Sziasztok! :)
Megérkezett a blog első sztorija! Chasing Fire címen!
Főszereplője ki is lenne más, mint az F1 királya, Kimi Räikkönen! :D
Nagy hajrával szurkoljon mindenki ezen a hétvégén!! ;)
Jó olvasást! :)
Szereplők:
Kimi Räikkönen
Lana Harvey
Íme Lana, Kimi szíve hölgye. :P
Ezek a "fél"képek mindent elmondanak róla. :D
Sebastian Vettel
Hanna Prater
Nico Rosberg
Vivian Sibold
Jenni Dahlman
Romain Grosjean
Marion Jolles Grosjean
1.fejezet
(KIMI
SZEMSZÖG)
Végre
itthon! Nagyot sóhajtva, büszkén pillantottam körül svájci birtokomon,
amely abban a pillanatban mesébe illő látványt nyújtott. A távolból felbukkant
pár havas hegytető, arra figyelmeztetve, hogy a csalóka napsütés ellenére
csípős, hideg szellő fogadja a természetben bóklászókat. A hosszú, hideg napok
után, a tavasz végre megkezdte a tél utáni ébredezését, ezzel előcsalogatva az
apró állatokat is. Egy három órás séta után, nagy mosollyal dőltem le a
nappaliban lévő kanapéra, ahol a kandallóban még pislákolt a tűz, néha fel-fel
lobbanva, mintha táncot járna. Mikor rádobtam pár fadarabot, újra életre kelt
és a rátelepedett száraz mohák sercegve lobbantak lángra. Tökéletes.
Csukott szemmel mélyen magamba szívtam az otthonom illatát. Imádtam itt lenni,
imádtam a gyönyörű havas, de mégis tavaszias tájat, ahogy az erdő csendje a
fülembe mászik, és felváltja a versenyautók zaját, de legfőképp azt, hogy ezen
a helyen senki sem zavarhat.
Mikor
kinyitottam a szemem újra elvarázsolt a tűz játéka. Gyerekkoromban sokat
segítettem édesapámnak tűzifát hordani és felvágni azt, de ha Rami is ott volt,
akkor az egész munka egy-egy hócsatába vagy kergetőzésbe fulladt. Régről
visszatérő kedves emlékeim hatására felsóhajtottam. Most, hogy már apa nem volt
velem, úgy éreztem egy darab örökre kiszakadt a szívemből és semmi sem
pótolhatja többé, mert még egy olyan ember nincs mint apán volt. Neki
köszönhetem aki most vagyok és, hogy mindvégig mellettem volt és segített
anyával együtt.
A konyha
felől halk motoszkálás hallatszott, majd Lanát pillantottam meg az ajtóban.
-Mi ez a
nagy sóhajtozás?- lépdelt felém kecsesen, nagy mosollyal az arcán.
-Semmi...csak
eszembe jutott pár dolog. Tudod, többet kellene itt lennünk. -néztem fel rá
határozottan, nem akartam, hogy tudja, az apámra gondoltam. Olyankor ő is
szomorú és aztán én még jobban belesem.
-Ezt, hogy
érted?-leült a mögöttem lévő kanapéra és előrehajolva masszírozni kezdte
vállaimat, míg a térdeinek nem dőltem.
-Szeretek
itt lenni. Veled. -sóhajtottam újra. Fürge ujjaival a hajamat kezdte igazgatni,
ami mindig megnyugtatott.
-Én is,
-lassan lehajolt és apró csókot lehelt a homlokomra- de én akárhol jól tudom
magam érezni veled.
-Komolyan?-
lassan feltérdeltem és elővettem nőcsábász pillantásomat, amivel akármikor le
tudtam venni a lábáról.
-Komolyan.
-szélesen elmosolyodott, majd a másik pillanatban már az enyémeken éreztem édes
ajkait. Lana bármikor el tudta felejtetni velem a külvilágot. Tenyeremet a
combjai alá csúsztatva közelebb húztam magamhoz, mire lábai automatikusan
összekulcsolódtak derekam körül.
-Egyébként...kész
a vacsora. -suttogta két csók között.
-Mmm...imádlak.
-morogtam a nyakába, miközben felálltam vele és a konyhába indultam- Kiteszem a
lábam pár órára, és otthon meleg vacsora vár rám egy tökéletes nő társaságában.
Mivel érdemeltem ki ezt a sok jót?
-Talán
azzal, hogy jó kisfiú voltál. -arcát az enyémhez nyomta, így ajaki a fülemet
súrolták. A hideg futkosott a hátamon.
-Az lehet,
-suttogtam vissza miközben letettem a konyhapultra, aztán nagy nehezen, de
rávettem magam, hogy két lépést hátráljak- de ha így folytatjuk, akkor
elvesztem a józan eszem, és ma nem vacsorázunk. -fülig ért a szám.
-Szóval
képes vagy faképnél hagyni pár csirkecombért?- nézett utánam hitetlenkedve édes
csokoládé szemeivel, majd leugrott.
-Kénytelen
vagyok, különben a tiédet falom fel.- Lesütötte a szemét, fülig pirulva a
bókomtól, majd mosolyogva hozzálátott az asztal megterítéséhez. Imádtam, amikor
az arca a rózsa színeiben pompázik. Azokban a pillanatokban legszívesebben ezer
csókot nyomtam volna szája minden négyzetmilliméterére. Kínlódva, de végül
sikerült elszakítanom tekintetemet formás alakjáról, amit még tökéletesebbé
tett testhez álló fekete pólója.
Az italos
polc hívogatóan nézett felém, így hosszas válogatás után úgy döntöttem,
leveszek róla egy üveg Dom-ot, amely tökéletesen illik majd az esti
programunkhoz.
Vacsora
után mindketten összebújva, pezsgőt kortyolgattunk a kanapén. A Tv-ben
valamilyen vígjáték ment, de valahogy képtelen voltam rá koncentrálni,
gondolataim teljesen máshol jártak.
Alig tudtam
elhinni, hogy még csak két hónapja váltak el útjaink Jennivel. Bár ha jobban
belegondolok, házasságom már körülbelül négy éve -vagy talán még annál is több-
nem volt az igazi. Szerettem őt, hisz az első éveinkben úgy voltunk, mint a
cukor meg a papírja, de nem sokkal később rájöttem, butaság volt belerohanni
egy meggondolatlan házasságba. Valószínűleg Jenni is így gondolta, ugyanis két
év után után nehezményezni kezdte, hogy nincs elég időnk egymásra és ez főleg
az én munkám miatt volt. Nem mondom, hogy ez hazugság, de ő mindezzel tisztában
volt kapcsolatunk elejétől fogva, én pedig úgy értelmeztem, hogy teljesen
megérti és elfogad a hibáimmal együtt, mint ahogy én őt. Persze könnyebb volt
engem okolni mindenért, mint megkeresni magában is a hibákat és együtt
megbeszélni azokat. Pár hónap múlva már ott tartottunk, hogy sorozatosan
kihagyta a versenyeimet, ezért én se erőltettem meg magam, hogy ott legyek
minden díjugratáson, ráadásul külön jártunk szórakozni is, így az események
hatására szépen lassan rájöttünk, hogy semmilyen közös dolog nem köt össze
minket. Kivéve, hogy híresek, gazdagok és északiak vagyunk, de ezeknek egyike
sem volt ok arra, hogy örökre összekössük életünket. Végül közös megegyezéssel
úgy döntöttünk, nincs értelme tovább kínlódni, így felbontottuk a házasságot,
mielőtt még a barátságunk is tönkrement volna. Amit óriási szerencsémre, még a
2013-as szezonom előtt letudhattam, ugyanis ha tovább húzódik a dolog, biztos,
hogy befolyásolta volna a karrieremet.
Bárcsak
hallgattam volna anyára. Neki mindig igaza van, még akkor is, amikor önfejűen
elutasítom tanácsait és megyek a saját utamon. Akkor meg sem történt volna ez
az egész válóperes ügy. Persze a sajtó nyálcsorgatva várta, hogy végre bele
üthesse orrát a dolgainkba és teljesen átköltve közölje a nagyvilággal, hogy „Kimi
Räikkönen újra szabad”....Volt egy hónapig, ugyanis óriási szerencsémre
karrierem kezdete óta tapadnak rám a nők és bevallom, ennek sosem voltam
ellenére, de néha már kicsit frusztráló volt, hogy az ujjamat sem kellett
megmozdítanom értük, ez is egy ok volt arra, hogy miért ne kezdjek ki a
rajongói táborommal. De Lana megszelídítése, már kemény dió volt. Ő az első nő
az életemben, akiért nekem kellett megküzdenem, nem pedig fordítva. Talán ezért
is éreztem úgy, hogy nálam vége mindennek ha nem lehet az enyém.
Az idei
évem ennél jobban nem is kezdődhetett volna. Miután az ausztráliai nagydíjon
első lettem, a dobogó tetejéről, elképesztően jó érzés volt végigpillantani a
sok-sok finn zászlón és a mosolygó integető embereken, akik engem és a
mellettem álló két versenyzőt ünnepeltek. Az interjúk után alig tudtam
elszabadulni a rajongók tömegéből. Mikor aláírtam az utolsó szórólapot és
pólót, egy pillanatra sóhajtva dőltem hátra székemben abban bízva, hogy végre
elvonulhatok az öltözőmbe. Szerencsére Eric tűnt fel a láthatáron, vigyorogva a
kezemért nyúlt és hátba veregetve gratulált teljesítményemhez. Távozása után
gyorsan fejembe nyomtam a baseball sapkán és elsunnyogtam az öltözőmbe, amikor
épp -szó szerint- belefutottam a folyosón. Régi szokásomhoz híven a földet
stírölve, zsebre dugott kézzel próbáltam eljutni úti célomig, de most valahogy
nem jött össze. Vállammal az övébe ütköztem, mire a telefonja kiesett a kezéből
és halk koppanással ért földet a szőnyegen. Idegesen felkaptam a fejem, hogy
néhány nem épp kedves szóval illessem gázolómat, de amikor csokoládébarna
tekintete az enyémbe fúródott, minden szavam elszállt. Magas szárú csizmát
viselt egy combközépig érő barna ruhával, amit egy elegáns zakóval dobott fel.
A sietségtől pirosló arcát könnyű kontyából kiszabaduló tincsei keretezték.
Tipikus médiaképviselő.
Általában
nem állok szóba ismeretlen újságírókkal vagy riporterekkel, sőt a csapatomon és
versenytársaimon kívül senkivel, de ez egyszer kénytelen voltam kivételt tenni.
-Elnézést.
-törte meg a csendet- Az én hibám volt. -a földön heverő telefonra pillantott,
mire én -úriember módjára- azonnal felkaptam és átnyújtottam azt.
-Nem,
dehogy. Én tehetek róla, hogy szem nélkül közlekedek. -vakartam a tarkóm nevetve.
-Pedig a
pályán nem úgy látszik. -szélesen elmosolyodott és még tovább pirult hirtelen
kicsúszott válaszától.
-Köszönöm,
a mai napom tényleg.....jól sikerült. -vigyorogtam tovább. Nem akartam
dicsekedni.
-Valóban
tökéletes idénykezdés? Gratulálok!-Mosolya vigyorrá változott, amely látni
engedte gyönyörű fogait. Mire én is elnevettem magam. Ha képes lettem volna rá,
abban a pillanatban teljesen elolvadok. Furcsa érzések kerítettek hatalmukba,
mintha a puszta jelenléte maradásra ösztönzött volna. Te jó ég! Flörtölök
egy ismeretlen bombázóval és ő már két bókot is elsütött! Húzz bele Kimi!-
Egyébként, milyen illetlen vagyok. Lana Harvey, fotográfus.- Felém nyújtotta
jobb kezét, én pedig bambán bámultam rá, mire rájöttem mit akar. Valószínűleg
észrevette reakciómat miután kimondta foglalkozása nevét, ugyanis most felvont
szemöldökkel bámult rám. Ebből nem sok jó fog kisülni. Szóval egy fotóssal
állok szemben. Már pedig azoknak legtöbbje az ősellenségeim közé tartozik.
Hogy miért? Egyszerű. Mindig rosszkor vannak rossz helyen és miattuk nincs
magánéletem. Ebből kifolyólag egyiküket sem kedvelem igazán. Lehet, hogy nem
volt jó ötlet szóba állnom vele??
-Kimi. Kimi
Räikkönen, autóversenyző.- Hadartam gyorsan, majd felsóhajtva újra zsebre
vágtam a kezem. Hogy lehetek ennyire szétszórt?- Bocsánat, de a mai
napom eléggé fárasztó volt. Amúgy itt dolgozol? Még sosem láttalak erre felé.- A
tématerelés az erősségem, szerencsére.
-Nem
dehogy, csak beugrottam a tesómhoz. Rorik Harvey, ő a McLarennél szerelő.- maga
elé emelte szürke mappáját és átölelte.
-Szóval
Buttonék malmára hajtja a vizet. -összehúzott szemekkel néztem rá.
-Ömm...,
végül is igen. -nevetett fel, majd hirtelen felkapta a fejét és az órájára
pillantott, mintha eszébe jutott volna valami.- Atyaég!
-Sietsz valahová?-
sandítottam rá.
-Mmm...
valójában rohanok. -pillantott fel nevetve.
-Akkor,
nagyon örültem, és remélem látlak még valamelyik versenyen, mint szurkoló
fotográfust. -nyújtottam kezet mosolyogva. Ez szép volt!
-Igyekszem
eljutni amennyire csak lehet.- Bólintott hűségesen, majd a kezemért nyúlt.
Hideg ujjai ébresztőként hatottak rám.- Örvendtem Mr. Räikkkönen. Sok sikert
továbbra is. -még egyszer elmosolyodott és szimplán hátat fordítva nekem,
elsétált. Én pedig kábán bámultam utána, mintha egy régi ismerőssel találkoztam
volna, aki igen csak közel áll hozzám.
Persze csak
úgy kíváncsiságból, még aznap megkértem sajtósomat, hogy tudjon meg mindent egy
Lana Harvey nevezetű, fotográfusról, mire ő segítőkészen -mint mindig-
nekilátott a feladatnak.
Tudtam,
hogy nem helyes, amit teszek, ugyanis ezernyi Lanához hasonló gyönyörű nőt
látok nap mint nap, akik lesik minden mozdulatomat, arra várva, hogy csak
egyetlen szót szóljak hozzájuk.
De ő
teljesen más volt és akaratlanul is átment minden vizsgámon. Nem kérdezett a
karrieremről, nem visítozott autogramért és fotóért, nem akart letapizni és a
legfontosabb, képes volt normálisan elbeszélgetni velem. Szó szerint
lenyűgözött. Ezek után nem csoda, hogy nem bírtam ki, hogy ne flörtöljek vele,
ami egy igazán jó döntés volt.
Pár óra
múlva a szállodai szobámban ültem, lazításként a Tv-t bámulva, de kimerültségem
valahogy legyűrte a film iránti érdeklődésemet és szemeim lassan lecsukódni
készültek, amikor megszólalt a telefonom. Úgy pattantam fel az ágyról, mint
akit nyakon öntöttek egy pohár hideg vízzel. A kijelzőn Riku neve jelent meg,
ami azt jelentette, hogy új híreket kapok.
-Találtál
valamit?- szóltam bele izgatottan.
-Neked is
szia, és igen. Elküldtem e-mailben, de mondhatom most is.- hangja elgyötört
volt, mintha több napja nem aludt volna. Bár az enyém sem lehetett kellemesebb.
-E-mailben
jó lesz és köszi! Mindent! Te vagy...
-Persze
persze, tudom. Én vagyok a legjobb. -kuncogott halkan- Egyébként, ha szabad
megkérdeznem, miért ilyen fontos ez a nő? Csak nem?
-Mit nem?-
ráncoltam a szemöldököm, abban reménykedve, hogy még csak nem is sejti mért
kellenek az infók
-Iceman
újra bevetésre készül?- hangja gyanakvóvá vált. Hát ez nem jött be.
-Meglehet.
-Meglehet?
Ismerlek már Kimster!- nevetett fel- Tudom mi jár a fejedben!
-Igen,
sajnos a kelleténél jobban is. De most...
-Nem! Ezt
nem hiszem el, pont a sajtósod elől akarod elhallgatni, hogy ki az új barátnőd?
Még a végén én is egy másik lapban olvasok róla először!- dorgált le.
-Nem a
barátnőm. -dünnyögtem a szemeimet forgatva.
-Még, és
tudom, hogy egy jó vodka mellett kellenesebb lenne elbeszélgetni, de ez most
nem megoldható, úgyhogy kénytelen vagy sztorizni most!- végül megadtam magam.
Riku elől sosem tudtam elhallgatni semmit. Ha valamiben elakadtam ő segített és
mellettem állt. Legyen az bármi. Így hát úgy döntöttem elmondom neki a délután
történteket.
Beszélgetésünk
végén gratulált a mai teljesítményemhez, majd rötyögve beígért egy igazi,
vodkás finn bulit és elköszönt. Miután leraktam a telefont, a fejemet csóválva,
nagy mosollyal magamhoz vettem a gépem és átböngésztem e-mailjeimet.
A
pillantásom egyből sajtósom e-mailjén akadt meg, kicsit izgatottam nyitottam
meg.
Feladó: r.kuvaja@mail.com
Címzett: kimi_rai@lotusf1team.com
Hello Kimster!
Óriási kérésedet kevesebb, mint két
óra alatt teljesítettem. Ezért jól esne majd egy kis elismerés! ;)
Szóval, megtudtam, hogy a lány egy
divatfotós, de a fotózás más területein is vannak tapasztalatai, valamint
óriási tehetsége révén, több híres cégnél is dolgozott már és igen felkapott
lett az utóbbi időkben.
Itt dolgozott: Björn Borg, Calvin
Klein, Guess, Helly Hansen, Hugo Boss, Roberto Cavalli....és még sok más
Dán nemzetiségű, 1981. július 24-én született, Hellerupban.
Anyja neve: Madison Frewen -Tervezőgrafikus
Apja neve: Archibald Harvey –Orvos,
azon belül ideggyógyász
Testvére: Rorik Harvey -jelenleg a
McLaren szolgálatában
Családi állapota....(Vajon?)
SZINGLI!(Kapóra jön? ;) )
Tartózkodási helye (Képzeld)!
Ausztrália. Magán okok miatt...
Ezek a legfontosabbak, amit tudni
kell róla. A szakterületét elnézve, nem hiszem, hogy „árthatna” neked, már ha
amiatt kértél róla több infót. :D Ha valami gond van, tudod mi a dolgod!
Üdv: Riku
Szóval, így
kezdődött a mi kis sztorink, amikor megismertem Lana Harveyt a szívdöglesztő
fotográfust, aki rögtön a második találkánkon -amit óriási kínlódással, de
összehoztam- elcsavarta a fejem.
Jennivel
való kapcsolatom lezárása után, biztos voltam benne, hogy egy ideig nő mentes
környezetben fogok tartózkodni, de ezt csak egy hónapig tudtam betartani,
ugyanis a régi csajozós Kimi hirtelen úgy döntött, fel kel a téli álmából és
újra beveti magát -sikeresen. Mintha az életemnek ezen szakasza előre meg lett
volna tervezve, hogy minden összejöjjön. Szokás szerint csak annyi dolgom volt,
hogy jókor legyek jó helyen. Ami igaz erre a pillanatra is, mert épp barna
szépségemet karolva, fekszek a kedvenc otthonom kanapéján, abban reménykedve,
hogy holnap reggel úgy dönt, velem tart a varárnapi versenyemen.
Lana ruhája, az első találkozásnál ;)
Kimi svájci villája :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése