Sziasztok! :)
A mai fejezetet holnapra terveztem a verseny és az idény zárására. :( De valószínűleg Vettel marad poleban, így a szokásos verseny elé nézünk. :) Óriási grat és elismerés neki, mert (persze Kimi után :P ) ő az aki teljesen ott van minden szempontból! :D ( Őszintén? Nem hittem volna, hogy esőben is ekkorát robbant majd! :D )
Remélem, nem csalódtok nagyot Kimi nagy kérdése kapcsán! :P
Jó olvasást!
ui.: Köszönöm, hogy egyre többen csatlakoztok hozzám és olvassátok a blogom! :*
9.fejezet
„Enyhén zihálva ültem fel, s mosolyogva
pillantottam vissza szintén szapora légvételű finnemre. Kielégült vigyorral
nyújtózott egyet, majd a karomnál fogva visszahúzott és a mellkasára vont. Vártam,
hogy megszólaljon és végre beavasson abba a bizonyos dologba, amiről egész nap
hallgatott. E helyett egy teljesen váratlan kérdéssel jött.”
-Mit szólnál hozzá, ha jövőhéten kihajóznánk?-
kérdezte hirtelen, hallottam a hangján, hogy mosolyog. Kíváncsian pillantottam
fel, majd szorosan magamra tekertem a lepedőt és törökülésbe helyezkedtem, mint
a gyerekek. Na ebből mi fog kisülni? Ő is feljebb ült, s a karjára
támaszkodott.
-A múltkori sörözésen Nico felvetette, hogy
szeretné elvinni Vivet egy kis kiruccanásra, aztán Sebnek is eszébe jutott,
hogy kissé elhanyagolja Hanaht....-mosolyodott el féloldalasan, a lepedő
gyűrődéseit igazgatva-...és semmi ötletük sem volt, a helyet illetőleg, én
pedig amúgy is terveztem egy kis pihenést veled...
-Így felajánlottad, hogy hajózzunk ki együtt.-
fejeztem be mondatát mosolyogva. Bólintott egyet és mosolya tovább szélesedett.
Pár nap csak Kimivel, elfelejtve a világ minden gondját? Ebbe az ötletbe
gondolkodás nélkül, bármikor beleegyeztem volna. Szóval ezért volt ennyire
feldobva. Az igazat megvallva én már arra számítottam, hogy nevetve
bejelenti, a Red Bulltól kapott ajánlatát. Ne fantáziálj, lehet nem is ő
kapta! Aggasztó gondolataimat elhessegetve, finnem jövőheti tervére
próbáltam koncentrálni.
-Nos? Mit szól hozzá Ms. Harvey?- kérdezte kicsit
komolyabb arckifejezéssel, miközben a combomra simította egyik tenyerét-
Esetleg, ha az ideje engedné,....-lassan végighúzta ujjait az oldalamon
visszafektetve maga mellé, majd fölém gördült- ...beleegyezne, hogy egy őrülten
szerelmes pasi magával vigye önt egy hajóútra, melyen minden kívánsága
teljesülhetne?
-Minden?- megnyaltam alsó ajkam, miközben
végigsimítottam tarkóján.
-Ó te telhetetlen nőszemély!- csóválta a fejét
vigyorogva. Fürge ujjai egy pillanat alatt ismét a derekamon munkálkodtak, s csiklandozni
kezdett.
-Mondja az, aki mosoly nélkül lép fel a dobogó
bármely fokára.- nevettem fel a karjai között fickándozva.
-Még szép! Másodiknak lenni a legrosszabb. Amikor
tudod, hogy te vagy az első, aki vesztett.- húzta el a száját kissé. Imádtam versenyző
énjét, aki bármit megtenne a győzelemért és addig harcol, míg el nem éri azt.
-Ugye tudod, hogy én akkor is büszke vagyok rád.-
mosolyogva az orrához érintettem az enyémet.
-Köszönöm Lanám...- szemeiben hála
tükröződött-...hogy mellettem vagy...mindig.- lustán elmosolyodott, lágy
csókjaival nyomatékosította szavait. Tökéletes pillanatunknak gyomrom korgása
vetett véget. Kimi kissé eltávolodott, s mikor tekintetünk találkozott,
egyszerre törtünk ki nevetésben. Boldog voltam. Nagyon boldog, hogy mellette
lehetek és minden rendeben van köztünk.
-Rendeljünk valamit.- kikászálódott mellőlem és
felkapta boxerét. Pár pillanat múlva egy kis füzettel tért vissza.
-Felolvasod?- kényelmesen mellébújtam és a vállára
döntött fejjel figyeltem az étlapot. Felsorolta a rendelhető ételeket, de
képtelenek voltunk dönteni, így egy helyi étteremre esett a választásunk. Kimi
hosszasan tárgyalt Markkal, hogy lemondja mai edzését, míg én egy hideg
zuhannyal próbáltam lehűteni magam. Teljesen felpörögtem a jövőheti lazítós ötlete
miatt. Már önmagában az elég volt, hogy végre csak együtt lehetünk, nemhogy
távol a médiától! Szinte vigyorogva léptem a szekrényünkhöz egyetlen
törölközőben, amit persze a világ minden kincséért sem hagyott volna szó nélkül
drága finnem. Szótlanul mögém lépett és megpuszilt, majd közölte, hogy várjam
meg az öltözéssel, míg lezuhanyzik. Mi lesz itt? Mosolyogva bólintottam,
majd visszatértem a nadrágjaim tanulmányozására. Sosem töltök sok időt a
szekrényem előtt, de amikor Kimivel készülök valahová, hirtelen semmim sincs,
amit felvehetnék. Kétségbeesetten pillantottam először a jobb, majd a bal
kezemben lévő nadrágra, mikor kinyílt a fürdőajtó és egy szőke istenség sétált
ki rajta. Mellém lépett és elővett egy farmert egy krémes inggel, majd óriási vigyorral
az ágyra dobta. Néha szeretnék férfi lenni! Irigykedve pillantottam rá, a
nadrágokat szorongatva.
-Vedd fel azt a csinos feketét.- nevetett fel
arckifejezésem láttán. Egyik törölközőt a derekára csavarta, míg egy másikkal a
haját törölgette. A látványtól nyelnem kellett egyet.
-Tessék?- pillantottam rá zavartan.
-Azt ott.- mutatott rá egy testnadrágra a polc
alján.
-De csak miattad...- sóhajtottam fel színpadiasan,
valójában örültem neki, hogy az általa kiválasztott ruhában megyek...komolyan,
mint egy gyerek.
(KIMI SZEMSZÖG)
Élvezettel pillantottam végig barna szépségemen.
Nyálcsorgatóan szexi felsője csak egyik vállát takarta el, mely akaratlanul is
odavonzotta a pillantásom, és hát a feneke......gyorsan elkaptam tekintetem és
az ingem után nyúltam, mielőtt kísértésbe esnék és végleg búcsút mondhatnánk a
vacsorának. Mosolyogva gomboltam be az ingem, miközben újra felé kalandozott
tekintetem. Nála szebbet álmodni sem tudtam volna.
-Mi az?- pillantott rám mosolyogva a tükörből.
Kezei megálltak a művelet közepén...azt hiszem épp sminkelt.
-Semmi...-csóváltam a fejem vigyorogva, többet nem
tudtam kinyögni.
-Már megint kezdődik?- mosolyodott el féloldalasan,
miközben összehúzta szemeit.
-Mi?- kuncogva léptem közelebb és hátulról
átöleltem. Édes illata teljesen megrészegített. Azonnal letette, ami a kezében
volt és mellkasomnak dőlt.
-A titkolózós mosolygás.
-A micsoda?- értetlenül pillantottam rá, nagyon is
tudtam, miről beszél. A nap folyamán számtalanszor megkérdezte jó kedvem okát,
de eszem ágában sem volt elárulni neki a tökéletes pillanatig. Imádtam a
kíváncsi énjét, aki mindenről tudni akar egy keveset, főleg ha az őt is érinti.
Tudtam, hogy örülni fog egy kis lazításnak ennyi kemény nap után, nekem is
nagyon távolinak tűnt alig egy héttel ez előtti otthonlétünk emberek nélkül.
Jól esett, hogy hosszú hónapok, évek után végre egy olyan ember van mellettem,
akinek a puszta jelenléte is megnyugtat, szinte természetes volt, hogy Lana a
közelemben van és az enyém.- Nem titkolózom...emlékszel?- észre sem vettem mit
mondtam, csak utána jutott szembe veszekedésünk. Mosolyom lassan elpárolgott és
rákaptam a tekintetem. Komolyan pillantott rám, amitől legszívesebben
visszaszívtam volna mindent. Épp meg akartam szólalni, de ő megelőzött.
Megfordult ölelésemben és körém fonta karjait.
-Pedig néha a titkok felderítése változtat meg
mindent a jobb irányba.- tekintete ellágyult és mosolyogva a mellkasomra
hajtotta fejét. Értetlenül bámultam magunkra a tükörben. Azt hittem az imént,
újra egy kellemetlen szituáció vette kezdetét, ami apró veszekedésbe torkollik
majd, újra az én hibámból. Erre most meg ölelést kapok? Pár pillanat múlva
hirtelen tört rám a felismerés. A titkok változtatnak a jobb irányba? Ő is a
múltkori veszekedésre gondolt, de a jó oldalára. Azóta, a kapcsolatunk még
jobban megerősödött, hisz ez volt az a dolog, ami felnyitotta a szemem, milyen
kincset tartok a kezemben és mindent megtettem azért, hogy így is maradjon.
Elmosolyodtam és magamhoz ölelve megpusziltam a fejét.
-A lehető legjobba.- suttogtam mámorító illatú
hajába, majd minden érzelmemet belesűrítve megcsókoltam.
(LANA
SZEMSZÖG)
Nem is én lennék, ha nem felejtettem volna el kikapcsolni
az ébresztőmet. Előző nap jól jött ugyan, de most legszívesebben földhöz
csaptam volna. Hiába próbáltam visszaaludni, gondolataim máshol jártak és
mindig azon kaptam magam, hogy egy pontba bámulva elmélkedem. Kimi szerencsére
nem ébredt fel, csak szusszantott egyet és átfordult a másik oldalára.
Mosolyogva felé pillantottam, s közben újra eszembe jutottak az este édes
pillanatai. Képtelen voltam megállni, hogy ne érjek hozzá, így apró csókot
nyomtam a vállára mélyen beszívva illatát, és óvatosan kiszálltam az ágyból.
Reggel fél hét és semmi dolgom, Kimi pedig még egy ideig tuti hortyogni fog. Tökéletes
alkalom egy kis mozgásra.
Nagy levegőt vettem és felhúztam melegítőfelsőm cipzárját.
Még egyszer visszapillantottam finnemre, majd futni indultam. A reggeli levegő
teljesen felelevenített, és pörgős zenéim szinte egy ritmusra jártak a
szívemmel. Néha lelassítottam, hogy gyönyörködhessek Bahrein városban. Bár már
jártam itt, ezúttal is sok új dolgot tudott mutatni a fényűző hely, így a nagy
futás inkább sétára sikeredett. Visszafelé útba esett egy pékség melynek friss
kenyér illata az egész környéket belepte. Ki az aki ellen tud állni egy ilyen
csábító lehetőségnek? Jókedvem lévén mindenből vettem, amit a szemem megkívánt
és kértem hozzá két kávét is. Reggeli? Pipa!
Kimi még javában aludt, mikor visszaértem. Megcsóváltam a
fejem és az órára pillantottam. Fél kilenc. Az éjjeliszekrényre pakoltam
mindent és melléültem. Hason feküdt és úgy ölelte párnáját, mintha az lenne
mindene.
-Jó reggelt Bajnok!- suttogtam a fülébe egy puszi mellett,
arca puha volt és meleg az alvástól.
-Mmm...-takaróját felhúzta egészen az álláig, mint egy
álmos gyerek- Hány óra?- dünnyögte a fogai között.
-Fél kilenc múlt.- ujjaimmal végigsimítottam kusza
tincsein, kicsit megemelte a takarót, jelezve, hogy feküdjek mellé- Hoztam
reggelit.- helyezkedtem el ölelésében és a Kimi illatú párnába fúrtam arcomat.
-Voltál futni?- kuncogott fel, mosolyogva bólintottam.
-Nem tudtam visszaaludni miután csörgött az ébresztőm...
-Én nem hallottam.- karját a derekamra fektette és közelebb
húzott magához.
-Vettem észre álomkirály.- mosolyodtam el, mire ő álmosan
felnyögött- Most így el tudnék aludni.- sóhajtottam elégedetten.
-Pihenj még egy kicsit...- felkönyökölt és mosolygós puszit
nyomott arcomra-...különben az esti programnak lőttek.
-Esti program?- fordultam felé kíváncsian.
-Neem. Eszedbe se jusson rákérdezni.- csóválta a fejét
kuncogva. Lassan elmosolyodtam és megcirógattam arcát. Smaragdzöld szemei
csillogva pillantottak rám, mintha a lelkemig látnának. Lehajolt és édes puha
ajkait az enyémekre nyomta. Ezek után szóhoz sem tudtam jutni, nemhogy
kérdezősködjek. Különben is imádom a meglepetéseket.
-Megyek lezuhanyzom.- bújtam ki öleléséből és levettem a
felsőm.
-Én is mehetek?- kaján vigyorral lépett utánam, majd a
nyakamba csókolt.
-Akkor sosem végzünk.
-Édes...időnk, mint a tenger.- forró lélegzete csiklandozta
a nyakam, felkuncogtam az érzésre és hagytam, hogy a többi ruhadarabomtól ő
maga szabadítson meg.
-Mmm...Lana...ez mennyei volt.- mormogta teli szájjal, majd
beleivott kávéjába.
-Legalább volt értelme elmennem reggel.- mosolyogtam poharamba.
Jól esett, hogy a kedvében járhattam.
-Amit te csinálsz, annak mindig van értelme.- édes, vanília
ízű ajkait az enyémekre nyomta.
-Ó...azt a hízelgős énedet!- nevettem fel kissé meglökve
mellkasát.
-Mégis olvadozol tőle.- vigyorodott el, miközben
lekászálódott az ágyról. Pironkodva újra a számhoz emeltem poharamat. Imádtam,
hogy mindenre van valamilyen frappáns válasza.
-Ennyire hiányzom mindenkinek?- sóhajtott fel a telefonját
böngészve.
-Eric?- húztam el a számat.
-Ja. Próbálok minél hamarabb szabadulni, de nem hiszem,
hogy elengednek a tájékoztatókról.- forgatta a szemeit- Értelmetlen szarságok.
Szinte már tudom, mit kell mondanom és várom, mikor teszik fel ugyanazokat a
kérdéseket.
-Csak keményen.- pillantottam rá komolyan, de mosoly lett a
vége. Elképesztő módon tudta utálni a médiát. Homloka ráncokba futott és ajkait
vékony vonallá préselte.
-Ha bekeményítek, egyetlen szaros kérdésre sem kapnak
választ.- mormogta, miközben felvette a pólóját.
-Kimi.- megvártam míg felém fordul, majd folytattam- Ez a
munkájuk- szóra nyitotta száját, de csendre intettem- és megértem, hogy utálod,
de azt a pár órát kibírod.- én is felálltam és elé léptem.
-Majd meglátjuk.- sóhajtott fel. Elkaptam a karját és
magamhoz húztam egy csókra, arcvonásai kissé ellágyultak, de jókedve nem tért
vissza.
A pálya bejáratánál Mark is csatlakozott hozzánk, majd a
fekete arany home felé vettük az irányt. Kimi egy percre sem távolodott el
tőlem, ujjait könnyedén az enyémek közé fűzte, s még egy apró mosolyt is
villantott, mikor a szemébe néztem, nem törődve a fotósok tömegével, akik
körénk gyűltek. A legjobb alkalomnak tűnt, hogy a tudtukra hozzuk, minden
rendben köztünk. Büszkén lépkedtem mellette, úgy éreztem, én vagyok a világ
legszerencsésebb nője és semmi sem változtathat ezen.
Kimi körülbelül öt percekre tartózkodhatott mellettem a nap
folyamán, ugyanis ha nem Sladenek vagy Nicknek volt rá szüksége, akkor Mark
egyeztetett vele, ráadásul a két edzés között, Eric mindkét pilótát
magánbeszélgetésre rendelte be az irodájába, ahová Kimi csaknem káromkodva
battyogott el Grosjeannal együtt. Tudtam, hogy sokára szabadulnak még el a
fiúk, és valamivel el kell ütnöm az időmet. Magamhoz vettem a táskámat és
küldtem egy üzenetet rég nem látott barátnőmnek.
-Lanaaa!- Vivian széttárt karokkal, vigyorogva rohant
felém. Már a látványa is felhőtlen jókedvre derített.
-Szia Viv!- nevettem fel, ahogy szorongattuk egymást.
-Ó...de jó látni téged.- pillogott rám nagy barna
szemeivel- Teljesen kivirultál! Úgy látom jó hatással van rád Kimi.
-Igen. Nagyon is.- éreztem, ahogy arcom kipirul finnem neve
hallatán.
-Ójaj, te elvesztél szerelemföldén!- nevetgélve csóválta a
fejét.
-Szerelemföldén?- kuncogtam felvont szemöldökkel, mire ő
megforgatta szemeit- Ilyet is csak te tudsz mondani.
-Melletted nem nehéz.- tekintetünk találkozott és abban a
pillanatban mindketten nevetésben törtünk ki. Jó érzés volt újra a barátnőmmel
együtt nevetni, mintha újra tinédzser lennék a legjobb barátnőmmel. Belém
karolt és sétálni kezdtünk. Izgatottan újságoltuk el egymásnak, mi is történt
mióta nem beszéltünk és kuncogva pletykáltuk ki a fiúkat is. Fel sem tűnt mennyi
időt töltöttem Vivvel, csak arra lettem figyelmes, hogy odalent a boxutcában,
már melegítik a gépeket. Mosolyogva pillantottam barátnőmre, majd egy
kávésbögrével az étkező korlátjához sétáltunk, hogy néha szőke hercegeinkre is
rápillanthassunk. Bő egy óra múlva személyesen is szerettem volna gratulálni
Kiminek, mert ma ő volt a leggyorsabb. Mikor beléptem az öltözőbe épp az
overalljából bújt ki.
-Gratulálok Kims!- mosolyogva felé léptem.
Csapatlogós alá
öltözete kellőképp rásimult tökéletes felsőtestére, arca kipirult, s zöldes
szemei szinte világítottak, de homloka gondterhelt ráncokba szaladt.
Lelkesedésem azonnal elillant, éreztem, hogy valami gond van.- Mi a baj?
-Kösz.- kissé elmosolyodott, de nyoma sem volt igazi
örömének- Csak a szokásos fejlesztéses gondok...amúgy semmi.- nem nézett rám,
csak erőtlenül lezuhant a kanapéra és csüggedten lehajtotta fejét. Tétován
melléültem és karja alatt átnyúlva összefűztem ujjainkat.
-Jól vagy?- suttogtam a vállába.
-Persze.- hangja fáradt volt és rekedtes- Csak... elég volt
mára...
-Kimi.- kérdőn pillantottam rá, tudni akartam mégis mi
bántja. Zöldes tekintetét pár másodpercig mereven az enyémbe fúrta, majd
felsóhajtva az ölébe húzott.
-Kaptam egy ajánlatot a Red Bulltól. Jövő évre hívtak a
csapathoz....- szemeim azonnal kipattantak, meglepetten húzódtam el tőle.
Vagyis...leginkább azon lepődtem meg, hogy tényleg igaz, amit a szerelőktől
hallottam a minap. De, hogy és...miért nem szólt hamarabb? Vagy ő is csak most
tudta meg? Én hamarabb tudtam, mint ő? Majdhogynem pánikroham kerülgetett.- Nem
tudom, mi legyen.- felsóhajtva a tenyereibe temette arcát.
-Öhm....-kissé megköszörültem a torkom, hátha visszatér
igazi hangom-...ez elég váratlanul jött.
-Tényleg nem számítottam rá.
-Elgondolkodsz rajta?- tekintete újra rám siklott, miközben
megvonta a vállát.
-Nem tudom. Nagyon jó ez a csapat, de pénzügyileg ingatag
talajon áll. Eddig jól mentek a Lotusok, de mi lesz, ha nincs több fejlesztés?
Az a baj, hogy ezernyi dolog van, ami miatt érdemes lenne maradnom, de másik
oldalról ugyan annyi mondja, hogy váltsak.- szemeiben a kétségbeesés apró
jeleit véltem felfedezni. Valóban jól érezte magát a Lotusnál, sosem
panaszkodott amiatt, hogy nem figyeltek az ő véleményére, vagy elhidegült volna
a csapatösszetartás, mint eddig más helyeken. Itt igazán élvezte a versenyzést,
mert senki sem akarta lekorlátozni őt és ez meglátszott a teljesítményén is.
-Akárhogy döntesz, én melletted leszek.- finoman
végigsimítottam kipirult arcán. Nem akartam, hogy miattam hozzon rossz döntést.
Ha ő úgy gondolja, hogy megéri, fogadja el az ajánlatot. Csak akkor értettem
meg igazán, milyen fontos döntés előtt áll, én pedig önző módon azon aggódtam,
hogy engem nem akar beavatni a munkahelyi ügyeibe. Borzasztó
lelkiismeret-furdalás kerített hatalmába. Tenyerei közé vette a kezem és a
szájához emelte.
-Köszönöm.- pillantása minden érzelmét elárulta, de a hála
messze kimagaslott a többi közül. Mézédes ajkai egy pillanat alatt birtokba
vették az enyémeket, s még közelebb húzott magához.
A nap hátralévő részében szokatlan csendesség vette körül
finnemet. A pályán monoton tette, amit kértek tőle, majd a szállodában kezdett
kissé ellazulni, mikor visszatért a fürdőszobából.
-Jobban vagy?- lehajtottam laptopomat és törökülésből
figyeltem őt. Egy pólót és egy boxert viselt, haja még vizes volt. Nyelnem
kellett a látványtól. Fáradtan pislogott kettőt, majd elindult felém, kellemes
illatokat hozva magával.
-Miért kérded?- az általam imádott, féloldalas mosolyával,
mellém heveredett, majd hasra fordulva rám szegezte tekintetét. Csak néztem őt
és végtelen boldogság öntött el, hogy az enyém lehet.
-Mert túlontúl csendes voltál délután.- én is mellé
könyököltem, vágytam a közelségére.
-Egész nap előnyöket és hátrányokat kerestem, a csapatok
között.- biggyesztette le ajkait, csukott szemmel- De rájöttem, van még idő
dönteni. Most itt kell jónak lennem...nem cseszhetem el ezt az évet.-
felsóhajtott és megfogta a kezem- Gyere ide.- Mosolyogva mellé bújtam és
összekulcsoltam ujjainkat.- Jó, hogy itt vagy.- arcát a hajamba fúrta,
derekamnál fogva még közelebb húzott magához. Boldog, édes érzés öntött el
szavaitól.
Kicsit lustálkodtunk még, közben kellemesebb témák felé
terelgetve beszélgetésünket, majd egy gyors vacsi után, mindketten pizsamában
zuhantunk le a TV elé, egy újabb fárasztó napot zárva.
Az szombati időmérőn Kimi csak egy kilencedik helyek tudott
elcsípni, míg Seba második, Nico pedig pole pozíciós lett. Persze a két német
vigyorogva kezelt le egymással, majd anyanyelvükön hablatyolva visszavonultak
boxaikba. Kimi? Teljesen meglepődtem rajta. Mintha mi sem történt volna, teljes
jókedvvel beszélt mérnökeivel az újításokról, majd lazán vállon veregetve
csapatfőnökét, közölte vele, hogy megnyugodhat, minden oké lesz.
Eric cseppet
sem volt meglepve a finn magabiztosságán. Csupán vigyorogva megcsóválta a
fejét.
Ahogy Kimi megjósolta, vasárnap a két Lotus nagyon a topon
volt. Habár a dobogó tetejéről ismét Seb integethetett, Kimi és Gros szépen
közrefogták őt a pezsgőzésnél, ahogy egy évvel ez előtt is, ugyanitt. A verseny
alatt felgyülemlő adrenalin teljesen felpörgetett, szinte remegve vártam, hogy
lejöjjenek a pódiumról és megkaparinthassam az én győztesemet.
-Gratulálok Bajnok!- nevettem fel, mikor magához szorított.
Körülöttünk mindenki ünnepelt, Eric fülig érő vigyorral ölelgette két
pilótáját, én pedig előszeretettel kattintgattam a fotókat jobbnál-jobb
pillanatokat örökítve meg. Öröm volt nézni ahogy az ünneplés hangulata mindenkit
magával ragad. Nem sokára előkerült pár üveg pezsgő is, és együtt koccintottunk
a csapat kétszeres győzelmére.
Reggel Kimi észvesztően gyönyörű szemeire ébredtem. Egy
pillanatra megrémített, majd a felismerés boldog mosoly formájában mutatkozott
az arcomon.
-Jó reggelt szépségem.- suttogta reggeli rekedtes hangon, s
végigsimítva a hátamon, közelebb húzott magához. Ösztönösen átöleltem őt.
-Mmm...tényleg jó.- dünnyögtem finom illatú pólójába- Miért
vagy fent ilyen korán?
-Korán?- kuncogva megpuszilta a fejemet- Édes, már fél tíz
is elmúlt.
-Komolyan?- hunyorogva emeltem fel a fejem, hogy
rápillanthassak.
-Komolyan.- szexi mosolyra húzta ajkait, majd végigsimítva
a nyakamon lassú édes csókban részesített. A reggelem nem is indulhatott volna
jobban. A világ legédesebb pasija mellett ébredni, aki nem mellesleg az enyém
is....Hát igen....Nincsenek szavak.- Túl hosszú volt a buli.
-Igen....a buli.- vigyorodott el miközben fölém gördült. Istenem,
de helyes! Sosem tudtam megunni a gyönyörködést tökéletes vonásaiban. Kissé
hegyes orra és csodásan zöldes szemei irtó helyessé tették, na és az
ajkai....-...és a pezsgőzés.- mosolyogva pislogtam rá, sejtettem mire gondol. A
pályán tartott ünneplés után, egy kicsit mi is elengedtük magunkat előző este egy
üveg (vagy kettő?) finom pezsgő társaságában.
-Mert megérdemelted.- nevetve megpusziltam és átölelve a
nyakát közelebb vontam magamhoz- Büszke vagyok rád...nagyon.
-Köszönöm.- kissé eltávolodva hálásan nézett a szemembe- Én
pedig arra, hogy egy ilyen szexi nő fekszik az ágyamban, aki gyönyörű és...-
kaján vigyorral simított végig csípőmön, derekamon.
-Perverz!- az arcába tenyerelve löktem el magamtól, mire ő
nevetve a hátára gördült. Egy pillanat alatt arrébb csúsztam és az éjjeli
szekrényen lévő telefonért nyúltam, hogy reggelit rendeljek. Miközben a
szállodával beszéltem, néha hátra pillantottam Kimre. Ajkait összepréselve
fojtotta vissza mosolyát és a fejét csóválva négykézláb helyzetben figyelt,
mint egy vadászó oroszlán. Ajkaival szavakat formálva. Ezért még kapsz. Óriási
mosollyal nemlegesen megcsóváltam a fejem és gyorsan leadtam a rendelést.
-Gyere csak!- indult felém lassan pimasz vigyorral.
-És ha nem?- kissé közelebb hajolva a szemébe néztem, de
hiba volt. A pillanat tört része alatt felborult bennem az egyensúly és ajkai
vad támadásba lendültek. Magával húzva feltérdelt és ujjainkat összefonva a
hátam mögé kényszerítette kezeimet.
-Akkor jövök én.- féloldalas vigyorával a nyakamhoz hajolt
és apró csókokkal kényeztetett egészem a szám sarkáig, majdhogynem a gyönyör
kerülgetett érintéseitől, amikor hirtelen megállt, s hiába vártam csukott
szemmel, hogy végre ajkaimhoz érjen. Fél szemmel rásandítottam és egy öntelten
vigyorgó Kimivel találtam szembe magam. Mosolyogva megcsóváltam a fejem.
-Hogy te micsoda egy...
-Vigyázz a szádra kislány!- ismételte a múltkor elhangzott
szavaimat, amikor én győzedelmeskedtem felette. Végül felkuncogott és lágyan megcsókolt,
nálam pedig teljes volt a kábulat, egyszerűen nem tudtam betelni az én bolondos
finnemmel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése