Sziasztok!
Itt a hatodik fejezet!
Úgy látszik, jót tett Kiminek egy kis hátfájás. :D Ma újra megállíthatatlanul száguldozott és megmutatta, egy kicsivel mégis jobb ő egy bizonyos Romain Grosjeannál.
Hatalmas gratuláció a 2. helyért! :) GO KIMI GOO!
Ez a két szám újra sokat segített! :D
Jó olvasást!
6.fejezet
(LANA
SZEMSZÖG)
Nem tudom
mennyi ideig gondolkodtam rajta, hogy érdemes e kinyitnom a szemeimet vagy sem.
Csak hallgattam az utcából beszűrődő hangokat. Kimi már eltűnt az ölelésemből.
Talán csak álmodtam az egészet és most újra Rorik szobájában vagyok. Óvatosan
lestem körbe és a látványtól mosolyba szaladtak ajkaim. Tényleg egyedül voltam,
de a lényeg az volt, hogy újra Kimi szobájában. Az este emlékei lassan tértek
vissza. Hálát adtam az égnek, hogy Seba még valamennyire magánál volt és engem
hívott fel. Hirtelen a fürdőszobából kiszűrődő zajokra lettem figyelmes. A
belsőm összerándult és óriási sóhaj hagyta el ajkaimat. Már nem tudok
visszatáncolni! Kimi hamarosan kilép azon az ajtón és beszélnem kell vele! Határozott
bólintással felálltam és a telefonom keresésére indultam. Esküszöm, magamhoz
kellene kötnöm, sosem tudom hol van. Ahogy teltek a percek egyre idegesebb
lettem. Egy fotelben ücsörögve doboltam a combomon, mikor kinyílt az ajtó
összerezzenve felpattantam. Kimi pillantása először az ágyra esett, majd rajtam
állapodott meg. Vizes haja összekuszálódott, szemei alatt karikák
éktelenkedtek, igazi gyűrött, másnapos Kimi volt. Egy laza térdnadrágot viselt
és egy törölköző volt a kezében. Látványa teljesen letaglózott.
-Szia. -hangja
rekedt volt és óvatos. Egy lépést tett felém.
-Szia.
-mindent elfelejtettem, amit mondani akartam neki. Egy szerűen képtelen voltam
megszólalni. Csak álltam ott, mélyen elmerülve a szürkéskék szemekben.
Érzelmeim teljesen elgyengítettek és könnyek gyűltek a szemembe.
-Kimi én...
-kezdtem elfúló hangon. Arcvonásai egy pillanat alatt ellágyultak, majd két
hatalmas lépéssel átszelte a közöttünk lévő távolságot. Zokogva a mellhasához
bújtam, mire ő teljesen magához ölelt.- Olyan hülye voltam.-dünnyögtem sírós
hangon- Nem tudom, mi ütött belém. Annyira sajnálom. Pedig már milliószor
megbeszéltük...-a torkom újra összeszorult.
-Lana el
sem tudod képzelni mennyiszer aggódtam amiatt, hogy egyszer elveszítelek az
ilyen idióta húzásaim miatt. Kérlek bocsáss meg. -kezei közé vette arcomat és a
szemembe nézett. Tekintete tele volt fájdalommal.- Azt hittem végleg lezárhatom
a házasságom és nem kell többé vele foglalkoznom. Ezért sem szóltam neked, hogy
felhívott. Csak....gyorsan túl akartam lenni az egészen...és elfelejteni a
múltamat. Nem gondoltam, hogy ebből ekkora ügy lesz. -összevont szemöldökkel
megrázta a fejét, mintha egy rossz emléket akarna elhessegetni- Nem tudom,
miért mentem bele, hogy találkozzunk...
-Kimi.
-végigsimítottam az arcán- Hiszek neked és...már az elején hinnem kellett
volna. -bánatosan elhúztam a számat- Hülye voltam, -közbe akart szólni, de a
szájára tettem a kezem- mert ismerem a sajtót és tudom, hogy mire
képesek,...mégis nekik hittem...
-Lana....kérlek
figyelj rám. -közelebb hajolt és pillantását az enyémbe fúrta- Te vagy az, aki
mellett valóban megtaláltam az igazi önmagam. Tudnod kell, hogy Jenni iránt
soha nem éreztem úgy, mint most irántad érzek, -féloldalas mosoly jelent meg a
szája sarkában- és mindent....ismétlem mindent feladnék érted, még a
versenyzést is ha kell, mert...szeretlek...- könnyeim egyre jobban
elhomályosítottak mindent. Egyfolytában azt a számomra bűvös szót ismételgette,
míg birtokba nem vettem ajkait. A szívem vadul verdesett és a boldogság forró
hullámokban tört rám. Annyira jó érzés volt ezeket hallani tőle. Először apró
csóknak indult, aztán egyikőnk sem tudott leállni. Tudtam, hogy épp úgy
hiányoztam neki, mint ő nekem. Combjaim alá nyúlva felemelt és dereka köré
fontam lábaimat. Puszikkal halmozta el arcomat, majd áttért a nyakamra, közben
végig édes, édes szavakat ismételgetett.
-Szeretlek...-suttogta
a nyakamba két csók között-...hiányoztál...-egy pillanatra megemeltem a fejét,
hogy a szemébe nézhessek.
-Te is
nekem....nagyon. -elvigyorodott és újra forró csókban forrtunk össze. Vizes
hajába túrtam, miközben ő letett az ágyra és fölém hajolt.- Soha...semmit nem
kell feladnod értem,....sőt....mostantól le sem vakarhatsz magadról...-szinte
nevettem a boldogságtól-... és a versenyzés az élted, nem mondhatsz le róla
senki kedvéért sem. -hálás mosolyt villantott rám.
-Nem tudom
elmondani, mennyire...imádlak. -lassan elvigyorodott, majd a nyakamhoz fúrta
arcát- Vágyom rád!- hideg tenyerei a felsőm alá siklottak, az egész testem
izzott a vágytól. Másodpercek alatt vetkőztettük egymást fehérneműig. Mikor az
ágyra került, átvetettem lábamat derekán és combjaira ültem. Egy pillanatig
gyönyörködtem kidolgozott, tökéletes mellkasában, majd apró puszikkal indultam
a hasától egyre feljebb. Légvétele szaporább lett, hirtelen megfogta a
derekamat és fordított testhelyzetünkön. Egyik kezével mellettem támaszkodott,
míg a másikkal lágyan végigsimított oldalamon.
-Kimi...-suttogtam
elfúló hangon. Testét lassan rám engedte, mohón kaptam ajkai után.
-Annyira...hiányzott...mindened.
-suttogta egy-egy puszi között, amiket a hasamra és nyakamra kaptam. Ajkainak
minden érintéseitől lángra kapott a bőröm.
-Akarlak...most!-
azonnal eltűntek utolsó ruhadarabjaink is. Finoman végigsimított combjaimon,
mire a dereka köré fontam azokat. Egy utolsó „szeretlek” után, testünk teljesen
eggyé vált. A szerelemtől és vágytól pezsgő adrenalin őrült sebességgel
száguldott ereimben. Gyengéd mozdulatai egyre jobban az édes élvezet felé
repítettek. Halk morgás mellett, óvatosan az ajkaimba harapott. Karjaimat a
nyaka köré fonva magamhoz húztam őt. Gerincem megfeszült, s a gyönyör kapujában
állva egyetlen szó hagyta el ajkaimat.
-Kimss...-nyögtem
bele csókjainkba. Nem sokkal később ő is követett és hatalmas mosoly mellett
újra csókolni kezdett. Szaporán lélegezve feküdtünk egymás mellett, egy
lepedőbe burkolózva, még mindig kábán az édes érzéstől.
-Olyan
tökéletes veled. -egyik kezével megtámasztotta a fejét és rám nézett. Arcán
teljes boldogság ült. Lassan közelebb hajolt és gyengéd csókot kaptam tőle.
Mikor a szemébe néztem, borzalmas lelkiismeret-furdalás tört rám hisztirohamom
miatt, de hamar rájöttem, nem érdemes a múlton töprengeni, hisz ebben a
pillanatban is az én hőn szeretett finnem mellett lehetek. Levakarhatatlan
vigyor terült el arcomon és boldogan bújtam újra mellkasához.
-Akkor én
mit mondjak?
Pihentünk
még egy kicsit, azonban az órák egyre gyorsabban repültek el mellettünk. Már
délutánba hajlott a nap mire összeszedtük magunkat és sok-sok puszi mellett
felöltöztünk. Egy gyors ebéd után, Kimi azonnal visszazuhant az ágyba.
Szegénykémnek elég nehéz hétvégéje lehetett. Fejfájására adtam neki gyógyszert,
majd leszaladtam Rorikhoz a cuccaimért. Vigyorogva rontottam be hozzá és
újságoltam el, mi is történt a nap folyamán, mire ő az „én megmondtam, hogy minden
oké lesz” szövegével jött. Megköszöntem, amit értem tett és egy gyors puszi
után szinte visszarohantam Kimihez. Szívem szinte repesett az örömtől, hogy
minden rendben van köztünk. Úgy éreztem semmi sem ronthatja el a napomat. Mikor
visszaértem, az ágy közepén feküdt elterülve, egy szál boxerben. Elmosolyodtam
a látványtól és mellé ültem. Nem nyitotta ki a szemét, csak elfojtott egy
vigyort, mikor arcához értem.
-Jobban
vagy?- kérdeztem halkan.
-Mmm...Jobban
leszek ha ide jössz.- simított végig az ágyon.
-Azonnal
jövök, csak lezuhanyzom. -odahajoltam egy puszira, mire ő magára húzott és
szorosan megölelt.
-Kimii.
-nevettem fel.
-Majd alvás
után lezuhanyzol. -dünnyögte nyűgös hangon, mint egy gyerek. Imádtam mikor ezt
csinálja. Olyan édes.
-De én egy
cseppet sem vagyok álmos.- megfordultam az ölelésében és angyalian
elmosolyodtam- Te vagy az, akit tegnap éjjel szinte felvonszoltunk ide.
-Vonszoltunk?-
kérdezte meglepetten- Ennyire szar állapotban voltam?
-Seb
segített. -kuncogtam arckifejezésén- Ha ő nincs, most lehet én sem itt lennék.
-mosolyom lassan elpárolgott és komolyan néztem végig arcán. Tökéletes vonásai
teljesen rabul ejtettek, muszáj volt megérintenem.
-Szóval
neki köszönhetem, hogy visszakaptalak?- féloldalas mosolyt villantott rám.
Felült az ágyon és teljesen az ölébe húzott. Most egymással szemben ültünk.
-Részben
igen. -suttogtam két puszi között- De már nem sok volt hátra, hogy felrohanjak
hozzád és...
-És?-
nézett rám sürgetőn, miközben mosolya vigyorrá változott és végigsimított
combomon.
-Szemtelen
finn!- csaptam rá nevetve meztelen mellkasára.
-Most
miért?- ajkait legörbítette, de majdnem vigyor lett belőle. Ekkor jutott
eszembe milyen nehéz is volt nélküle az a két nap, amit gyötrő gondolataimmal
töltöttem és rájöttem nem tudok meglenni nélküle. Szükségem volt rá, minden
értelemben, ami csak létezik.
-Nagyon
hiányoztál. -néztem bele a zöldeskék szemekbe.
-Te is
nekem. -komolyan fürkészte arcomat, majd elégedetten felsóhajtva lassú, mézédes
csókot kaptam tőle.
-Azért
szemmel tartottalak ám a tévében is. -kacsintottam mosolyogva.
-Ó igazán?-
vigyorodott el.
-Igen...Tökéletes
verseny volt. Gratulálok!
-Lehetett
volna jobb is. -préselte össze ajkait- De köszönöm. -újra elvigyorodott.
-A kis
telhetetlen.- forgattam meg szemeimet.
-Sokkal
többet ki tudnánk hozni az E21-ekből. -magyarázta komolyabb arccal- De új
fejlesztések nélkül ez nem fog menni, amihez persze pénz kell...
-Vagy,
…..nem is az autókkal van baj...-mosolyogva felvontam a szemöldököm.
-Tessék?...Te
most leminősítesz engem?- vigyorogva az ágyra fektetett és csikizni kezdte az
oldalamat.
-Neeem!!-
könnyeim már folytak a nevetéstől- Kimiii!! Hagyd abbaaaa!!
-Csak ha
visszavonod, amit mondtál. -hajolt közel arcomhoz, de tenyerei a derekamon
nyugodtak.
-De...én nem
is...azt akartam mondani. -válaszoltam lihegve, óriási vigyorral- A...csapatra
értettem.
-Ó..hát
persze. -forgatta a szemeit játékosan.
-Komolyan.
-tenyereimet az arcára fektettem- Csak vicceltem. Ti vagytok a
legjobbak...Vagyis te!- elmosolyodott és megcsókolt- Ideje pihenned egy kicsit.
-simítottam végig a szeme alatt húzódó karikákon- Egy elég nehéz hétvégén vagy
túl.
-Lehet,
hogy tényleg rám fér. -becsukta szemeit és hagyta, hogy simogassam arcát.
Ujjaimat lassan húztam végig tökéletes orrán egészen a szája vonaláig. Mikor
alsó ajkához értem, apró csókot leheltem szája sarkába, majd megcsókoltam.- Ez
nagyon hiányzott. Minden, ami te vagy. -suttogta mosolyogva.
-Szeretlek.
-megpróbáltam kibújni öleléséből, de tenyerei a karomra simultak.
-Lana.-
jeges szemei kicsit izgatottan fürkészték arcomat- Szeretném, ha tudnád, hogy
végül mire is jutottunk Jennivel.- Egy pillanatra lemerevedtem a név hallatán,
s mosolyom is eltűnt. Próbáltam rendezni arckifejezésem és lenyelni a torkomban
növekvő gombócot, sikertelenül.
-Hallgatlak.-
huppantam vissza az ágyra.
-Most nem a
vagyonról volt szó...bár még az az ügy sem zárult le.- gondterhelten
felsóhajtott-....szerinte őt illeti az egész porkkalai birtok.- Állkapcsa
megfeszült és homloka ráncokba szaladt. Összevont szemöldökkel pillantottam rá.
Nem értettem Jenni döntését. A múltkor még úgy volt, egy házra sem tart igényt,
viszont Kimi vagyonának felére annál inkább. A bökkenő csak az volt, hogy annak
a vagyonnak Jenni kb egy negyedét mondhatta igazán magáénak, így nem csodálom,
hogy Kimi ügyvéd után nézett és bíróságra vitte az ügyet.
-Várj.- ráztam meg a fejem kissé- Azt mondtad abba
a házba te voltál szerelmes, mikor megvettétek. Ő nem is akart újabb ingatlant.
-Igen...- nézett rám jelentőségteljesen.
-Szóval azért akarja megszerezni, mert neked olyan
fontos.- bólintottam gúnyos grimasszal. Ez a nő elképesztő!- Mit mondtál
neki?
-Hogy vigye inkább a wolleraui házat.- vont vállat
lazán- Ott úgy is ő választott ki...mondhatni mindent.
-Illik hozzá.- bólogattam, majd lassan
elmosolyodtam- A Jégkirálynő fehér otthona.- Mikor a szemembe nézett
feszültsége kezdett feloldódni és ajkai is felfelé íveltek. Próbáltam egy kis
színt vinni a beszélgetésbe, tudtam, hogy ez kínos téma számára, mivel Jenniről
volt szó.- Elfogadta?
-Kicsit húzta a száját, de azt mondta átgondolja.-
magyarázta, majd várt egy kicsit- Azt hittem, neked nem fog tetszeni az ötlet.
Mármint...
-Ezt úgy mondod, mintha én is a ház tulaja lennék.-
kuncogtam felvont szemöldökkel. Szexi mosollyal pislogott rám- Nézd. Tudom,
hogy minden házadban van valami, amit szeretsz és ezt csak te tudod igazán,
ezért nincs beleszólásom a dologba.- közelebb húzódva végigsimítottam a
tarkóján.
-De igen van. Nagyon is sok...- tenyerei a
derekamra csúsztak és megcsókolt-...és remélem lesz is.
Szavai a szívemig hatoltak és forróság öntött el.
Édes gondolatok ezrei kavarogtak a fejemben, ahogy elképzeltem Kimivel a
jövőmet. Kimondhatatlanul boldognak éreztem magam és hirtelen már nem is érdekelt,
hogy nemrég még egy másik nővel élt együtt, aki ezek szerint képtelen elengedni
őt valamilyen emlék nélkül, vagy tényleg csak a kapzsiságáról van szó. A lényeg
az, hogy ő már az enyém és történjen akármi én mellette állok majd és szeretni
fogom.
-Köszönöm.- néztem bele őszintén a zöldes szemekbe,
majd lágyan ajkaihoz érintettem az enyémeket. Fáradtan pislogott párat.-
Próbálj meg pihenni.- hüvelykujjammal végigsimítottam az arcán, majd fülig érő
mosollyal felálltam.
-Behúznád a
sötétítőket kérlek?- mormolta a párnába, miközben hasra fordult.
-Persze.
-kellemes délutáni hangulat lett úrrá rajtam. Mintha újra otthon lennék a
keresztfiammal és épp az ebéd utáni, szokásos pihenésére készülnénk. Kicsi
korában nagyon sokat vigyáztam rá, hisz szülei kissé elfoglalt emberek, így
bármennyire is szerették volna, a hétvégéken sehogy sem tudtak otthon maradni
vele. Roriknak állandóan utaznia kellett és Lil mesterszakács révén, nem
hagyhatta ott az éttermet a séf nélkül, így az apróság legtöbbször rám maradt.
Amit kicsit sem bántam, hisz imádtam vele játszadozni és részt venni a
tanításában. Olyan hamar nagy fiú lett belőle. Most pedig igazi
úszóbajnokként tekint rá a család és ő ezt nagyon is élvezi. Kedves emlékeim
mosolyt csaltak az arcomra. Felsóhajtva pillantottam alvó finnemre, s eszembe
jutott, hogy ő még nem is ismeri igazából Samit, csak fotókon láthatta eddig.
Éreztem, hogy itt az ideje végre bemutatni őt a családomnak, mert édesanyám
tuti le fog dorgálni, hogy ennyit vártam, valamint biztos voltam benne, hogy
többé nem tudom elengedni őt. Képtelen lennék mást úgy szeretni, mint Kimit.
Egy
frissítő zuhanyzás után átöltöztem és csináltam egy kávét is. Lábaimat magam
alá húzva elhelyezkedtem a kanapén forró italommal és bekapcsoltam a laptopom.
Rengeteg
levelem érkezett, köztük több munkaajánlat is volt. Ezeket általában gyorsan
átfutom, végül elvetem az ötletet, hogy leszerződtessek, akármilyen cég is
legyen a szóban forgó. Mindig is szerettem magam rendezni az ügyeimet és azt a
munkát elvállalni, ami nekem tetszik. Nem voltak nagyok az igényeim, csupán
utáltam olyan munkát végezni, amihez semmi közöm (például paparazzo fotók) vagy
épp tapasztalatom. De most az egyszer teljes kísértésbe estem. Már csak azért
is tetszett az ajánlat, mert a Lotustól kaptam. Szájtátva bámultam az e-mailre,
majd lassan Kimire emeltem pillantásom. Még javában hortyogott az ágy közepén.
Volt egy olyan érzésem, hogy benne van a keze a dologban. Mosolyogva
megcsóváltam a fejem, majd visszatértem a levél áttanulmányozására, melyben igen
kívánatos pénzösszeget és munkakörülményeket ajánlottak fel.
Pontosabb
leírást nem kaptam, még leendő feladataimat sem említette meg Mr. Boullier,
csak egy időpont volt kiemelve vastag fekete betűkkel a meghallgatáshoz
kapcsolódóan. Nem számítottam rá, hogy ilyen nagy hatással lesz rám a
munkaajánlat. Percekig gondolkodtam rajta, milyen lenne Kimi mellett dolgozni.
Mosolyra késztetett még a gondolat is, hogy elvállaljam. Percek múlva
ugyanazzal az elégedett mosollyal nézegettem meg Pilar csaknem tökéletes
fotóit, melyeket a Boho magazin párizsi fotózásán készített helyettem. A
legfontosabb részletek a legjobb szemszögből, és a legjobbkor. Tökéletes!
Ezért szerettem barátnőm munkáját. Szinte mindent úgy csinált, ahogy én tettem
volna. Megnyitottam a másik levelét is, melyben előre bocsánatot kért a rólunk
szóló cikk elküldése miatt, de valahogy úgy érezte tudnom kell róla.
Tökéletesen megértettem őt, a helyében én is gondolkodás nélkül ezt tettem
volna, bár nem vagyok olyan ember aki alig várja, hogy elpletykáljon valamit a
másiknak, mégis úgy éreztem, vannak olyan dolgok, amiket nem lehet, nem szabad
elhallgatni. Válaszomban megírtam neki az előző két nap eseményeit és, hogy bár
nehezen, de minden rendeződött köztünk. Végül megköszöntem a munkáját és mosolyogva
linkeltem neki pár interjút, amit Kimivel készítettek. Valóban büszke voltam a
finnre és tudtam, a dobogó legfelső fokán is azt mondta volna, „jó jó, de...”,
mert ő nem csak egy munkaként tekint a Forma 1-re. Az ő szemében ez egy olyan
dolog, amit szívesen csinál és jól akarja csinálni. S valójában cseppet sem a
telhetetlenségről, vagy a nagyképűségről szólt ez az egész, csupán a győzni
akarásról és a legjobb teljesítményről. Ő egy tökéletes versenyszellem és
minden tőle telhetőt, megtesz azért, hogy ott lehessen a legjobbak között.
Úgy éreztem
a kapcsolatunknak szüksége volt erre a megpróbáltatásra az élettől, mert csak
most tudatosult bennem, milyen tökéletes az életem Kimi mellett és hálát adtam
az égnek, hogy akkor ott egymásba ütköztünk és kezdetét vette valami új.
Kimi wolleraui háza :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése