2.fejezet

Sziasztok!

Ünneplésképp meghoztam a sztori második fejezetét, ugyanis Kimi elképesztő sikert aratott nálunk! :D

Újra megmutatta az általa nevezett "szinte hazai pályán", mi tud, ezzel még nagyobb rajongótábort gyűjtve maga köré! :)

Óriási szerencse révén én is ott lehettem és élőben szurkolhattam kedvenc finn versenyzőnknek!

Talán plusz adrenalint adott neki saját készítésű zászlóm is. :D Óriási élmény volt!!

GO KIMI GOOO!! :D

(A képekre kattintva nagyobb méretben is megtekinthetőek!)

2.fejezet

(LANA SZEMSZÖG)

A reggeli nap sugarai halványan átszűrődtek a hálószoba függönyén, ezzel mintákat rajzolva Kimi meztelen hátára. Óvatosan felkönyököltem és végigpillantottam rajta. A hasán aludt, a bal kezét pedig a párnája alá csúsztatta. Ajkai finoman elnyíltak, ami azt jelentette, még mélyen alszik. Szőke, összeborzolt hajáról egy alvó kisfiú jutott eszembe, azonban a hátán és a karján hirtelen megfeszülő izmai mást sugalltak. Mély levegőt vett és kezét addig csúsztatta előre, míg ujjai el nem érték az enyémeket. Ekkor már nem bírtam tovább, muszáj volt megérintenem. Lassan végighúztam ujjaimat a jobb csuklóját körbeölelő tetoválásán, majd megrajzoltam annak körvonalait.

-Már fent vagy?- nagyokat pislogva elmosolyodott és összefőzte ujjainkat.

-Nem tudtam aludni. -hirtelen óriási kényszert éreztem rá, hogy mellébújjak. Karját a hasamra fektetve még jobban magához húzott, majd apró csókokkal kényeztette nyakhajlatomat.

-Pedig azt hittem az éjjel eléggé kifárasztottalak. -megváltoztatva testhelyzetünket, felém gördült és csábos, fél oldalas mosolyt villantott rám.

-Úgy látszik nem adtál bele mindent. -csücsörítettem.

-Valóban?- meglepődve húzódott el, majd tenyerét újra a derekamra simította.

-Csak vicceltem!- nevettem el magam arckifejezésén- Tökéletes este volt. -apró puszit nyomtam a nyakára, állára az arcára és végül megcsókoltam......volna, ha nem húzódik el abban a pillanatban, amikor ajkaim az övéihez értek. Most én néztem rá értetlenül.

-Szeretnék kérdezni valamit.- Ahogy kiejtette ezeket a szavakat, a gyomrom görcsbe rándult. Rossz érzésem támadt. Jeges szemei az arcomat fürkészték, de én úgy éreztem, a lelkemig látnak. Pár másodperc szemezés után, arcvonásai ellágyultak és szelíden elmosolyodott, amitől rögtön visszatért nyugalmam.- Nem gondolnád meg magad a versennyel kapcsolatban? - ajkait lebiggyesztette és még nagyobbra nyitotta varázslatosan kék szemeit.

-Huh...már kezdtem azt hinni, hogy valami baj van. -kezeimmel végigsimítottam a nyakán- Úgy terveztem, egy kicsit később mondom el, de ha már rákérdeztél... -akaratlanul is elmosolyodtam- Tegnap felhívtam Pilart és megkértem, hogy legyen oly kedves és vállalja be helyettem a fotózást, mire ő egy kicsit morogva, de pár kedves szó és egy kis biztatás után elvállalta, külön hangsúlyozva, hogy csak a kedvemért. Ráadásul a cég főnöke, ismervén barátnőm munkáját, szintén beleegyezett. Szóval sikerült összehoznom, hogy veled mehessek. -büszkén elmosolyodtam, de abban a pillanatban megjelent előttem, barátnőm haragos pillantása és rögtön elillant a jókedvem- Bár biztos vagyok benne, hogy Pilar nem fogja szó nélkül hagyni, hogy kicsit későn szóltam neki, de ha veled lehetek, cserébe minden büntetést vállalok. -lassan elmosolyodtam és megcsókoltam. Most nem húzódott el, sőt szinte falta ajkaimat. Valahogy ülőhelyzetbe tornázott minket, majd mindkét karjával átölelte derekamat. Érintéseitől egyre nagyobb melegség és vágy öntött el. Ujjaimat végigfuttattam rövid haján, miközben az ő kezei már a combomon jártak.

-Tudod, ezzel milyen tökéletessé tetted a reggelem... -mosolygott bele csókjainkba- ...igaz, hogy eleve jól indult, de...

-Ennek örülök. -vállánál fogva hátradöntöttem és ügyesen kimásztam öleléséből. Mire ő a karom után kapott, már csak az üres levegőt markolta meg.

-Úgy sem menekülhetsz!- feltérdelt és az ágy széléhez közelített, miközben gonosz vigyorral az arcán végig rajtam tartotta szemeit. Én is elnevettem magam, ahogy jobbra-balra lépkedtünk, ő az ágyon én a földön. Végül úgy döntött, szemből támad. Átugrott az ágy támláján, én futásnak eredve a földszintet céloztam meg. Hallottam meztelen talpainak csattogását, melynek hatására még nagyobb menekülési vágy fogott el. Pár pillanat múlva, mindketten a nappali foteljébe zuhantunk hangosan nevetgélve. Pontosabban én Kimire, ugyanis birtoklón kulcsolta körém karjait.

-Megvagy. -nevetett a nyakamba- Semmi esélyed ellenem.

-Ó tényleg?- felhúzott szemöldökkel a lehető legközelebb hajoltam hozzá, mire ő kihasználva az alkalmat, birtokba vette ajkaim. Keze óvatosan simított végig nyakamon, majd gyengéd csókokat lehelt ajkaimra és a nyakamra, mintha törékeny porcelán lennék. Jól tudta, mikor ezt csinálja, megfeledkezek mindenről, amit mondani vagy tenni akartam és csak ő kerül a középpontba. Ezt általában akkor szokta bevetni, ha rossz kedvem van, vagy épp elegem van mindenből, de most sejtelmem sem volt miért kapom ezt a kényeztetést. Mikor kinyitottam a szemem, pillantásom teljesen véletlenül a faliórára esett, ami gonosz módom nem épp azt az időt mutatta, amit elképzeltem.

-Kims késésben vagyunk!- hirtelen a kezeim közé vettem arcát, de ő még mindig csücsörítve bámult rám.

-Mi?-kis fáziskéséssel felfogta, amit mondtam és ő is hátrapillantott- A francba!- körülbelül fél óránk volt a magángéppel megbeszélt felszállásig és még mindketten pizsamában voltunk. Tegnap reggel szinte éreztem, hogy valami közbe jön majd és előre be kell pakolnom, amiért most áldom az eget, mert így egy gyors reggelire is volt időnk. A nap sütés ellenére odakint hűvös szél fújt, így mindketten farmert húztunk, amit Kimi egy pólóval én pedig egy barna pulcsival párosítottam. Mielőtt kiléptem volna a szobából, gyors pillantást vetettem magamra és összefogtam a hajam.

-Gyönyörű vagy. -meleg tenyerei a csípőmre simultak és megpuszilta az arcomat.

-Köszönöm. -megfordultam ölelésében és megcsókoltam. Finoman viszonozta azt, majd kissé elhúzódva az enyémnek döntötte homlokát.

-Azt hittem sietünk. -féloldalasan elmosolyodott.

-Persze. Mint mindig.- felsóhajtva hátraléptem, ő a bőröndökért nyúlt és bocsánatkérő pillantással kiment a szobából.

Pár perc múlva, már a reptér felé száguldottunk a fekete alfával. Imádtam Kimi mellett utazni és nézni, milyen könnyedén bánik az autóval. Mellette igazán biztonságban éreztem magam. Mikor észrevette, hogy figyelem, szégyenlősen elmosolyodott és egyik kezét a combomra simította.

-El sem tudod képzelni, mennyire örülök, hogy velem tartasz. -somolyogva oldalra pillantott.

-Ugye tudod, hogy ezért tökéletesen kell teljesítened?- kérdeztem vigyorogva.

-Szóval kételkedsz az első helyemben?- mosolygott meglepetten, majd finoman megszorította a combomat.

-Erről szó sincs. -ingattam a fejem nevetve és a keze után kaptam- Iceman a legjobb!

-Így már mindjárt más!- vigyorgott önelégülten.

-Te kis egoista!- három apró puszit nyomtam arcára.

Az autót szinte teljesen elöntötte Kimi édes illata, melynek hatására legszívesebben karjai közé bújtam volna, de ez semmi kép sem volt megoldható, így megelégedtem a puszta közelségével is. Fehér pólója néhol rásimult feszes mellkasára, szőke haja pedig még az alvástól kuszán, de nagyon is szexisen, ide-oda meredezett. A szokásos -általam elnevezett- „Kimis” napszemüvegét viselte. Egy kicsit zavaró volt, hogy nem láthatom kékes szemeit, de már megszoktam, ha nyilvános helyen mutatkozunk, gyorsan felteszi, mintha abban bízna, hogy láthatatlanná válik az emberek előtt. Ajkait összepréselte és halkan szitkozódott az előttünk haladó autó lassúsága és állandó fékezései miatt. Olyan édes amikor morgolódik. Kénytelen voltam elmosolyodni. Gondolataim közül Kimi telefonjának rezgése rántott vissza. Lustán rápillantott, majd felvette.

-Mark! Régen hallottam felőled!- kezdte mosolyogva- Ja. Jól elvoltunk. -huncut mosollyal pillantott rám. Pontosan tudtam, mire gondol. Emlékeim hatására éreztem, hogy elpirulok- Nem tudom...de...nem lehetne holnap? És ha...oké...akkor este. -lezárta a telefont és visszatette a helyére- Este muszáj edzésre mennem. -húzta oldalra száját.

-Csak kibírod valahogy. -megsimítottam a vállát, majd mosolyogva folytattam- Már elég régen voltál. Biztos nem a legkeményebb edzéstervet csináljátok végig. Egyébként ő nem velünk jön?- vontam fel az egyik szemöldököm.

-Hát remélem tényleg nem...-egyetértően bólintott-... és újra nem. Ő már ott van. Egy nappal hamarabb kellett mennie az egyeztetések miatt. -kiszálltunk a kocsiból, majd átadta a kulcsot egy öltönyös férfinak. Észre sem vetem, milyen hamar megérkeztünk.- Igazság szerint, más tervem volt estére. -súgta a fülembe szexi mély hangon, amitől mindig elolvadtam- Nem pedig az edzés. -elfintorodva kivette a bőröndöket az autóból.

A reptéren Kimi percek alatt letudta az aláírásokat, így sikerült hamar átjutnunk a tömegen.

A gép mellett két teljesen egyforma stewardess várt ránk, lemoshatatlan mosollyal és tökéletes sminkkel az arcukon. Mikor elhaladtunk mellettük picit bólintottak. Finnem felsegített a lépcsőn, majd átkarolva a derekamat a gép belsejébe vezetett.

-Végre. -nagyot sóhajtva ledobta magát az egyik ülésbe, majd a mellette lévő kis asztalra tette napszemüvegét és a telefonját. Magamhoz vettem egy ásványvizet és én is mellé heveredtem.

-Miben fáradtál el ennyire?- mosolyogva a számhoz emeltem az üveget.

-Nem is tudom. Ez az esti edzés dolog eléggé elvette a kedvemet mindentől. -csücsörített ajkaival.

Képtelen voltam megállni, hogy ne érjek hozzá. Odahajoltam és gyengéden megcsókoltam.

-Mindentől?

-Ha jobban belegondolok...nem...nem mindentől. -suttogta két csók közt, miközben az ölébe húzott. Kezei felfedezőútra indultak combjaimtól egészen a tarkómig. Minden egyes érintése elektromos szikraként hatott rám. Szabad kezemmel szőke tincsei közé túrtam, ezzel közelebb húzva magamhoz.

-Mr. Räikkönen. Oh...elnézést. -egy vékonyka női hang szólalt meg mögöttünk, mire halk morgás hagyta el finnem ajkait és átpillantott a vállam felett. Visszacsúsztam a helyemre, majd zavaromban az üveg kupakjával kezdtem babrálni.

-Igen?- nézett kérdőn a stewardessre, mire az elvette kezét a szemei elől és mosolyogva folytatta.- A gép indulásra készen áll.

-Akkor, irány Kína. -vonta meg a vállát vigyorogva Kimi.

-Az út körülbelül 9-10 órás lesz. Ha bármire szükségük van én elérhető vagyok. Kellemes időtöltést. -bólintott, majd kisétált.

-9-10 óra?- pillantottam rá felhúzott szemöldökkel.

-Egyedül unalmasabb lett volna. -szívdöglesztő vigyor terült el arcán- De így...egy-kettőre ott leszünk. -visszaült mellém és végigsimított combomon.

-Előre szólok, nem vagyok beszélgetős hangulatomban. -sóhajtottam színpadiasan.

-Ahogy én sem. -puha ajkai azon nyomban támadásba lendültek, nekem pedig nem volt erőm elválni tőlük. Minden csókja varázslatos érzéseket keltett bennem, mintha teljesen feltöltene és minden pillanatban szükségem lenne rá, akár csak egy nagy sóhajra vagy egyáltalán a légzésre. Az út hátralévő részét körülbelül így lehetett elképzelni. Pár vicces sztori és bók között elcsattanó apró csókok, még színesebbé tették az előttünk álló 10 órát. Habár elhoztam iPodomat, ilyen jó társaság mellett nem volt rá szükségem. Úgy éreztem, ennél boldogabb már nem is lehetnék, hiszen a legtökéletesebb férfi mellett ülhettem, aki minden pillanatban a kedvemet keresi és megnevettet.

Pontosan este hatra érkeztünk meg Sanghajba. A reptéren már nagy izgalommal várták a finn bajnok érkezését és ezt óriási zászlókkal és Räikkönenes pólókkal erősítették meg. Mielőtt beléptünk volna az ajtón Kimi a fejébe húzott egy szürke sapit -amit valószínűleg azért tett, mert elfelejtett megfésülködni, de számomra így is tökéletesek voltak szőke tincsei- valamint előkerült a rég nem látott „Kimis” napszemcsi is. Mosolyogva néztem ténykedéseit, mikor hirtelen felpillantott, mintha megérezte volna, hogy őt stírölöm.

-Mi az?- húzta féloldalas mosolyra ajkait- Utálom ha a szemembe bambulnak. -majd megigazította a szemüveget.

-Pedig szépek. -oldalra döntöttem fejem és elővettem kislányos pillantásom.

-Köszönöm. -átkarolva a derekamat magához húzott- De azt hiszem a tieid leköröznek. -lágy puszit nyomott az arcomra.

-Kétlem. -gyorsan viszonoztam gesztusát- Akarod, hogy a szállodáig ezen veszekedjünk?- néztem rá incselkedve.

-Nem, mert úgy is én nyernék. -nyelvet öltöttem rá. Vigyorogva elhúzódott, én pedig a fejemet csóválva követtem. Ha mást válaszol, nem is ő lenne. Az épület másik oldalán egy fekete BMW várt ránk. Kimi bepakolt a csomagtartóba, majd lazán becsusszant a kormány mögé és a szálloda felé vettük az irányt. Pontosabban, amerre a navigáció irányított. A város fényei és az óriási épületek teljesen rabul ejtettek. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, aki életében először jár állatkertben és mindent meg kell csodálnia. Szinte tátott szájjal bámultam ki az ablakon.

-Tetszik?- nézett rám féloldalas, szexi mosolyával.

-Még sosem jártam Sanghajban. -vallottam be a fejemet csóválva.

-Szóval még az itteni pályát sem láttad élőben. -vigyorodott el- Akkor épp ideje volt már, hogy velem tarts.- A lámpa pirosra váltott, mire finnem hirtelen beletaposott a fékbe, mindketten összerezzentünk. Meleg tenyerét a combom belső oldalához csúsztatta. Érintésétől melegség öntött el, halk sóhaj hagyta el ajkaimat.- Holnap a csapatomnál a helyed. -lassan felém hajolt és lágyan megcsókolt. Szavai hatására melegség öntötte el a bensőm, mely mosolygásra késztetett.

-Reménykedtem benne, hogy ezt mondod. -válaszoltam fülig érő mosollyal.

Pár perc múlva már a szálloda parkolójában sétálgattunk összefont ujjakkal. Az épület egy óriási üvegtéglára emlékeztetett, melynek ablakai visszatükrözték a város utcáin elsuhanó autókat és az esti égbolt rózsaszínes sziluettjét. Igyekeztünk minél hamarabb a szobánk kulcsához jutni és elvonulni az emberek elől, de ezt igen csak megnehezítették Kimi fanatikus rajongói és az elképesztő lassúságú recepciós, akiről lerítt, hogy 24 órája talpon van. Ráadásul végig finnemen lógott tekintete, így nem csoda, hogy türelmetlen módon doboltam a pulton, ezzel felvonva magamra az említett személy figyelmét. Arckifejezésem láttán gyorsabb tempóban folytatta a papírjaink rendezését.

Az eddig látottak alapján, nem hittem volna, hogy meglepődök majd szobánktól, de mikor Kimi körbevezetett a -szó szerint hatalmas- lakosztályban, akaratlanul is előtört csodálkozó tekintetem és óriási vigyorom, ami szemmel láthatólag szórakoztatta az idegenvezetőmet is. Végül fáradtan dőltem le a hálóban lévő óriási franciaágyra. Mintha egy napig tartó hegymászáson lettem volna túl. Valójában ma tényleg csak a semmittevésben fáradtam el. A gépen töltött 9 óra elképesztő gyorsasággal telt el. Kimi óriási lelkesedéssel ecsetelte eddigi sanghaji emlékeit és a versenyek után tartott egész estés bulikat, ahol igazán el tudtak lazulni. Főleg a legjobb barátjával, Sebastiannal.

-Csatlakozhatok?- mikor kinyitottam a szemem a bársonyos hang tulajdonosa épp felém sétált, majd féloldalas mosollyal mellém bújt és átölelt.

-Mmm...-nagyot sóhajtva a kezére csúsztattam az enyémet.

-Nincs kedvem edzésre menni. -dünnyögte a hajamba. Hangja egy duzzogó kisfiúéra hasonlított.- Inkább itt maradok veled.

-Ha ezt is lemondod, Mark teljesen kiborul.

-Nem érdekel. -a hátamra fordított és felém gördült. Kutató tekintete zavarba ejtő lassúsággal fürkészte arcomat. Szinte képtelenségnek tűnt, elszakadnom a kék szempártól. Kusza tincsei közé fűztem ujjaimat és extra közel hajoltam hozzá. Édes ajkai elnyílva tapadtak az enyémekre. Őrült csókcsatánkat Kimi telefonja szakította félbe. Halk morgással feltérdelt, majd a zsebében kezdett kotorászni. Miközben beszélt, fél kézzel támaszkodott az ágyon teljesen fölém hajolva.

-Mondd. -sóhajtva lehajtotta a fejét- Két perc. -gyorsan rápillantott az órájára és farzsebébe csúsztatta a telefont.- Mark megjött.

-Kibírod. -emelkedtem fel mosolyogva és hozzábújva mélyen magamba szívtam illatát- Utána kapsz egy kis meglepit. -incselkedve néztem a jeges szemekbe.

-Mmm....jól hangzik. -enyhén beleharapott a nyakamba. Forró lélegzete égette a bőröm.

-Kimss...-vállainál fogva ellöktem magamtól. Nevetve feltápászkodott, a bőröndhöz sétált, majd pillanatok alatt feltúrta a legalján lévő pólójáért és egy melegítőért.

-Nem is te lennél. -sóhajtva térdeltem le a földre, hogy rendet tegyek és a szekrénybe pakoljam ruháinkat.

-Én is szeretlek. -nagy puszit nyomott arcomra majd magához vette a telefonját- Kibírsz két órát nélkülem?- hirtelen megtorpant az ajtónál, mintha elfelejtett volna valamit és gonoszan hátrapillantott. De nem tudtam válaszolni kérdésére. Egyre csak az a szó ismétlődött bennem, amit pillanatokkal ez előtt természetes könnyedséggel ejtett ki. A gyomromban újra életre keltek azok a pillangók, amelyek az első randinkon sem hagytak nyugodni. Hirtelen minden megváltozott körülöttem. Mintha Kimin kívül semmi sem lett volna a szobában. Összevont szemöldökkel nézett rám, mintha egy gyerek lennék, aki elég nagy slamasztikába került.

-Valami rosszat mondtam?- további válasz nélkül hirtelen felugrottam a padlóról és egyenesen a karjaiba vetettem magam. Nem számított érkezésemre, így óriási lendületemtől kicsit megtántorodva, az ajtónak vetette hátát, hogy el ne essünk. Mindkét karjával ölelve derekamat magához húzott, ajkai az enyémeket keresték.

-Nem...pont ez az...-mosolyogtam bele csókjainkba-...kimondtad a bűvös szót, amit rég hallottam tőled. -tovább haladva apró csókokat nyomtam állára és nyakára.

-Azt, hogy...-féloldalas mosolyra húzta ajkait és az államnál fogva felemelte a fejem, hogy a szemembe nézhessen- ...szeretlek?- halk suttogásától, testem minden pontja bizseregni kezdett. Édes ajkai pár milliméterre voltak csak az enyémektől.

-Pontosan.- pillantottam rá az említett testrészére, újra csókolni kezdett.

-Tudod, milyen vagyok. -homlokát az enyémnek döntötte- Ritkán jut szembe, hogy ki is mondjam, mit érzek és sokszor előfordul, hogy emiatt bizonytalanok velem az emberek. De...

-Kimi. -muszáj volt félbeszakítanom, utálom ha magyarázkodnia kell egy lényegtelen dolog miatt- Tudom milyen vagy. És nem is akarom, hogy megváltozz. -orromat az övéhez érintettem- Mert én így szeretlek. -hirtelen felpillantott és örömtől szikrázó szemekkel, mosolyogva, finom csókot lehelt ajkaimra. Azt hiszem ez egyike volt azoknak a pillanatoknak, amiket soha többé nem tudok majd elfelejteni és mindig velem maradnak.

Miután finnem rászánta magát, hogy lesétáljon Markhoz, mosolyogva csuktam be mögötte az ajtót. Úgy éreztem magam, mint egy tinédzser, aki épp szivárványföldön jár élete első csókjától. Szívem vad kismadárként verdesett a mellkasomban, azért a férfiért aki minden pillanatban boldoggá tesz. Az én Kimimért. Végül még mindig mosolyogva befészkeltem magam a nappali kanapéjába és egy filmmel próbáltam elterelni gondolataimat, amelyek csakis Kimi körül pörögtek. A Tv-ben egy barna hajú nő jelent meg először, aki megszólalásig hasonlított bátyám feleségére Lilithre. Hirtelen eszembe jutott, milyen régen beszéltem vele és már tárcsáztam is a számát.

Hosszas beszélgetésünk során kiderült, hogy az alig 8 éves keresztfiam, Sami ismét megnyerte az iskolás úszóversenyt, így a hétvégén családi kerti partira kerül sor. Nagyon szerettem volna ott lenni és gratulálni neki, de biztos voltam benne, hogy jobban fog örülni egy F1-es ajándéknak, mint pár kedves szónak, hisz fiúból van. Ráadásul olyan, mintha Rorikot látnám gyerekkorában, autó őrült, így volt egy olyan sejtésem, hogy ajándékom után meg lesz bocsájtva, hogy nem voltam ott a buliján.

A családban a bátyám volt az, aki szinte bármit meg tudott szerettetni az emberrel. Ezért lettem én Forma1, apa pedig Rally rajongó. Amióta az eszemet tudom, imádja az autóssportokat, így az évek során én is belejöttem a versenyzéssel kapcsolatos dolgokba. Hat éves koromra kívülről fújtam bátyám kedvenc versenyzőinek neveit, na és persze mindig egyet értettem vele, ha szurkolásról volt szó. Pár évvel később, azonban megkezdődtek első vitáink és a versenyzőkről kialakult véleményünk minden szempontból eltért. Miután Duglas megkapta álmai állását a McLarennél, engem pedig egyre több munkaajánlattal bombáztak, sokkal kevesebb alkalommal tudtuk összehozni a hétvégi közös szurkolásokat, illetve csak akkor, ha ő épp nem volt beosztva a szerelőcsapatba, nekem pedig nem volt fotózásom.

Bátyámon keresztül több versenyzővel is találkozhattam már, de Kims más volt mint a többiek és elképesztő személyiségével rögtön rabul ejtett az első találkozásunkon. A média bármelyik ágából ismert jégember, teljes ellentéte volt az igazi Kiminek, azonban magánélete megegyezett az újságokban olvasottakkal.

Fotográfus révén minden nap lépést kellett és kell tartanom a médiával, így elkerülhetetlen, hogy össze ne fussak egy-egy a sztárok magánéletéről szóló cikkel. Amelyekben az újságírók ügyesen el tudtak hitetni az emberrel mindent, főleg ha az egy botrány volt, amin igen sokat lehetett csámcsogni. A finn versenyzőről is sok kellemetlen írás keringett, miszerint feleségét rendszeresen csalta és kicsapongó, fiatalkori élete újra a felszínre tört.

Kimivel való kapcsolatom elején valóban -ahogy ő mondta- én is bizonytalan voltam vele. Bár nagyon megtetszett igazi énje, nem akartam belerohanni egy újabb értelmetlen kapcsolatba, amely úgy is csak pár hónapig tartana, ezért jobbnak láttam egy időre meghúzni ismerkedésünk határát. Ez jó ötletnek is tűnt, azonban második találkozásunkon addig-addig feszegette a köztünk lévő húrt, míg az végleg el nem szakadt, én pedig teljesen a hatása alá kerültem. Most pedig itt vagyok, fülig szerelmesen egy finn világbajnokba, aki viszonozza érzéseimet. Szinte még fel sem fogtam, mi történt velem az utóbbi hetekben, mintha álomvilágban élnék.

Mosolyogva pillantottam rá felvillanó háttérképemre, amelyen Kimi épp a karjaiba zárt és együtt nevettünk a kandalló előtt egy pléddel a vállunkon.

A film vége felé szinte már harcoltam fáradtságommal. Mindenképp meg szerettem volna várni Kimstert, hogy megölelhessem és magam mellett tudhassam, de a több órás repülőút túlságosan elszívta energiámat, így a TV hangjára lassan álomba zuhantam.

Másnap a finnem meleg reggelivel várt és mindeközben érzéki puszikkal és csókokkal halmozott el. Karjaiba bújva a nappali szőnyegén reggeliztünk, s néha egy-egy falatot az ő szájába is csempésztem.

-Mit szólnál, ha ma az egész napot a pályán töltenénk?- kérdezte két korty narancslé között, miközben nekidőlt a kanapénak.

-Rendben. A programom úgy is az lett volna, hogy melletted legyek. -közelebb másztam hozzá és apró puszit nyomtam arcára- Szeretlek. -zöldes szemei szinte mosolyogva pillantottak rám, majd az ajkaimra.

-Én sokkal jobban. -féloldalas szexi vigyora terült el az arcán, majd gyengéden megcsókolt.

Gyomromban újra életre keltek a boldogság pillangói, szinte repülni tudtam volna. Kimi kezei felfedezőútra indultak testem különböző pontjaira, amelytől erős vágy kapott el. Karjaimmal átöleltem a nyakát és teljesen hozzá simultam.

-Lana. -suttogta a hajamba.

-Hmm?- pillantottam rá kicsit eltávolodva.

-Ezt ne csináld, különben kénytelen leszek kihagyni a szabadedzést. -sóhajtotta csücsörítve.

-Mit ne csináljak?- ártatlan pillantás mellett az ölébe helyezkedtem.

-Szóval így állunk. -tenyereit a fenekemre csúsztatta, majd egy hirtelen mozdulattal a szőnyegre fektetett és addig csikizett, míg a nevetéstől ki nem csordult az első könnycseppem.

-Ne sírj drága, senki se bántott. -közelebb hajolva az arcomba nevetett. Meg sem tudtam szólalni a nevetéstől. Imádtam az apró kis játékainkat, amelyek mindig feldobták a hangulatot.

Mindketten remek hangulatban indultunk a szabadedzésekre, ahol nagy nehezen, de végül egy jégkrém után sikerült az autójába utasítanom. Kimi megkérte Markot, hogy legyen végig mellettem és segítsen, ha kérdésem lenne, így majdnem az egész napot vele töltöttem. Sokat nevettünk a finn rádiós beszólásain, miközben csentünk két jégkrémet a készletéből.

Az első edzésen a 12. helyen végzett, de kicsit sem volt letörve, mikor visszajött a boxba. Gyorsan megkötötte derekán overallját, majd vigyorogva felém lépdelt.

-Hé én nem kapok?- mutatott rá a kezemben lévő jégkrémes pálcikára miközben heves csókban részesített.

-Sajnos mindet felfaltam. -pislogtam rá ártatlan szemekkel.

-Akkor, úgy látom más harapnivaló után kell néznem. -vigyorogva hátrafogta kezeimet, majd finoman a fülcimpámba harapott.

-Kimi!- nevettem fel miközben szabadulni próbáltam, reménytelenül.

-Nem tehetek róla, hogy éhes vagyok. -ártatlanul pillogott zöldeskék szemeivel. Tudta, hogy ezzel levesz a lábamról.

-Mit szólnál egy ebédhez jégkrémmel koronázva?- finoman az övéhez érintetten orromat.

-Nem elég csábító. -újra támadásba lendült. Szorosan behunytam a szemem, mire ő kuncogva megcsókolt.- Na jó. Megelégszek az ajánlatoddal, de csak ha te is velem tartasz.

-Megegyeztünk. -kiszabadítva kezeimet, végigsimítottam arcán, majd ebédelni indultunk.

A nap jó hangulatban telt tovább, ráadásul Kimi 2. lett a következő edzésen. Alig vártam, hogy kiszálljon az autóból, vigyorogva öleltem meg, míg ő azt mondogatta, ez még nem jelent semmit, majd az időmérőn dől el minden. De én akkor is nagyon büszke voltam rá. Mielőtt elhagytuk volna a pályát, Mark emlékeztette a finnt, az esti edzésükről, mire egy nagy sóhaj és egy „oké” volt a válasz. Elmosolyodtam duzzogó arckifejezésén és megpusziltam. Ennél jobban nem is alakulhatott volna a napom.

Lana szerkója :D

1.fejezet

Sziasztok! :)
Megérkezett a blog első sztorija! Chasing Fire címen!
Főszereplője ki is lenne más, mint az F1 királya, Kimi Räikkönen! :D
Nagy hajrával szurkoljon mindenki ezen a hétvégén!! ;)
Jó olvasást! :)

Szereplők:

Kimi Räikkönen

Lana Harvey

Íme Lana, Kimi szíve hölgye. :P

Ezek a "fél"képek mindent elmondanak róla. :D 

Sebastian Vettel

Hanna Prater

Nico Rosberg

Vivian Sibold

Jenni Dahlman

Romain Grosjean

Marion Jolles Grosjean

1.fejezet

(KIMI SZEMSZÖG)

Végre itthon! Nagyot sóhajtva, büszkén pillantottam körül svájci birtokomon, amely abban a pillanatban mesébe illő látványt nyújtott. A távolból felbukkant pár havas hegytető, arra figyelmeztetve, hogy a csalóka napsütés ellenére csípős, hideg szellő fogadja a természetben bóklászókat. A hosszú, hideg napok után, a tavasz végre megkezdte a tél utáni ébredezését, ezzel előcsalogatva az apró állatokat is. Egy három órás séta után, nagy mosollyal dőltem le a nappaliban lévő kanapéra, ahol a kandallóban még pislákolt a tűz, néha fel-fel lobbanva, mintha táncot járna. Mikor rádobtam pár fadarabot, újra életre kelt és a rátelepedett száraz mohák sercegve lobbantak lángra. Tökéletes. Csukott szemmel mélyen magamba szívtam az otthonom illatát. Imádtam itt lenni, imádtam a gyönyörű havas, de mégis tavaszias tájat, ahogy az erdő csendje a fülembe mászik, és felváltja a versenyautók zaját, de legfőképp azt, hogy ezen a helyen senki sem zavarhat.

Mikor kinyitottam a szemem újra elvarázsolt a tűz játéka. Gyerekkoromban sokat segítettem édesapámnak tűzifát hordani és felvágni azt, de ha Rami is ott volt, akkor az egész munka egy-egy hócsatába vagy kergetőzésbe fulladt. Régről visszatérő kedves emlékeim hatására felsóhajtottam. Most, hogy már apa nem volt velem, úgy éreztem egy darab örökre kiszakadt a szívemből és semmi sem pótolhatja többé, mert még egy olyan ember nincs mint apán volt. Neki köszönhetem aki most vagyok és, hogy mindvégig mellettem volt és segített anyával együtt.

A konyha felől halk motoszkálás hallatszott, majd Lanát pillantottam meg az ajtóban.

-Mi ez a nagy sóhajtozás?- lépdelt felém kecsesen, nagy mosollyal az arcán.

-Semmi...csak eszembe jutott pár dolog. Tudod, többet kellene itt lennünk. -néztem fel rá határozottan, nem akartam, hogy tudja, az apámra gondoltam. Olyankor ő is szomorú és aztán én még jobban belesem.

-Ezt, hogy érted?-leült a mögöttem lévő kanapéra és előrehajolva masszírozni kezdte vállaimat, míg a térdeinek nem dőltem.

-Szeretek itt lenni. Veled. -sóhajtottam újra. Fürge ujjaival a hajamat kezdte igazgatni, ami mindig megnyugtatott.

-Én is, -lassan lehajolt és apró csókot lehelt a homlokomra- de én akárhol jól tudom magam érezni veled.

-Komolyan?- lassan feltérdeltem és elővettem nőcsábász pillantásomat, amivel akármikor le tudtam venni a lábáról.

-Komolyan. -szélesen elmosolyodott, majd a másik pillanatban már az enyémeken éreztem édes ajkait. Lana bármikor el tudta felejtetni velem a külvilágot. Tenyeremet a combjai alá csúsztatva közelebb húztam magamhoz, mire lábai automatikusan összekulcsolódtak derekam körül.

-Egyébként...kész a vacsora. -suttogta két csók között.

-Mmm...imádlak. -morogtam a nyakába, miközben felálltam vele és a konyhába indultam- Kiteszem a lábam pár órára, és otthon meleg vacsora vár rám egy tökéletes nő társaságában. Mivel érdemeltem ki ezt a sok jót?

-Talán azzal, hogy jó kisfiú voltál. -arcát az enyémhez nyomta, így ajaki a fülemet súrolták. A hideg futkosott a hátamon.

-Az lehet, -suttogtam vissza miközben letettem a konyhapultra, aztán nagy nehezen, de rávettem magam, hogy két lépést hátráljak- de ha így folytatjuk, akkor elvesztem a józan eszem, és ma nem vacsorázunk. -fülig ért a szám.

-Szóval képes vagy faképnél hagyni pár csirkecombért?- nézett utánam hitetlenkedve édes csokoládé szemeivel, majd leugrott.

-Kénytelen vagyok, különben a tiédet falom fel.- Lesütötte a szemét, fülig pirulva a bókomtól, majd mosolyogva hozzálátott az asztal megterítéséhez. Imádtam, amikor az arca a rózsa színeiben pompázik. Azokban a pillanatokban legszívesebben ezer csókot nyomtam volna szája minden négyzetmilliméterére. Kínlódva, de végül sikerült elszakítanom tekintetemet formás alakjáról, amit még tökéletesebbé tett testhez álló fekete pólója.

Az italos polc hívogatóan nézett felém, így hosszas válogatás után úgy döntöttem, leveszek róla egy üveg Dom-ot, amely tökéletesen illik majd az esti programunkhoz.

Vacsora után mindketten összebújva, pezsgőt kortyolgattunk a kanapén. A Tv-ben valamilyen vígjáték ment, de valahogy képtelen voltam rá koncentrálni, gondolataim teljesen máshol jártak.

Alig tudtam elhinni, hogy még csak két hónapja váltak el útjaink Jennivel. Bár ha jobban belegondolok, házasságom már körülbelül négy éve -vagy talán még annál is több- nem volt az igazi. Szerettem őt, hisz az első éveinkben úgy voltunk, mint a cukor meg a papírja, de nem sokkal később rájöttem, butaság volt belerohanni egy meggondolatlan házasságba. Valószínűleg Jenni is így gondolta, ugyanis két év után után nehezményezni kezdte, hogy nincs elég időnk egymásra és ez főleg az én munkám miatt volt. Nem mondom, hogy ez hazugság, de ő mindezzel tisztában volt kapcsolatunk elejétől fogva, én pedig úgy értelmeztem, hogy teljesen megérti és elfogad a hibáimmal együtt, mint ahogy én őt. Persze könnyebb volt engem okolni mindenért, mint megkeresni magában is a hibákat és együtt megbeszélni azokat. Pár hónap múlva már ott tartottunk, hogy sorozatosan kihagyta a versenyeimet, ezért én se erőltettem meg magam, hogy ott legyek minden díjugratáson, ráadásul külön jártunk szórakozni is, így az események hatására szépen lassan rájöttünk, hogy semmilyen közös dolog nem köt össze minket. Kivéve, hogy híresek, gazdagok és északiak vagyunk, de ezeknek egyike sem volt ok arra, hogy örökre összekössük életünket. Végül közös megegyezéssel úgy döntöttünk, nincs értelme tovább kínlódni, így felbontottuk a házasságot, mielőtt még a barátságunk is tönkrement volna. Amit óriási szerencsémre, még a 2013-as szezonom előtt letudhattam, ugyanis ha tovább húzódik a dolog, biztos, hogy befolyásolta volna a karrieremet.

Bárcsak hallgattam volna anyára. Neki mindig igaza van, még akkor is, amikor önfejűen elutasítom tanácsait és megyek a saját utamon. Akkor meg sem történt volna ez az egész válóperes ügy. Persze a sajtó nyálcsorgatva várta, hogy végre bele üthesse orrát a dolgainkba és teljesen átköltve közölje a nagyvilággal, hogy „Kimi Räikkönen újra szabad”....Volt egy hónapig, ugyanis óriási szerencsémre karrierem kezdete óta tapadnak rám a nők és bevallom, ennek sosem voltam ellenére, de néha már kicsit frusztráló volt, hogy az ujjamat sem kellett megmozdítanom értük, ez is egy ok volt arra, hogy miért ne kezdjek ki a rajongói táborommal. De Lana megszelídítése, már kemény dió volt. Ő az első nő az életemben, akiért nekem kellett megküzdenem, nem pedig fordítva. Talán ezért is éreztem úgy, hogy nálam vége mindennek ha nem lehet az enyém.

Az idei évem ennél jobban nem is kezdődhetett volna. Miután az ausztráliai nagydíjon első lettem, a dobogó tetejéről, elképesztően jó érzés volt végigpillantani a sok-sok finn zászlón és a mosolygó integető embereken, akik engem és a mellettem álló két versenyzőt ünnepeltek. Az interjúk után alig tudtam elszabadulni a rajongók tömegéből. Mikor aláírtam az utolsó szórólapot és pólót, egy pillanatra sóhajtva dőltem hátra székemben abban bízva, hogy végre elvonulhatok az öltözőmbe. Szerencsére Eric tűnt fel a láthatáron, vigyorogva a kezemért nyúlt és hátba veregetve gratulált teljesítményemhez. Távozása után gyorsan fejembe nyomtam a baseball sapkán és elsunnyogtam az öltözőmbe, amikor épp -szó szerint- belefutottam a folyosón. Régi szokásomhoz híven a földet stírölve, zsebre dugott kézzel próbáltam eljutni úti célomig, de most valahogy nem jött össze. Vállammal az övébe ütköztem, mire a telefonja kiesett a kezéből és halk koppanással ért földet a szőnyegen. Idegesen felkaptam a fejem, hogy néhány nem épp kedves szóval illessem gázolómat, de amikor csokoládébarna tekintete az enyémbe fúródott, minden szavam elszállt. Magas szárú csizmát viselt egy combközépig érő barna ruhával, amit egy elegáns zakóval dobott fel. A sietségtől pirosló arcát könnyű kontyából kiszabaduló tincsei keretezték. Tipikus médiaképviselő.

Általában nem állok szóba ismeretlen újságírókkal vagy riporterekkel, sőt a csapatomon és versenytársaimon kívül senkivel, de ez egyszer kénytelen voltam kivételt tenni.

-Elnézést. -törte meg a csendet- Az én hibám volt. -a földön heverő telefonra pillantott, mire én -úriember módjára- azonnal felkaptam és átnyújtottam azt.

-Nem, dehogy. Én tehetek róla, hogy szem nélkül közlekedek. -vakartam a tarkóm nevetve.

-Pedig a pályán nem úgy látszik. -szélesen elmosolyodott és még tovább pirult hirtelen kicsúszott válaszától.

-Köszönöm, a mai napom tényleg.....jól sikerült. -vigyorogtam tovább. Nem akartam dicsekedni.

-Valóban tökéletes idénykezdés? Gratulálok!-Mosolya vigyorrá változott, amely látni engedte gyönyörű fogait. Mire én is elnevettem magam. Ha képes lettem volna rá, abban a pillanatban teljesen elolvadok. Furcsa érzések kerítettek hatalmukba, mintha a puszta jelenléte maradásra ösztönzött volna. Te jó ég! Flörtölök egy ismeretlen bombázóval és ő már két bókot is elsütött! Húzz bele Kimi!- Egyébként, milyen illetlen vagyok. Lana Harvey, fotográfus.- Felém nyújtotta jobb kezét, én pedig bambán bámultam rá, mire rájöttem mit akar. Valószínűleg észrevette reakciómat miután kimondta foglalkozása nevét, ugyanis most felvont szemöldökkel bámult rám. Ebből nem sok jó fog kisülni. Szóval egy fotóssal állok szemben. Már pedig azoknak legtöbbje az ősellenségeim közé tartozik. Hogy miért? Egyszerű. Mindig rosszkor vannak rossz helyen és miattuk nincs magánéletem. Ebből kifolyólag egyiküket sem kedvelem igazán. Lehet, hogy nem volt jó ötlet szóba állnom vele??

-Kimi. Kimi Räikkönen, autóversenyző.- Hadartam gyorsan, majd felsóhajtva újra zsebre vágtam a kezem. Hogy lehetek ennyire szétszórt?- Bocsánat, de a mai napom eléggé fárasztó volt. Amúgy itt dolgozol? Még sosem láttalak erre felé.- A tématerelés az erősségem, szerencsére.

-Nem dehogy, csak beugrottam a tesómhoz. Rorik Harvey, ő a McLarennél szerelő.- maga elé emelte szürke mappáját és átölelte.

-Szóval Buttonék malmára hajtja a vizet. -összehúzott szemekkel néztem rá.

-Ömm..., végül is igen. -nevetett fel, majd hirtelen felkapta a fejét és az órájára pillantott, mintha eszébe jutott volna valami.- Atyaég!

-Sietsz valahová?- sandítottam rá.

-Mmm... valójában rohanok. -pillantott fel nevetve.

-Akkor, nagyon örültem, és remélem látlak még valamelyik versenyen, mint szurkoló fotográfust. -nyújtottam kezet mosolyogva. Ez szép volt!

-Igyekszem eljutni amennyire csak lehet.- Bólintott hűségesen, majd a kezemért nyúlt. Hideg ujjai ébresztőként hatottak rám.- Örvendtem Mr. Räikkkönen. Sok sikert továbbra is. -még egyszer elmosolyodott és szimplán hátat fordítva nekem, elsétált. Én pedig kábán bámultam utána, mintha egy régi ismerőssel találkoztam volna, aki igen csak közel áll hozzám.

Persze csak úgy kíváncsiságból, még aznap megkértem sajtósomat, hogy tudjon meg mindent egy Lana Harvey nevezetű, fotográfusról, mire ő segítőkészen -mint mindig- nekilátott a feladatnak.

Tudtam, hogy nem helyes, amit teszek, ugyanis ezernyi Lanához hasonló gyönyörű nőt látok nap mint nap, akik lesik minden mozdulatomat, arra várva, hogy csak egyetlen szót szóljak hozzájuk.

De ő teljesen más volt és akaratlanul is átment minden vizsgámon. Nem kérdezett a karrieremről, nem visítozott autogramért és fotóért, nem akart letapizni és a legfontosabb, képes volt normálisan elbeszélgetni velem. Szó szerint lenyűgözött. Ezek után nem csoda, hogy nem bírtam ki, hogy ne flörtöljek vele, ami egy igazán jó döntés volt.

Pár óra múlva a szállodai szobámban ültem, lazításként a Tv-t bámulva, de kimerültségem valahogy legyűrte a film iránti érdeklődésemet és szemeim lassan lecsukódni készültek, amikor megszólalt a telefonom. Úgy pattantam fel az ágyról, mint akit nyakon öntöttek egy pohár hideg vízzel. A kijelzőn Riku neve jelent meg, ami azt jelentette, hogy új híreket kapok.

-Találtál valamit?- szóltam bele izgatottan.

-Neked is szia, és igen. Elküldtem e-mailben, de mondhatom most is.- hangja elgyötört volt, mintha több napja nem aludt volna. Bár az enyém sem lehetett kellemesebb.

-E-mailben jó lesz és köszi! Mindent! Te vagy...

-Persze persze, tudom. Én vagyok a legjobb. -kuncogott halkan- Egyébként, ha szabad megkérdeznem, miért ilyen fontos ez a nő? Csak nem?

-Mit nem?- ráncoltam a szemöldököm, abban reménykedve, hogy még csak nem is sejti mért kellenek az infók

-Iceman újra bevetésre készül?- hangja gyanakvóvá vált. Hát ez nem jött be.

-Meglehet.

-Meglehet? Ismerlek már Kimster!- nevetett fel- Tudom mi jár a fejedben!

-Igen, sajnos a kelleténél jobban is. De most...

-Nem! Ezt nem hiszem el, pont a sajtósod elől akarod elhallgatni, hogy ki az új barátnőd? Még a végén én is egy másik lapban olvasok róla először!- dorgált le.

-Nem a barátnőm. -dünnyögtem a szemeimet forgatva.

-Még, és tudom, hogy egy jó vodka mellett kellenesebb lenne elbeszélgetni, de ez most nem megoldható, úgyhogy kénytelen vagy sztorizni most!- végül megadtam magam. Riku elől sosem tudtam elhallgatni semmit. Ha valamiben elakadtam ő segített és mellettem állt. Legyen az bármi. Így hát úgy döntöttem elmondom neki a délután történteket.

Beszélgetésünk végén gratulált a mai teljesítményemhez, majd rötyögve beígért egy igazi, vodkás finn bulit és elköszönt. Miután leraktam a telefont, a fejemet csóválva, nagy mosollyal magamhoz vettem a gépem és átböngésztem e-mailjeimet.

A pillantásom egyből sajtósom e-mailjén akadt meg, kicsit izgatottam nyitottam meg.

Feladó: r.kuvaja@mail.com

Címzett: kimi_rai@lotusf1team.com

Hello Kimster!

Óriási kérésedet kevesebb, mint két óra alatt teljesítettem. Ezért jól esne majd egy kis elismerés! ;)

Szóval, megtudtam, hogy a lány egy divatfotós, de a fotózás más területein is vannak tapasztalatai, valamint óriási tehetsége révén, több híres cégnél is dolgozott már és igen felkapott lett az utóbbi időkben.

Itt dolgozott: Björn Borg, Calvin Klein, Guess, Helly Hansen, Hugo Boss, Roberto Cavalli....és még sok más

Dán nemzetiségű, 1981. július 24-én született, Hellerupban.

Anyja neve: Madison Frewen -Tervezőgrafikus

Apja neve: Archibald Harvey –Orvos, azon belül ideggyógyász

Testvére: Rorik Harvey -jelenleg a McLaren szolgálatában

Családi állapota....(Vajon?) SZINGLI!(Kapóra jön? ;) )

Tartózkodási helye (Képzeld)! Ausztrália. Magán okok miatt...

Ezek a legfontosabbak, amit tudni kell róla. A szakterületét elnézve, nem hiszem, hogy „árthatna” neked, már ha amiatt kértél róla több infót. :D Ha valami gond van, tudod mi a dolgod!

Üdv: Riku

Szóval, így kezdődött a mi kis sztorink, amikor megismertem Lana Harveyt a szívdöglesztő fotográfust, aki rögtön a második találkánkon -amit óriási kínlódással, de összehoztam- elcsavarta a fejem.

Jennivel való kapcsolatom lezárása után, biztos voltam benne, hogy egy ideig nő mentes környezetben fogok tartózkodni, de ezt csak egy hónapig tudtam betartani, ugyanis a régi csajozós Kimi hirtelen úgy döntött, fel kel a téli álmából és újra beveti magát -sikeresen. Mintha az életemnek ezen szakasza előre meg lett volna tervezve, hogy minden összejöjjön. Szokás szerint csak annyi dolgom volt, hogy jókor legyek jó helyen. Ami igaz erre a pillanatra is, mert épp barna szépségemet karolva, fekszek a kedvenc otthonom kanapéján, abban reménykedve, hogy holnap reggel úgy dönt, velem tart a varárnapi versenyemen. 

Lana ruhája, az első találkozásnál ;)

Kimi svájci villája :)