Iceman's paddock

11.fejezet

Sziasztok! :)

Az év zárásaként itt a 11.fejezet! :D Igazából tegnap szerettem volna felrakni, de estefelé nem tudom mi lett a netemmel...-.- A lényeg, hogy itt van! :D

Köszönet mindenkinek a sok-sok szavazatért (és segítségért ;) ), szeretettel várlak titeket az Új Évben is! :)

Remélem lesz időtök benézni még az idén...:)

Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok! :D

Jó olvasást!

11.fejezet

(KIMI SZEMSZÖG)

Sör, barátok, tengerpart, buli. Kell ennél több? Már a harmadik napot töltöttük a szigeten, mégis úgy éreztem, csak egy napja érkeztünk. Egy hosszú séta után, végre megtaláltuk a tökéletes helyet, ahol nyugodtan letelepedhettünk a parton, kisebb emberközegben. Nico alig várta, hogy ledőlhessen. A kis német rendesen kiütötte magát előző éjjel, de ennyivel nem ússza meg a heti bulizást azt garantálom. Erőtlenül nyúlt el egy napernyő alatt, nem kellett neki sok, hogy bevágja a szunyát. Pólómat Lana táskájába dobtam, miközben szemüvegem alól élvezettel pillantottam végig az említett hibátlan alakján, s ötletem sem volt, hogyan képes ennyire szexi mozdulatokkal megszabadulni attól a ruhaszerű valamitől.

-Te Räikko. Van itt egy kis...- lépett mellém Seb vigyorogva, s megpiszkálta a szája szélét.

-Menj a francba.- kuncogva oldalba löktem- Nem is csorgott.

-Csak majdnem.

-Neked viszont tényleg fog, ha arcon csaplak.- ültem le a napozószékre elvigyorodva.

-Te meg az a nagy szád...-ő is követte példámat.

-Vettel jobb ha meghúzod magad, mert nem tudom, hogy jössz haza, de biztos nem az én hajómon.

-Itt is van repülőtér.- vigyorodott el csúfondárosan.

-Akkor hajrá a jegyvétellel.- nem bírtam ki, hogy ne húzzam az agyát. A szócsatákban mindig én nyertem, ő pedig sosem adta fel. Ez is egy dolog, amiért kedvelem Sebet. A végsőkig kitart mindenben, még akkor is, ha semmi esélye sincs.

-Komolyan mondom elviselhetetlen vagy, mióta Lana megrontott.

-Csak visszahozta az igazi Kimit...- büszkén pillantottam az én szépségem irányába. Épp a vízben ácsorogtak, mindhárman libabőrösen próbálták megszokni a tengert. Három grácia. Öröm volt rájuk nézni.

-Aki el se ment?- kérdezte komolyabb hangnemben. Halvány mosollyal fordultam felé, kissé meglepődve.- Jó, volt egy időszak, amikor tényleg azon gondolkodtam, hogy miért barátkozok én egy ilyen „mindenkitleszarok” idiótával? Mert az utóbbi években volt ilyen is...- húzta el a száját kissé-...de ha nem lennél a haverom, kicseszett unalmas életem lenne.- lassan elvigyorodott és a szájához emelte sörét. Tudtam, hogy Seb a házasságom utolsó éveire gondolt, amikor már teljesen kész voltam a dolgoktól és én is éreztem, hogy valami tutira nem okés. Néha még vele is bunkó és lekezelő voltam és minden alkalommal tutira vettem, hogy az volt az utolsó csepp a pohárban, de sosem távolodott el tőlem, annál inkább mellettem állt. Legjobb barát? Azt hiszem bátran mondhatom azt, hogy Seba egy a hozzám legközelebb álló emberek közül.

-Igazad van.- lassan feltápászkodtam és levettem a napszemüvegem.

-Mármint?

-Szerintem is szörnyen unalmas lenne az életed nélkülem.- bólogattam vigyorogva.

-Te szemét finn.- ajkai lassan fölfelé görbültek, miközben a fejét csóválta. A lányok még mindig valahol combközépig ácsorogtak a vízben. Ideje volt felgyorsítani a folyamatot.

-Te Seb! Egy verseny a bójáig?- szóltan hangosabban, hogy a lányok is hallják, miközben jelentőségteljesen pillantottam vissza Sebastianra. Azonnal vette a lapot és vigyorogva ő is felállt.

-Na ne!- Hanna kétségbeesetten kapta felénk tekintetét, s indult ki a vízből. Vele egy időben Lana és Viv ijedten néztek össze, azonban mi nekifutásból egyszerre indultunk a víz felé, teljesen beterítve őket. Hangos sikoltozás, majd nevetés vett körül. Elkaptam Lana derekát és magammal húzva, egyszerre mártóztunk le. Arcát a nyakhajlatomhoz simította és szorosan átölelt, jó érzéssel töltött el, hogy teljesen bízik bennem.

-Seb! Neeee!- visított fel Hanna a part felé igyekezve, de a kis német teli vigyorral nyúlt utána.- Légyszi....- de már késő volt, hátulról átölelve felkapta a lányt és felénk szaladt, amikor hirtelen megbotlott és mindketten eltűntek a víz alatt. Mindenkiből hatalmas nevetés tört fel, önfeledten, gyerekek módjára játszottunk, mintha újra tizenévesnek lennénk. Még Nicot is sikerült magunk közé csábítani.

-Kims beúszunk a bójákig?- bújt hozzám Lana mikor már csak mi voltunk a vízben.

-Ha bírod a tempót.- vigyorodtam el, miközben az ölembe vettem, s apró csókokat nyomtam puha bőrére.

-Verseny?- észvesztően szexi mosoly jelent meg arcán.

-Már ha van kivel.

-Tudod, a magas lóról nagyot lehet esni.- bólintott mindentudón- Főleg, ha nem ismered az ellenfeled.

-Ó igazán?- pislogtam meglepetten.

-Mit kapok, ha igazam van?- mosolyodott el, mint egy kislány, aki csak akkor csinál házit, ha utána lesz meglepi.

-Esélyed sincs.- suttogtam ajkaiba, ő mosolyogva húzódott el.

-De HA....

-Puszit a hasadra...és egy arasszal lejjebb.- vigyorodtam el vágyón. Válaszomba teljesen belepirult, majd megpróbálta leplezni zavarát, s a mellkasomra csapva kicsusszant karjaim közül. Imádom ezt a nőt!

-Megegyeztünk perverzkém.

-Perverzkém?- válasz helyett felnevetett és gyorsúszásba váltott. Sosem láttam még Lanát a futáson kívül más sportot űzni és nem is gondoltam volna, hogy ilyen jó az úszásban. A normál tempónál kicsit gyorsabban indultam utána. Izmaimat rendesen meg kellett erőltetnem, hogy utolérjem. Sokáig fej-fej mellett haladtunk, majd az utolsó méterekben hirtelen rákapcsolt. Majdnem kiköptem a tüdőmet, amikor melléértem a bójáknál. Szóhoz sem jutottam.

-Nyertem.

-Hogy...?- pislogtam értetlenül, levegő után kapkodva- De...hogy?

-Látnod kéne az arcod. Én szóltam...- nevetett fel diadalittasan, majd óriási puszit nyomott arcomra. Még mindig szótlanul kutattam a fejemben. Tényleg nem értettem, hogy tudott ilyen könnyen állóhelyzetben hagyni.

-Húú.....ez most az elmélkedő Kimi.- mosolyodott el lassan- Na jó, ne törd az agyad, nem Mark adott külön edzéstervet...Egészen az egyetemig versenyszerűen úsztam, aztán ahogy lenni szokott, nem volt rá időm így hobbiként folytattam. -sorolta büszkén- De ez most nagyon jól esett. Nem tudom, mikor úsztam utoljára. Bevallom, csak blöfföltem azzal, hogy én nyerek.- kuncogva kapaszkodott a nyakamba. Amennyire letaglózott teljesítménye, hirtelen olyan büszke lettem rá. Egy gyönyörű külső mögött az én verhetetlen amazonom rejtőzött. Heves vágy fogott el, hogy érezhessem őt. Magamhoz húzva birtokba vettem a víztől enyhén sós ajkait.

-Szóval versenyszerűen...és most blöfföltél...- ismételtem a fejemet csóválva- Elképesztő, miket hallgatsz el előlem. Tudod ezért csúnya büntetés járna.

-Ojajj..akkor remélem teljesíted, amit ígértél pár perccel ez előtt.- harapott bele alsó ajkába, nem kevés kívánalmat keltve bennem.

-Minden vágyam.- suttogtam ajkaiba.

Җ

-Lana elhoztad a fényképeződ?- pillantott felénk Hanna, mikor a partra értünk. A fiúknál valami sör szerűt láttam, így egyből feléjük vettem az irányt.

-Micsoda kérdés ez?- a táskájában kezdett keresgélni, majd napszemüvegét a fejére tolva, bekapcsolta gépét.- Tessék.

-Köszi.- Hanna vigyorogva Vivhez hajolt, hogy lefotózza, aki a telefonjával a kezében aludt el lehetetlen pózban.

-Ha ezt megtudja, vadmacskává válik.- pillantott Nico vigyorogva az alvó lányra. Vivian valóban elég lángoló természetű is tudott tenni. Kedves lány, aki mindig kiáll az igaza mellett....nem jó vele vitába keveredni. Remekül kiegészítik egymást Rosberggel.- Imádom, amikor piros az arca a méregtől. Teljesen megőrjít.- mormogta Nico újra felénk fordulva.

-Hanna olyankor szimplán nem szól hozzám. Csak motyog egy kicsit, aztán lassan lenyugszik. Néha egy kis segítséggel...- perverz vigyor jelent meg arcán.

-Imádom a békülős szexet.- köhintettem, majd a számhoz emeltem az üveget. Nico is ezt tette, épp hogy kimondtam, majdnem félrenyelt a nevetéstől.

-Nem is számítottam másra.- forgatta meg szemeit Seb. Vigyorogva megvontam a vállam, a barátaim, sőt már mindenki megszokta, ami a szívemen az a számon, akkor miért fogjam vissza magam?

Җ

-Két perc.- állt fel Sebastian és arrébb sietett telefonjával.

-Mérjük!

-Ne már!- csattant fel, mint egy ovis. Mivel előző este többet beszélt a telefonjához, mint hozzánk, a lányok kitalálták, hogy csak a legfontosabb hívásokat fogadhatjuk míg nyaralunk. Se barátok, se privát számok, s a munkán belül is csak a sajtósainkkal tárgyaltunk, mert az tuti fontos, na és persze a családdal.

-Úgy sem bírja ki.- sóhajtott fel Hanna lemondón.

-Kár, hogy több töltő is van a hajón, ami jó a telefonjához, mert akkor az övét eltüntethetnénk.- vetette fel Lana huncut mosollyal. Kényelmesen elhelyezkedtem mögötte és a mellkasomra vontam. A napolaj illata mámorító keveréket alkotott a bőréével. Mély levegőt véve hajoltam nyakhajlatához.

-Nico....- mosolyodott el Viv, miközben a német ölébe ült.

-Ajjaj...mi lesz ebből?- sóhajtott fel végigsimítva a lány combján.

-Bekennéd a hátam napolajjal?

-Szivi kérned sem kell.- csókolta meg könnyedén Viviant.

-Én iiiis....-fordult meg Lana az ölelésemben, kiskutyaszemekkel. Ha akartam, sem tudtam volna ellenállni neki. Hogy tudnak így megbűvölni minket?

-A végén tényleg hóember leszek melletted.- kuncogtam fel, miközben a hátára simítottam tenyereimet.

-Akkor csatlakozz egy kicsit.

-Á nem való ez nekem. Elég annyi barnulás, míg körbevisznek a pilótaparádén. Fordulj.- csaptam rá enyhén, csinos fenekére.

-Csak nehogy megártson.- ravasz mosolyba szaladtak ajkai- Egyébként nem a barnulás miatt fekszem a napon.- az állam alá nyúlva felemelte a fejem. Közelebb hajolt, édes ajkai finoman simultak az enyémekre.- Csak hiányzott a nyár.

-Nekem is. Nagyon.- lágyan végigsimítottam arcán. De még mennyire, hogy hiányzott a nyár, melyet Lana hozott az életembe. Mintha mindig is rá vártam volna, de ahhoz, hogy megtaláljam, sok próbán kellett átmennem.

A napok brutális gyorsasággal mentek el mellettünk. Mindenhová elmentünk a csajokkal és azt csináltuk, amihez a kedvük tartotta, ahogy ígértük. 

Bár Lana ötlete igazán meglepett, mikor megkérdezte, hogy elmegyünk e jet-skizni.…...Na jó, dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy ezt magától felvetette és szó sem esett olyasmiről, hogy mi erőltetünk a csajokra ilyeneket. Hatalmas buli volt, persze ők csak egy két kör erejéig bírták, aztán hárman maradtunk. A gépek gyönyörűen duruzsoltak a vízen, mintha sebességért imádkoznának. Egy percig se kíméltük őket, csak úgy szántották a hullámokat.

Végül késő délután kászálódtunk vissza a hajóra. Egész nap a parton lazulva hamar elmegy az idő. Egy gyors vacsi után, pár üveg sör társaságában ültünk le beszélgetni. Lana kissé fáradtan dőlt nekem, úgy láttam ő is úgy kibukott mint én. Karomat a vállára fektetve közelebb húztam. Régi emlékekről kezdtünk beszélgetni, aztán valahogy ennek kapcsán szóba kerültek a tetkók is. Igazából nem sokat tudtam elmondani az enyémekről. Az egyik magáért beszél a másikat pedig két okból csináltattam. A napocska ideje leáldozott és valami nagyon megfogott az új motívumban, de még magam sem tudtam mi az, csak tetszett. Hanna szemrebbenés nélkül rákérdezett a Lanáéra is. Akkor jutott szembe, hogy részletesen, még nekem sem mondott sokat róla.

-Miért pont egy toll?- hajolt közelebb Hanna.

-Hmm....-Lana mosolyogva pillantott a csuklójára-...több jelentése is van, de leginkább azért csináltattam, mert megtetszett. Mindig is gondolkodtam valamilyen kisebb tetováláson, amit nem lehet megunni, aztán az egyik barátnőm megkért, hogy kísérjem el a szalonba....és megláttam ezt. Nekem a szabadság jut róla eszembe és a „pihekönnyűsége” miatt egy kis iróniával, emlékeztet rá, hogyan is lettem az, aki...- büszkén öleltem magamhoz Lanát, tudtam milyen érzés az, ha te magad dolgozol meg azért, amid van, a kezdetektől fogva. Mert nekem sem hullott minden az ölembe, csak egy kölyök voltam, aki tudta mit akar és keményen küzdöttem a jövőmért, hogy most itt tarthassak. Elgondolkodva simítottam végig a csuklóján, majd összekulcsoltam ujjainkat és megpusziltam a feje búbját. Imádtam a gondolatát is, hogy benne végre megtaláltam azt a nőt, akivel összhangban lehetek.

(LANA SZEMSZÖG)

Egy tengerparti vacsora akkor tökéletes, ha naplementével zárul. A fiúk nagyon jól tudták ezt. Így az étterem után egyből a part felé vettük az irányt. Nem is lehetett volna tökéletesebb az estém. Csendesen ballagtunk egymás mellett. Kimi ujjai nyugtatóan fonódtak az enyémek közé, miközben a tenger lassú hullámai a lábamat nyaldosták. A meleg párás levegő és a tenger hangja a naplementével, teljes romantikus hangulatot teremtett körénk.

-Olyan jó itt.- sóhajtottam elégettem Kimihez bújva

- Nincs kedvem hazamenni.

-Maradhatunk még.- suttogta két puszi között, forró lehelete csiklandozta a bőrömet.

-Az tökéletes lenne, de....a többieknek nem jó.

-Ja. Tényleg, Seb mondta is, hogy behívták valamiért.- húzta el a száját, majd szexi vigyorba váltott és közelebb hajolt- De bepótoljuk szivi. Nem sokára Monaco.

-Úúú...alig várom.- hajoltam édes ajkaihoz.

Kimi szerint Seb imádja az elgondolása szerint végezni a dolgait, így ha netalán tán két nappal később érnénk haza a beígértnél, tutira -Kimi szavaival szólva- „rinyáló kislánnyá” válna, ezért inkább meg sem kérdeztük, hogy maradhatnánk e még.

Nagyon jó hangulatban indultunk vissza a kikötőbe. Az este érkeztével lassacskán megteltek a szórakozóhelyek, és egyre többen figyeltek fel pilótáinkra is. Pár autogram és fotó után végre becsuktuk magunk mögött a dokk kapuját és végigslisszoltunk a hajók között. Mindenki fáradtan vonult el pihenni.

-Köszönöm.- vettem el Kimitől a felém nyújtott koktélt, már a hajó végében ücsörögve. Lassan mellém ereszkedett és ő is a vízbe lógatta a lábát. Tökéletes kilátás nyílt az egész városra, melynek fényei szinte ragyogtak. Kényelmesen Kimi vállára hajtottam fejemet, kettesben lenni vele, maga volt a nyugalom.

-Mit szólnál, ha megnéznénk anyáékat? Még úgy is van vagy két hét szabadnapom és most te sem dolgozol.- kérdezte nemes egyszerűséggel. Valójában tényleg egy hétköznapi dologról lett volna szó, a gond csak annyi volt, hogy még sosem volt alkalmam találkozni a családjával kivéve a tesóját. Többször is felvetődött már, hogy látogassak vele haza, de a végén mindig közbejött valami és én kénytelen voltam otthon maradni.

-Mármint te és én?- emeltem fel a fejem, kissé ijedten pillantva rá.

-Tudtommal csak ketten vagyunk.- kuncogott felvont szemöldökkel, de arckifejezésem láttán egyből eltűnt mosolya- Most nehogy azt mondd, hogy újra itt az alkalom és nem akarsz eljönni velem.

-Én nem, csak...-kezdtem tétován, nem is tudtam mit mondjak. Az igazság az volt, hogy féltem, mit fog gondolni rólam az anyukája. A bemutatkozós részekkel sosem voltam kibékülve, ha elcseszem az első pillanatban, onnantól bármit mondhatok és...- Nagyon szívesen veled megyek, de...mi lesz ha nem tetszem, majd anyukádnak.- bánatosan lehajtottam a fejem.

-Lana, már nem vagyunk 17 évesek.- sóhajtott fel miközben az állam alá nyúlt, hogy a szemembe nézhessen- Anya nagyon is jól tudja, hogy milyen jó vagy hozzám és már azóta rágja a fülem, hogy vigyelek haza, mióta elmondtam, hogy együtt vagyunk.- zöldes szemei nyugalmat sugározva pislogtak rám, ajkain halvány mosoly jelent meg- Tudod ő igazából sosem szólt bele, hogy épp kivel vagyok együtt. -vonta meg a vállát közömbösen- Apától sokkal több kritikát kaptam... -tekintetében halvány fájdalom tükröződött, mely szinte teljesen elgyengítette az imént látott határozott Kimit-...jó és rossz értelemben is és bármennyire is haragudtam rá akkor, mindig igaza volt.

-Bárcsak ismertem volna.- bukott ki belőlem hirtelen. Tudtam, hogy Kimit nagyon erős szálak fűzték édesapjához, akiről mindig büszkeséggel beszélt nekem.

-Szerintem, téged az első pillanattól megkedvelt volna.- bólintott mosolyogva.

-Ezt meg honnan veszed?- kérdeztem, miközben a vállára hajtottam a fejem.

-Mert hibátlan vagy és minden meg van benned, amire szükségem van. Ezt ő is látta volna.- végigsimított arcomon, hálásan pillantottam fel rá.

-Szeretlek.- suttogtam halkan. Éreztem, hogy helyes döntés lesz vele utaznom, mert ez egy nagy lépés a kapcsolatunkban és pont erre van szükségünk. Megerősíteni amink van és továbbvinni a dolgokat.