2.fejezet
Sziasztok!
Sziasztok!
Ünneplésképp meghoztam a sztori második fejezetét, ugyanis Kimi elképesztő sikert aratott nálunk! :D
Újra megmutatta az általa nevezett "szinte hazai pályán", mi tud, ezzel még nagyobb rajongótábort gyűjtve maga köré! :)
Óriási szerencse révén én is ott lehettem és élőben szurkolhattam kedvenc finn versenyzőnknek!
Talán plusz adrenalint adott neki saját készítésű zászlóm is. :D Óriási élmény volt!!
GO KIMI GOOO!! :D
(A képekre kattintva nagyobb méretben is megtekinthetőek!)
2.fejezet
(LANA SZEMSZÖG)
A reggeli nap sugarai halványan
átszűrődtek a hálószoba függönyén, ezzel mintákat rajzolva Kimi meztelen
hátára. Óvatosan felkönyököltem és végigpillantottam rajta. A hasán aludt, a
bal kezét pedig a párnája alá csúsztatta. Ajkai finoman elnyíltak, ami azt
jelentette, még mélyen alszik. Szőke, összeborzolt hajáról egy alvó kisfiú
jutott eszembe, azonban a hátán és a karján hirtelen megfeszülő izmai mást
sugalltak. Mély levegőt vett és kezét addig csúsztatta előre, míg ujjai el nem
érték az enyémeket. Ekkor már nem bírtam tovább, muszáj volt megérintenem.
Lassan végighúztam ujjaimat a jobb csuklóját körbeölelő tetoválásán, majd
megrajzoltam annak körvonalait.
-Már fent vagy?- nagyokat pislogva
elmosolyodott és összefőzte ujjainkat.
-Nem tudtam aludni. -hirtelen óriási
kényszert éreztem rá, hogy mellébújjak. Karját a hasamra fektetve még jobban
magához húzott, majd apró csókokkal kényeztette nyakhajlatomat.
-Pedig azt hittem az éjjel eléggé
kifárasztottalak. -megváltoztatva testhelyzetünket, felém gördült és csábos,
fél oldalas mosolyt villantott rám.
-Úgy látszik nem adtál bele mindent.
-csücsörítettem.
-Valóban?- meglepődve húzódott el, majd
tenyerét újra a derekamra simította.
-Csak vicceltem!- nevettem el magam
arckifejezésén- Tökéletes este volt. -apró puszit nyomtam a nyakára, állára az
arcára és végül megcsókoltam......volna, ha nem húzódik el abban a pillanatban,
amikor ajkaim az övéihez értek. Most én néztem rá értetlenül.
-Szeretnék kérdezni valamit.- Ahogy
kiejtette ezeket a szavakat, a gyomrom görcsbe rándult. Rossz érzésem támadt.
Jeges szemei az arcomat fürkészték, de én úgy éreztem, a lelkemig látnak. Pár
másodperc szemezés után, arcvonásai ellágyultak és szelíden elmosolyodott,
amitől rögtön visszatért nyugalmam.- Nem gondolnád meg magad a versennyel
kapcsolatban? - ajkait lebiggyesztette és még nagyobbra nyitotta varázslatosan
kék szemeit.
-Huh...már kezdtem azt hinni, hogy
valami baj van. -kezeimmel végigsimítottam a nyakán- Úgy terveztem, egy kicsit
később mondom el, de ha már rákérdeztél... -akaratlanul is elmosolyodtam-
Tegnap felhívtam Pilart és megkértem, hogy legyen oly kedves és vállalja be
helyettem a fotózást, mire ő egy kicsit morogva, de pár kedves szó és egy kis
biztatás után elvállalta, külön hangsúlyozva, hogy csak a kedvemért. Ráadásul a
cég főnöke, ismervén barátnőm munkáját, szintén beleegyezett. Szóval sikerült
összehoznom, hogy veled mehessek. -büszkén elmosolyodtam, de abban a
pillanatban megjelent előttem, barátnőm haragos pillantása és rögtön elillant a
jókedvem- Bár biztos vagyok benne, hogy Pilar nem fogja szó nélkül hagyni, hogy
kicsit későn szóltam neki, de ha veled lehetek, cserébe minden büntetést
vállalok. -lassan elmosolyodtam és megcsókoltam. Most nem húzódott el, sőt
szinte falta ajkaimat. Valahogy ülőhelyzetbe tornázott minket, majd mindkét
karjával átölelte derekamat. Érintéseitől egyre nagyobb melegség és vágy öntött
el. Ujjaimat végigfuttattam rövid haján, miközben az ő kezei már a combomon
jártak.
-Tudod, ezzel milyen tökéletessé tetted
a reggelem... -mosolygott bele csókjainkba- ...igaz, hogy eleve jól indult,
de...
-Ennek örülök. -vállánál fogva
hátradöntöttem és ügyesen kimásztam öleléséből. Mire ő a karom után kapott, már
csak az üres levegőt markolta meg.
-Úgy sem menekülhetsz!- feltérdelt és
az ágy széléhez közelített, miközben gonosz vigyorral az arcán végig rajtam
tartotta szemeit. Én is elnevettem magam, ahogy jobbra-balra lépkedtünk, ő az
ágyon én a földön. Végül úgy döntött, szemből támad. Átugrott az ágy támláján,
én futásnak eredve a földszintet céloztam meg. Hallottam meztelen talpainak
csattogását, melynek hatására még nagyobb menekülési vágy fogott el. Pár
pillanat múlva, mindketten a nappali foteljébe zuhantunk hangosan nevetgélve.
Pontosabban én Kimire, ugyanis birtoklón kulcsolta körém karjait.
-Megvagy. -nevetett a nyakamba- Semmi
esélyed ellenem.
-Ó tényleg?- felhúzott szemöldökkel a
lehető legközelebb hajoltam hozzá, mire ő kihasználva az alkalmat, birtokba
vette ajkaim. Keze óvatosan simított végig nyakamon, majd gyengéd csókokat
lehelt ajkaimra és a nyakamra, mintha törékeny porcelán lennék. Jól tudta,
mikor ezt csinálja, megfeledkezek mindenről, amit mondani vagy tenni akartam és
csak ő kerül a középpontba. Ezt általában akkor szokta bevetni, ha rossz kedvem
van, vagy épp elegem van mindenből, de most sejtelmem sem volt miért kapom ezt
a kényeztetést. Mikor kinyitottam a szemem, pillantásom teljesen véletlenül a
faliórára esett, ami gonosz módom nem épp azt az időt mutatta, amit
elképzeltem.
-Kims késésben vagyunk!- hirtelen a
kezeim közé vettem arcát, de ő még mindig csücsörítve bámult rám.
-Mi?-kis fáziskéséssel felfogta, amit
mondtam és ő is hátrapillantott- A francba!- körülbelül fél óránk volt a
magángéppel megbeszélt felszállásig és még mindketten pizsamában voltunk.
Tegnap reggel szinte éreztem, hogy valami közbe jön majd és előre be kell
pakolnom, amiért most áldom az eget, mert így egy gyors reggelire is volt
időnk. A nap sütés ellenére odakint hűvös szél fújt, így mindketten farmert
húztunk, amit Kimi egy pólóval én pedig egy barna pulcsival párosítottam.
Mielőtt kiléptem volna a szobából, gyors pillantást vetettem magamra és
összefogtam a hajam.
-Gyönyörű vagy. -meleg tenyerei a
csípőmre simultak és megpuszilta az arcomat.
-Köszönöm. -megfordultam ölelésében és
megcsókoltam. Finoman viszonozta azt, majd kissé elhúzódva az enyémnek döntötte
homlokát.
-Azt hittem sietünk. -féloldalasan
elmosolyodott.
-Persze. Mint mindig.- felsóhajtva
hátraléptem, ő a bőröndökért nyúlt és bocsánatkérő pillantással kiment a
szobából.
Pár perc múlva, már a reptér felé
száguldottunk a fekete alfával. Imádtam Kimi mellett utazni és nézni, milyen
könnyedén bánik az autóval. Mellette igazán biztonságban éreztem magam. Mikor
észrevette, hogy figyelem, szégyenlősen elmosolyodott és egyik kezét a combomra
simította.
-El sem tudod képzelni, mennyire
örülök, hogy velem tartasz. -somolyogva oldalra pillantott.
-Ugye tudod, hogy ezért tökéletesen
kell teljesítened?- kérdeztem vigyorogva.
-Szóval kételkedsz az első helyemben?-
mosolygott meglepetten, majd finoman megszorította a combomat.
-Erről szó sincs. -ingattam a fejem
nevetve és a keze után kaptam- Iceman a legjobb!
-Így már mindjárt más!- vigyorgott
önelégülten.
-Te kis egoista!- három apró puszit
nyomtam arcára.
Az autót szinte teljesen elöntötte Kimi
édes illata, melynek hatására legszívesebben karjai közé bújtam volna, de ez
semmi kép sem volt megoldható, így megelégedtem a puszta közelségével is. Fehér
pólója néhol rásimult feszes mellkasára, szőke haja pedig még az alvástól
kuszán, de nagyon is szexisen, ide-oda meredezett. A szokásos -általam
elnevezett- „Kimis” napszemüvegét viselte. Egy kicsit zavaró volt, hogy nem
láthatom kékes szemeit, de már megszoktam, ha nyilvános helyen mutatkozunk,
gyorsan felteszi, mintha abban bízna, hogy láthatatlanná válik az emberek
előtt. Ajkait összepréselte és halkan szitkozódott az előttünk haladó autó
lassúsága és állandó fékezései miatt. Olyan édes amikor morgolódik.
Kénytelen voltam elmosolyodni. Gondolataim közül Kimi telefonjának rezgése
rántott vissza. Lustán rápillantott, majd felvette.
-Mark! Régen hallottam felőled!- kezdte
mosolyogva- Ja. Jól elvoltunk. -huncut mosollyal pillantott rám. Pontosan tudtam,
mire gondol. Emlékeim hatására éreztem, hogy elpirulok- Nem tudom...de...nem
lehetne holnap? És ha...oké...akkor este. -lezárta a telefont és visszatette a
helyére- Este muszáj edzésre mennem. -húzta oldalra száját.
-Csak kibírod valahogy. -megsimítottam
a vállát, majd mosolyogva folytattam- Már elég régen voltál. Biztos nem a
legkeményebb edzéstervet csináljátok végig. Egyébként ő nem velünk jön?- vontam
fel az egyik szemöldököm.
-Hát remélem tényleg nem...-egyetértően
bólintott-... és újra nem. Ő már ott van. Egy nappal hamarabb kellett mennie az
egyeztetések miatt. -kiszálltunk a kocsiból, majd átadta a kulcsot egy öltönyös
férfinak. Észre sem vetem, milyen hamar megérkeztünk.- Igazság szerint, más
tervem volt estére. -súgta a fülembe szexi mély hangon, amitől mindig
elolvadtam- Nem pedig az edzés. -elfintorodva kivette a bőröndöket az autóból.
A reptéren Kimi percek alatt letudta az
aláírásokat, így sikerült hamar átjutnunk a tömegen.
A gép mellett két teljesen egyforma
stewardess várt ránk, lemoshatatlan mosollyal és tökéletes sminkkel az arcukon.
Mikor elhaladtunk mellettük picit bólintottak. Finnem felsegített a lépcsőn,
majd átkarolva a derekamat a gép belsejébe vezetett.
-Végre. -nagyot sóhajtva ledobta magát
az egyik ülésbe, majd a mellette lévő kis asztalra tette napszemüvegét és a
telefonját. Magamhoz vettem egy ásványvizet és én is mellé heveredtem.
-Miben fáradtál el ennyire?- mosolyogva
a számhoz emeltem az üveget.
-Nem is tudom. Ez az esti edzés dolog
eléggé elvette a kedvemet mindentől. -csücsörített ajkaival.
Képtelen voltam megállni, hogy ne érjek
hozzá. Odahajoltam és gyengéden megcsókoltam.
-Mindentől?
-Ha jobban belegondolok...nem...nem
mindentől. -suttogta két csók közt, miközben az ölébe húzott. Kezei
felfedezőútra indultak combjaimtól egészen a tarkómig. Minden egyes érintése
elektromos szikraként hatott rám. Szabad kezemmel szőke tincsei közé túrtam,
ezzel közelebb húzva magamhoz.
-Mr. Räikkönen. Oh...elnézést. -egy
vékonyka női hang szólalt meg mögöttünk, mire halk morgás hagyta el finnem
ajkait és átpillantott a vállam felett. Visszacsúsztam a helyemre, majd
zavaromban az üveg kupakjával kezdtem babrálni.
-Igen?- nézett kérdőn a stewardessre,
mire az elvette kezét a szemei elől és mosolyogva folytatta.- A gép indulásra
készen áll.
-Akkor, irány Kína. -vonta meg a vállát
vigyorogva Kimi.
-Az út körülbelül 9-10 órás lesz. Ha
bármire szükségük van én elérhető vagyok. Kellemes időtöltést. -bólintott, majd
kisétált.
-9-10 óra?- pillantottam rá felhúzott
szemöldökkel.
-Egyedül unalmasabb lett volna.
-szívdöglesztő vigyor terült el arcán- De így...egy-kettőre ott leszünk.
-visszaült mellém és végigsimított combomon.
-Előre szólok, nem vagyok beszélgetős
hangulatomban. -sóhajtottam színpadiasan.
-Ahogy én sem. -puha ajkai azon nyomban
támadásba lendültek, nekem pedig nem volt erőm elválni tőlük. Minden csókja
varázslatos érzéseket keltett bennem, mintha teljesen feltöltene és minden
pillanatban szükségem lenne rá, akár csak egy nagy sóhajra vagy egyáltalán a
légzésre. Az út hátralévő részét körülbelül így lehetett elképzelni. Pár vicces
sztori és bók között elcsattanó apró csókok, még színesebbé tették az előttünk
álló 10 órát. Habár elhoztam iPodomat, ilyen jó társaság mellett nem volt rá
szükségem. Úgy éreztem, ennél boldogabb már nem is lehetnék, hiszen a
legtökéletesebb férfi mellett ülhettem, aki minden pillanatban a kedvemet
keresi és megnevettet.
Pontosan este hatra érkeztünk meg
Sanghajba. A reptéren már nagy izgalommal várták a finn bajnok érkezését és ezt
óriási zászlókkal és Räikkönenes pólókkal erősítették meg. Mielőtt beléptünk
volna az ajtón Kimi a fejébe húzott egy szürke sapit -amit valószínűleg azért
tett, mert elfelejtett megfésülködni, de számomra így is tökéletesek voltak
szőke tincsei- valamint előkerült a rég nem látott „Kimis” napszemcsi is.
Mosolyogva néztem ténykedéseit, mikor hirtelen felpillantott, mintha megérezte
volna, hogy őt stírölöm.
-Mi az?- húzta féloldalas mosolyra
ajkait- Utálom ha a szemembe bambulnak. -majd megigazította a szemüveget.
-Pedig szépek. -oldalra döntöttem fejem
és elővettem kislányos pillantásom.
-Köszönöm. -átkarolva a derekamat
magához húzott- De azt hiszem a tieid leköröznek. -lágy puszit nyomott az
arcomra.
-Kétlem. -gyorsan viszonoztam
gesztusát- Akarod, hogy a szállodáig ezen veszekedjünk?- néztem rá incselkedve.
-Nem, mert úgy is én nyernék. -nyelvet
öltöttem rá. Vigyorogva elhúzódott, én pedig a fejemet csóválva követtem. Ha
mást válaszol, nem is ő lenne. Az épület másik oldalán egy fekete BMW várt
ránk. Kimi bepakolt a csomagtartóba, majd lazán becsusszant a kormány mögé és a
szálloda felé vettük az irányt. Pontosabban, amerre a navigáció irányított. A
város fényei és az óriási épületek teljesen rabul ejtettek. Úgy éreztem magam,
mint egy gyerek, aki életében először jár állatkertben és mindent meg kell
csodálnia. Szinte tátott szájjal bámultam ki az ablakon.
-Tetszik?- nézett rám féloldalas, szexi
mosolyával.
-Még sosem jártam Sanghajban.
-vallottam be a fejemet csóválva.
-Szóval még az itteni pályát sem láttad
élőben. -vigyorodott el- Akkor épp ideje volt már, hogy velem tarts.- A lámpa
pirosra váltott, mire finnem hirtelen beletaposott a fékbe, mindketten
összerezzentünk. Meleg tenyerét a combom belső oldalához csúsztatta.
Érintésétől melegség öntött el, halk sóhaj hagyta el ajkaimat.- Holnap a
csapatomnál a helyed. -lassan felém hajolt és lágyan megcsókolt. Szavai
hatására melegség öntötte el a bensőm, mely mosolygásra késztetett.
-Reménykedtem benne, hogy ezt mondod.
-válaszoltam fülig érő mosollyal.
Pár perc múlva már a szálloda
parkolójában sétálgattunk összefont ujjakkal. Az épület egy óriási üvegtéglára
emlékeztetett, melynek ablakai visszatükrözték a város utcáin elsuhanó autókat
és az esti égbolt rózsaszínes sziluettjét. Igyekeztünk minél hamarabb a szobánk
kulcsához jutni és elvonulni az emberek elől, de ezt igen csak megnehezítették
Kimi fanatikus rajongói és az elképesztő lassúságú recepciós, akiről lerítt,
hogy 24 órája talpon van. Ráadásul végig finnemen lógott tekintete, így nem
csoda, hogy türelmetlen módon doboltam a pulton, ezzel felvonva magamra az
említett személy figyelmét. Arckifejezésem láttán gyorsabb tempóban folytatta a
papírjaink rendezését.
Az eddig látottak alapján, nem hittem
volna, hogy meglepődök majd szobánktól, de mikor Kimi körbevezetett a -szó
szerint hatalmas- lakosztályban, akaratlanul is előtört csodálkozó tekintetem
és óriási vigyorom, ami szemmel láthatólag szórakoztatta az idegenvezetőmet is.
Végül fáradtan dőltem le a hálóban lévő óriási franciaágyra. Mintha egy napig
tartó hegymászáson lettem volna túl. Valójában ma tényleg csak a semmittevésben
fáradtam el. A gépen töltött 9 óra elképesztő gyorsasággal telt el. Kimi óriási
lelkesedéssel ecsetelte eddigi sanghaji emlékeit és a versenyek után tartott
egész estés bulikat, ahol igazán el tudtak lazulni. Főleg a legjobb barátjával,
Sebastiannal.
-Csatlakozhatok?- mikor kinyitottam a
szemem a bársonyos hang tulajdonosa épp felém sétált, majd féloldalas mosollyal
mellém bújt és átölelt.
-Mmm...-nagyot sóhajtva a kezére
csúsztattam az enyémet.
-Nincs kedvem edzésre menni. -dünnyögte
a hajamba. Hangja egy duzzogó kisfiúéra hasonlított.- Inkább itt maradok veled.
-Ha ezt is lemondod, Mark teljesen
kiborul.
-Nem érdekel. -a hátamra fordított és
felém gördült. Kutató tekintete zavarba ejtő lassúsággal fürkészte arcomat.
Szinte képtelenségnek tűnt, elszakadnom a kék szempártól. Kusza tincsei közé
fűztem ujjaimat és extra közel hajoltam hozzá. Édes ajkai elnyílva tapadtak az
enyémekre. Őrült csókcsatánkat Kimi telefonja szakította félbe. Halk morgással
feltérdelt, majd a zsebében kezdett kotorászni. Miközben beszélt, fél kézzel
támaszkodott az ágyon teljesen fölém hajolva.
-Mondd. -sóhajtva lehajtotta a fejét-
Két perc. -gyorsan rápillantott az órájára és farzsebébe csúsztatta a
telefont.- Mark megjött.
-Kibírod. -emelkedtem fel mosolyogva és
hozzábújva mélyen magamba szívtam illatát- Utána kapsz egy kis meglepit.
-incselkedve néztem a jeges szemekbe.
-Mmm....jól hangzik. -enyhén
beleharapott a nyakamba. Forró lélegzete égette a bőröm.
-Kimss...-vállainál fogva ellöktem
magamtól. Nevetve feltápászkodott, a bőröndhöz sétált, majd pillanatok alatt
feltúrta a legalján lévő pólójáért és egy melegítőért.
-Nem is te lennél. -sóhajtva térdeltem
le a földre, hogy rendet tegyek és a szekrénybe pakoljam ruháinkat.
-Én is szeretlek. -nagy puszit nyomott
arcomra majd magához vette a telefonját- Kibírsz két órát nélkülem?- hirtelen
megtorpant az ajtónál, mintha elfelejtett volna valamit és gonoszan
hátrapillantott. De nem tudtam válaszolni kérdésére. Egyre csak az a szó
ismétlődött bennem, amit pillanatokkal ez előtt természetes könnyedséggel
ejtett ki. A gyomromban újra életre keltek azok a pillangók, amelyek az első
randinkon sem hagytak nyugodni. Hirtelen minden megváltozott körülöttem. Mintha
Kimin kívül semmi sem lett volna a szobában. Összevont szemöldökkel nézett rám,
mintha egy gyerek lennék, aki elég nagy slamasztikába került.
-Valami rosszat mondtam?- további
válasz nélkül hirtelen felugrottam a padlóról és egyenesen a karjaiba vetettem
magam. Nem számított érkezésemre, így óriási lendületemtől kicsit
megtántorodva, az ajtónak vetette hátát, hogy el ne essünk. Mindkét karjával
ölelve derekamat magához húzott, ajkai az enyémeket keresték.
-Nem...pont ez az...-mosolyogtam bele
csókjainkba-...kimondtad a bűvös szót, amit rég hallottam tőled. -tovább
haladva apró csókokat nyomtam állára és nyakára.
-Azt, hogy...-féloldalas mosolyra húzta
ajkait és az államnál fogva felemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen-
...szeretlek?- halk suttogásától, testem minden pontja bizseregni kezdett. Édes
ajkai pár milliméterre voltak csak az enyémektől.
-Pontosan.- pillantottam rá az említett
testrészére, újra csókolni kezdett.
-Tudod, milyen vagyok. -homlokát az
enyémnek döntötte- Ritkán jut szembe, hogy ki is mondjam, mit érzek és sokszor
előfordul, hogy emiatt bizonytalanok velem az emberek. De...
-Kimi. -muszáj volt félbeszakítanom,
utálom ha magyarázkodnia kell egy lényegtelen dolog miatt- Tudom milyen vagy.
És nem is akarom, hogy megváltozz. -orromat az övéhez érintettem- Mert én így
szeretlek. -hirtelen felpillantott és örömtől szikrázó szemekkel, mosolyogva,
finom csókot lehelt ajkaimra. Azt hiszem ez egyike volt azoknak a
pillanatoknak, amiket soha többé nem tudok majd elfelejteni és mindig velem
maradnak.
Miután finnem rászánta magát, hogy
lesétáljon Markhoz, mosolyogva csuktam be mögötte az ajtót. Úgy éreztem magam,
mint egy tinédzser, aki épp szivárványföldön jár élete első csókjától. Szívem
vad kismadárként verdesett a mellkasomban, azért a férfiért aki minden
pillanatban boldoggá tesz. Az én Kimimért. Végül még mindig mosolyogva
befészkeltem magam a nappali kanapéjába és egy filmmel próbáltam elterelni
gondolataimat, amelyek csakis Kimi körül pörögtek. A Tv-ben egy barna hajú nő
jelent meg először, aki megszólalásig hasonlított bátyám feleségére Lilithre.
Hirtelen eszembe jutott, milyen régen beszéltem vele és már tárcsáztam is a
számát.
Hosszas beszélgetésünk során kiderült,
hogy az alig 8 éves keresztfiam, Sami ismét megnyerte az iskolás úszóversenyt,
így a hétvégén családi kerti partira kerül sor. Nagyon szerettem volna ott
lenni és gratulálni neki, de biztos voltam benne, hogy jobban fog örülni egy
F1-es ajándéknak, mint pár kedves szónak, hisz fiúból van. Ráadásul olyan,
mintha Rorikot látnám gyerekkorában, autó őrült, így volt egy olyan sejtésem,
hogy ajándékom után meg lesz bocsájtva, hogy nem voltam ott a buliján.
A családban a bátyám volt az, aki
szinte bármit meg tudott szerettetni az emberrel. Ezért lettem én Forma1, apa
pedig Rally rajongó. Amióta az eszemet tudom, imádja az autóssportokat, így az
évek során én is belejöttem a versenyzéssel kapcsolatos dolgokba. Hat éves
koromra kívülről fújtam bátyám kedvenc versenyzőinek neveit, na és persze
mindig egyet értettem vele, ha szurkolásról volt szó. Pár évvel később, azonban
megkezdődtek első vitáink és a versenyzőkről kialakult véleményünk minden
szempontból eltért. Miután Duglas megkapta álmai állását a McLarennél, engem
pedig egyre több munkaajánlattal bombáztak, sokkal kevesebb alkalommal tudtuk
összehozni a hétvégi közös szurkolásokat, illetve csak akkor, ha ő épp nem volt
beosztva a szerelőcsapatba, nekem pedig nem volt fotózásom.
Bátyámon keresztül több versenyzővel is
találkozhattam már, de Kims más volt mint a többiek és elképesztő
személyiségével rögtön rabul ejtett az első találkozásunkon. A média bármelyik
ágából ismert jégember, teljes ellentéte volt az igazi Kiminek, azonban
magánélete megegyezett az újságokban olvasottakkal.
Fotográfus révén minden nap lépést
kellett és kell tartanom a médiával, így elkerülhetetlen, hogy össze ne fussak
egy-egy a sztárok magánéletéről szóló cikkel. Amelyekben az újságírók ügyesen
el tudtak hitetni az emberrel mindent, főleg ha az egy botrány volt, amin igen
sokat lehetett csámcsogni. A finn versenyzőről is sok kellemetlen írás
keringett, miszerint feleségét rendszeresen csalta és kicsapongó, fiatalkori
élete újra a felszínre tört.
Kimivel való kapcsolatom elején valóban
-ahogy ő mondta- én is bizonytalan voltam vele. Bár nagyon megtetszett igazi
énje, nem akartam belerohanni egy újabb értelmetlen kapcsolatba, amely úgy is
csak pár hónapig tartana, ezért jobbnak láttam egy időre meghúzni ismerkedésünk
határát. Ez jó ötletnek is tűnt, azonban második találkozásunkon addig-addig
feszegette a köztünk lévő húrt, míg az végleg el nem szakadt, én pedig teljesen
a hatása alá kerültem. Most pedig itt vagyok, fülig szerelmesen egy finn
világbajnokba, aki viszonozza érzéseimet. Szinte még fel sem fogtam, mi történt
velem az utóbbi hetekben, mintha álomvilágban élnék.
Mosolyogva pillantottam rá felvillanó
háttérképemre, amelyen Kimi épp a karjaiba zárt és együtt nevettünk a kandalló
előtt egy pléddel a vállunkon.
A film vége
felé szinte már harcoltam fáradtságommal. Mindenképp meg szerettem volna várni
Kimstert, hogy megölelhessem és magam mellett tudhassam, de a több órás
repülőút túlságosan elszívta energiámat, így a TV hangjára lassan álomba
zuhantam.
Másnap a
finnem meleg reggelivel várt és mindeközben érzéki puszikkal és csókokkal
halmozott el. Karjaiba bújva a nappali szőnyegén reggeliztünk, s néha egy-egy
falatot az ő szájába is csempésztem.
-Mit
szólnál, ha ma az egész napot a pályán töltenénk?- kérdezte két korty narancslé
között, miközben nekidőlt a kanapénak.
-Rendben. A
programom úgy is az lett volna, hogy melletted legyek. -közelebb másztam hozzá
és apró puszit nyomtam arcára- Szeretlek. -zöldes szemei szinte mosolyogva
pillantottak rám, majd az ajkaimra.
-Én sokkal
jobban. -féloldalas szexi vigyora terült el az arcán, majd gyengéden
megcsókolt.
Gyomromban
újra életre keltek a boldogság pillangói, szinte repülni tudtam volna. Kimi
kezei felfedezőútra indultak testem különböző pontjaira, amelytől erős vágy
kapott el. Karjaimmal átöleltem a nyakát és teljesen hozzá simultam.
-Lana.
-suttogta a hajamba.
-Hmm?-
pillantottam rá kicsit eltávolodva.
-Ezt ne
csináld, különben kénytelen leszek kihagyni a szabadedzést. -sóhajtotta
csücsörítve.
-Mit ne
csináljak?- ártatlan pillantás mellett az ölébe helyezkedtem.
-Szóval így
állunk. -tenyereit a fenekemre csúsztatta, majd egy hirtelen mozdulattal a
szőnyegre fektetett és addig csikizett, míg a nevetéstől ki nem csordult az
első könnycseppem.
-Ne sírj
drága, senki se bántott. -közelebb hajolva az arcomba nevetett. Meg sem tudtam
szólalni a nevetéstől. Imádtam az apró kis játékainkat, amelyek mindig
feldobták a hangulatot.
Mindketten
remek hangulatban indultunk a szabadedzésekre, ahol nagy nehezen, de végül egy
jégkrém után sikerült az autójába utasítanom. Kimi megkérte Markot, hogy legyen
végig mellettem és segítsen, ha kérdésem lenne, így majdnem az egész napot vele
töltöttem. Sokat nevettünk a finn rádiós beszólásain, miközben csentünk két
jégkrémet a készletéből.
Az első
edzésen a 12. helyen végzett, de kicsit sem volt letörve, mikor visszajött a
boxba. Gyorsan megkötötte derekán overallját, majd vigyorogva felém lépdelt.
-Hé én nem
kapok?- mutatott rá a kezemben lévő jégkrémes pálcikára miközben heves csókban
részesített.
-Sajnos
mindet felfaltam. -pislogtam rá ártatlan szemekkel.
-Akkor, úgy
látom más harapnivaló után kell néznem. -vigyorogva hátrafogta kezeimet, majd
finoman a fülcimpámba harapott.
-Kimi!-
nevettem fel miközben szabadulni próbáltam, reménytelenül.
-Nem
tehetek róla, hogy éhes vagyok. -ártatlanul pillogott zöldeskék szemeivel.
Tudta, hogy ezzel levesz a lábamról.
-Mit
szólnál egy ebédhez jégkrémmel koronázva?- finoman az övéhez érintetten
orromat.
-Nem elég
csábító. -újra támadásba lendült. Szorosan behunytam a szemem, mire ő kuncogva
megcsókolt.- Na jó. Megelégszek az ajánlatoddal, de csak ha te is velem
tartasz.
-Megegyeztünk.
-kiszabadítva kezeimet, végigsimítottam arcán, majd ebédelni indultunk.
A nap jó hangulatban telt tovább,
ráadásul Kimi 2. lett a következő edzésen. Alig vártam, hogy kiszálljon az
autóból, vigyorogva öleltem meg, míg ő azt mondogatta, ez még nem jelent
semmit, majd az időmérőn dől el minden. De én akkor is nagyon büszke voltam rá.
Mielőtt elhagytuk volna a pályát, Mark emlékeztette a finnt, az esti
edzésükről, mire egy nagy sóhaj és egy „oké” volt a válasz. Elmosolyodtam
duzzogó arckifejezésén és megpusziltam. Ennél jobban nem is alakulhatott volna
a napom.
Lana szerkója :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése