolygós apámat láttam magam előtt. Mintha még köztünk lenne és a tegnap történt dolgokról beszélgetnénk.

Ӝ

-De...mamaaa!- mikor beléptünk egyből a törpék hangja csapta meg a fülemet. Tényleg! A grillezés! Rami mondta is, hogy dél körül jönnek. A konyhában csak anya volt a fiúkkal, épp a bepácolt húst vette elő.

-Várjatok egy kicsit! Apátok mindjárt jön.

-Sziasztok fiúk!- mosolyodott el Lana, majd anya mellé lépett- Mit segítsek?

-Hát szívem, még nem nagyon tudsz. Épp most mondtam Tituséknak, hogy amíg nincs zöldség, nem tudjuk megcsinálni a nyársakat.

-Szólhattál volna, hogy nincs itthon zöldség. -vontam föl a szemöldököm- Úgy is a városban voltunk.

-De akkor jutott eszembe, mikor elmentetek.- préselte össze ajkait- Mindegy, Ramiék mindjárt itt vannak.

Úgy is lett. Pár perc múlva vissza is értek a tesómék. A fiúk alig várták, hogy anya megmossa a szükséges dolgokat. Két oldalról dirigáltak Lanának, hogy mit is húzzon a nyársra a hússzeletek közé. Észre sem vettem, hogy majdnem vigyorogva figyelem őket, viszont anyának feltűnt. Miért is ne. Somolyogva pillantott rám, nem is akartam tudni, mi járhat a fejében. Inkább kisétáltam és nekiláttam beizzítani a grillezőt.

-Na. Pont ezért jöttem én is.- lépett ki hozzám Rami.

-Már megvagyok.

-Te figyelj már Lana titokban óvónő vagy mi?- kuncogva a kezembe nyomott egy sört és leültünk.

-Miért?- vontam föl a szemöldököm.

-A srácok tök jól elvannak vele.

-Ja, neki is van egy keresztfia. Imádja őt is.- mosolyodtam el. Lana legalább olyan lelkesedéssel mesélt nekem a kisfiúról, mintha a kisöccse lenne. Beszélgettünk még egy kicsit a srácokról, majd csendben iszogattuk tovább a sörünket. Jó volt újra abban a kertben ücsörögni, ahol felnőttünk.

Nemsokára csatlakozott Lana is, egy tálca üvegpohárral és innivalóval. Lassan minden készen állt, hogy elkezdjünk sütögetni, egyedül Kristiit vártuk még, mert haza kellett ugrania valamiért. Rami megállás nélkül faggatta Lanát mindenféléről

-Akkor hol van?- kiáltott vissza az ajtóból Titus.

-Mondtam, hogy a garázsban a polcon. Szólj apának, hogy vegye le.- jött a válasz anyától.

-Apa ideadod a tollasütőket?- sunyi mosollyal felénk indult.

-Gyere kölyök odaadom én.- épp a tűzzel küszködtem, de jobbnak láttam inkább Ramira hagyni. Úgyse sok mindent csinált eddig. A garázsban még nekem is nehéz volt hozzáférni a dolgokhoz, nemhogy anyának vagy a fiúknak. Lehalásztam a poros tollasütőket a polcról.

-Labdátok van hozzá?

-Ööö...szerintem nincs.- húzta be a nyakát vigyorogva. Mosolyogva megcsóváltam a fejem.

-Akkor nézd meg a legfelső szerszámos fiókban. Ott lennie kell egynek.

-Kimi játszunk majd egyet?- nézett rám csillogó szemekkel.

-Persze. De előbb keresd meg Juut.- kicsit szétnéztem még a garázsban, Ramival szokás szerint majdnem minden szükséges alkatrészt megtaláltunk a régi crossaink felújításához. Szinte alig kell majd vennünk valamit. Imádtuk ezeket a gépeket, ha csak tehettük a közeli pályán nyúztuk őket. Most a srácokon a sor. Egy kis szerviz és újra a régiek lesznek. Csendben nézegettem az alkatrészeket, miközben valahogy elég közel kerültem az ajtóhoz, hogy halljam Lanáékat.

-Ügyetlen voltál, vagy az öcsémmel verekedtetek?

-Verekedtünk, és én győztem.- kuncogott fel Lana. Mosolyogva felvontam a szemöldököm.- Csak elvágtam reggelikészítés közben.

-És milyen a tesómmal egy házban? Tényleg..már együtt laktok?

Rami kérdésére felkaptam a fejem. Már vártam, mikor kérdezi meg valaki tőlünk, de arra számítottam, nekem kell majd válaszolnom. Lélegzet-visszafojtva hallgattam, Lana mit válaszol.

-Nagyon jól megvagyunk...ha úgy vesszük, így is, úgy is együtt utazunk és keveset vagyunk otthon...de még nem költöztünk össze.- kuncogott fel. Hallottam a hangján, hogy zavarban van. Épp ideje volt, hogy én is bekapcsolódjak a beszélgetésbe. Zsebre dugott kézzel kisétáltam, mintha semmiről se tudnék és Lana mellé ülve, védelmezőn átkaroltam a vállát. Valamiért úgy éreztem, ki kell állnom mellette.

-Merre jártál?- pislogott fel rám mosolyogva.

-Csak szétnéztem a garázsban, mi kell még a mocikhoz. Megoldható a dolog.- pillantottam a tesómra. Szuper témaváltás.

-Akkor csak a szokásos dolgokat kell megvennem. Olaj, gyertyák stb...

-Ja.

-Na jó, tárgyaljátok csak a gépeket. Addig meg nézem kell e segítség odabent.- állt fel Lana. Miközben elhaladt mellettem végigsimított a mellkasomon és a vállamon. Ez volt az, amit nem kellett volna, mert eredményeképp gátlástalanul kezdtem bámulni formás fenekét, míg be nem sétált a házba. Persze a srácoknak beígért tollasmeccs sem maradhatott el. A nyertes velem küzdhetett meg, de nem tudtam, mire vállalkoztam. Anyáék végig rajtam nevettek, ahogy a labda után szaladgálok, Justuu pedig csak azért is hosszúakat ütött. Na szép, mondhatom! A saját keresztfiam sem áll mellém. Persze ő nyert, de jutalmul még a lábánál fogva felcsüngettem. Csak a kutyával nem számoltam. Ajax azonnal felkapta a fejét a gyerekvihogásra és nekifutásból ágyúgolyóként csapódott közénk, mire a fűben kötöttünk ki. Imád a srácokkal játszani.

Vacsora közben sokat nevettünk. Újra előjöttek a gyerekkori sztorik, amiket nem lehet abbahagyni. Anya párnákkal és plédekkel tért vissza a házból, mert a levegő kezdett lehűlni. Lana felhúzta a lábait, ránk terített egy plédet és nekem dőlt. Finom illata rögtön az orromba kúszott, mire automatikusan átöleltem és megpusziltam a haját.

-Naa anyaa...-nyávogott Titus Kristiinek, mikor indulni akartak.

-Fiam nagyon késő van, holnap még átjövünk.

-De ne már! Még egy kicsiiit!- kezdte rá Juu, nagyokat pislogva. Mosolyogva figyeltem őket. Nagyon profin tudnak hatni az emberre, mikor előveszik a kérlelő arcukat.

-Nézd csak hány óra?- mutatott az órára Kristii- Mindjárt kilenc. Apa az mondta holnap is jövünk. Na nyomás a pulcsikért!

-De...-ajkuk kezdett lefelé görbülni.

-Holnap még többet játszunk jó?- Lana mosolyogva hajolt le hozzájuk. Nagy nehezen, de beleegyeztek az indulásba. Már mind a ketten fáradtak voltak és nyűgösek. Ennyi futkározás és játék után, nem is csodáltam. Lanával igazán jól összebarátkoztak, bár ezen nem csodálkoztam, elképesztően bánik a gyerekekkel.

Rami kérdése többször is eszembe jutott az este folyamán. Talán igaza van Lanának, így is, úgy is együtt vagyunk, de végiggondolva számomra ez nem igazán tünteti fel komolynak a kapcsolatunkat. Szeretem őt és nem akarom megint elcseszni s dolgokat. Az múltammal nekem kell megküzdenem, nem hagyhatom, hogy még egyszer kihasson a mostani életemre és ehhez újabb lépéseket kell megtennem. A következő pedig az, hogy magamhoz költöztessem életem nőjét. Kicsit furán éreztem magam, hogy erre pont a bátyám nyitotta fel a szemem, de hálás voltam neki ezért és a családomnak is, hogy az első pillanattól úgy kezelték Lanát, mint az én részemet.